EPHESUS
Utolsó előtti napunkra egy borászat sem jutott, ennek oka, hogy a kinézett LA-t éppen felújítják és nem tudtak fogadni.
Délelőttünket Epheszosz (vagy Ephesus) meglátogatásával töltöttük. Iónia legfontosabb városállama a Prion hegy lábánal, a Kaüsztrosz folyó torkolata közelében található. Régészeti kutatások alapján már az i.e. 7. évezredben lakott volt.
Történészek szerint azonos a hettiták által Apasza (Apa?a) néven hívott településsel, az Arzavai királyság fővárosával. Arzava jelentős bronz- és koraivaskori állam volt, viszont írásos emlékeik nem maradtak fent. Amit tudunk, az hettita forrásokból származik. Hettita ó- és középbirodalmi leírásokban Arzava először I. Labarnasz hettita király idején tűnik fel. I. Labarnasz-t (Labarnas vagy Tabarnas) (i. e. 1650-1590 körül) Nesza királyát tartják a tulajdonképpeni Hettita Birodalom alapítójának. Labarnasz Nesza-ból (ma Kappadókiában, Kayseri környékén található) kiindulva egyesítette Hatti széttagolt királyságait, és végül északon a Fekete-, délen a Földközi- és Márvány-tengerig jutott. Eközben került ütközetbe Arzavával, akit a források akkor nyugat-anatóliai hatalomnak említenek.
Arzava gyakorlatilag a következő századokban független maradt, hol gyengébb, hol erősebb pozícióban a Hettita Birodalommal szemben attól függően, hogy azok éppen kivel küzdöttek keleten, vagy délen. 300 évig egy hettita forrás sem említi.
A hettita újbirodalom nagy királya, I. Szuppiluliumasz (i. e. 1344 körül - i. e. 1322 körül) idejében Arzava jelentős része a birodalomhoz került. Ebben az időszakban komoly területeket hódítottak kelet, és délen Egyiptom felé is. Hatalmáról árulkodik, hogy Tutanhamon fáraó özvegye (Anheszenamon) férjül kérte Szuppiluliumasz egyik fiát.
Szuppiluliumasz fia, II. Murszilisz uralkodási idején (i.e. 1321 - i.e. 1295) komoly csapást mért Arzavará, és elfoglalta a fővárost, azaz Epheszosz városát. A város és Arzava is hanyatlásnak indult, szerepét átvette a hettitákkal szemben nagyobb önállóságot élvező Millavanda (a későbbi Milétosz).
A tengeri népek i.e. 12. századi dúlását, és a Birodalom felbomlását követően nincs információ Arzaváról. Egyes vélekedések szerint alternatív nevei Luvia, Luwia, amiből következik, hogy az ország Lüdia (Lydia)-ként élt tovább, bár a lakosságcsere szinte biztosra vehető.
Mint azt tudjuk, a mükénéi kultúrához tartozó görög népek (akhájok, aiolok és iónok) Anatóliai partvidékén már a 14. századtól kezdve kolóniákat alapítottak. Ezt bizonyítják az 1954-ben Epheszoszban, a mükénéi korból (i.e. 1500-1400) származó görög kerámia leletek is.
A Hettita Birodalom széthullását követően az i.e. 11. században az athéni Kodrosz király fia, Androklosz vezetésével attikai iónok foglalták el. Ő később a környék ión városait szövetségben egyesítette, és kiterjesztette fennhatóságát. A 12 városból álló dodekapolisz részei az alábbi városok voltak: Epheszosz, Erüthrai, Klazomenai, Kolophón, Lebedosz, Milétosz, Müusz, Phókaia, Priéné, Szamosz, Teósz és Khiosz.
Epheszosz tipikus ión várossá vált. Templomot emeltek Athéné, Apolló és Artemisz tiszteletére, Akropoliszt, és stadiont építettek. I.e. 650 körül egy indo-európai eredetű lovas nomád nép, a kimmerek szinte földi rombolták, akkor pusztult el az Artemisz templom is.
I.e. 560 körül a várost a Lüd király, a gazdagságáról híres Krőzus (Kroiszosz) foglalta el. Nem csak hogy nem pusztított, de újjáépíttette az Artemisz templomot is i.e. 550 körül, amely az ókori világ hét csodája közül az egyik lett. Már korában is nagyon híres és látványos volt, így csodálói, és az adományok özönlöttek a városba.
