Török szőlőfajták
Az elmúlt évtizedek trendje a nemzetközi fajták bűvöletében telt, és utunk során is tapasztaltuk ezt az irányt. Persze érthető, hogy a külpiacokon is közérthető, valamint a helyi induló borkultúra számára ismerős imázzsal rendelkező fajták kezdtek el terjedni. De azért hosszabb távon kinek kell egy újabb cabernet, vagy chardonnay? Nem véletlen, hogy egyre több haladó pincészet fordul a régi helyi fajták felé, ahol komoly fajtakutatásokat és klón szelekciókat végeznek.
Törökországban 1200-1500 különböző nevű szőlő létezik, ebből 800 jelent más-más fajtát. Érdemben kb. 30 (más források szerint 60) fajtából készül bor, az alábbiak szerint: Adakarasi, Alicante Bouchet, Bogazkere, Bornova Misketi, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Carignan, Chardonnay, Cinsault, Çalkarasi, Çavuş, Dimrit, Emir, Gamay, Grenache, Kalecik Karasi, Karalahna, Kuntra, Malbec, Merlot, Narince, Öküzgözü, Papazkarasi, Petit Verdot, Pinot Noir, Riesling, Sangiovese, Sauvignon Blanc, Semillon, Shiraz, Sultaniye, Tempranillo, Vasilaki, Viognier.
Nézzük az általunk kóstolt helyi fajtákat: Bogazkere, Bornova Misketi, Çavuş, Dimrit, Emir, Kalecik Karasi, Karalahna, Kuntra, Narince, Öküzgözü, Sultaniye, Vasilaki, Karasakiz, Kinali Japincak, Urla Karasi
Narince
Őshonos fehér szőlő, amely Tokat város nevével összefüggésben vált ismertté. Elterjedése Észak-Anatólia, a Fekete-tengeri térség és a forró Közép-Anatóliát elválasztó hegységek speciális mikroklímájú, 500-700 m-es magasságú hegyoldalai a Yesilirmak folyó mentén.
Nevének jelentése "törékeny", ami vékony és gyenge héjára utal. Ennek ellenére nagy népszerűségnek örvend, komoly nemzetközi sikereket érnek el vele. A leírások szerint az egyetlen török fehér szőlőfajta, amelynek bora barrique hordós, majd 4-5 éves palackérlelésre is alkalmas, "köszönhetően jó struktúrájának, nagy testének és komplex aromáinak". Megfelelő iskolázásban szép savszerkezetet képes felmutatni. Aromai jegyei közé a citrusok, ananász, csonthéjasok, alma, virágok, és akác mézes jegyek tartoznak.
Emir
Elsősorban Kappadókiában őshonos fehér fajta. 2010-ben mindössze 92Ha-on termelték. Jól viseli a nagy hő ingást, a nyári 35 fokot követő téli akár -25 fokot is. Zöldes, világos sárga, jó savú és jó minőségű bort ad, bár leggyakrabban házasításokat készítenek belőle (leggyakrabban a Narince fajtával). Kappadókia napi hőingása savainak megőrzését szolgálja, így még pezsgő készítésére is használják. Jellemző aromái a zöldalma, kiwi, citrusok, fehér virágok. A kappadókiai vulkanikus talajon szép ásványosságot mutat. Hordós érlelés nem jellemző. Önmagában 2-3 éves koráig érlelhető.
Bornova Misketi
Jellemző elterjedési területe az Égei-tenger partvidéke, Izmir környéke.
Muskotály család egyik ősi, szülő tagja. Azonos a világ számos fehér (bianco, weisser, white) muskotályával, ennek ellenére nálunk elterjedt neve a Sárga Muskotály.
Törökországban könnyen iható kedves száraz, és édes borok készülnek belőle. Az általunk kóstolt tételek kifejezetten jó savkészletet, és nem túl tolakodó aromákat mutattak fel. Jellemző aromái trópusi gyümölcsök, virágok, citrusok, kakukkfű, bergamott, és a babérlevél.
Sultaniye / Sultana
Jellemzően fehér étkezési és mazsola szőlő volt. Ez a tulajdonképpeni "arany mazsola". Ősi, az Ottomán Birodalom fontos export cikke volt. Amerikában a fajtát, meghonosítója után "Thompson Seedless"-nek hívják. Kalifornia mazsola termelésének több mint 90%-át adja.
Törökországban az Égei-tenger partvidékén, Denizli és Manisa közelében a leggyakoribb. A 90-es évek elején a Kavaklidere pincészet kezdett el belőle felszáraz bort csinálni. Kedves, közérthető, gyümölcsös fehér bort ad.
