Dél-kelet Anatólia egyéb hatalmai
Anatólia utazásunk által érintett dél-keleti része több olyan birodalom által érintett volt, amelyek nem gyakoroltak feltétlen hatást a mai Törökország nagyhatalmi fő tengelyére. Ezek közül néhányat elhelyezek a történelem színpadán.
IV.1. Szaszanidák
A Szaszanidák a mai Irán területéről származó Birodalom, amely magát az Akhaimenidák örököseinek, azaz első, vagyis a Nagy Kürosz alapította Óperzsa Birodalom (i.e. 550-től i.e. 330-ig) utódaként tartotta számon.
(Az Óperzsa Birodalomnak virágkorában a 10,7 millió km2 volt a területe, amivel az antik világ egyik legnagyobb állama volt. A világ ismert népességének 46%-a lakott benne! Indiától a mai Montenegróig húzódott, Afrikában pedig a mai Egyiptom, Szudán, Líbia és Etiópia egyes részei tartoztak hozzá.)
A Szaszanida-dinasztia i.sz. 224-ben a Párthus Birodalom helyén jött létre, amikor annak utolsó uralkodóját, IV. Artabanoszt a birodalomalapító I. Ardasír (Artaxerxész) megverte és 224-ben bevonult Ktésziphónba, a pártusok fővárosába. A pártusokra jellemző laza szövetség helyet erősen központosított államot hoztak létre. Terjeszkedésük alapját a páncélos nehézlovasság képezte. Hatalmuk csúcsán a birodalom Szíriától Indiáig, a Kaukázustól a Perzsa-öbölig terjedt.
Dél-Anatóliában folyamatosan harcban álltak a Római Birodalommal, akik erre válaszul erősítették meg az eufráteszi limest. Pl. Valerianus császár I. Sápúr királytól szenvedett el vereséget 260-ban. II. Huszrau király pedig elfoglalta egész Kis-Ázsiát, sőt 626-ban megostromolta Konstantinápolyt is. Itt azonban Hérakleiosz bizánci császár visszaverte őket. A Szaszanidák hatalma hamarosan, az arabok hódításai nyomán 636-ban összeomlott.
IV.2. Rashidun kalifátus
Az Iszlám 636-tól kezdve érkezet meg Dél-kelet Anatóliába, amikor a Rashidun Kalifátus elfoglalta a régiót. Bevallom eddig nem sokat tudtam erről a hatalomról, pedig korának (i.sz. 632-661) legnagyobb birodalmát hozták létre a Mohamed halálát követő arab törzsek közötti aposztázia (hitelhagyás) elleni szent harcuk során. Első vezérük és formálisan az első iszlám állami uralkodó Mohamed apósa, és legfőbb tanácsadója Abu Bakr. Az arab invázió első lépéseként a perzsa szaszanidák ellen vonultak, de később elfoglalták Ciprust, Rodoszt és Szicíliát, sőt az Ibériai-félszigetre is betörtek.
IV.3. Ommajád-dinasztia
Az Omajjádok (Umajja törzs) a mekkai Kurajs törzs egyik előkelő klánját alkották, amely támogatta Mohamed prófétát, és több tagja a szahába (társak) közé tartozott, akik még életében ismerték őt. Az Arab Birodalom ezen diansztia vezetésével - 661?750 között ? érte el legnagyobb méretét. A francia Narbonne-tól egészen India határáig terjedt. Érdekesség, hogy uralmukat sokan az Iszlám szellemiségével ellenkezőnek tekintették, amelynek oka az volt, hogy az Iszlám szociális megközelítése ellenkezett a gazdag és előkelő törzsi vezetés érdekeivel.
IV.4. Abbászida Kalifátus
Az Ommajád dinasztiát 750-ben ezen dinasztia döntötte meg és a család tagjai 1517-ig viselték a kalifa címet. A kalifátus hatalma részben az Ommajád birodalomra terjedt ki azzal, hogy Európában és É- Afrikában szinte csak névleges volt az uralmuk. Például 755-ben az Omajjádok visszavették az uralmat a Ibériai-félszigeten, létrehozva a független Córdobai emírséget. Igazán erősek Mezopotámia, Szíria, Egyiptom és Irán területén voltak. A fővárost Damaszkuszból az általuk 762-ben alapított Bagdadba helyezték át.
Legnagyobb jelentősségük az arab kereskedelmi útvonalak kiterjesztésében, és az arab műveltség és az Iszlám terjesztésében volt. 758-ban már a mai Kantonban is jelentős közösséget hoztak létre Kínában. A 10. században már nem tudták összetartani a birodalmat, például 969-ben Egyiptom a Fátimida dinasztia kezére került.
Az arabokat a 10 századtól kezdve a terjeszkedő török törzsek szorították ki Anatóliából.
IV.5. Artuklu-ház
Utazásunk során számtalan ezen dinasztiától származó emlékkel találkozunk, így fontosnak tartom őket bemutatni. Az Artuklu (vagy Artuqid, Artukid vagy Ortokid) a török oguz törzsből származó uralkodóház Kelet-Anatóliában és Észak-Irakban a tizenegyedik, és a tizenkettedik században élte fénykorát. Artuq, fia Eksük, alapította, akit eredetileg I. Tutush szeldzsuk emír Damaszkuszban nevezett ki jeruzsálemi kormányzónak 1086-ban. 1091-ben halt meg és fiait (Sokman és Ilghazi) 1098-ban arabok űzték ki a városból. (A sors fintora, hogy egy évre rá keresztesek foglalták el a várost.) A fiúk ezt követően Diyarbakir, Mardin, and Hasankeyf térségében alapítottak királyságot, összeütközésbe kerülve a Nagy Szeldzsuk Szultánsággal. 1104-ben Sokman legendás győzelmet aratott a Keresztesek felett Harranban, ezzel is megszilárdítva hatalmát Mardinban. Őt testvére Ilghazi követte, aki 1118-ban vette át a hatalmat és ellenőrzését kiterjesztett Aleppo (ma Szíria) felé. 1119-ben legyőzte a Keresztes Antiochia-i Fejedelemséget az Ager Sanguinis-i csatában, aminek következtében politikailag inkább a Szeldzsukok szövetségesének számított.
