Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Történelmi áttekintő
A Kereszténység története Dél és Kelet-Anatóliában
Dél-kelet Anatólia egyéb hatalmai
1.-2. nap: Diyarbakir-Mardin
3.nap: Mardin - Tur Abdin - Sanliurfa
4.nap: Sanliurfa, Göbekli Tepe, Harran
5.nap: Atatürk gát, Nemrut-hegy (Kahta, Adiyaman)
6.nap: Gaziantep - Kappadókia
7.-10.nap: Kappadókia
11.-15.nap: Antalya
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


07.03. Sanliurfa, Göbekli Tepe, Harran


Sanliurfa


Az azonos nevű tartományi székhely, 80 kilométernyire keletre az Eufrátesz folyótól. Lakosainak száma közel fél millió. A múltban hívták Callirrhoe-nak, Bizánc idejében Justinopolisnak, de legismertebb a Szeleukida időkből származó Edessza. Egyes török történészek állítják, hogy a város maga a bibliai Ur városa, de a tudomány ezt ma Irak déli részén fogadja el.

Az bizonyos, hogy a város története az eddig ismert legrégebbi emberi letelepülések történetével függ össze, mint Nevali Çori, vagy Göbekli Tepe (lásd a történelmi bevezetőben a neolitikum részt).

A várost később, az i.e. 3000 körül az É-Mezopotámiai Ebla városállam uralta, amely az egyik legelső sémi nyelvcsaládhoz tartozó, ún. Amorita, vagy Emoreus kultúra. Ezután több mezopotámiai nép következett: akkádok , sumérok , babiloniak. I.e. 1500 körül egy hurrita királyság fővárosa, i.e. 1200 körül a hettita Karkamis fejedelemség része lett. Majd következik Mittanni (urartu), aztán asszírok, káldeusok, médek és perzsák. Nagy Sándor makedón hódítását követően a Szeleukida Birodalom része lett. Annak szétesésekor a térségben közel 400 évig (i.e. 132 – i.sz.244) fennálló Osrhoene Királyság székhelye, amelyet a nabateus, vagy arab származású Abgar dinasztia alapított, amelyről már szintén írtam a kereszténységről szóló fejezetben.

A város a Római Birodalom határterületén található, így többször került római befolyás alá. Pompeius és Traianus is elfoglalta, de csak rövid ideig - 212-214 között - volt római provincia. Caracalla császárt is itt (illetve a közeli Harranban) gyilkolták meg 217-ben. Bizánc uralma itt már kifejezetten rövid. Az 5. században ugyan püspöki rangra emelkedett a város, de 605-ben elfoglalta a rómaiakkal folyamatosan harcban álló, utolsó iszlám előtti perzsa állam, a Szaszanida Birodalom (ie. 224-651). Bár Herakleiosz rövidesen visszahódítja Bizánc számára, de 637-es arab inváziónak már nem tudott ellenállni.

Az Iszlám 638-ban érkezet meg Sanliurfába, amikor a Rashidun Kalifátus elfoglalta a régiót, amely korának (i.sz. 632-661) legnagyobb birodalmát hozta létre a Mohamed halálát követő arab törzsek közötti aposztázia (hitelhagyás) elleni szent harcuk során. Első vezérük és formálisan az első iszlám állami uralkodó Mohamed apósa, és legfőbb tanácsadója Abu Bakr. Az arab invázió első lépéseként a perzsa szaszanidák ellen vonultak, de később elfoglalták Ciprust, Rodoszt és Szicíliát, sőt az Ibériai-félszigetre is betörtek.

Az arabokat a kurd Szaladin által alapított Ayyubids dinasztia követte, de a térség igen instabil maradt. Ahol bizánciak, keresztesek, mamelukok, török törzsi származású dinasztiák, szeldzsukok és oszmán törökök hadakoztak az uralomért. I. Szelim végül 1516-ban foglalta el, de formálisan csak 1637-ben csatolták az Oszmán Birodalomhoz.

A város hihetetlenül gazdag múltjából kevés látható emlék maradt.
A fellegvárat és régészeti múzeumot leszámítva a leginkább ismert az „Ábrahám tava”. Şanliurfát a próféták városának is hívják, hiszen iszlám szerint minden próféta járt a városban, Jézus kivételével. Leghíresebb itt élők Ibrahim (Ábrahám) és Jób (Ayub) próféta. Ábrahám a hagyomány szerint egy a város déli részén - a park végében, a mecset udvarából nyíló - barlangban született. Később Sárával a közeli bibliai Harranban kötött házasságot.

