2010. július 6.-9.: Kappadókia
A visszatérés Kappadókiába negyedik alkalommal is ugyan olyan örömmel töltött el, mint az eddigiek. Nagyobb gyermekeim először voltak itt, kamaszhoz képesti nagy lelkesedéssel vették az akadályokat, és a táj utánozhatatlan sokszínűségét.
Szállásunk egy Ürgüptől délre, Mustafapasán túli kis faluban, az Ayvali-ban lévő Gamirasu Cave Hotel. A családi vállalkozásban működő kis boutique hotel, egy keskeny szurdok felett, a falban lévő egykori barlanglakásokat kihasználva, hagyományos stílusban folytatva épült. Autentikus, rusztikus, a barlang szobák klímája légkondi nélkül is kellemes. A hangulat, a kiszolgálás rendkívül kedves és családias. Csak a medence hiányzik, de aki nem vízfüggő annak ideális hely lehet néhány nap pihenésre, és tökéletes bázis Kappadókia felfedezésére.
|
Fotógaléria: Gamirasu Cave Hotel
|
Természetesen a klasszikus helyeken, és a hőlégballonozáson túl újabb érdekességeket is igyekeztünk felfedezni. Korábbi látványosságokról
ITT írok.
|
Fotógaléria: Kappadókia teljes
|
|
Fotógaléria: Kappadókia hőlégballon túra
|
Mostani utunk során az alábbi új látnivalókat néztük meg:
Özkonak földalatti városa
Avanostól 14km-re északkeletre található, amelyet csak 1972-ben fedezett fel a helyi müezzin, aki az elfolyó víz útját kereste. 40 emelet mélységben, összesen 10 emeleten akár 60.000 ember élhetett itt 3 hónapig is. A földalatti városnak fejlett szellőző és kommunikációs rendszer volt. Érdekessége, hogy a többi városhoz hasonló hatalmas malomkő szerű ajtók előtt a mennyezetben csatornarendszert találtak, amelyen keresztül forró olajjal áraszthatták el az esetleg betörő ellenséget. Az útikönyvek még azt írhatják, hogy a belépéshez keressük a müezzint, de mára már kiépített és látogatható hely. 8-19 óra között volt nyitva (legalábbis nyáron), a belépő 8 líra. Előnye, hogy csak nagyon kevés turistával fogunk találkozni. Hátránya, hogy talán kevesebbet látunk, mint a többiben, de szerintem főleg gyerekkel éppen elegendő.
|
Fotógaléria: Özkonak földalatti városa
|
Avanostól Özkonak felé menve, a letérő előtt, a fő út bal oldalán található egy hegy, amelynek a platóján egy - a Nemrut-hegyi sírhelyre emlékeztető - mesterséges hatású piramis csúcs látható. És valóban ez az ún.
Cec tumulusz. 30 méter magas, 350 méter kerületű kúp, amelyet azonban itt egyedülállóan kőkockákból építettek. Tudósok feltételezik, hogy a Kommagéné időszakból maradhatott fenn az i.e. 1. századból. Egy király, vagy főpap síremléke lehet. Az épen maradt lépcsőfeljárókból arra következtetnek, hogy a csúcson kultikus szertartásokat is végezhettek.
|
Fotógaléria: Cec-tumulusz
|
Sarica templom
(Nyitva április 1. – október 31. között, 8-19 óra között, napnyugtáig. Belépő: 4 líra)
Ha Ürgüpból Mustafapasa irányába megyünk, rövidesen jobb oldalra egy tábla fogja jelezni az irányt Pancarlik völgy felé. Ezen a földúton érjük el úgy 1-2 km után - a 2007-ben a restauráció elismeréseképpen Europa Nostra díjban részesülő - bizánc korabeli templomot. Sok turistára ne számítsunk itt sem, nekem is sikerült a délutáni szunyókálásból felébresztenem a kedélyes hangvételű bácsit. A templom szerkezete különleges, egy hegyoldal tetejébe vájták be, ahová egy teraszról juthatunk be. Az alattunk elterülő völgyben egy ugyancsak érdekes kisebb templomot és egy kolostort találunk, amelyek még nincsenek restaurálva.
