07.02. Mardin – Tur Abdin – Hasankeyf - Sanliurfa
Mardin
Reggeli után a Mardin szélén álló Kasimiye Medresi (Kasim Pasa Medreszéje) épületét néztük meg. Itt is felújítás folyt, de szintén sikerült bejutnunk. Valójában egy épület komplexum, amelyben medrese (korán iskola), mecset és sírok találhatóak. Az építészeti stílus alapján szakértők építését a 1462 utánra teszik, amikor az Ak Koyunlu (AQ Qoyunlu; jelentése: Fehér Juh) dinasztia hercege Kasim elfoglalja a várost. A dinasztia a szeldzsukokhoz hasonlóan ugyancsak az oguz török törzsi szövetség tagjai közül kerültek ki. Befolyásukat Timur-Lenk hódítása után terjesztették ki, akik második alkalommal 1394-ben foglalták el Mardint. Birodalmuk 1378-1508 között létezett és része volt a mai Kelet-Törökország, Örményország, Azerbajdzsán, Észak- Irak és Irán is Bukásukat az Oszmán Birodalom terjeszkedése okozta.
Az épület gyönyörű! Belső árkádos udvarán egy forrás fakad, amely több lépcsőn keresztül folyik egy kis medencébe. A szintek a dinasztia generációt jelképezik. A medence több mint vízgyűjtő. Felette nyitott az épület, és éjszaka a csillagos égbolt tükröződött benne. A tükörkép csillagainak medence falaihoz viszonyított helyzete és távolsága komoly csillagászati számítások elvégzését tette lehetővé. Nem véletlen, hogy az itteni iskola kora egyik meghatározó matematikai és csillagászati műhelye volt.
Az épület feletti hegyoldalról remek panoráma kínálkozik az épületkomplexumra és az alatta elterülő tájra. Fiammal mi is felmásztunk az ott lévő egyszerű vidéki házak közé, amikor egy idős bácsi szólított meg bennünket, kézzel-lábbal mutogatva, hogy a teraszáról jobb lesz a kép. Gondolkodás nélkül felmentünk, ahol büszkén mondta „ő kurd”, mi büszkén, hogy „magyarok vagyunk” :). Néhány tájkép és közös fotózás után még mindig ott teáznánk, ha nem 7 ember vár ránk a buszban … :)
|
Fotógaléria: Mardin
|
Tur Abdin, Dayro d-Mor Gabriel kolostor
Mardin és a szír határ közötti, leginkább Mardin és Midyat közötti és környéki dombvidék ősi szír neve. Ősi arámi nyelven Suroye Suryoye, illetve bizonyos nyelvjárásokban Turoyo, és Surayt-ként is ismert. Jelentése „Isten szolgáinak hegye”. A név is arra utal, hogy Krisztus után nagyon korán telepedtek le és alapítottak itt kolostorokat és közösségeket a korai keresztények. A valaha 80 kolostor közül mára csak 5 üzemel.
Midyathoz közel, Tur Abdin központjában találjuk a Dayro d-Mor Gabriel kolostort. Mor (Szent) Samuel és fia Mor (Szent) Simon (Simeon) alapította 397-ben. A Világ legrégibb még működő keresztény kolostora. Mai napig székhelye a Tur Abdin-i Metropolitannak, aki 14 apácával, 7 szerzetessel, vendégekkel, 2 családnyi alkalmazottal, és 30 diákkal él itt. Legfőbb feladata „a szír ortodox hitélet erődítményeként őrizni a hit lángját”. Kezdetben alapítóinak nevét viselte, majd a 7. században vette fel Tur Abdin püspökének Mor (Szent) Gabrielnek a nevét. Az épület magán viseli az elmúlt évezredek építészeti jegyeit egészen az 5. századtól kezdve. 512-ben a I. Anasztasziosz bizánci császár templomot építtetett hozzá, amely később a Szent Gabriel nevet kapta. Az interneten olvastam, hogy 20. századi állami felújítás hagy maga mögött kívánni valót, például a Szűz Mária templom csempepadlózatot és neon világítást kapott. Ez szerencsére nem igaz. A csiszolt márványlapok nem ellentmondásosak a márvány, mészkő, bizánci tégla keverékéből álló épületben, és neon helyett a kovácsoltvas falikarok sem lógnak ki a hangulatból.
A kolostor 11.30-13 óra között zárva van, de kísérőinknek hála nekünk itt sem kellett várnunk. Így sikerült a déli misére várakozó gyerekek között megnéznünk a templomokat, ami még inkább létezővé tette a hagyományos szír ortodox vallásgyakorlatot, és élővé tette az épületet. Az épület együttes a több templommal, kápolnával, kriptával, harangtornyokkal, szerzetesi lakrészekkel, belső kertekkel hihetetlenül elragadó és gyönyörű! Valóban egy gyöngyszem!