A Rohas-forrás táplálta medence szent hely, amelyről több történet kering. Az egyik szerint Nimród (törökül: Nemrut) egy hatalmas csúzlival Ábrahámot tűzbe akarta dobni, de az rózsakertté változott, melynek helyén ma a szent halastó, a Balikli göl áll. Ha hihetünk a leírásoknak Nimród és Ábrahám nem is élhetett egy időben, így ennek az esetnek a valószínűsége igen csekély.
Egy másik szerint a helyi pogányok akarták máglyára vetni, de Isten a tűz helyén tavat fakasztott, és a szén pedig hallá változott. Egy megint másik történet szerint Ábrahám önként vetette magát a mélybe a fellegvárból, hogy ne kelljen felvennie a pogányok vallását. Mielőtt becsapódott volna a föld megnyílt, és Isten tavat fakasztott. A szent medence körül 1211-ben az Ayyubids dinasztia időszakában épült a Halil-ur-Rahman mecset, míg a környező kertek az ortokid Merih Kara Aslan idejéből származnak.

A Fellegvár alapjait I. Szeleukosz Nikatórnak, Nagy Sándor hadvezérének, a későbbi Szeleukida Birodalom megalapítója rakta le, aki a várost Edessza névre keresztelte. Az erődöt tovább építették a rómaiak, majd az Ayyubids dinasztia és a keresztesek is. A várban két hatalmas korinthoszi oszlop áll egy sziklán, amelyet a muszlimok Nimród trónjának hívnak. Hogy ez a Nimród azonos-e a Bibliában is szereplő Nimróddal azt nem tudhatjuk:
Kus nemzette Nimródot. Ez volt az első uralkodó a földön. Nagy vadász volt az Úr előtt. Innen a szólás: Nagy vadász az úr előtt, mint Nimród. Uralma kezdetben kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra, és Sineár földjén minden városra. Erről a földről indult ki Asszúr és megépítette Ninivét, Rechobot-irt, Kalachot és Rezent, Ninive és Kalach között. (Ez a nagy város.)
Vannak feltételezések, hogy ez a „nagy város” Babilon, míg mások szerint maga Urfa városa. Részben ez is közrejátszhatott egyes török történészi véleményekben, hogy Urfa, maga a mezopotámiai Ur városa lehet. Mindenesetre ez nem csak modern kori találgatás tárgya, mert Szent Efrém már a 4. században, míg Edesszai Mihály a keresztesek krónikás a 12. században is úgy vélekedett, hogy Edessza városát a bibliai Nimród alapította.

A város leghíresebb művészeti ereklyéje az ún. Edessai Mandylion. A mandylion egy ún. akheiropoiéton, azaz nem emberkéz által alkotott festmény. A legenda szerint egy olyan vászon, amelyről Jézus arclenyomatát mechanikusan át lehetett vinni más hordozóanyagokra. Az utóbb ikonba foglalt vásznon Krisztus isteni dicsőségében látható, vállig érő hajjal.
A keresztény legenda szerint első példányát maga Jézus készítette, mint egy önarcképet, amelyet Taddeusszal elküldtett V. Abgar Edessza királyának. A történetet elsőként Edessza püspökétől, az egyháztörténész Evagrius-tól (kb. 536-600) ismerjük. Ő jelentette ki, hogy a kép "isten által kovácsolt". Ez az elv képezte az alapját az ionokkal kapcsolatos keleti ortodox doktrínának a 8. században. A doktrína lényege, hogy az első ikont maga Jézus készítette az által, hogy a nedves törölköző megőrizte arclenyomatát, és ezzel létrehozta a prototípust valamennyi későbbi Jézus ikon számára. S amelyet így hallgatólagos isteni jóváhagyással másolhatunk. A történetet később Damaszkuszi Szent János is megerősíti "Az Isteni képek” c. művében. A legenda rendkívül népszerű lett főleg az ortodox világban, de léteznek más elméletek is.
Az V. századból származó írás a Doctrine Addai (Taddeus Aktái) ismeretlen szerzője szerint Abgar követséget küldött Jézushoz, melynek tagja volt Hannah, az edessai udvari festő. Egyszerűen ő festi le Jézust és adja át a képet királyának, aki a keresztény szellemiséget saját legitimációjaként felhasználva gyártja a legendát.
A 7.-10. században számtalan másolat készült és terjedt el 'szent-mandylion' néven, ikonokba foglalva. Az „eredeti” állítólag a 10. században Bizáncba kerül, ahonnan a 4. keresztes hadjárat során 1204-ben elviszik, és IX. Lajos francia király birtokába kerül. Végső helye a párizsi Sainte Chapell Székesegyház lesz, ahonnan a Francia forradalom zűrzavarában titokzatos módon eltűnik. Talán a pápa privátkápolnájában található változat az eredeti…?

