PERGAMON - IZMIR
Másnap reggel korai reggeli után 7.30-kor már a kompon ültünk vissza az anatóliai szárazföld felé. Kb. 200km, és 3,5 fél órás busz út volt előttünk. Útközben megálltunk Ayvacik falu Oliva Múzeumában. A település évszázadok óta kiváló minőségű olajáról híres.
Dél körük érkeztünk meg Bergama városába.
A feltehetően régóta lakott településről az első nyomok az i.e. 546-334 közötti perzsa megszállás időszakából maradtak fenn. Az első írásos feljegyzés is az i.e. 4. századból származik, a híres görög hadvezér és történetíró Xenophón "Anabaszisz" c. eredetiben fennmaradt művéből. Az író személyesen részt vett - a többnyire görög zsoldos csapatra támaszkodó - ifjabb Kürosznak, bátyja II. Artaxerxész perzsa király elleni sikertelen hadjáratában. Bár i.e. 401-ben a trónkövetelő Kürosz Babilon közelében csatát nyert, de életét vesztette. A "megbízó" nélkül maradt görög sereg több vezetőjét Tisszaphernész satrapa megölette. Xenophón rávette a sereget, hogy ne adja meg magát, hanem észak felé meneküljenek el Perzsiából. A Fekete-tenger felé vezető fáradtságos utat az író és hadvezér megörökített művében (lásd még: Xenophón és a tízezrek útja).
A város fénykora Nagy Sándor Birodalmának szétesését követően következett be. I.e. 323-as halálát követően egyik bizalmasát és hadvezérét Lüszimakhosz-t (i.e. 362 - i.e. 281. februárja) Trákia és Kherszonészosz (azaz a Gallipoli-félsziget) kormányzójává választották. Hamarosan egyike lett a Nagy Sándor után uralkodó diadokhoszok egyikének, akik különböző formációkban szövetkeztek egymás ellen. Lüszimakhosz i.e. 302-ben kapcsolódott be a versengésbe, több területet elfoglalt az ellenlábas - szintén egykori Nagy Sándor hadvezér - Antigonosztól, köztük Pergamont is. Kis-Ázsiai terjeszkedésének megalapozása érdekében a városban fellegvárat építtetett, és hátrahagyott egy nagyobb összeget (9000 talentumot), amit pergamoni helytartójára, Philetairosz-ra bízott.
Az i.e. 301-es ipszoszi csatában Lüszimakhosz szövetségeseivel megsemmisítő győzelmet aratott az Antigonidák felett, az ütközetben maga Antigonosz is elesett. Lüszimakhosz így Anatólia nyugati harmadában és északi Fekete-tengeri partvidéken is jelentős területeket szerzett, többek között elfoglalta Ióniát, Lydiát és Phrygiát is.
Később összeütközésbe került korábbi szövetségesével, a Makedónia meghódítását tervezgető Szeleukida uralkodóval. Szeleukosz egy családi belviszályt használt fel ürügyként. Lüszimakhosz ugyanis trónbitorlással vádolta meg első szülött fiát, Agathoklészt, annak mostohaanyja sugallatára, és ki is végeztette. A trónörökös özvegye Szeleukosz udvarába menekült, aki az igazságszolgáltató szerepében díszelegve Kr. e. 281-ben hadat üzent Trákiának. Lüszimakhosz a gyermekgyilkosság következtében saját alattvalói számára is hiteltelen lett. Támogatás hiányában így i.e. 281-ben, Szardeisz közelében a korupedioni csatát, és életét is elvesztette.
Pergamoni helytartója, Philetairosz már korábban (i.e. 282-ben) elárulta, és Szeleukosz oldalára állt. Azon túl, hogy megszerezte egykori királya itt hagyott vagyonát, az új uralkodótól nagyobb önállóságot kapott.
Utódai I. Attalosz, illetve Eumenész uralkodása alatt Pergamon folyamatosan függetlenedett a Szeleukida Birodalomtól, míg végül a terjeszkedő Róma oldalára állva végleg kiszakadt.
A római szövetség prosperitást, stabilitást, gazdagságot és terjeszkedést hozott. Fennhatósága kiterjedt Müsziára, Phrygiára, Lydiára, majd Lükaonia, Piszidia és Pamphülia területeire is. Ezzel Kis-Ázsia egyik legnagyobb országa lett. Ebben igen csak jeleskedett II. Eumenész Philadelphosz Szótér (i.e. 221 - i.e. 159), aki i.e. 197-től haláláig volt az ország királya, édesapját I. Attalosz-t követve. Róma oldalán küzdött Spárta, majd Nagy Antiochius szíriai király ellen, amiért cserébe a szír területekből is jelentős részeket kapott.
Eumenész hatalmas összegeket költött művészetekre és tudományokra. Befejezte az apja által elkezdett pergamoni Zeusz oltárt, ami az ókori világ hét csodájának egyike volt. (Ez most a Berlini Pergamon múzeumban van teljes egészében.). Ő alapította a híres Pergamoni Könyvtárat is, az Alexandriai Könyvtár mintájára. Válaszul az Egyiptomot uraló Ptolemaiosz dinasztia nem nézte jó szemmel az írásbeliségre irányuló hegemónia megtörését, így megtiltotta az akkor egyetlen írásra alkalmas termék, a papirusz kivitelét. Válaszul Pergamonban kifejlesztették az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat, azaz a pergament. A pergamen lapokat azonban nem csak tekercs, hanem könyv formában lehetett használni.
I.e. 133-ban, az utód nélkül elhunyt utolsó pergamoni uralkodó, III. Attalosz Rómára hagyta az országot. A rómaiak i. e. 129-ben Asia néven tartományt hoztak létre Pergamonból.
Pergamon után ebédünk egy szövetkezeti szőnyeg manufaktúrában volt. Itt megtanultuk hogyan lesz a hernyó gubóból selyemszál. Elképedve néztük hogyan készül 1 db 1,5cm-es báb szövedékéből 500-1000m hosszú selyemszál. Az ötlet Kínából ered, feltehetően az i.e. 3. évezredben alakult ki a selyemkészítés. Ugyan ma már a régészek az Indus völgyében is azonosítottak i.e. 2500 körülről selyemkészítésre utaló nyomokat, de Kína évezredekig uralta a technológiát és a selyem kereskedelmét. Selyem hernyó, vagy pete kivitele halálos bűnnek számított. Ennek ellenére i.sz. 500 között térítő szerzeteseknek sikerült bambusz botva rejtve petéket Bizáncba csempészni, ami meglapozta az iparág mai Törökország területén való kialakulását. Ebben a kis faluban is gyönyörű selyemszőnyegeket láttunk, bár bortúrás csapatunk nem jelentett nagy "bizniszt".
Késő délután érkeztünk az ország egyik legliberálisabb, és legfejlettebb városába Izmirbe. Szállásunk a My hotel (http://www.myhotel.com.tr) egy központi fekvésű, korrekt business apartman szálló volt. A város történelmi látnivalóit a sorozatos földrengések megtépázták, de a tengerparti sétány vízipipás, sörözői és éttermei kellemes emlékek maradnak.
|
Fotógaléria: Pergamon
|
