Fehér portugál szőlőfajták A-C
Alvarinho (azonos a spanyol Albarino-val)
Az észak-portugál és spanyol Galícia határvidékéről ismert őshonos fajta. Morfológiailag rendkívül sokszínű, ez is ősi származására utal. Több száz éves ültetvényei is ismertek.
Népszerű eredettörténet, amely szerint a francia Cluny Apátság bencés szerzetesei hozták erre a vidékre a 12. században Elzászi riesling klónok formájában. Az ?Alba-Rino?, mint ?fehér-Rajna?-i, utalna a nevére. Ennek a történetnek genetikai bizonyítéka azonban nincs.
Régebben gyakran azonosnak vélték egy másik ősi ibériai fajtával a Cain(h)o Blanco-val. A modern DNS vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy ez utóbbi az Alvarinho és az Amaral (más néven Caino Bravo) fajta spontán kereszteződéséből jött létre. Szintén téves hipotézisnek bizonyult a Savagnin Blanc fajtával való azonossága is. (további téves szinonimák: Albarin Blanco, Galego).
Galíciában a spanyol Riás Baixas DO borvidéken, míg Portugáliában leginkább az északi Vinho Verde régióban, a Minho folyó mentén elterjedt. Leghíresebb termőterülete Moncao és Melgaco falvak közelében van.
Később elterjedt a tengerentúlon (Oregon, Kalifornia, és Washington államban, valamint Uruguayban), illetve Ausztráliában és Új-Zélandon. Ausztráliában sokáig azt hitték, hogy Savagnin Blanc ültetvényeik vannak, a fent említett hiba miatt.
A fajtának ki kell bírnia az esőt, a klíma miatt a növény erőteljes növekedésű, a dús zöldet kordában, a hozamokat alacsonyan kell tartani a megfelelő minőség érdekében.
A munkát meghálálva magas minőségű, jó savakra épülő bort kapunk a könnyedebb karaktertől, a kifejezetten nagytestű tételekig. Gyakran fiatalon célszerű fogyasztani, de ismertek 10 éves kort meghaladó potenciálú példányai is.
Kifejezett aromái vannak, amelyben barack, citrom, maracuja, licsi, narancshéj, jázmin, narancsvirág, és a citromfű azonosítható. Jancis Robinson kifejezetten kedveli azon tételeit, amelyben tengerre emlékeztető sósság jelenik meg.
Antao Vaz
Értékes, magas minőségűnek tartott ősi portugál, fehér szőlő. Genetikai kutatások alapján az Ibériai félsziget egyik ősi szülő fajtájának a Cayetana Blanca-nak a leszármazottja.
Korábban szinte csak Alentejoban, Vidigueira környékén termesztették. Alkalmazkodott a meleg és száraz körülményekhez, fertőzésekkel szemben is ellenálló. A fürtök nagyok és lazák, a nagy bogyók héja kemény és vastag.
Bora megfelelő iskolázásban jó szerkezetű, testes. Korábban szüretelve jó savakra képes. Élénk illatában és ízvilágában trópusi gyümölcsöket, mandarin héjat és ásványosságot is tapasztalhatunk. Hordós érlelésre is alkalmas. Gyakran házasítják magasabb savakat biztosító Roupeiro (Siria) és Arinto fajtákkal.
Arinto de Bucelas / Arinto (Pederna)
Lisszabontól északra, Bucelas város közelében elterjedt fehér fajta, nevét is innen kapta. Vinho Verdében a neve Pederna. Az egyik legrégibb portugál fajtának tartják. Genetikailag rokonságot mutat a Trajudara-val.
Nagyon sok helyi szőlő név kezdődik Arinto névvel, ezeknek többnyire semmi köze ehhez a fajtához. Többen írják pl., hogy a szinonimája a Malvasia Fina-nak, de valójában a Malvasia Fina-t hívják zavaróan Arinto do Dao-nak. Nem összekeverendő! Ahogyan az Arinto Branco = Loureiro, A. de Alcobaca = Bical, A. do Acores = Sercial; A. Gordo = Tamarez; A. Douro = Dorinto; A. Tinto = Tempranillo
Magas minőségű, magas savkészletű, alkalmazkodó képes fajtának tartják. Emiatt mára szinte az egész országban termesztik. Leginkább házasításokban használják. A névadó Bucelas DOC-boraiban legalább 75%-ban van jelen, ahol Sercial és Rabo de Ovelha fajtákkal egészítik ki. Népszerű még a Sauvignon Blanc-nal történő házasítása is.
Elegáns, jó savszerkezetű borokat ad zöldalmás, citrusos, lime-os jegyekkel, amelyet gyakran ásványosság kísér. Savai okán igen gyakran pezsgőalapanyag. Bár jól eltarthatónak mondják, de leginkább fiatalon érdemes elfogyasztani.