A szent helyek meglátogatása után az Urfai Bazárban bóklásztunk, amely az egyik legősibb bazár az országban, és ahol 99,99%-ban helyiek vásárolnak. Ennek megfelelően komoly látványosságnak minősültünk, miközben beszereztük klasszikus vízipipáinkat (törökül: nargile), valamint remekbeszabott ónozott rézedényeinket. Mindezt a tengerparti árak töredékéért.
Fotógaléria: Sanliurfa  

Göbekli Tepe


Ebéd után a Sanliurfától 15 km-re északkeletre található Göbekli Tepe-t látogattuk meg. Ez egy kb. 300 méter átmérőjű domb, amelyet a helyiek évszázadok óta szentként tisztelnek. Sőt már régebben is feltételezték a domb mesterséges jellegét, de igazi bizonyítékkal csak az 1995-ben kezdődött német ásatás szolgált, amely a mai napig is tart még.

A terület egy olajfa ligetekkel és birkával foglalkozó család tulajdonában van évszázadok óta. Az állam ugyan az ásatásokkal érintett területet megvásárolta, de a család egyfajta kezelői, őrző szerepben van. Az öreg családfő szívesen ücsörög a bejáratnál lévő jegykezelő sátorban. Kísérőnk elmondja, hogy kisebb-nagyobb maradványokat ugyan találtak korábban, de sejtelmük sem volt, mit rejt a föld mélye. Kifelé menet mindenestre megkapjuk a vendégkönyvet, ahová anya nyelvünkön kell írni néhány sort az öreg nagy örömére :).

A lelőhelyen először egy kőfejtőhely, és két megalitikus méretű „T” alakú kőoszlop került elő, amelyek 6,3m hosszúak, 3m szélesek és a lábazat hozzájuk 3x3m-es. 2008-ban terjedt el sajtóban a hír, hogy egy több mint 11 ezer éves regionális vallási centrumról lehet szó, amely jelenlegi ismereteink szerint a legöregebb építmény a Világon. Idősebb, mint Jerikó legősibb falai és 2000 évvel korábbi, mint az ugyancsak Anatóliában lévő leghíresebb újkőkori falu Çatal Hüyük. Klaus Schmidt német régész feltételezi, hogy a szentély díszítésében megjelenik az ősi sumér mítosz, amely szerint a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a szövés az emberiség számára a szent hegyről, az ún. „Du-Ku”-ről („szent halom”, „szent – kő”) származik. Talán Göbeli tepe maga a szent halom?

A több koncentrikus körben elhelyezkedő, 10-50 tonnás megalitokból álló és faragott, domborműves oszlopokból álló szentély több épülete feltárásra került már. 2 nagyméretű, egykor T alakú oszlopok hordta nagyméretű födémmel rendelkező épület egyikét oroszlán pilléres épületnek, a másikat kígyó pilléres épületnek nevezték el a régészek. A pillérek többsége domborműves, rengetek vadállat, és mitikus lények tucatjai vannak kifaragva. Ezek egy kisebb része a helyszínen, nagyobb része Berlinben, illetve Ankarában látható.
A vizsgálatok alapján a szentélyt Kr.e. 8000 körül egyszerűen betemették. Ez mentette meg az utókornak és hagyta meg a talányt, hogy vajon kik és miért építették majd rejtették el a Világ szeme elől?

A tudományos elemzésekre épülő találgatásoknak se seri, se száma azóta sem. Az egyik legérdekesebb feltételezés abból indul ki, hogy az emberek által termesztett búza genetikai őse ma egy a környékre jellemző vadbúzára hasonlít leginkább. Ha ez így van, akkor valahol itt tért át a korábban halászó - vadászó- gyűjtögető ember a kemény munkával történő gabonatermelésre, ami összefüggésből David Rohl brit egyiptológus, az Institute for the Study of Interdisciplinary Sciences (ISIS) volt igazgatója a „Legend: The Genesis of Civilization (1998)” c. könyvében a Paradicsom létezését is e tájra teszi földrajzi értelemben (Az Iráni Kurdisztán területen lévő Tabriz környékén lévő völgybe). A Genezis forrásainak, és a környező történelmi kultúrák emlékanyagának elemzésével, összevetésével Rohl azt bizonyítja, hogy a Biblia első könyvének több története valós eseményeken alapul, és voltaképpen civilizációnk kialakulásának történetét beszéli el, ami az életmódváltás legendájának továbbélése.

