Amit mi Trákiának hívunk az leginkább az azonos nevű egykori római provincia, ami többnyire a mai Bulgária területét jelenti, a Duna vonalától a mai Törökország Európai részével a Dardanellákig, és Boszporuszig.

A trákokat indoeurópai népnek tartják, akik valószínűleg a bronzkori leletek alapján Magyarországon, sőt Németországban, és Észak-Olaszországban is előforduló Gáva-kultúra népeivel hozhatóak összefüggésbe. Hasonlóan, mint az egyéb rokonak tartott dákok, géták, és műszök. Eredetükről azt tartják, hogy a helyi, középső bronzkori lakosság helyben maradt közösségeinek, és egy hódító lovas - halomsíros népcsoport lassú összeolvadási folyamatának végeredményeként jöttek létre.
Életmódjukra a gallokhoz és keltákhoz hasonlóan az erődített, törzsi falvakban zajló élet volt jellemző. A nemzeti vagy dinasztikus egység csak rövid ideig alakult ki, így Trákia területén - Anatólia ősi birodalmaival ellentétben - nem nagyon találunk érdemi és stabil államalakulatot. (Voltak ugyan rövid ideig királyságok pl. az i.e. 5.-4. században létező Odrysian (Odrüszai) királyság, vagy a Boirebisztasz (Burebista) által alapított az i.e. 1. századi rövid életű Dák Királyság).

Trákia tengerpartjain számos virágzó gyarmatot alapítottak a görögök már az i.e. 8. századtól kezdve. Többek között trák Kerszonészosznak nevezett félszigetet (mai nevén Dardanellák) az Athén-i Miltiadész, a marathóni győző egyik nagybátyja gyarmatosította.
Magát Bizáncot is megarai Büzasz (Byzas) görög király alapítottak az ie. 7. században, a trák Lügosz halászfalu helyére.
Trákia i.e. 514.-ben I. Dareiosz perzsa király uralma alá került. A perzsa uralom után - az i. e. 5. század közepe táján - I. Teresz a legtöbb trák törzset az Odrüszai Királyság alatt egyesítette. Az állam azonban az alapító fia, Szitalkész halála után, i. e. 424-ben három egymással hadakozó fejedelemségre szakadt. Így nem volt nehéz dolga II. Philipposz makedóniai királynak (Nagy Sándor apjának) sem, aki Makedónia részéve tette.
Nagy Sándor Birodalmának, I.e. 323-as halálát követő szétesése során egyik - az előkelő bizalmasokat tömörítő testőrök (szómatophülaxok) közé tartozó - hadvezére, Lüszimakhosz (i.e. 362 - i.e. 281. februárja) lett Trákia és Kherszonészosz (Gallipoli-félsziget) kormányzója.

Ő később stabil országot alakított ki a térségben Trákia néven. Egészen i.e. 281-ben bekövetkező haláláig uralma alá tartozott Anatólia nyugati harmada, és az északi, Fekete-tengeri partvidék jelentős területei is. Többek között elfoglalta Ióniát, Lydiát és Phrygiát is. Trákia területei később az őt legyőző - szintén egykori Nagy Sándor hadvezér - Szeleukosz és ez általa alapított Szeleukida Birodalom fennhatósága alá kerültek.

A térség i.e. 146-ig stabilan makedón uralom alatt állt, majd azt követően a terjeszkedő Római Birodalommal került összeütközésbe. I.sz. 133-tól Thracia Provincia néven végleg római uralom alá került.

Trákia, mint Európa és Ázsia határvidéke, mindig is komoly ütköző zóna volt. A Nyugat- és Kelet-Római Birodalom közötti összeütközések, a rómait követő bizánci uralom, a népvándorlás, a germán, gót és szláv törzsek betörései sosem jelentettek nagy nyugalmat.
Végül a 15. században a törökök elfoglalták az egész térséget.

Fotógaléria: Török bortúra teljes fotógaléria  

• Történelem - Hettiták