Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Portugál bortörténelem
Portugál szőlő fajták
Fehér szőlők: A-C
Fehér szőlők: E-L
Fehér szőlők: M-S
Fehér szőlők: R-V
Kék szőlők: A-C
Kék szőlők: D-S
Kék szőlők: T
Kék szőlők: T-V
Portugália borvidékei
Alentejo
Porto és Douro-völgy
Bairrada
Dao
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Fehér portugál szőlőfajták R-V



Rabigato

Douro Superior egyik legjobb, magas minőségű fehér szőlője, ami üdítő savakat ad a portói blendekhez, illetve alacsonyabb savú fajtákhoz, mint pl. Síria, Fernao Pires, Godello. Rothadásra és gombás betegségekre érzékeny, így a Doruo száraz, meleg hegyoldali ideálisak számára. 2010-ben az országban 2540 hektáron termett.
Ritkán palackozzák önállóan, de leírások szerint magas savszerkezetű, jó testű, és hosszan érlelhető borokat ad, ásványos, vegetális – virágos (akác, narancsvirág) jegyekkel.
Genetikailag rokonságot mutat a vörös Tinta Franciskával.
Ismert szinonimái pl. Puesta en Cruz, Rabo de Carneiro, Rabigato Respiqueiro, Rodrigo Alfonso, Baldsena

Rabo de Ovelha

Nevének jelentése juhfark, amit a szőlőfürt visszakunkorodó végéről kapott. Portugáliában szinte mindenütt előfordul, gyakori a Bairrada, Borba, Bucelas, Redondo, Reguengos, Setúbal és Vidigueira DOC-kben. 2010-ben 957 hektáron termett.
Gyakran összekeverik a douroi Rabigatóval, de semmi közük egymáshoz. Ahogyan nincs köze a Vinho Verde régióban lévő vörös Rabo de Anho fajtához sem, és a Rabo de Olvelha Tinto sem egy vörös mutációja. Genetikailag a Cayetana Blanca fajta szülötte.
Jancis Robinson szerint minden finomságot nélkülöző, magas alkoholú borokat ad. Odafigyeléssel házasításokhoz könnyed aromákat visz. Fiatalon fogyasztandó.

Roupeiro / Síria

A fajta elterjedési területe az Ibériai-félsziget óceáni partvidékén húzódik, végig Spanyolországon át. Beirasban Síria a neve, míg Alentejoban – ahol ez a legnagyobb területen ültetett fehér szőlő – Roupeiro. Algarvéban Sabro, és Crato Branco. Douroban Alvaro de Sousa, és Códega Do Larinho. Sok helyen Dona Branca. De számtalan egyéb spanyol néven is ismert (pl. Dona Blanca), de gyakran malvasia előtagot kap. pl. blanca, branca, grosso, castellana. Csak győzzünk eligazodni.
Genetikailag ez is a Cayetana Blanca fajta szülötte, a másik szülő ismeretlen. Portugáliában az 5. leggyakoribb fajta, 2010-ben közel 14.000 hektáron termett.
Bora oxidációra hajlamos, ezért leginkább fiatalon fogyasztandó borok készülnek belőle. Túláradóan illatos, amelyben citrusos, virágos és gyümölcsös jegyeket fedezhetünk fel, a sárgadinnyétől az őszibarackig.
Legszebb tételei hűvösebb termőtájról kerülnek ki, pl. Beiras hűvös felvidékén, vagy az északi Pinhel régióban, illetve az ásványos Douro-völgyi területekről.

Sercialinho

Ritka fajta, mindössze 9 hektáron terem. Az biztosnak látszik, hogy az egyik szülője az Alvarinho, míg a másik feltehetően a Sercial. Ezt tartja valószínűnek a fajta legnagyobb híve és termesztője Luis Pato is, akinek 5 hektárja van belőle.
Pato szerint rizling karakterű, magas savú bor, amelyet petrolos jegyei miatt is előszeretettel használ házasításokban. Klasszikus fehér cüvéejében a „Vinhas Velhasban” Bical és Cerceal Branco a párja. Önállóan, magas savai miatt pezsgő alapanyagnak is használja.
Aromái közül a zöld alma, körte, mézes jegyek emelhetőek ki, illetve éréssel valóban petrolos jegyeket mutat.

Trajadura (spanyol Treixadura)

Elsősorban észak-Portugália Vinho Verde borvidékén, és Treixadura néven a spanyol galíciai borvidékeken (Ribeiro és Rías Baixas) termelt fajta. Későn érő, nagy hozamra képes, de hozamkorlátozással magas minőséget ad.
Genetikailag rokonságot mutat a Loureiro, Azal, és Arinto fajtákkal, amelyekkel gyakran házasítják az Alvarinhon kívül. Testet, alkoholt és könnyed aromákat biztosít a blendekben. Ennek az északi, hűvösebb, savban gazdag, de alkoholban szegény Vinho Verde-i fajták esetében van jelentősége. Önmagában ritkán palackozzák, de leírások szerint kifejezetten illatos, aromás, amelyben őszibarack, sárgabarack, alma, érett körte, és kellemes narancsvirágos jegyek fedezhetőek fel.
Portugáliában termőhelye csökkenő, jelenleg kb. 1400 hektáron terem. Jancis Robinson az alábbi termelőket ajánlja: Casa de Vila Boa, Quinta da Pousada, Quinta de Regueiro.