Krőzus i.e. 546-ban megtámadta a terjeszkedő perzsákat, de alulmaradt Nagy Kürosszal szemben. Epheszosz így az Akhamenida birodalom részévé vált, és szatrapák vezették.
A városállam Dareiosz alatt a görögök vezette lázadás oldalán harcolt. I.e 479-ben Spárta és Athén segítségével kiűzték a perzsákat Kis-Ázsiából. I.e. 478-ban Epheszosz a többi ión várossal együtt belépett a Déloszi Szövetségbe. Később újra perzsa fennhatóság alá került.
I.e. 356 július 21-én éjszaka Herostratus - egy elmeháborodott ember, aki így akarta nevét sikeresen bevésni a történelembe - felgyújtotta az Artemisz templomot. A tettest kivégezték, de az újjáépítés a háborús időkben lassan haladt.
I.e. 334-ben Nagy Sándor legyőzte a perzsákat, és így egész Kis-Ázsia az uralma alá került. Epheszoszban is felszabadítóként üdvözölték. Az uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti a még csak félig újjáépített Artemisz templom bejezéséhez szükséges összeget, ha nevét felvésik a templom homlokzatára. Ezt a büszke epheszosziak azonban visszautasították.
A várost Nagy Sándor halála (i.e. 323) után i.e. 283-ban - a korábban már Pergamon kapcsán említett - Lüszimakhosz, Trákia Királya, Nagy Sándor volt tábornoka foglalta el. Az ekkora már feltöltődött kikötőt malária veszélyes mocsarak vették körül, így a lakosságot áttelepítve, szárazabb területen új várost építettek. Epheszosz az egész régió egyik leggazdagabb kereskedelmi központja lett.
Lüszimakhosz után a Szeleukida Birodalom, de rövid ideig - i.e. 263 és i.e. 197 között, III. Ptolemaiosz fáraó alatt - Egyiptom is uralta. III. Antiokhosz szeleukida uralkodó i.e. 190-ben, a Magnészia mellett vívott csatában kikapott a Karthágót is legyőző Publius Cornelius Scipio Africanus által vezetett római légiótól. Epheszosz római uralom alá került és Pergamonból kormányozták. A görög városok egy rövid ideig önállóságot élveztek, amikor i.e. 88-ban Nagy Mithridatész elfoglalta Nyugat-Anatóliát. Lucius Cornelius Sulla azonban 2 évvel később visszafoglalta.
Sanyarú évtizedek után i.e 27-ben Augustus császár Epheszoszt Asia provincia fővárosává tette. A város ekkortól élte igazán fénykorát. A Birodalom második legnagyobb városaként az i.sz. 1.-2. században lakossága meghaladta az 500 ezer főt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban. Emellett fontos kereskedelmi és Kis-Ázsia pénzügyi központja is volt. "Epheszosz, Ázsia provincia fővárosa római város lett" - hirdeti a felirat görög és latin betűkkel a bazilika falán. A legjelentősebb fennmaradt épületek ebből a korból valók, többek között Celsus könyvtára, a színház, Hadrianus temploma, az Odeon, vagy Mazeusz és Mitriadész kapuja.
A város a Kereszténység történetében is fontos helyszín, a Jelenések könyvében is említik gyülekezetét. János Jézus megfeszítése után itt prédikált. I.sz. 50 körül Pál apostol is évekig itt térített tanítványaival. Később ugyan száműzték, de itt írta meg 53-ban első levelét a korinthosziakhoz. 90 és 100 között János is visszatért, és itt írta meg evangéliumát élete utolsó 10 évében.
Epheszosz is megsínylette Róma gyengülését, többek között gótok rombolták le 263-ban. 395-ben - Konstantinápoly után a birodalom második legfontosabb városává válva - a Bizánci birodalom része lett. Bizánc császárai is komoly fejlesztéseket hajtottak végre. Arcadius császár idejében újjáépítették a színház és a kikötő közötti Arcadiana utat. Sajnos 406-ban "Aranyszájú" Szent János, Konstantinápoly püspökének parancsára lerombolták az Artemisz templomot és köveit építkezésekre használták fel. Justinianus császár idejében, a 6. században János evangélista sírja fölé bazilikát emeltek.
