Történelmi áttekintő
Utazásunk helyszíne történelmi távlatokban tulajdonképpen Észak-Mezopotámia birodalmainak határvidéke, amely többször tartozott valamely mezopotámiai állam fennhatósága alá, vagy éppen a gazdag folyóvölgyi kultúrát meghódítani akaró északi ellenségek felvonulási, és uralkodási területe volt.
Anélkül, hogy túlságosan belemélyednénk Mezopotámia nagyon bonyolult történelmi viszonyainak elemzésébe, röviden érdemes áttekinti az útvonalunkkal érintett területek múltját. E nélkül a látottak sem helyezhetőek el igazán a történelmi kalandok színpadán, és az utazás is csak „romokról” szól.
Mezopotámia, a folyami kultúrák közül az első kiemelkedő, és sokáig a legősibbnek tartott városi civilizáció. Bár ez idáig a Világ legősibb épített emlékekkel bíró településnek a Ciszjordániai Jerikó számít a maga ie. 8.-9. évezredből származó épített maradványaival, de kétségtelenül a legfejlettebb államalakulattal a Mezopotámiai államok bírtak a korai évezredekben.
II.1. A neolitikum
Utazásunk alatt azonban érinteni fogjuk egy még ősibb kultúra maradványait, amely lelőhely a várakozások szerint forradalmasítja a vadászó-gyűjtögető kőkorszaki ember letelepedési indítékaira vonatkozó elméleteket.
Az 1990-es évek elején hatalmas szenzáció volt, amikor az Atatürk gát 1992-es megépítését megelőzően a világ számos régész csoportja leletmentésbe kezdett a környéken. 1983 és ’91 között német és brazil régész csoport az Eufrátesz felső folyásának egyik mellékfolyójánál, Nevali Çoriban felfedezte egy i.e. 8-10. évezredből származó település nyomait. 5 építési rétegben, egy 100*70 méteres teraszon 21 házat, 2 nagyobb méretű szentélyt találtak. Az épületek mennyezetét T alakú oszlopok tartották, több házon domborművek találhatóak. A korai időszakból tűzkő és pattintott eszközöket, és faragott kőszobrocskákat tártak fel. Igazi szenzációnak azonban a Világ - jelen ismereteink szerinti - legrégebbi agyagművességének nyomai minősülnek. Az i.e. 8300 körüli időkből származó 1300 db. emberi és állati égetett kerámia figura fantasztikus felfedezés, ez az első nyom a kőkorszak és az újkőkori kerámia korszak közötti átmenetre. De a vizsgálatok arra utalnak, hogy ez a közösség olvaszthatott először fémet, az agyagégetési technológia továbbfejlesztéseként.
A legújabb szenzáció 15 km-re északkeletre Sanliurfatól található: Göbekli Tepe. Egy dombtetőn épült szentély, amelynek életkorát 11.500 évesre, sőt egyes elemzések akár régebbire is teszik. A több koncentrikus körben elhelyezkedő, 10-50 tonnás megalitokból álló és faragott, domborműves oszlopokból álló szentély jelenlegi ismereteink szerint a legöregebb építmény a Világon. A vizsgálatok alapján a szentélyt Kr.e. 8000 körül egyszerűen betemették. Ez mentette meg az utókornak és hagyta meg a talányt, hogy vajon kik és miért építették majd rejtették el a Világ szeme elől? Hogy mi történt a következő 2000 évben ugyancsak talány számunkra, hiszen a legősibb sumér város, az ókori Urtól 20 km-re délnyugatra lévő pre-sumer majd sumer város, az ún. Eridu, az i. e. 6. évezredben létesült.
II.2. Az ókori Mezopotámia
Utazásunk által érintett területek a következő évezredekben a későbbi mezopotámiai kultúrák hatáskörébe kerültek, még ha formálisan nem is mindig voltak a birodalom részei. Sorrenben a Tell Halaf-kultúra (Kr. e. 3500–3250. k.), El Obeid-kultúra (Kr. e. 3250–3000. k.), az első uruki kultúra (Kr. e. 3000–2800. k.), Dzsemdet Naszr-kor (Kr. e. 2800-2700. k.), Meszilim-kor (Kr. e. 2600. k.), Ur I. és Lagas (Kr. e. 2500-2350. k.). Akkád-kor (Kr. e. 2350-2150. k.), a Sumer reneszánsz (Kr. e. 2150-1920. k.). Az i.e. 2. évezred legerősebb városából fejlődött ki Babilon, akiket az Asszírok követtek. Kr. e. 1600 körül egy Anatóliában létrejött hatalmas erő, a Hettiták, könnyű fegyverzetükkel és harci kocsijaikkal rohanták le a birodalmat.