Trincadeira das Pratas

Genetikailag igazoltan nem a Trincadeira nevű vörös fajta fehér mutációja. Származását tekintve Portugália középső vidékéről, Tejoból származik. Jól bírja a száraz és meleg klímát.
Bora világos színű, jó struktúrájú, aromáiban zöld fűszerek, citrus és körte fedezhető fel. Alkalmas hordós erjesztésre és érlelésre is.
Mindössze 250 hektáron termesztik, de több termelő lát benne fantáziát, pl. a betelepült ausztrál Peter Bright. A fajta termelői közül Jancis Robinson a Quinta da Aloma, Fiúza & Bright és a Cartaxo pincéket ajánlja.

Verdelho

Ez is egyike a név- és eredetzavarokat okozó fajtáknak. Genetikailag tisztázottan nem azonos az olasz Verdello-val, nincs köze a Chenin Blanchoz, valamint a Docal, Godello fajtákhoz sem.
Szintén genetikai vizsgálatok igazolták azonban, hogy egyik szülője az ősi francia Savagnin, így a Pinot család tagja.

Leghíresebb képviselője Madeirai változata, ahová a 15. században került és a filoxéra vészig a legnagyobb arányban (kb. 2/3) telepített szőlőfajta volt. Azt követően jelentősen csökkent az aránya, ma leginkább a sziget északi területein fordul elő 47 hektáron. Ma már Alentejo szőlővidékein is ígéretes borokat készítenek belőle (pl. Peter Bright, Esporao). Összes portugál termőterülete 100 hektár alatt van.
A különböző Madeira borok neve egyfajta stílust is jelent, a Verdelho - az édesebb Bual és a száraz Sercial között helyezkedik el. Egészen 1993-ig ez nem volt feltétlenül szinkronban a fajtaösszetétellel. 1993 óta azonban ezen a néven már csak akkor hozható forgalomba, ha legalább 85% arányban valóban Verdelhoból készül.

Érlelhetőségét magas savtartalma adja, de fiatalon általában gyümölcsösebb karaktert mutat a többi madeirai fajtához képest. Emiatt egyre gyakoribb, hogy asztali borként is találkozhatunk vele, főleg egy Arnsburger nevű német eredetű szőlő borával házasítva, amely az 1980-es években került a szigetre és egyensúlyba hozza savtartalmát.

Verdelho egyike a három hagyományos Azori-szigeteki fajtának, leginkább a Pico-szigeten termesztik. Feljegyzések szerint komoly mennyiséget exportáltak II. Miklós Orosz Cár udvarába is. A szigeteken a fajta újkori reneszánszát éli.

Zavaró tény viszont, hogy a portugál Gouveio fajta (a spanyol Godello) Daoban Verdelho (do Dao), míg Douroban sima Verdelho néven is ismert, de ebben a formában semmi köze a tényleges Verdelho fajtához. Így arrafelé sosem tudjuk pontosan, hogy mit iszunk.
A valódi Verdelho a szárazföldi területeken általában magasabb cukortartalmú borokat eredményez.
Kis mennyiségben a spanyol Galíciában is előfordul, ott Verdello a neve. Illetve jól érzi magát Argentínában, de leginkább Ausztráliában, ahol leírások szerint palackos érleléssel olajos textúrát és intenzív aromákat (lime, lonc, méz) kap.

Viosinho

Ősi portugál fehér szőlőfajta, ami csak elszórva, vegyes ültetvényekben élt túl. A Douro vidékéről származik. Genetikailag rokonságot mutat a Lado, a Tinta Francisca és a Tinto Cao fajtákkal.
Sokáig nem kedvelték alacsony hozamképessége miatt. Csak az utóbbi időszakban figyeltek fel rá, és tudatosan használják - a portói alapborokon kívül - a Douro száraz fehér asztali boraiban. Jelenleg kb. 100 hektáron termesztik.
A korai érésű szőlő jól bírja a meleg, napos kitettséget, ahol kevéssé hajlamos fertőzésekre. Viszont nagy test mellett, mégis illatos, friss és jó savú, kiegyensúlyozott bort ad. Gyakran hívják a portugál Sauvignon Blanc-nak. Douróban kifejezetten az egyik fontos összetevője a száraz fehér boroknak.

Vital

Lisszabon, Tejo és Alentejo borvidékeken kb. 1000 Ha-on elforduló fehér szőlő.
Igazoltan azonos a Douro és Dao borvidéken termesztett Malvasia Coradaval. Extremadura tartományban, Lisszabonhoz közel Malvasia Fina-ként is beszélnek róla, de ezt sikerült DNS vizsgálatokkal cáfolni.
Jellemzően neutrális, alacsony savú bort ad, amelyet házasításokban használnak. Kivéve a magasabban fekvő hegyoldalakat, illetve hűvösebb termőhelyeket. A fajta egyik nagy őrültje volt Antonia Carvalho, akinek halála után partnere készít elegáns, citrusos, ásványos tételeket Casal Figueria néven.
Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria