07.04. Atatürk gát, Nemrut-hegy (Kahta, Adiyaman)
Atatürk gát, Kahta
Reggel viszonylag tovább aludhattunk és 10 órás indulással a 2 órányira lévő Kahta felé vettük az irányt.
Útközben megálltunk az Eufrátesz felduzzasztására az ún. Délkelet-Anatólia Projekt (GAP), keretében 1990-re létrehozott Atatürk gátnál. Az iszonyatos mérnöki munkával épített gát kapacitása 48,7 milliárd köbméter, amelyet Törökország öntözésre és áramtermelésre használ. Építése során bombázás biztos fémszerkezeteket használtak fel, több száz ember meghalt és a Világ egyik legjobban őrzött ilyen objektuma. Gyakorlatilag megközelíthetetlen, a gát környékét légvédelmi állások is védik. Lenyűgöző látvány, félelmetes mérnöki bravúr, de nem tekinthetünk el a ténytől, hogy kiélezte a viszonyt a szomszédos Szíriával, amely függőségbe került a töröktől. Ha az összes tervezett gát megépül a Tigrisen és az Eufráteszen, Szíria és Irak édesvízkészletének döntő hányada a törökök átengedő akaratától függ. Elvileg van érvényben lévő szerződés a vízhozamra, de Szíria arról panaszkodik, hogy a víz nem tiszta, például műtrágyával erősen szennyezett. A gát által felduzzasztott tó hatalmas, még a Nemrut-hegyről elénk táruló panorámát is uralja.
Amikor átlépjük az Eufrátesz fő ágát, kísérőink megkönnyebbülten mondják ez már Anatólia, elhagytuk Mezopotámiát!
|
Fotógaléria: Atatürk gát
|
Kahta Adiyaman tartomány kis városa, kb. 20 percre található a tartományi székhelytől.
Adiyaman (az ókori Pordonnium) történelme a régióval azonos. A Kommagéné Királyság időszaka alatt (i.e. 69 – i.sz. 72) jelentős, a fővároshoz közei, fallal körül vett város volt. Az egykori főváros 10km-re, a mai Samsat falu közelében volt található, amelyet sajnos az Atatürk gát építésekor elárasztottak. Ókori nevén Samosatai (Szamoszata) város, helyén már az i.e. előtti Urartu időkben is város állt, majd az ősi örmény Sophene Királyság fővárosa is volt az i.e. 3. században. Nagy Sándor hódításáig független volt, majd a Makedón Birodalom széteséskor Örményország és a Szeleukida Birodalom ütközőzónájába került. Formálisan i.e. 69-ben itt alakult meg a Kommagéné Királyság.
Kahta csendes kisváros, amely leginkább az 50km-re lévő Nemrut-hegyre irányuló turizmus egyik állomása. Szállásunk a
Zeusz Hotel egy korrekt egykori balatoni SZOT üdülő színvonalával vetekszik. De tiszta, van légkondi, étterme kifejezetten jó, a kertjében lévő medencénél jól esett a délutáni pihenés. Vendégköre leginkább török.
Kirándulás a Nemrut-hegyre
Utazásunk egyik fénypontja a Nemrut-hegy, amelynek története a Kommagéné (hettita nyelven Kummani, hurri nyelven Kumaha) független ókori királysággal függ össze. A nemzeti parkba külön sofőrrel és fapadosabb, a hegyi szerpentint jobban bíró mikrobusszal mentünk. Naplemente előtt érkeztünk, ami ugyan a keleti terasz fotózására nem teljesen alkalmas, de a látványosabb nyugati teraszra meg a legjobb.
Útközben első megállónk az Eufrátesz egyik mellékfolyóján a Cendere-én átívelő ún. Severus híd volt. Helyén már a perzsa időkben is állt egy híd, de jelen formájában a XVI. Gall Légió kezdte el építeni a Pártusokkal vívott háború kezdetén, a Kommagéné Királyság költségén. A hidat Septimus Severus Császár (i.sz. 193-211), és családtagjai (felesége: Julia Domna, fiai: Geta és Caracalla) tiszteletére szentelték, és négy korinthoszi oszlop állított nekik emléket. Ezek közül csak 3 található, feltehetően Caracalla döntette le a Geta-nak szentelt oszlopot, miután fivérét megölte.