Hanyatlásának legfőbb okát - sok más ókori tengerparti városhoz hasonlóan - kikötőjének felöltődése és elmocsarasodása jelentette. Emiatt a kereskedelem csökkent, lakosai elkezdték elhagyni. Ezt a 614-es földrengés, majd a 7.-8. századi arab fosztogatások és betörések csak fokozták.
Amikor 1071-ben a Szeldzsukok elfoglalták, az ókori metropolis helyett, már csak egy műemlékekben gazdag falvat találhattak. Bizánc 1100-1304 között visszafoglalta. 1304-től ismét szeldzsuk befolyás alá került, ekkor épült az Isa bég nevéhez köthető mecset, karavánszeráj és fürdők, ami viszonylagos felvirágzást hozott.
1390-től - egy rövid 1402 körüli mongol dúlást követően - az Oszmán Birodalom része. A 15. században végleg elnéptelenedett. Csak a 20. században indult régészeti feltárás, és a turizmus keltette életre. Egykori nagyságáról árulkodik, hogy a város mindössze tizedén indult régészeti munka.
Epheszusz gyakran látogatott műemléke Szűz Mária háza. A Biblia alapján a kereszten haldokló Jézus Jánosra bízta Máriát. János Epheszuszba költözött, és - bár további nyomok ugyan nincsenek - de feltételezhetően Máriát is magával vitte.
Sok, sok száz évvel később élt egy Anna Katharina Emmerick (szeptember 8, 1774 - február 9., 1824) német apáca, aki stigmáiról és látomásairól vált híressé. Látomásaiban a túlvilági információkon túl megjelent Mária Epheszusz-i lakhelye is. A látomásokról Clemens Brentano írt egyfajta interjú kötetett, amit többen vitatnak. Szinte bizton állíthatjuk, hogy egyikőjük sem járt a környéken. Ennek ellenére később Julien Gouyet francia pap 1881-ben, a könyv leírásait használva indult keresésre és megtalálni vélte Mária itteni lakhelyét. Később több másik misszió is erre a feltételezésre jutott. Annak ellenére, hogy a Vatikán soha nem erősítette ezt meg, később Emmerick nővért Boldoggá avatták. Sőt a házat több pápa is meglátogatta, ami erősen ráutaló magatartás. 1896-ban XIII. Leó pápa járt itt, majd 1951-ben XII Pius pápa kijelentette, hogy a ház egy szent hely. VI. Pál pápa 1967-ben, II. János Pál pápa 1979-ben, Benedek pápa pedig 2006-ban meglátogatta a szentélyt.
Nem vagyok hívő keresztény, mégis meg tudom erősíteni, hogy a helyszínen van valami erősen jelenlévő érzelmi töltet...
|
Fotógaléria: Epheszosz
|
Zárszó:
Rendhagyó bortúránk összességében mind történelmi, mind borászati, mind gasztronómiai értelemben is különlegesre sikeredett. Az ősi fajták, a klíma, és a zseniális terroirok hatalmas lehetőséget tartogatnak, amelynek a vallási hagyományok azért nem biztosítanak könnyű terepet. Aki teheti ne csak Törökország tengerparti resortjait látogassa meg, hiszen az ország a borokon kívül kivételes kombinációját adja a természeti, történelmi és kulturális élményeknek.
Források:
1. Wikipedia
2. Erdély az őskorban és az ókorban: http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/3.html
3. http://www.historyandcivilization.com
4. http://www.ancient.eu.com
5. Simon Zsolt: Trója az anatóliai nyelvészet tükrében (http://www.nytud.hu/pp/simon.html)
6. Simone Riehl: Bronze age environment and economy in the Troad: The archaeobotany of Kumtepe and Troy (http://www.urgeschichte.uni-tuebingen.de/fileadmin/downloads/Riehl/Riehl1999.pdf)
7. http://www.winesofturkey.org: "Bringing the Old and New Worlds Together..." - ProWein, 2013 Düsseldorf
8. Jancis Robinson - Julia Harding - José Vouillamoz: Wine Grapes (Harper Collins Publishers 2012)
9. www.wein-plus.eu
10. Z. Gokbayrak and G. Soylemezoglu, 2010. Grapevine throughout the History of Anatolia. International Journal of Botany, 6: 465-472.
11. David Rohl: Legend: The Genesis of Civilization (1998)
|
Fotógaléria: Török bortúra teljes fotógaléria
|