A kriptában 12 ezer egykori szerzetes csontjai találhatóak befalazva, míg az itt eltemetett 7 pátriárkát hagyományos ülő helyzetben helyezték el a külön kriptában. A kripta legmélyebb pontján két egyszerű, kemence szerű, tapasztott halom található. Az egyik alapító Simeon, a másik a későbbi névadó püspök Szent Gabriel sírja. Kis nyíláson keresztül megérinthetőek a szentek elporladt, földszerű maradványai, ami hatalmas szerencsét hoz, mint ahogyan egyesek kezükbe véve meg is csókolják azokat. Állítólag Gabriel püspök alázatát akarta kifejezni, amikor ezt a nagyon egyszerű sírhelyet választotta, mindenki alá helyezve magát.
A kripta födémszerkezet igazán érdekes. Nem boltíves, hanem vízszintes és mégis gerendák nélkül, kőkockákból van rakva. Állítólag a súlyuknál fogva egymáshoz feszülő kövek közé tojást raktak és az cementálja össze vasbeton keménységűvé a köveket.
A kolostor 2009-ben érdekes, de egyben szomorú török vallási kirakatper áldozata lett. Ahogyan a CSI (Christian Solidarity International - Nemzetközi Krisztusi Szolidaritás) arról beszámolt, a török állam Midyat város bírásága előtt indított eljárást, ahová a világ minden tájáról érkeztek nemzetközi megfigyelők, cilvil és állami szervezetek képviselői, valamint a CSI színeiben, dr. Heinz Gstrein (a svájci Neue Zürcher Zeitung és az „Echo der Zeit” / Radio DRS volt munkatársa), és Herbert Meier (ügyvéd, a CSI-Svájc elnöke). A vád lényege, hogy a kolostor a körülötte lévő ingatlanból származó hasznot „törökellenes„ tevékenységre fordítja, mint pl. például szír, vagyis a „keresztény” arámi nyelvű oktatás), mert az arámi anyanyelvű szír-ortodox keresztények „a törökség létét veszélyeztetik”. „Egy másik vádpont a szerzetesek hittérítő tevékenységét kifogásolja. A kolostort egy mecset alapjaira építették a 4. század közepén – tették hozzá indoklásként. Pedig evidens tény, hogy az iszlám, amely csak a 7. században jött létre, ekkor még nem is létezett!”
Az eset az EU figyelmét is felkeltette, aminek hatására török kormányzat utasította a perben szereplő hatóságokat, hogy peren kívül egyezzenek meg a kolostorral.
|
Fotógaléria: Dayro d-Mor Gabriel kolostor
|
Midyat
A város Tur Abdin ősi központja, amelyről az első írásos emlékek a Neo-asszír király, II. AssurNasir-pal (I.e. 883-859) idejéből származnak. A királyi szöveg arról szól, hogy az asszír haderő elfoglalta a várost és a környező településeket. A város szír ortodox kereszténység egyik fellegvára volt, de lakosságát a 14. században a mongolok, az 1915-ös ún. „asszír népírtás” időszakában a kurdok tizedelték. Döntő többségük elmenekült, ma már csak a város lakosságának 10%-a keresztény! 1960-től helyükre „vendégmunkásként” arab és kurd nyelvű lakosság települt be.
Történelmi belvárosának házait Mardinhoz hasonló faragott homlokzatok díszítik.
Mi csak egy rövid ebédre álltunk meg, illetve a város Mor Gabriel kolostor felé vezető végén több kisebb-nagyobb egykori kolostor, monostor és azt körülvevő egykori szír ortodox lakóváros házai között bóklászhatunk. Megállt itt az idő. Bár találtunk egy gyönyörűen felújított szállodát, és néhány láthatóan gazdag villaként rendbe hozott középkori házat; de alapvetően a nem feltétlenül legálisan beköltöző, igen szegénynek tűnő lakosság határozza meg a hangulatot. A gyerekek igen rámenősek voltak, mivel Deniz nem engedett ide egyedül, győzte elhajtani őket. Egy kis kölök még kavicsokat is hajigált utánunk, igaz nagyobb testvérei egyből elzavarták. A sikátorszerű ódon utcák izgalmasak, de egyedül, vagy éjszaka nem érezném magam biztonságban.
|
Fotógaléria: Midyat
|
Hasankeyf
Délutánra értük el utazásunk legkeletibb pontját a Tigris-folyó partján. Talán az utolsók között láthattuk a város több ezer éves múltját, ha a hosszú huzavona után mégis megépül a Délkelet-Anatólia projekt (GAP) keretén belül a folyóra tervezett Ilisu-vízerőmű. Ugyanis a tervek szerint közel 80 ezer embert kell kitelepíteni és 200 igen értékes kulturális és történelmi emlékek kerülne elárasztásra, ami veszélyezteti az eufráteszi lágyhéjúteknős vagy a fehérkarmú vércse lakhelyét is.