A híd a második legnagyobb épen maradt római híd a Világon. Építése mérnöki bravúr. 120 méter hosszú és 7 méter széles. Teherbírása 50 tonna. Egy hatalmas boltív a két parton lévő sziklák között, amelyet 92 db, egyenként 10 tonnás kőkockából építettek. A híd mindenhol a Világon első számú látványosság lenne, itt háttérbe szorul a közeli Nemrut-hegyhez képest. Pedig igazán lenyűgöző, sokkal nagyobb élmény mint vártam. A híd mögötti hűvös szurdok szinte kanyonná válik, ahová a helyiek örömmel járnak piknikezni.
|
Fotógaléria: Severus-híd
|
A hídtól még közel 40 perces hegyi szerpentinen való autózás után értük el a Nemrut-hegy csúcsához közeli parkolót. Útközben már messziről látszik a csúcson emelkedő, természetellenes piramis alakú sírhalom. A parkolóból az utolsó 200 méteres szintkülönbséget 15-20 perc alatt gyalog, vagy szamárháton (25 líra) tehetjük meg. Az időjárás nagyon kellemes, a 30-40 fokok után jól esett a 25 fok.
A Kommagéné Királyság története kevéssé ismert, de feltételezik, hogy a korai hettita időkben a Királyság fővárosa maga volt az egykori hettita Hasszuva, és I. Hattuszilisz óta Hatti Birodalom része volt. Az i. e. 12. század első felében a Birodalom uralkodója Hattuszasz elvesztette befolyását a szíriai régió felett, ahol a szíriai alkirályságok önállósultak. Így jött létre itt az újhettita Kumaha állam. Területe kiterjedt Észak-Szíriára, az Eufrátesz folyó északi részére, a Toros-hegységtől délre. Az i.e. 9. században szerepel az asszír évkönyvekben, mint adófizető állam, majd később a Perzsa, és a Szeleukida Birodalom része lett.
Formálisan ugyan csak i.e. 69-ben alakult meg a Kommagéné Királyság, de a terület már I. e. 162-ben önállóvá vált, amikor a terület főkormányzója, Ptolemaiosz fellázadt a Szeleukida Birodalom ellen. A formális alapító I. Antiokhosz (nem összekeverendő a Szeleukida Birodalom azonos nevű második uralkodójával, aki jóval korábban, Kr. e. 324 – Kr. e. 261 között élt) ügyesen taktikázott a nagyhatalmak között. Többek között behódolt Pompeius római hadvezérnek i. e. 64-ben, majd később a parthusok mellé állt a rómaiakkal szemben. Ezért ugyan Antonius i. e. 38-ban megfosztotta trónjától, de mégis önálló maradt. Később III. Antiokhosz halálakor, 17-ben Tiberius a Római Birodalomhoz csatolta az országot, de Claudius uralkodása alatt ismét független lett. Míg végül 72-ben Vespasianus uralkodása alatt véglegesen Syria provincia része lett.
Kommagéné királyi családja Arménia satrapai dinasztiáján (I. Szamosz i.e. 290-260; Arszamész i.e. 260-228; Xerxész i.e. 228-201), keresztül I. Dareiosz perzsa nagykirálytól, majd Ptolemaioszon (i.e. 201-163) keresztül és a Szeleukidákkal kötött házassági kapcsolatok révén Nagy Sándortól származtatta magát.
I. Antiokhosz a fővároshoz közeli 2134m magas Nemrut-hegyen építtetett magának mauzóleumot. A lelőhelyet 1881-ben Karl Sester német mérnök találta meg, de az érdemi feltárás csak 1984-ben indult. A hely 1987 óta UNESCO védelem alatt áll.
A csúcson egy 50 m magas, 150m átmérőjű öklömnyi kövekből hordott „piramis”, egy ún. tumulusz található, ez maga sír. Hozzáférni szerkezetileg rombolás nélkül lehetetlen, így Antiokhosz sírja eddig nem került elő. Ezt három sziklába faragott terasz veszi körül, ahol számtalan szobor és szobortöredék látható.
A keleti teraszon a gigantikus ülőalakok maradtak épen, míg a fejek sérültek, addig a nyugati teraszon pont fordítva van. Görög és perzsa istenek szobrai (pl. Héraklész, Zeusz, Orosmasdes, Apollón vagy Mithrász), Antiochus Teos kommagéné király nyolc-kilenc méter magas szobra, amihez két oroszlán és két sas is tartozik. Több szobormaradvány az uralkodó perzsa és makedón elődeit ábrázolják jellegzetesen görög arcvonásokkal, de perzsa ruházatban és hajstílussal. Az építés időpontjának meghatározásában egy a csillagok és bolygók állását rögzítő relief segített, amelyet a kutatók horoszkópként azonosítottak és ez alapján az alapítás idejét i. e. 62., vagy 61. július 7-ére teszik.
Csak 3 nappal jöttünk a születésnap előtt :).
A síremlék alapján feltételezik, hogy az uralkodó az ógörög hiedelmekkel felületesen átitatott perzsa zoroasztrianizmus követője volt.
A hegytetőn eltöltött idő utolsó momentuma a naplemente volt, amely nem csak a szobrokat aranyozza be, hanem méltó befejezése volt Mezopotámiában induló kalandunknak.
|
Fotógaléria: Nemrut-hegy
|