A mezopotámiai kultúrák peremvidékén megjelenő különböző államok még konkrétabban érintik utazásunk célterületét. Ezek közül a legfontosabbak a „hurrik”, egy ismeretlen származású, indoárja hatásokat hordozó nép, akik Észak-Mezopotámiát és Anatólia délkeleti részét Kr. e. 1600 körül népesítették be, és Kr. e. 1450 körül Mitanni néven hoztak létre birodalmat. Még a távoli Kréta is adófizetőjük volt, és Egyiptomra nézve is komoly fenyegetést jelentettek. Birodalmuk végét ugyancsak a Hettiták terjeszkedése jelentette, míg végül i.e. 1300 körül a Középasszír Birodalom kebelezte be őket. Az Asszír Birodalmat az i.e. 1. évezredben az Új Babilóniai Birodalom követte.
Eközben az Anatóliai területeket az i. e. 9 – i. e. 6. század között egy ókori kaukázusi államalakulat uralta az ún. Urartu Királyság. Központja a sós vizű Van-tó és a ma Örmény-fennsík néven nevezett térségben feküdt és egészen az Eufrátesz folyó völgyéig terjeszkedett. Folyamatosan összetűzésben állt az Újasszír Birodalommal, míg végül az i.e. 7. század környékén végleg bekebelezték. Helyét az Asszírokat követően a Méd Birodalom foglalta el. A médek egy kevéssé ismert indoiráni népcsoport, akik az i. e 7. és 6. században birodalmukat Anatóliától Közép-Ázsiáig és Indiáig terjesztették ki. Terjeszkedésük során - Babilonnal szövetségben - az Asszír Birodalmat is elfoglalták.
Mindezen folyamatok tették lehetővé Mezopotámiában, hogy I. e. 550-ben II. Kürosz megdöntötte a Médeket, és ezzel létrehozta az első Perzsa Birodalmat. Fia, II. Kambüszész hatalma már Egyiptomra és Líbiára is kiterjedt. I. Dareiosz perzsa király (i. e. 522 – i. e. 486.) nevéhez fűződik az ország közigazgatásának, posta- és úthálózatának megszervezése. Vallásuk - az indoárja Urartu gyökerekre épülve - több indiaival rokon istent tisztelt, mint pl. Mitra, és Indra. Klasszikus perzsa vallásnak számít az Iránban ma is fellelhető zoroasztrizmus (vagy mazdaizmus). Alapítója a Kr. e. 7. század végén élt pap: Zarathusztra. Tanainak alapja a gnosztikus vallásokéval azonos, azaz a jó és a rossz örök ellentétére épül, mint a világ mozgatóerejére.
II.3. Hellenisztikus kor és a Római Birodalom
A Perzsa Birodalmat Nagy Sándor döntötte meg i. e. 330-ban. Nagy Sándor halála után a térség városállamokra, királyságokra szakadt, mint például a Pergamoni, a Rodoszi, Bithynia, Kilikia és a Pontuszi királyság. Utunk során érintett szíriai, mezopotámiai, perzsa és kis-ázsiai térségében egyik hadvezére, a makedón Szeleukosz alapított birodalmat i. e. 305 -304-ben.
A rómaiak i.e. 133-ban kezdték meg terjeszkedésüket a térségben, eközben a Szeleukida Birodalom egészen Kr. e. 64-ig fennmaradt, amikor Pompeiusz meghódította és provinciaként beolvasztotta a Római Birodalomba.
Utazásunk során meglátogatjuk az északabbra fekvő Nemrut-hegyet, amelynek története a Kommagéné (hettita nyelven Kummani, hurri nyelven Kuma?a) független ókori királysággal függ össze. A királyság története kevéssé ismert, de az i. e. 12. század első felében létrejövő újhettita Kumaha kialakulásával függ össze. Területe kiterjedt Észak-Szíriára, az Eufrátesz folyó északi részére, a Toros-hegységtől délre. Az i.e. 9. században már szerepel az asszír évkönyvekben, mint adófizető állam, majd később a Perzsa, és a Szeleukida Birodalom része lett. A Nemrut hegyen lévő Antiokhosz király síremléke i.e 62-ből származik, aki rövid ideig még képes volt a Római terjeszkedéssel dacolni. A síremléket a kutatók, az ógörög hiedelmekkel átitatott perzsa zoroasztrianizmus példájának tartják.