A heves nemzetközi és társadalmi ellenállás hatására 2001-ben a brit építészeti cég, a Balfour Beatty már kivonult a projektből környezeti, gazdasági és szociális problémákra hivatkozva. Amit az olasz Impregilo építészeti cég, és a svájci UBS is követett. Aztán a tervek újra erőre kaptak, de az Amnesty International 2009. júliusi jelentése szerint a projektet korábban támogató Svájc, Ausztria és Németország is visszavonták a korábban megígért pénzügyi hozzájárulásukat. Ennek ellenére 2009 júliusában Veysel Eroglu török környezetvédelmi miniszter a gát munkálatainak folytatását jelentette be.
Hasankeyf az ősi Mezopotámiai város állam, Mári (ma Szíriában található) fennhatósága alá tartozott Ilansura néven. Erről Zimrí-Lim (Hammurapi kortársa) uralkodó közel 2000 agyagtáblából álló levéltára hagyott az utókorra információt az i. e. 18. századból. Mári az un. Dzsemdet Naszr periódusban, az i. e. 3. évezredben vált lakottá és virágzó várossá. A sumer királylista szerint a vízözön utáni 10. dinasztiát ők adták, 6 királya 136 évig uralkodott. Az uralkodóház nyelve nem sumer volt, hanem egy sémi dialektust beszéltek. A Zimrí-Lim féle levéltár keletkezésekor fontos kereskedelmi és kulturális központként Babilontól, Szírián át, a mai dél-kelet Anatóliáig terjedt a hatalma, amelynek maga Hammurapi hódítása vetett véget.
A római időkben a város neve Cephe, vagy Chepal volt, ekkor épült a fellegvár. A Bizánci Birodalomban fontos püspökség Kiphas néven. I.u. 640-ben arabok foglalták el és Hisn Kayf névre nevezték át. A 12. században a már korábban bemutatott ortokid (Artukids) török dinasztia egyik ágának központja volt. Ezt az időszakot tekinthetjük a középkori aranykornak is.
Ebből az időből származik a Nagy Palota, és a Tigrisen átívelő Öreg-híd, amelyet 1116-ban építtetett az Artukid Fahrettin Kara Aslan, amely a maga nemében a legnagyobb volt a Tigrisen a középkorban. A város a Selyemúton betöltött kereskedelmi szerepe miatt rendkívül gazdag és fontos lett. A Szaladintól eredeztetett Ayyubids dinasztia 1232-es hódítását követően fontos Iszlám központ lett, amelyről több mecset (pl. Ulu-mecset 1325-ből; El Rizk mecset 1409-ből) és a Kis Palota árulkodik. A város az Ayyubids-okat követően az AkKoyunlu emirátus része lett egészen I. Szelim 1515-ös hódításáig, amikor is az Oszmán Birodalom kebelezte be.
A sziklafalakban található ősi barlanglakások miatt a köznyelv Kis-Kappadókiának is hívja a környéket. A folyó felé meredeken emelkedő, szurdokszerű sziklafal tetején nem is csak egy palota, hanem egy akropolisz, egy felsőváros emelkedett. Ennek egyik megmaradt kapuján mehetünk fel a városba, ahonnan fantasztikus panoráma tárul elénk a Tigrisre, és az azon átívelő középkori híd maradványaira. A hegy tetején az ősi város maradványai, és a fennsíkon egy temető csábítana további felfedezésre, de a 47 fok itt most kedvünket szegi a további mászástól. Pihenésképpen egy hagyományos forró török teát fogyasztunk az egyik lépcsőforduló büféjében, ami a hőfok ellenére igen jó választás.
|
Fotógaléria: Hasankeyf
|
Aztán irány a kb. 5 órányira lévő
Sanliurfa, ahová este 9 körül érünk.
Szállásunk a
Hotel Elruha, a vidék egyetlen 5 csillagos szállója a belvárosban, közvetlenül a látnivalók mellett található. Ablakaiból az Ábrahám tavát körülölelő parkot és fellegvárat láthatjuk. A szálló inkább 4 csillagos, de tiszta és teljesen rendben van. A tulajdonos iszlám lelkületű ember, így semmilyen alkoholt nem árulnak.