Jellemző aroma jegyei a trópusi gyümölcsök (ananász, mangó), barack és Golden alma.
Szívesen házasítják Emirrel, amelynek savai jótékony hatással vannak szerkezetére.
Çavuş
Török eredetű fehér csemegeszőlő, amely szinte egész Európában elterjedt, így aztán 50 különböző néven hívják, pl. Caboush, Caus Beli, Ceaus Alb, Chaouch Blanc, Chavoush, Csavus, Damascenka, Fehér Tökszölő, Genuai Zamatos, Parc de Versailles, stb.
A legenda szerint egy török őrmester a Mekka melletti Taif-ból hozta ajándékba a szultánnak a 17. században. III. Ahmed Szultán aztán XV. Lajos udvarába is küldött belőle, innen ered a "Parc de Versailles" név.
Genetikai kutatások alapján egyértelműen kis-ázsiai fajta, és számos török, grúz és örmény fajtával mutat genetikai rokonságot.
Algériában, a Szovjet utódállamokban, a Balkánon és Görögországban is gyakori. Törökországban leginkább az Égei-tenger partvidékén, illetve Bozcaada szigetén található. 2010-ben összesen 30 Ha volt belőle borászati célból telepítve.
Az általunk kóstolt tételek jó savtartalmú, könnyű, illatos, jó ivású borok voltak. A seprőn érlelt tételeket sárgadinnyés, citrusos, zöldalmás jegyekkel írják le.
Kinali Yapincak
A Márvány-tenger partvidékén, Sarköy - Müretfe környékén jellemző fehér fajta, de Izmir régióban is akad termelője. Nevének jelentése "szeplős kislány", amelyet a bogyóin lévő pöttyök után kapott.
Későn érik, és jól ellenáll a fertőzéseknek. Közepes testű, alacsony savú borként írják le, golden almás, körtés, birses aromákkal.
Az egy szem tétel (Suvla pincészet) alapján izgalmas, jó struktúrájú bor benyomását kelti, erőteljes és komplex aromavilággal.
Vasilaki (Altintas)
Bozcaada szigetén őshonos, a helyiek szerint görög eredetű fehér fajta. 2010-ben összesen 4Ha volt belőle.
Leírások szerint savkészlete alacsony, ezért hosszabb érlelésre nem alkalmas. Ennek érdekében javasolt savra is szüretelni. Mi meszes talajról származó tételekben ezzel ellentétes tapasztalatot szereztünk. Ízjegyei között a vágott fű, zöldfűszerek, citrusok és zöldalma dominálnak. Lecsengésben kesernye fordulhat elő.
Kalecik Karasi (egyes borvidékeken Calkarasi)
A közép anatóliai Kizilirmak medencében lévő Kalecik területen termesztett, őshonos kékszőlő. Bizonyíték ugyan nincs rá, de azt mondják a hettita idők óta termesztett fajta. Nevének jelentése "fekete a kis kastélyból". Tulajdonképpen majdnem kipusztult, a Kavaklidere pincészet figyelt fel a rendkívül kis területen előforduló fajra, amelyet az Ankarai Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karával közösen szelektáltak és szaporítottak el újra 1960-80-as években. Nemzetközi sikerei okán hazájában egyre népszerűbb. Az ankarai régió mellet ma már Kappadókiában és az Égei-, Földközi-tenger partvidékén is termesztik. (Van olyan kutatás, amely azonosságot talált genetikailag a kappadókiai Hasandede fajtával, de az a növény jellegzetességei alapján nem nyert bizonyítást.)
Bora közepes, illetve mérsékelt tannin tartalmú, jellemzően friss savakkal. Stílusa leginkább a pinot noir vonalnak felel meg. A könnyű gyümölcsös fiatal tételektől, az elegáns, komplex hordóban érlelt tételekig sok féle karakterrel találkozhatunk. Domináns íz és illatjegyei közé az eper, málna, cseresznye és vattacukor tartozik. Érett változataiban fűszereket, aszalt gyümölcsöket és kávét fedezhetünk fel.
Fontos, hogy eredeti termőhelyén a száraz nyarat és a nagyon hideg anatóliai telet a Kizilirmak folyó enyhíti, és ez segíti a savak megőrzését is. Déli területeken gyakran túlérettség és magas alkohol rontja a fajta összképét.