Ha tovább megyünk az úton, akkor elérjük az Ortahisarba vezető Pancarlik völgyet, amely remek kiránduló hely, valamint az azonos nevű 11. századi templom remek állapotú freskókat őriz. A júliusi déli hőségben erre most nem vállalkoztunk, de majd legközelebb :).
|
Fotógaléria: Sarica templom
|
Soganli-völgy
Az Ürgüptől 43 km-re, Mustafapasa – Taskinpasa útvonalon, Yesilhisar felé található Kappadókia egyik legérdekesebb helye. Távolsága miatt kevesen látogatják, néha elvetődik erre egy-egy csoport, de július elején a késő délutáni órákban rajtunk kívül senki nem volt. A völgy jellege az Ihlarához hasonlít. Az alján csordogáló kis patak élteti az üde zöld oázist, amely kellemes enyhülést jelent a nyári melegben. A környéken a helyiek aktív zöldség, gyümölcs, leginkább sárgabarack termelést folytatnak. Maga Soganli falva elég szegényes látványt nyújt, de a lakosok jó kedélyűnek tűnnek.
Már a völgy bejárata előtt is találunk az út melletti sziklafalban több látnivalót. Sajnos nem írtam le az egyik meredek lépcsősor tetején lévő templom nevét, amelyben szép faragott oszlopokat találtunk, geometrikus díszítéssel.
A völgyben több hangulatos étterem, teázó, a bejáratánál pedig egy kemping is található. Ott jártunkkor francia családok élvezték a világtól eldugott nyugalmat. Elvileg van egy jegyárusító bódé, de régóta zárva lévőnek tűnik. A környező étteremből került elő egy inges ember, aki legombolt bennünket 3 lírára fejenként (mondta elég lesz 2 főre fizetni), de utólag lehetett egy sima pincér is, bár kaptunk tőle egy fénymásolt térképet.
A völgyet bejárhatjuk gyalogosan is, de minden fontos látnivalóhoz aszfaltozott út vezet. Térkép nélkül is menjünk végig minden irányba az aszfaltozott utakon és látni fogjuk a lényeget. A völgy falaiban rengeteg barlanglakás, galamb házak találhatóak, olyan mint egy lakótelep :). Nem értettük, hogy a galamb odúk bejáratát miért festették körbe fehérre. Az okát a neten találtam meg. Ugyanis a meredek sziklafalban lévő járatokat így a galambok könnyebben megtalálták, és szívesen fészkeltek ide. Az így összegyűlt guanót (hasonlóan, mint az Uchisar környéki Galamb- völgyben) trágyázásra használták fel a környező zöldség és szőlő ültetvényeken.
A völgy barlanglakási már az ősi időkben lakottak voltak, később a Római Birodalom alatt kedvelt temetkezési hely volt. Bizánc alatt népesítették be kora keresztény közösségek, ezekből az időkből a legfontosabb látnivalók az 5.-9. század között épített templomok, amelyek jelenlegi freskói a 9.-14. századból származnak. Ezek közül a legfontosabbak a baloldali út végén lévő 5.-6. századi Szent Barbara (Tahtali), aztán a jobb oldali út ágon lévők közül a 6. századi Nagy Templom (Karabas templom) és a 14. században újra festett Szent György templom (amelyet Yilanli, vagyis kígyós templomnak hívnak). Idő hiányában, és a két kamasz nyüglődése okán nem kerestük meg a Szent János, a Sakli (elrejtett), valamint a Kubbeli (domború) templomot.
Így marad legközelebbre is valami :) Már csak azért is, mert az erre vetődő utazók egyöntetűen állítják, hogy az útról letérve, a völgy elhagyott részein tett néhány órás (akár félnapos) túra a legjobb emlékeik közé tartozik Kappadókiában.
|
Fotógaléria: Soganli-völgy
|