Bical
Ez a korán érő és aromás fehér szőlő elsősorban Beiras, Bairrada és Dao borvidékeken elterjedt. Származásáról nem sokat tudunk, a genetikai vizsgálatokból eddig kimaradt. Daoban gyakran Borrado das Moscas (madár ürülék) néven hívják, Alentejoban az Arinto de Alcobaca, Anca-Cantanhede borvidéken pedig a Fernao Pires Galego név zavarja össze a borturistát. A Bical Tinto sem ennek a fajtának a vörös változata, hanem a Touriga Nacional fedőneve.
Korán érik, savai elvesztésére különösen figyelni kell, ahogyan az alkohol szint is kordában tartandó. Különlegeségét intenzív őszi és sárgabarack aromái, palackérlelés után pedig trópusi gyümölcs kavalkádja adja. Leírások szerint jól reagál a hordós érlelésre és különösen a finomseprőn tartásra.
Bairradaban Arintoval házasítva gyakori pezsgő alapanyag.
Cayetana Blanca (Mourisco Branco)
Cayetana vagy Cayetana Blanca nem különösebben nagy minőségű fehér ibériai borszőlő. Elsősorban a dél- spanyolországi, különösen Montilla-Moriles, Extrémadura és a Jerez régióban termelik. Leggyakrabban párlatot desztillálnak a borából.
Egy rakás Jaén kezdő nevű spanyol fajtával azonos, illetve gyakran használt neve a Pardina is. Portugáliában Mourisco Branco, Mourisco Arsello, vagy egyszerűen Morisco néven is fut, ami észak-afrikai elterjedésére is utal.
Ismert szinonimák: Amor Blanco, Aujubi, Baladi, Baladi-Verdejo, Belledy, Blanca Cayetana, Blanco Jaen, Cagazal, Calagrano, Calagrano blanc, Calegrano, Cayetana blanca, Cazagal, Charello, Charelo, Chaselo, cheres, Cirial, Clagrano, Dedo, Dedro, Djiniani, Doradillo, Farta Gosos, Fartagosos, Garillo, Garrida, Garrido, Garriga, Garrilla, Hoja Vuelta, Jaén Blanco Jaén Doradillo, Jaén Empinadillo, Jaén Prieto Blanco Jaenes, Jaina, Jarime, Jean de Castilla, Jean de Letur, Jean de Letur de Maratella, Jean Doradillo, Jean Dore, Jean Prieto, Machuenco, Maizancho, Mariouti, Mourisco Arsello, Mourisco Portalegre, Naves, Naves Cazagal, Neruca, Padero, Parda, Pardilla, Pardina, Pirulet, Plateadillo, Plateado, Robal, Tierra de Barros, Verdeja, Virules és Xarello.
Genetikailag tévedésnek bizonyult az Albillo Mayor (Duero), Avesso du Minho (Vinho Verde), Calagrano (Rioja), Doradilla, a katalán Xarello fajtákkal vélt azonosság. A Jaén (Blanco), nem tévesztendő össze a Jaen (ékezet nélkül!) nevű spanyol vörös szőlőfajtával, ami a Mencía szinonimája, és azonos a portugál vörös Jaen du Dao szőlőfajtával.
A fajtát Portugáliában mindössze 141Ha-on termelik. Jelentősége inkább abban áll, hogy egyfajta ibériai ősszülőként viselkedve számtalan fajta-ág anyjának tekinthető. Így több portugál szőlőfajta genetikai őse.
Cerceal Branco / Cercial
A fajtát 2010-ben mindössze 113Ha-on termelték Cerceal Branco néven a Douroban és Daoban, míg Bairradaban Cercial a neve. 2010-ben mindössze 113 hektáron termett.
Még portugál leírások is keverik a Madeira szigetén elterjedt Sercial fajtával, de genetikai vizsgálatok alapján semmi közük egymáshoz. A szigeten lévő fehér szőlő a szárazföldi Esgana Cao-val azonos.
Ritkán palackozzák tisztán, leírások szerint könnyed, de jó savú, világos színű bort ad, citrusos, grapefruitra emlékeztető jegyekkel. Állítások szerint ásványos talajról, megfelelő odafigyeléssel akár 10 éves potenciálra is képes, ahol idővel komplexitás jelenik meg benne, olyan aromákkal, mint méz, édeskömény, kiegészülve füstös, ásványos, tűzköves jegyekkel. Akár csak egy Pouilly-Fume ? írja forrásom.
Leginkább házasításokban fordul elő Bical, Baga vagy Encruzado fajtákkal, ahová savat ad. Emiatt pezsgő alapborok összetevőjeként is gyakori. Luis Pato egyik kedvelt fajtája.
Côdega Do Larinho = lásd Roupeiro / Síria
A fajta Douro fehér házasításaiban használt neve.
|
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria
|