II.4. Bizánc
I.sz. 330-ban Constantinus a görög Byzantion helyén felavatta a Római Birodalom új fővárosát, Constantinopolist, amely 395-től - a Birodalom kettészakadásától kezdve - a Kelet-Római császárság fővárosa, egyben Európa legnagyobb városa lett. Később - Róma hanyatlásával párhuzamosan - egyre inkább Bizánci Birodalomnak kezdték hívni. A görög befolyás mindig is erősebb volt a latinnál, így a keresztény egyház szakadása után Bizánc lett az ortodox keresztény egyház központja. A birodalom legnagyobb méreteit Justinianus (527-565) uralkodása idején érte el. É-Afrikán át egészen dél Spanyolországig terjedt, magában foglalta az egész Balkánt, és Itáliát is. Ravennában - ahol a császár udvartartást is berendezett - mai is látható az őt és feleségét, Theodóra császárnét ábrázoló portré.
Ez az időszak számtalan nyomot hagyott Törökországban. Különösen Kappadókiában a 4.-12. század között számtalan sziklába faragott kora keresztény szerzetesrend, közösség, és földalatti város jött létre. Csodálatos emlékek a sziklába faragott templomok, de néhol katedrálisok és bazilikák. Ezek egy része a képrombolás időszakából származik és csak geometriai formákkal díszített, míg a 10.-11. században csodás freskókon örökítették meg a bibliai történeteket. A legtöbb képen a legősibb Krisztus ábrázolási formát láthatjuk, ahol Krisztust - mint Pantokrátort, azaz mint a világ uralkodóját - trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázolják. A bizánci és a görögkeleti egyházi művészet sűrűn alkalmazza azóta is.
600 év háborúskodással teli és virágzó év után a Bizánci Birodalom hanyatlásának jelei érdekes módon nyugatról érkeztek. Évszázadokon keresztül visszaverték és megállították az arab, bolgár és török törzsi terjeszkedés több hullámát, míg 1204-ben a negyedik keresztes hadjárat során - Velence bíztatására - a keresztesek elfoglalták és kifosztották a fővárost. Miközben több terület Velence és más kishercegségek befolyása alá került, Konstantinápolyban kikiáltották a Latin Császárságot Flandriai Balduin vezetésével. 1261-ben VIII. Mihály ugyan visszafoglalta, de a Konstantinápoly már sosem nyerte vissza régi fényét.
II.5. Szeldzsuk és török korszak
A bizánci hatással párhuzamosan a X. századtól erősödött a szeldzsukok szerepe Anatóliában. Szeldzsukok az oguz (úz) törzsszövetségbe tartozó török törzsek egy csoportja, akik Szeldzsuk nevű vezérükkel az élen kiváltak a törzsszövetségből, és megindultak Kis-Ázsia felé. 1055-ben elfoglalták Bagdadot, majd 1071. augusztus 26-án legyőzték IV. Romanos Diogenes bizánci császár csapatait a manzikerti csatában. Vezérük - Süleyman ibn Kutulmu - Iconiumban (a mai Konya) rendezte be fővárosát. A XII. században a szeldzsukok szilárd államot építettek ki Anatóliában. A Szeldzsuk Birodalom számos gyönyörű építészeti emléket hagyott utunk során is. Gyengülését, majd bukását a mongol támadás eredményezte. 1243-ban, a Kösedag-i csatában szenvedtek vereséget, és lettek a mongolok adófizetői. II. Mesut 1308-ban bekövetkezett halála után a szeldzsuk állam önálló fejedelemségekre szakadt.
Eközben a térségben már megerősödött, sőt körbe is zárta Bizáncot egy új erő: az Oszmán Birodalom. Számos próbálkozást követően, Konstantinápoly falainak bevétele 1453. május 29-én, 53 napos ostrom után, „A Hódító” II. Mehmed szultánnak volt köszönhető. A város hamarosan az Oszmán Birodalom harmadik fővárosa lett. És az is maradt egészen a Török Köztársaság kikiáltásáig, amikor is 1923-ban, Atatürk a fővárost Ankarába helyezte át.
|
Fotógaléria: Észak-Mezopotámia-Kappadókia teljes
|
