KAZANLAK: Trák sírkamra és a Rózsák Völgye
Kazanlak egy gazdag történelmi múlttal rendelkező város Bulgáriában, amely az ún. Trák-völgy szívében fekszik.
Régészeti bizonyítékok alapján a város és környéke már az újkőkortól (i.e. 6-5. évezred) lakott volt. Az őskori kultúrák, amelyek a környékén léteztek már a trákok megjelenése előtt, jelentős hatással voltak a régió fejlődésére. A Karanovo (Neolitikum, i.e. 6.-4. évezred), a Gumelnita-Kodzadermen-Karanovo VI (Rézkor, i.e.5.-3. évezred) és az Ezero (Bronzkor, i.e. 3. évezred - i.e. 1200) kultúrák mind hozzájárultak a Balkán-félsziget kulturális és gazdasági fejlődéséhez, és alapot biztosítottak a későbbi trák civilizáció számára. Ezek az őskori kultúrák nemcsak a gazdasági és társadalmi életet, hanem a művészeteket és a technológiai fejlődést is jelentősen befolyásolták, és hozzájárultak a régió gazdag történelmi örökségéhez.
A trákok a bronzkor vége felé és a vaskor elején (i.e. 1200 körül) jelentek meg a Balkán-félszigeten, és fokozatosan átvették az uralmat a korábbi őskori kultúrák felett. A trákok gazdag kulturális öröksége, különösen a sírdombok és aranyleletek, ma is jelentős régészeti és történelmi értéket képvisel Kazánlak környékén is.
A térség ezt követően osztozott a régió történelmében. Az i.e. 5. században a perzsa befolyás, majd az i. e. 5. század közepe táján a trák I. Teresz által megalapított ún. Odriszi (Odrüszai) Királyság hagyott nyomot. A központosított államszerkezettel rendelkező, de a trák törzsek laza szövetségére épülő állam azonban az alapító fia, Szitalkész halála után, i.e. 424-ben, három, egymással hadakozó fejedelemségre szakadt. Nem volt nehéz dolga így II. Philipposz makedóniai királynak, aki i.e. 342-től elfoglalta a térséget. Őt fiának - Nagy Sándornak - Makedón Birodalma követte, halála után pedig a hellenisztikus utódkirályságok (Lüszimakhosz (i.e. 362 - i.e. 281. februárja) Trákiája, majd a Szeleukosz és ez általa alapított Szeleukida Birodalom uralták a környéket.
A térség i.e. 146-ig makedón uralom alatt állt, majd azt követően a terjeszkedő Római Birodalommal került összeütközésbe. A rómaiak az 1. században kezdtek előretörni a Balkán-félszigeten. I.sz. 6-ban megalapították Moesia provinciát, amely a mai Bulgária és Szerbia egyes részeit foglalta magába. I.sz. 46-ban a rómaiak meghódították Trákiát és létrehozták a Thracia provinciát.
A római uralom bukása után a Bizánci Birodalom, majd az Első Bolgár Birodalom (681-1018), utána a Második Bolgár Birodalom (1185-1396) következett. Ebben az időben Kazánlak tovább fejlődött, különösen a Kalojan cár (1197-1207) és II. Iván Aszen (1218-1241) uralkodása alatt. A város fontos kereskedelmi központtá vált.
1396-ban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került, amely több mint 500 évig tartott. Az oszmán időszak alatt a város jelentős iszlám kulturális központtá vált, számos mecset és fürdő épült itt. Valamint ekkor honosodott meg a környék híres rózsatermesztése is.
Bulgária török uralom alóli felszabadulása (1878) után Kazanlak gyors iparosodáson ment keresztül, különösen a textilipar terén. A város továbbra is híres volt rózsatermeléséről is. A II. Világháborút követő kommunista iparosítás alatt pedig a fegyver és repülőgép gyártás is jelentős lett.
A város a mai napig magán hordozza a szocialista panel építés borzasztó jegyeit, de ha erre járunk ne hagyjuk ki a Rózsamúzeumot és a trák sírkamrát.
