VELIKO TARNOVO
Veliko Tarnovo Bulgária északi harmadában, Szófia és Várna között kb. félúton található, a Yantra folyó kanyargós völgyében. A Dunától kb. 80km-re délre. A várost folyóvölgyek által szabdalt fennsík veszi körül. Dél felé a Bulgária középső harmadán, nyugatról keletre húzódó Balkán-hegységbe torkollik.
A város az egyik kedvenc bolgár városom, ahol már többször is jártam. Fekvése, történelmi emlékei, óvárosának hangulata, éttermei és éjszakai bárjai kedves emlékként élnek bennem. Kedvenc szállóm a belvárosi
Guest House Diabora, amely jó árú boutique hotel. Nem messze tőle van egy fizetős és őrzött parkoló, így ha vészvillogóval kirakjuk a csomagjainkat a szálló előtt, akkor a közeli
színház parkolójában meg tudunk állni.
Tarnovo, vagy Turnovo - a város, amelyet a középkorban "harmadik Rómának" neveztek - több mint öt ezer éves múltra tekint vissza. Délre, Stara Zagora mellett, a régészek neolitikus lakóhelyeket találtak, amelyek eredete az i.e. 6. évezredre nyúlik vissza. A legnagyobb - késő neolitikumból (i.e. 6. évezred második fele) származó - településhalmot az 1972-1979 között, a város ún. "Kacitsa" területén végzett ásatások során fedezték fel. A Trapezitsa-hegyen pedig az i.e. 3. évezredből származó emberi településre utaló nyomok vannak.
Szintén Stara Zagora mellett, Ezero falu közelében található az ún. Dipsizkata (vagy Dipizka) domb (régészetileg ún. tell, vagy halom), ahol 12 kulturális réteget tártak fel. Ezek egyike a nevét a falutól öröklő bronzkori, a térség rézkori kultúráit (Karanovo VI. kultúra, Gumelnita-kultúra, Kodzadjemen-kultúra és Várna-kultúra) követő ún. Ezero-kultúra (i. e. 3300-2700), amely a mai Bulgária nagy részét elfoglalta. Kerámia és ékszer, valamint szőlőtermesztésre és állattenyésztésre utaló leletek kerültek el ebből az időszakból.
Őket - dióhéjban - i.e. 3000 után a trákok, az i.e. 4. századtól a Makedón Birodalom, majd az i.e. 1. századtól a Római Birodalom követte. Ezen időszak emléke a Veliko Tarnovótól 18 km-re északra található római város, Nicopolis ad Istrum. (Erről külön írok.)
Fontos megjegyezni, hogy vannak olyan történészek, akik felvetik, hogy a mai Veliko Tarnovo azonos a római időkben "Nicopolis ad Haemum"-nak hívott várossal. Mások amellett érvelnek, hogy ez Nicopolis ad Istrum régi neve, csak Traianus utódjának, Hadrianusnak az uralkodása alatt keresztelték át.
(Nekem persze kérdés, hogy miután a Haemus a Balkán-hegység ókori neve, egy Duna (Istrum) közeli várost miért hívtak volna kezdetben egy távolabbi hegység nevén? Majd miért keresztelték át? Logikusnak tűnik, hogy az egyik a Balkán-hegység melletti győzelemnek, a másik pedig a folyón átkelő győzelemnek állít emléket. Evidenciák azonban nincsenek.)
4. század közepétől Tarnovo környékén az osztrogótok (vagy keleti gótok) telepedtek le. Ekkor tűnt fel a történelem színpadán Wulfila (vagy Ulfilas; kb. 311. - 383), aki életét az keresztény egyházi pályának szentelte. 341-ben Nikomédiai Euszebiosz (? - 341) Konstantinápoly ariánus püspöke, a gótok püspökévé szentelte. Ebben az időben II. Constantius és Valens császárok is a kereszténység ariánus ágát követték. Wulfila hittérítő munkájának eredményeként nagyszámú gót tért meg. Azonban Athanarik gót fejedelem veszélyt látott az új vallásban, így keresztényüldözésbe kezdett. Wulfila ekkor a keresztény gótok egy részével áttelepült a római Moesia tartomány - a mai Bulgária - területére. Wulfila feltehetően a mai Veliko Tarnovo püspökeként is tevékenykedett. Legjelentősebb munkája volt a Biblia gót nyelvre történő fordítása. 383-ban, Konstantinápolyban halt meg.
A népvándorlások időszakában érkeztek a város környére a hunok, avarok, majd 500-tól kezdve fokozatosan szláv törzsek telepedtek le.
A török származású bolgárok Kubrat kán vezetésével i.sz. 632 után kezdték meg nyugati terjeszkedésüket, amely során összeütközésbe kerültek Bizánccal. Héraklész bizánci császárral 635-ben aláírt békeszerződés utána bolgárok kiterjesztették ellenőrzésüket az egész Balkánra.