A kora délutáni órák 45 fokos hősége itt sem egyszerű, de kárpótol a helyszín misztikus hangulata, a kietlen panoráma és az érzés, hogy szinte felfoghatatlanul ősi helyen járunk…

Fotógaléria: Göbekli Tepe  

Harran


Késő délután a közvetlenül a szír-török határ mellett fekvő arab hatású települést látogattuk meg, Urfától kb. 1 órányi autózásra. Korábbi nagyságából keveset őrzött meg, városi értelemben évszázadok óta lakatlan. Nevét a Biblia is említi:
Terach utódai ezek: Terach nemzette Ábrámot, Nachort és Háránt. Hárán fia Lót volt. Hárán meghalt atyjának, Terachnak életében, hazájában, a kaldeai Úrban… Terach vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát s a menyét, Sárait, fiának, Ábrámnak feleségét, s kivezette őket a kaldeai Úrból. Kivándoroltak Kánaánba. Amikor Háránba érkeztek, ott letelepedtek. Terach 205 éves korában halt meg Háránban.”

A Talmudban is szerepel a név. Harrán Ábrahám testvére, aki úgy halt meg, hogy apjuk Terach - Isten próbájaként - égő csipkebokorba vetette a testvéreket. Ábrahámot megóvta a hite, Harrán viszont elégett a parázson járás során.

Feltételezik, hogy stratégiai fekvése okán mindig is fontos észak-mezopotámiai város lehetett, de a városról az első írásos emlék I. Suppiluliuma és Shattiwaza uralkodók, a Hettita Birodalom és a Mitanni közötti békeszerződésből maradt fenn az i.e 14. századból. Az i.e. előtti 11-12. században szintén dokumentáltan fontos városa az Asszír Birodalomnak. Az i.e. első évezredben vált a mezopotámiai Nanna vagy Szín Holdisten vallási kultuszhelyévé. Amikor a Babiloni - Méd szövetség i.e. 612-ben Ninive-t –lerombolta, ekkor i.e. 609-ig Harran volt az asszír főváros, amikor is a Méd Királyság fennhatósága alá került. Szín templomát ekkor elhagyták, és a kétes hírű Nabú-naid uralkodásának kezdetén (i. e. 555) még mindig üresen állt. A város ekkor még mindig a Méd Birodalom része volt, egészen, i.e. 547-ig, amikor Nabu-Naid az Újbabiloni Birodalom utolsó uralkodója (i.e. 555 – i.e.539) elfoglalta. A korabeli források hol őrültnek tartották, a holt-tengeri tekercsek egyike különös betegségéről ír. Feltehetően vallási reformjai váltották ki az ellenszenvet. Nabu-Naid anyja, Adda-Guppi ugyanis a harráni Szín-szentély papnőjeként szolgált, és a feltehetően 102-104 évet élt. Fiának vonzódása a Holdisten kultuszhoz nem véletlen tehát. Nagyszabású terve az volt, hogy Szín Holdistent tegye meg az Újbabiloni Birodalom új védőistenségének, amivel kivívta a régi Marduk-papság haragját. Ez nem csoda, hiszen a papi hatalom csökkenésével párhuzamosan azok külön bevételei is korlátozódtak. Nabu-Naid nem csak Harrán vidékét fejlesztette, hanem Úr városában felújította az ősi un. ziggurátokat, vagyis Szín Holdisten toronyszentélyeit, amelyeket az ókori csillagászok obszervatóriumainak tartanak. Az uralkodót tartják a Világ első múzeumalapító régészének, aki komoly régészeti feltárásokat indított, a királyi trófeagyűjteményt a leletekkel kiegészítve múzeumot alapított, valamint Szemirámisz függőkertjeit is új egzotikus növényekkel bővítette. A papok által szított népfelkelés hatására hadjáratba kezdett Arábia sivatagaiban, ez időszakra átadta a hatalmat fiának Bél-sar-uszur-nak (a bibliai Baltazár). Visszatérését követően látványosan megtagadta a Marduk-kultusz hivatalos királyi szertartásain való részvételt. Sőt a Holdisten szent macskaféléi után még oroszlánbőr ruhákat is hordott. A királyi dinasztia és egyben Új Babilon végét Kürosz perzsa uralkodó i.e.539-es hódítása okozta, akit a helyi Marduk-papok is lelkesen támogattak. Az utolsó babiloni király és reformer nevét még a feliratokról is kitörölték.