Rózsák völgye, Rózsamúzeum
Kazanlak a Rózsák Völgyének egyik fővárosa (a másik Karlovo), amely a Balkán-hegység (Sztara planina) és a Középső-hegység (Szredna gorina) közötti kelet-nyugati irányban elterülő 80 km hosszú földrajzi területet jelenti. Nevét onnan kapta, hogy a török időkben ide hozták és itt termesztették a damaszkuszi rózsát (Rosa Damascena), amely tömött fejű, szép formájú virág, de leginkább gazdag olajban és kiválóan alkalmas arra, hogy szirmából rózsaolajat pároljanak. Ez a klasszikus rózsaszínű (pink) rózsa, habár van vérvörös változata is.
A rózsaolaj hosszú időn keresztül - még a kommunista időkben is - Bulgária jelképe volt és legfontosabb exportcikkének számított. A rendszerváltás után, a vadprivatizáció és az állami rózsaolajlepárló vállalat szétverése/szétlopása idején majdnem a tönk szélére került ez a többszáz éves iparág, és félő volt, hogy a török és szír vetélytársak megfojtják az újonnan alakult kisebb rózsaolaj lepárlókat. A helyzetet egy Techo becenevű bolgár vállalkozó oldotta meg: újraegyesítette a kisebb-nagyobb magánlepárlókat (mai nyelven szólva: létrehozta a bolgár rózsaolaj klasztert), kiszorította az ügyeskedőket és hitelrontókat, minőségbiztosítási rendszert vezetett be és független bevizsgáló labort építtetett. Továbbá meggyőzte a rózsatermesztőket, hogy ne adják fel a rózsatermesztést, hanem lehetőség szerint további földterületeket ültessenek tele rózsatövekkel. Ezért cserébe teljes sziromfelvásásárlást ajánlott minden termelőnek, fair árakon. (Megj. Techo életét dolgozza fel a "Bolgár rózsaolaj" - című bolgár film.)
A rózsát május-június hónapban szüretelik, hajnali 4-től reggel 8 óráig, amíg a szirmok harmatosak és a nap nem párologtatja el az illóolajat; 3-4 ezer sziromból lesz egy gramm rózsaolaj; egy kg rózsaolaj értéke pedig meghaladja egy kg arany értékét.
Kazanlak egyik nevezetessége a Rózsamúzeum, ahol bemutatják e régi iparág történetét és annak eszközeit. Látogató központjában különböző piperéket és természetesen, klasszikus rózsaolajat, rózsavizet és rózsalekvárt lehet vásárolni.
Kazanlakban minden év június/július fordulóján a szüretet követően Rózsafesztivált tartanak, mely Bulgária egyik legismertebb nyári kulturális eseménye.
Kazanlaki trák sírkamra
Kazanlak másik nevezetessége a trák sírkamra. (Nem összekeverendő a közeli III. Seuthes trák király sírjával.)
A Kazanlak környéki völgy volt az első trák királyság, az Odriszi (Odrüszai, Odrysians, vagy Odrusai) Királyság magterülete az i.e. 4. században. A királyságot I. Teres alapította a perzsa uralom visszaszorulása után i.e. 460 körül. Ő volt az első ismert trák vezető, aki képes volt több mint 40 törzset egyesítve stabil trák államot létrehozni. Később a királyság több részre szakadt. Nagy Sándor apja II. Fülöp i.e. 352-ben elfoglalta és vazallusává tette a térséget. A makedón hódítás után többször kelták dúlták fel, de képes volt az i.sz. 1. századig fennmaradni. I.sz. 46-ban, önállóságát teljesen elvesztve, a Római Birodalom tartománya lett.
III. Seuthes az 5. ismert uralkodója volt Odrysai királyságnak, aki kb. 2400 évvel ezelőtt a Tundzsa (Thonzosz) folyó mentén megalapította Seuthopolist, amely nevét - a szokásoknak megfelelően - az uralkodó nevéről kapta. (bővebben lásd a III. Seuthes trák király sírja fejezetben).