Az ún. Első Bolgár Birodalom a mai Bulgária, Románia, Macedónia, Albánia, Albánia, Bosznia, Hercegovina, Szerbia és Horvátország szinte teljes területét magában foglalta. Tarnovo ekkor még nem vált kiemelkedő politikai központtá, de stratégiai fontossága megmutatkozott a bolgár-bizánci konfliktusokban és a régió védelmében.
A bolgár terjeszkedést Bizánc nem nézte jó szemmel, így végül II. Bazil bizánci császár 986-ban háborút indított Bulgária meghódítására. 1018-ra az egész országot elfoglalták, de a helyi nemességet és egyházat elismerték.
Péter és Asen 1185-ben felkelést vezetett a bizánci uralom ellen, és Péter kikiáltotta magát II. Péter cárnak, "a bolgárok, görögök és valahaiak (értsd: vlahok) cárjának". A Bizánci Birodalom elismerte Bulgária függetlenségét, valamint a mai Románia területén fekvő egykori Valachia (Havasalföld, Vlahföld) és Moldova feletti uralmát.
Ezt a Második Bolgár Birodalmat már Tarnovóból irányították. A bolgár ortodox pátriárkátust 1235-ben állították helyre, és kapcsolatokat nyitottak a római katolikus nyugattal, különösen Velence és Genova kereskedelmi városállamaival. Tarnovo "Harmadik Rómává", jelentős gazdasági és vallási központtá fejlődött, miközben a "Második Róma", Konstantinápoly már hanyatlóban volt.
Történelmi léptékkel mérve azonban hamarosan megjelentek a térségben az oszmán törökök. Konstantinápoly körül mozgolódtak - amelyet végül 1453-ban foglaltak el - de már 1354-ben bejutottak Európába. A Balkán-félsziget egyre nagyobb részét kebelezték be és 1393-ban, három hónapos ostrom után, I. Bajazid szultán vezetésével elfoglalták Tarnovót is. Ezzel végleg összeomlott a Második Bolgár Birodalom, és Tarnovo elvesztette korábbi politikai és kulturális központi szerepét.
A várost az oszmánok ugyan az adminisztráció részévé tették, de a bolgár lakosság jelentős elnyomásban élt, a gazdaság, valamint a kultúra is hanyatlott. Számos templomot átalakítottak mecsetté, és a város eredeti középkori épületeinek nagy részét lerombolták vagy átalakították.
Tarnovo az oszmán elnyomás időszakában is a bolgár nemzeti identitás és ellenállás központja maradt. Több felkelés tört ki itt, mint pl. az 1598-as felkelés, amely a Habsburg Birodalom által támogatott próbálkozás volt az oszmánok elleni ellenállás megszervezésére. 1686-ban újabb felkelés tört ki, részben a második osztrák-török háború idején. Vezetője a város egykori befolyásos polgára, Roksolan Popov volt. Bár a felkelők kezdetben sikereket értek el, végül az oszmánok ismét leverték, és kemény megtorlások következtek.
A 18. század végétől és a 19. század elejétől kezdődően Tarnovo gazdasága és kulturális élete lassan újjáéledt. Ebben az időszakban egyre több bolgár kézműves és kereskedő telepedett le a városban, a bolgár nemzeti öntudat ismét erősödött. A település fokozatosan a bolgár nemzeti ébredés központjává vált, amelyben fontos szerepet játszott az oktatás és az egyház. Ezen folyamatok vezettek az 1835-ös török elleni Tarnovo-összeesküvéshez, amely azonban ismét elbukott.
Ennek ellenére a 19. század második felében számos bolgár forradalmár, mint például Vasil Levski, Hristo Botev és mások, aktívan dolgoztak a városban és környékén. Végül Tarnovo jelentős szerepet játszott a bolgár nemzetállam újjáteremtésében, különösen az 1876-os áprilisi felkelés idején. Ezt az oszmánok ugyan leverték és több tízezer embert mészároltak le. De többek között, a "bolgár borzalmakra" adott nyugat-európai reakció, az 1877 áprilisában kezdődő orosz-oszmán háborúhoz vezetett.
Az orosz erők 1877. július 7-én felszabadították Tarnovót, majd 1878 januárjára Bulgária nagy részét. A Bolgár Fejedelemség 1878. március 3-án jött létre, fővárosa Tarnovo volt. A határok a 19. század végi balkáni háborúk, az I. világháború és az Oszmán Birodalom megszűnése miatt később eltolódtak.
A város nevét 1965-ben változtatták Veliko Tarnovóra, azaz Nagy-Tarnovóra.
|
Fotógaléria-városok és trákok nyomában: Erdély-Herkulesfürdő / Bulgária: Vidin; Plovdiv; Perperikon; Kazanlak - Trák Királyok Völgye; Veliko Tarnovo; Arbanasi; Lovech
|