Öközgüzü
Jelentése ökörszem. A legnagyobb bogyójú török kékszőlő fajta. Ősi, feltehetően az Eufrátesz vidékéről, É-Mezopotámiából, a mai Kurdisztán területéről származik. Genetikailag rokonságot mutat a Kara Erik fajtával. Ma leginkább az Anatóliai fennsíkon, a Taurus hegység északi lejtőin termesztik, de a déli tengereknél is terjed. A legdominánsabb a Taurus keleti felében, Elazig és Malatya környékén, ahol az Eufrátesz, valamint a víztározók, illetve a 850-1100 m magasságú termőterültek teszik ideálissá a hideg telet és forró nyarat jelentő klímát. A vörös agyag, gránit és meszes talajok keveréke is ideális.
A fajta kifejezetten magas savkészlettel, könnyed érett tannin szerkezettel bír, és a klíma ellenére mérsékelt alkohol jellemzi. Színe is világosabb, a francia pinot noir klónra hasonlító világos piros. Elegáns borokat ad kifejezett gyümölcsösséggel (málna, cseresznye, meggy, gránátalma, érett szilva), amit komplex aromák egészítenek ki, mint pl. menta, csokoládé, eukaliptusz, szegfűszeg és egyéb fűszerek.
Rendkívül jól érlelhetőnek tartják, amely akár 10 évig is fejlődik.
Bogazkere
Szintén Kurdisztán területéről, de még keletebbre, a Tigris folyó vidékéről származik. Kurdisztán fővárosa, Diyarbakir környékén van a legtöbb ültetvénye. A forró, száraz klíma ellen sötétkék - feketés színű, kis-és közepes méretű és vastag bőrű, kerek bogyók védik.
Nevének jelentése "torok égető", ehhez méltóan kifejezetten sötét színű bort ad, amelyet robosztus tannin szerkezet, nagy test és magas alkohol jellemez. Gyakran hasonlítják a Tannathoz. Genetikailag a szintén kurdisztáni Morek és Belelük, valamint a grúz Khupishizh fajtákkal mutat rokonságot, de egyes leírások alapján az Öközgüzüvel is.
Hosszan, akár 10 évig érlelhető. Idősebb korábban egyensúlyt és komplexitást felmutatni képes. Ornamentikájában aszalt gyümölcsök (pl. füge, fekete cseresznye, málna, szeder), egzotikus fűszerek (bors, szegfűszeg, eukaliptusz, édesgyökér), illetve dohány, bőr, csokoládé jellemzik. Az egyik legnagyobb nemzetközi érdeklődést kiváltó törökfajta.
Gyakran házasítják Öközgüzüvel, amelynek savkészlete kiválóan kiegészíti.
Karalahana / Karalahna
Bozcaada szigetén és a Dardanellákon őshonos kékszőlő fajta. Nevének jelentése "fekete tök".
Nagy bogyójú, kifejezetten jó cukorgyűjtő. Korábban leginkább brandy alapanyag volt. 2010-ben mindössze 43Ha termőterülete volt.
Borát közepesnél nagyobb test, határozott tannin szerkezet és magas sav jellemzi. Ornamentikájában fekete és kék bogyós gyümölcsökkel.
Kifejezetten ígéretes fajta.
Kuntra / Karasakiz (Karaksiz)
Kuntra a görög neve a török Karasakiz fajtának. Jelentése "fekete rágó gumi". Bozcaada, és több égei-tengeri görög szigeten is őshonos, görög eredetű kékszőlő fajta.
Kifejezetten jó cukorgyűjtő, emiatt desszertborként, illetve párlat alapanyagként terjedt el. Bora lágy tanninszerkezetű, alacsony savval, hajlamos magas alkoholra. Vezető aromajegyei érett piros gyümölcsök, eper, bors. Sokszor házasítják pl. Cabernet fajtákkal. Jó talajról ásványosságot is felmutat.
Urla Karasi
Az Égi-tenger partvidékén, Izmir tartományban, az Urla-Karaburun félszigeten újra felfedezett ősi kis-ázsiai kékszőlő fajta. Az Urla pincészet tesz sokat a tudományos kutatásokért, a klón szelekcióért és újratelepítésért.
Ellenálló, későn érő fajta. Ízvilágára áfonya, fekete cseresznye és meggy a jellemző.
Ígéretes fajtának tartják, bár csak házasításokban volt lehetőségünk kóstolni.
Foça Karasi:
Izmir tartományban, Foça környékén újra felfedezett ősi kis-ázsiai - feltehetően görög eredetű - ígéretesnek tartott vörös fajta.
Egy 2008-as genetikai kutatás a bolgár Dumanli Gemre (más néven Várnai Gamza, vagy Kadarka) fajtával tárt fel rokonságot. Aromás vörös bort adó fajtának írják le.
Papazkarasi, (Papaskara)
Ezt a fajtát ugyan nem kóstoltuk, de egy 2012-es publikáció alapján nagyon úgy tűnik, hogy a nekünk nagyon fontos Kadarka egyik szülőjével állunk szemben.