1944-ban egy légvédelmi óvóhely építésekor, az ókori trák főváros, Seuthopolis város közelében egy csodálatos, i.e. IV. századból való trák fejedelmi sírt fedeztek fel, mely boltíves téglafalból álló "méhkasra" (tholos) emlékeztet, belsejét pedig festett falfestmények díszítik, amelyek egy trák házaspárt ábrázolnak egy temetési ünnepen. A sírt 1979-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. (Megj.: Bulgáriában jelenleg kilenc műemlék élvezi az UNESCO védelmét.) Az eredeti sír nem látogatható, mert a látogatók által kilehelt pára és a kibocsátott testhő rongálja az ókori falfestményeket, ezért az eredeti sírtól néhány méterre felépítették annak pontos mását, ahol személyesen is átérezhetjük az ókori trák kultúra különlegességét.
Maga a tumulus (sírhalom) alatti sírkamra azért maradt "láthatatlan" évszázadokon keresztül, mert a XIV. sz-ban az oszmánok és bolgárok által Bulgária birtoklásáért vívott heves csatában - megj. Lala Sahin török vezér erre vitte hadát, hogy Szófiát elfoglalja - elhunyt török harcosokat a tumulus mellé/fölé temették, a holtestek fölé emléktürbét húztak, mely óvó palástot jelentett a már akkor is 1700 éves trák sír számára.
Az előtérben kis kiállítást láthatunk magyarázó szövegekkel, majd egy folyosón, - melynek felső részén kettős fríz van elhelyezve, s melyek közül a felső harci jeleneteket, az alsó növényi ornamentikát ábrázol - keresztül beléphetünk a kör alaprajzú, kupola alakú sírkamrába. Itt helyezték el a halott vagy halottak hamvait, halotti maszkokat, fegyvereket, ételt és italt a túlvilági élet megkezdéséhez.
A sírban görög hatást mutató freskókat láthatunk: a kupola tetején egy kocsiverseny jelenetei. Az elhunyt trák vezér földi életében valószínűleg meghatározó szerepet játszottak a kocsiversenyek. Ám a legszebb a kupola alatt látható temetési szertartást ábrázoló festmény, melyen a trák vezér és balján ülő felesége trónszéken ülve, egymás kezét fogva mutatkozik. Körülöttük karcsú lábú lovak és kísérőik, ifjú férfiak és görög nőalakok (peplonoszok) láthatók, közülük van, aki egy kincsesládikót, illetve fátylat tart a kezében.
Ketten pedig fúvós hangszeren játszanak. A trákok életében meghatározó szerepet játszott a zene; a muzsikát az isteni és emberi világ egyesülésének egyetemes kódjaként értelmezték.
A vezér mellett álló, tálcát tartó nőalakot Démétérrel - a földművelés, a földi bőség és termékenység istennőjével - azonosítják.
Nem tudható, hogy a festménnyel mit kívántak az utódok kifejezni: lehetséges, hogy a harcba (és halálba) induló vezér búcsúzott feleségétől és a földi világtól. Lehet, hogy a vezér halála utáni tort jelenítették meg, mintha azon maga a trák főnök is részt vett volna, de az is elképzelhető, hogy a trák fejedelmet feleségével együtt temették a sírba - azaz a vikingek életéből már ismert szokás szerint - az asszony követte férjét a halálba is; erre utal, hogy a sírban két - egy arany és egy ezüst - halotti maszkot is találtak. (Ha ez utóbbi feltételezés az igaz, akkor nem valószínű, hogy szegény asszonynak engedtek volna más választást...)
A sírkamrához Kazanlak központjában a Rózsamúzeumnál kelet felé fordulva lehet eljutni a 23. sipkai gyalogezredről elnevezett úton.
|
Fotógaléria-városok és trákok nyomában: Erdély-Herkulesfürdő / Bulgária: Vidin; Plovdiv; Perperikon; Kazanlak - Trák Királyok Völgye; Veliko Tarnovo; Arbanasi; Lovech
|