A dinasztia két fő ága közül az egyik Hasankeyfet-ben uralkodott 1102-1231 között, míg a másik Mardinban 1106-1186 között. Az utóbbiban 1409-ig léteztek a szeldzsukok hűbéreseként. Volt még egy harmadik ág is, amikor a dinasztia elfoglalta Harput 1112-ben, és ami 1185-1233 között független volt.
1121-ben a Szeldzsuk-Artuqid szövetséget - amelynek parancsnokai I. Mehmed Nagy szeldzsuk vezér és Ilghazi voltak - Grúzia megverte a Didgori csatában. Ilghazi 1122-ben bekövetkezett halála után a dinasztia elvesztette tényleges befolyását Aleppo felett, és felosztották a területet az utódok között. Sokman fia Davud lett Hasankeyf Bey-e, akinek a fia a leghíresebb a dinasztiában. Neve Kara Aslan. Az ő fia Kilij Arslan a Szaladin által alapított Ayyubid dinasztiával szövetkezve a Szeldzsuk Rumi Szultánátussal szemben erősítette meg hatalmát az Artuqid területek felett. A következő időkben bár a névleges hatalmat az Artuqid dinasztia gyakorolta, de a tényleges hatalom Ayyubid birodalom kezében volt a 14. század végéig. Amikor is rövid időre mongol, majd Ak Koyunlu, végül Oszmán befolyás alá került Észak-Mezopotámia.
Az Arslanok neve több építészeti emléknél megjelenik. Ők tették a legjelentősebb kiegészítések Diyarbakir város falain (pl. Urfa kapu, két impozáns torony, az Ulu Beden és Yedi Kardeş), amely utóbbin az Artukid kétfejű sas árulkodik a falakon. Ugyancsak a dinasztia nevéhez köthető a nagy karavánszeráj Mardinban, valamint a mérnöki bravúrnak számító, ma is használt római kori Malabadi híd átépítése Diyarbakirnál a Tigris felett. A Hasankeyfben található öreg híd maradványok is Kara Arslan megbízásából épültek 1116-ban.
IV.6. Szaladin és az Ayyubid dinasztia
Szaladin, teljes nevén Salah ad-Din ibn Yusuf Ayyub, előkelő kurd család sarjaként született 1137 körül a mai Irak területén. Az egyik leghíresebb a keresztények által is elismert muszlim hős volt. Gyerekkorát az éppen szeldzsuk uralom alatt lévő szír Aleppóban töltötte, majd Damaszkuszban nőtt fel. Fiatalon lett az egyik szeldzsuk dinasztia uralkodójának, a szír emír Nureddinnek a hadvezére, és Egyiptomba vezetett három hadjáratot a keresztesek ellen. Eközben az egyiptomi Fátimida-kalifátiussal is összetűzésbe került, míg 1169-ben - 31 évesen - ő lett az Egyiptomban állomásozó szíriai csapatok vezetője és a síita Fátimida-kalifátus nagyvezírje, amit 1171-ben felszámolt és Egyiptomot visszatérítette az Iszlám szunnita irányzatához. Nureddin halála után minden erejét Szíria, Észak-Mezopotámia, Palesztina és Egyiptom egyesítésének, valamint a dzsihád (szent háború) eszméjének szentelte. Támogatta a vallástudományokat, az iszlám intézményeket. Iskolákat és mecseteket alapított.
Sikerült olyan ütőképes és fegyelmezett hadsereget építenie, amely sikerrel szállt szembe a keresztesekkel is. Nyolcvannyolc évig tartó keresztes uralom után 1187. okt. 2.-án visszahódította Jeruzsálemet. A korábbi keresztes mészárlással szemben Szaladin emberségesen bánt a város akkori keresztény lakóival. Ezt követően a keresztények nagy ellentámadását, az I. (Oroszlánszívű) Richárd által vezetett harmadik keresztes hadjáratot is megállította, aki így 1192-ben elhagyta a Közel-Keletet. Szaladin ekkor visszatért a fővárosba, és mint aki elvégezte küldetését hamarosan meghalt. A birodalom szétesett, de családja még 1250-ig (a mamelúk hódításig) megőrizte Egyiptom feletti uralmát.
IV.7. Ak Koyunlu dinasztia
Ak Koyunlu (AQ Qoyunlu; jelentése: Fehér Juh) dinasztia tagjai ugyancsak az oguz török törzsi szövetség tagjai közül kerültek ki, így a szeldzsuk ághoz tartoznak. Befolyásukat a mongol Timur-Lenk hódítása után terjesztették ki a térségben. Birodalmuk 1378-1508 között létezett, és része volt a mai Kelet-Törökország, Örményország, Azerbajdzsán, Észak- Irak és Irán is. Bukásukat az Oszmán Birodalom terjeszkedése okozta.
|
Fotógaléria: Észak-Mezopotámia-Kappadókia teljes
|