Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Portugál bortörténelem
Portugál szőlő fajták
Fehér szőlők: A-C
Fehér szőlők: E-L
Fehér szőlők: M-S
Fehér szőlők: R-V
Kék szőlők: A-C
Kék szőlők: D-S
Kék szőlők: T
Kék szőlők: T-V
Portugália borvidékei
Alentejo
Porto és Douro-völgy
Bairrada
Dao
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Kék portugál szőlőfajták T



Tinta Amarela = lásd Trincadeira

Tinta Barroca

Ez az egyik leggyakrabban ültetett vörös szőlő a Douroban, és az öt hivatalosan ajánlott alap portói fajta egyike. Genetikailag rokonságban áll a Touriga Franca nevű fajtával. Douroban Grossa néven is ismert, de nem azonos az Alentejoban előforduló Tinta Grossával. Kb. 4500 hektáron terem.
Magas hozamú, jó cukorgyűjtő, magas potenciális alkoholra képes fajta. Korán érik, jól ellenáll a kártevőknek és betegségeknek. Viszont érzékeny a szárazságra, ilyenkor gyakran túléretté és mazsolássá válhat. Ezen tulajdonságai miatt a 19. század végén pont azért terjedt el, mert jól érzi magát a hűvösebb, északi lejtőkön.
Rendívül sötét színű, de mivel bőre vékony, így tanninja nem durva, sőt mennyisége alacsonynak mondható, kifejezetten lágy. A portói blendbe a szín mellett szilvás, fekete cseresznyés gyümölcsjegyeket visz. Fajtaborként ritka, de kifejezetten érdekes, elegáns fajtának írják le (pl. Quinta das Tecedeiras).

Tinta Caiada (a spanyol Parraleta)

A Mediterránumban elterjed, számtalan nevű fajta. Manapság leginkább spanyol eredetűnek tartják, ahol a neve Parraleta. Szardínián Salceno Negro, Korzikán Carcajolo. Egyes elméletek szerint közel áll a toszkán Vermentino Nero-hoz, de erre még nincs genetikai evidencia.
A Douro régióban Tinta Lameira néven terjedt el. De megtalálható Alentejo, többnyire vegyes régi szőlőültetvényein is, ahol DNS vizsgálatokkal alátámasztottan azonos a Monvedro fajtával. Portugáliában mindössze 300 hektáron fordul elő.
Nem könnyű fajta, rothadásra érzékeny, elsősorban forró klímán érzi jól magát. Nem különösebben népszerű, leginkább házasításokban fordul elő. Fajtatiszta borát fiatalon fogyasztandó, intenzív színű, jó savakkal és kellemes, érett gyümölcsös, néha vegetális aromákkal bírónak írják le.

Tinta Lameira = lásd Tinta Caiada

Tinta Miúda (a spanyol Graciano)

Szintén az egész Mediterránumban elterjedt fajta, számtalan rokonsági kapcsolattal. A genetikai sokszínűsége okán leginkább spanyol eredetűnek mondhatjuk. De DNS vizsgálatok kimutatták az azonosságot a szardíniai Bovale Sardo és Cagnulari, a languedoc-i Courouillade és Morastell fajtákkal, és még sorolhatnánk. Szardínia szigete 1323-1720 között a spanyol király uralma alatt állt, ekkor vihették be oda a fajtát a Carignan-al együtt.
Közeli rokonságban van a Monastrell (Mourvedre) fajtával is, de nem azonos, ahogyan azt korábban hitték. Szintén DNS vizsgálatok cáfolták meg a Bobal, Mazuelo, Morrastel, Negrette, Parraleta és Pascale fajákkal való azonosságot is.
Portugáliában 2010-ben 460 hektáron termett. A száraz, meleg talajokat és klímát kedveli, ezért leginkább Alentejo és Lisszabon környékén fordul elő.
Borát általában kiváló minőségűnek írják le, mély színű, testes, határozott tanninokkal és jó savkészlettel. Bár jellemzően házasításokban fordul elő, de fajtatiszta borát jó érési potenciálúnak tartják.

Tinta Roriz = Tempranillo

Ezen a néven jellemzően a Dao és a Douro régióban fordul elő.

Tinto Cao

Nevének jelentése "vörös kutya", bár senki nem tudja miért. Az egyik legősibb portugál fajtának tartják. Genetikailag rokonságot mutat a fehér Viosinho és a Tinta Franciska fajtákkal. Termesztése a Douroban a 18. századra nyúlik vissza, ma már az egyike az öt hivatalosan ajánlott vörös szőlőnek. A Dao régióban is megtalálható.
Minőségéről azt írják, hogy „nyilvánvaló a tökéletes egyensúly a tanninok, a savasság és a cukor tatalom között”. Érett tanninjainak minőségét, és gazdag színét emelik ki. Jól strukturált, hosszú életű, és jól érlelhető. Aromáiban egy izgalmas virágos jegyet emelhetünk ki a piros bogyós gyümölcsökön túl. Gyakran házasítják Touriga Nacional és Aragonez (Tempranillo) fajtákkal.
Daoban esetleg problémás lehet minden területen a beérése. Luis Pato az egyik leghíresebb termelője.
A fajta vastag bőre védelmet nyújt a gombás megbetegedések ellen. Egyetlen ellene szóló érv, hogy nagyon késői érésű, és hihetetlenül alacsony hozamokra képes. Az egyik weboldal szerint, olyan alacsonyra, hogy az már gazdaságilag életképtelen, így fajta a kihalásra van ítélve. Ahogy azonban látjuk a tendenciákat, pont ezek a fajták adhatják egy ország hosszú távú borstratégiájának alapkövét. 2010-ben mindössze 374 hektáron termett.

Tinta Francisca (Tinta Francesa)

Gyakran összekeverik vele, de semmi köze a Touriga Francesa-hoz. Elsősorban a Douroban terem mindössze 32 hektáron, portói házasításokban lelhető fel.
Eredete bizonytalan, egyes leírások a Pinot Noirral hozzák összefüggésbe, de genetikailag ezt megcáfolták. Ősi fajta, igazoltan rokonságban áll a Viosinho, a Tinto Cao és a Rabigato szőlőkkel.
Koncentrációja, savkészlete alacsonyabb, mint a többi portói fajtáé, jellegzetessége édeskés illata.

Fotógaléria: Portugál bortúra teljes fotógaléria