A perzsákat Nagy Sándor követte, majd a Szeleukida Birodalom. A kereszténység fejezetben már tárgyalt Osrhoene Királyság központjaként az itt élők többsége arámi nyelven beszélő keresztény asszír volt. Történészek szerint Harran volt az első hely, ahol nyíltan keresztény templomot építettek. Ettől függetlenül megőrződtek az ősi Holdisten és egyéb mezopotámiai vallási kultuszok maradványai is. Ezen kívül a gnoszticizmus jegyében születő Mandean vallás is Harranból eredeztethető.

A római időkben neve Harran Carrhaei volt. Neve az i.sz. 53-ban itt zajlott Carrhaei csata őrizte meg, ahol Pártusok tábornok Surena legyőzte a Crassus vezette légiókat. A rómaiakat a perzsa-pártus utód Szaszanida Birodalom szorította ki 239-ben. Majd 651-ben megérkeztek az arabok.

Omajjád Kalifátus időszakában II. Marwan (744-750) Harrant tette meg birodalmi székhelyül. Ekkor épült a régi városban álló Öreg Mecset és benne a magas, négyzet alapú minaret, amely csillagászati obszervatórium céljára is szolgált. Rövid ideig tartó fényes időszakának az Abbászidák hódítása vetett véget, akik a Kalifátus fővárosát 762-ben Bagdadba helyezték át. Ettől függetlenül a 8.-9. században Harran volt az arab tudományos élet, a csillagászat, a filozófia, a természettudományok, és az orvoslás központja, és az első iszlám egyetemnek helyet adó város is. Érdekesség, hogy ebben nagy jelentősége volt a Sabian nevű csillag-imádó vallási szekta tagjainak, akik közül számtalan matematikus és csillagász került ki. Az iszlám hódítás után a szekta tagjai arab körökben is elimsret tudósok maradtak, mint pl. az arámi, görög és arab nyelven is folyékonyan beszélő Thabit ibn Qurra.

Az Abbászidák meggyengülését követően 1032-33-ban síita milíciák jelentős pusztítást hajtanak végre, többek között lerombolják a Sabianok templomait is. Később 1060 körül egy arab törzs a Numayrids szilárdított meg hatalmát a városban. Ők építették a mai is látható erődöt egy korábbi Hold templom feltételezett helyén.

A keresztes háborúk idején 1104. május 7-én itt zajlott a híres Harran-i csata Baldwin Edessza Grófja és a Nagy Szeldzsuk Birodalom csapatai között.

A város 1149-ben Szaladin Birodalmához került, akik fejlesztik az erődöt és az egyetem épületét is. Az 1260-as mongol hadjáratban szinte porig rombolják és egykori dicsőségét soha nem szerzi vissza.

A naplemente előtt is 40 fokos hőségben vibrálnak a romok, amelyek csak éreztetni tudják a város egykori nagyságát. Bár az obszervatóriumként szolgáló minaret 30méter magas maradványa így is impozáns. Hihetetlen, hogy az egykori iszlám egyetemi és tudományos központból csak ennyi maradt…

A falu lakossága ma távolabb él az ősi helyszíntől. Hagyományos színes ruhákban járó, gyakran tetovált arab, beduin asszonyairól és a jellegzetes "kaptár"-szerű vályog házairól híres. Ez a 3000 éve változatlan technológia kiválóan véd a szélsőséges melegtől. Néhányat még az 1980-as években is laktak. A délkelet-anatóliai projekt visszaadta a vizet a térségnek, ami egyre zöldebb, ma már gyapot és rizs is termeszthető.

A látogatást naplemente előtt javaslom nem csak a hőség, hanem a furcsa házak narancsárnyalatokban tündöklő látványa miatt is.

Fotógaléria: Harran  



Este Sanliurfában elvegyülök a helyek között az Ábrahám tavacskája körüli parkban, ami ilyenkor teaházaknak és vízipipázó helyeknek ad otthont. Itt is feltűnést kelt, és nagyon sok kedvességet kap az ember, aki „Magyarisztánból”-ból jött. A Nagy Mecset éjszakai kivilágításban és a péntek esti forgatagban lenyűgöző. Itt szólított meg a ránézésre idős török úr, fura cowboy kalapban. Kiderült, hogy 40 éve emigrált Ausztráliába, de mióta nyugdíjas 2 évente visszatér és járja az országot. Jó félórát együtt rójuk az esti Urfa utcáit, miközben lelkesen mesélt az ország történelméről :)