(Forrás: "Large-scale parentage analysis in an extended set of grapevine cultivars (Vitis vinifera L.)"; Thierry Lacombe - Jean-Michel Boursiquot - Vale´rie Laucou - Manuel Di Vecchi-Staraz - Jean-Pierre Pe´ros - Patrice This; Published online: 27 September 2012, Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2012)
Jelentése törökül "Papok feketéje", ami feltehetően a bizánci szerzetesekre utal, akik ezt a fajtát termeszthették. Elterjedése leginkább az ókori Trákia területén (a mai Marmara) és Közép-Anatólia régiójában keresendő, 2010-ben mindössze 211 hektáron termesztették.
Legjobb borait a bolgár határhoz közeli Kirklareli régióban találhatjuk, máladékos gránit talajon, kontinentális klímán. Itt a fürtök, a bogyó méret és a hozam is kicsi.
(Régebben, de már az Oszmán Birodalom alatt Kirklareliben és környékén egy speciális szőlő alapú italt, az ún. "Hardaliye"-t készítettek belőle. Ma már alig ismerik még az országban is, de állítólag maga Kemal Atatürk 1930. december 20-án itteni látogatásakor kóstolta és azt javasolta, hogy legyen elterjedt nemzeti ital. Készítéséhez elsősorban Papazkarasi mustot, meggy és birsalma levelét és összetört fekete mustármagot használnak. A mustármag az erjedéskor megakadályozza az alkoholképződést, így az iszlám előírásoknak is megfelel. Az italt aztán benzoesavval tartósították.)
Fajta borát kifejezetten jó (6-8g/l) savtartaommal írják le, mérsékelt (11-13%) alkohollal. Utóbbi időkben szívesen házasítják Merlot és Cabernet fajtákkal.
Egy kis genetikai kutakodás:
A Papazkarasi elterjedése okán szoros földrajzi kapcsolatban van a Balkán egykori trák területeivel, így logikus lehet a genetikai kapcsolat is. Kutatók szerint a fajta balkáni eredetű, és DNS vizsgálatok alapján feltételezik, hogy a Prokupac és az Alba imputotato természetes keresztezésének eredménye.
A Prokupac ősi balkáni vörös fajta, különösen Szerbiában, Koszovóban és Makedóniában elterjedt.
Az Alba imputotato kevéssé ismert, romániai fajtának tartott fehér szőlő.
Ezzel szemben a VIVC (Vitis International Variety Catalogue) egy 2013-as genetikai kutatásra hivatkozva a fajta szülőiként két ősi magyart szőlőt a Sárfehért és Hamvast jelöli meg. A Sárfehér a filoxéra előtti Somlói borok alapvető fajtája volt, nem összekeverendő az Izsáki, vagy Fehér dinka nevű fajtával, amelyet 1999-ben kereszteltek át Arany Sárfehérré. A Hamvas szintén ősi magyar fajta, amelyet szinte teljesen eltüntetett a filoxéra. (Szentesi Józsefnél azonban még megtalálható, több évjáratát kóstoltam is.) A VIVC szerint a Hamvas a Barátcsuha, Barátköntös nevű fajtákkal azonos, amely mind a hamvas szürke színű viaszos bogyóra utal.
Összegezve: A Kadarka tehát egy ősi balkáni vörös (Prokupac), és ősi magyar fajták (Sárfehér és Hamvas) keresztezéséből létrejött fehér szőlő (Alba imputotato) közös gyermekének (Papazkarasi) leszármazottja. Genetikai létrejöttének helyszíne Albánia és Montenegro határvidékén a Shkodrai-tó, szerbül Skadarsko jezero környékén keresendő. Nem véletlen, hogy az itt lévő régi vörös szőlő a Skadarska, erősen hajaz a Kadarkára.
(Szervesen nem a Papazkarasi-hoz kötődik, de egy 2013-as genetikai kutatás /LACOMBE, T.; BOURSIQUOT, J.M.; LAUCOU, V.; DI VECCHI-STARAZ, M.; PEROS, J.P.; THIS, P.: "Large-scale parentage analysis in an extended set of grapevine cultivars (Vitis vinifera L.): Theoretical Applied Genetics 126 (2) 401-414" (2013)/ alapján a Furmint eddig ismeretlen szülője szintén az Alba imputotato.
Ebből következően a Furmint és a Papazkarasi féltestvérek, a Furmint anyja és a Kadarka nagyanyja azonos fajta. Ráadásul a Furmint fajta kialakulását is erősen a történelmi Magyarországra teszi.)
|
Fotógaléria: Török bortúra teljes fotógaléria
|
