LOVECH
A város Bulgária észak-középső részén, Szófiától mintegy 150 kilométerre, az Osam folyó két partján fekszik. Legmagasabb pontja a 450m magas Akbair-hegy. Tavasszal a környéket az orgona és a lilaakác virágai borítják be, emiatt a "lila városként" is emlegetik.
Lovech Bulgária egyik legrégebbi települése. Történelme az őskorig nyúlik vissza, amelyről a környező barlangok leletei árulkodnak. Egyes források szerint a környéken alapította meg a trák Meldi törzs az i.e. 4.-3. században fővárosát, Meltát. Ezen állításokat azonban nem támasztják alá közvetlen régészeti leletek. A Hisarya dombon található erődítmény maradványai, amelyek a római és középkori időszakokból származnak, nem szolgáltatnak konkrét bizonyítékot arra, hogy ez a helyszín azonos lenne a trák Meltával. Ezért ez a kapcsolat továbbra is történelmi feltételezés marad, amely régészeti kutatásokat igényel.
Szintén nem egyértelmű az az állítás, hogy a város helyén a rómaiak egy Prezidium nevű katonai állomást alapítottak volna. Azt azonban régészeti leletek támasztják alá, hogy a Római időszakban (i.sz. 1.-4. század között) egy a birodalomhoz tartozó erődítményt építettek a Hisarya-dombon. A terület stratégiai jelentőséggel bírt, a római utak fontos csomópontja volt. Az i.sz. 2. században a rómaiak ezért megerősítették a környéket és kiépítették a Balkán-hegységen átvezető főbb stratégiai útvonalakat.
A Római Birodalom kettéválása (i.sz. 395) Lovech is Bizánc fennhatósága alá került. A 5.-7. századi szláv és avar betörések miatt a terület katonai jelentősége növekedett, amelyről a római erődítmény további használatát alátámasztó régészeti leletek tanúskodnak. A bizánci időkből a keresztény vallási tárgyak, kereskedelmi árucikkek és pénzérme leletek kerültek elő.
A 10. században a térség a Bizánci Birodalom és a bolgár állam közötti konfliktus részévé vált. A Hisarya dombon álló fellegvárban írták alá 1187-ben a Bolgár Birodalom és a Bizánci Birodalom közötti békeszerződést, ami a Második Bolgár Birodalom kezdetét jelentette. A 12. században Lovech fontos kereskedelmi központ és Bulgária egyik leghíresebb városa volt.
A Sztara Planina hegység hágóinak ellenőrzésével Lovech kulcsszerepet töltött be a kereskedelmi és katonai útvonalak biztosításában, amelyek összekötötték a Duna-menti területeket a Balkán déli részeivel. Ennek a jelentőségnek köszönhetően Iván Sándort (1331-1371), aki később bolgár cár lett, 1330 körül kinevezték Lovech kormányzójává, deszpotájává. Ez a kinevezés nemcsak a város stratégiai fontosságának elismerése volt, hanem a birodalom ezen kulcsterületének megerősítését is szolgálta.
Lovech ebben az időszakban katonai központként is kiemelkedett. A Hisarya-dombon található erődítményt megerősítették, hogy ellenálljon az oszmán támadásoknak. A török fenyegetés növekedésével a város a bolgár ellenállás egyik fontos bástyájává vált. A védekezési munkálatok mellett gazdasági és kulturális jelentősége is megnövekedett. A Balkánra nyomuló oszmán hadak elől menekülő bolgár értelmiségiek, kereskedők és nemesek Moldvába és Waláchiába emigráltak, de sokan közülük itt telepedtek le. Ez a menekültáradat hozzájárult ahhoz, hogy a város kulturális központtá váljon, ahol a bolgár irodalom, oktatás és vallási élet tovább fejlődhetett.
Az ún. Lovechi Despotátus, amely a város autonómiáját és politikai jelentőségét is jelképezte, a bizánci mintát követte, ahol a deszpota helyi uralkodóként, viszonylagos függetlenséggel irányította a területet a központi hatalom megbízásából. Lovech, mint despotátusi székhely, nemcsak katonai, hanem gazdasági központként is virágzott. Moldvával és Waláchiával fennálló kereskedelmi kapcsolatai tovább erősítették gazdasági pozícióját. Ez megmutatkozott az érmeforgalomban, valamint a Balkánon áthaladó kereskedők és áruk állandó jelenlétében.
Az oszmán hódítás előrehaladtával a város helyzete megváltozott, de Lovech még mindig a bolgár ellenállás és függetlenségi törekvések egyik kulcsterülete maradt. A Lovechi Despotátus, Iván Sándor vezetésével, a bolgár állam fennmaradásának egyik utolsó bástyája volt a Második Bolgár Birodalom hanyatlásának időszakában.
A török invázió végül a 14. század közepén érte el a térséget és a hiszariai várat utolsóként, 1446-ban foglalták el. Az oszmán hódítás után a város sokáig bizonyos kiváltságokat élvezett, például megtiltották, hogy törökök telepedjenek le a városban, vagy hogy bolgár gyermekeket vigyenek el janicsárnak.
A város stratégiai jelentősége miatt az oszmánok is megerősítették a Hisarya-dombi erődöt, amely fontos katonai szerepet kapott a birodalom védelmi rendszerében. Lovech továbbra is fontos kereskedelmi központ maradt, különösen a Balkán északi és déli részeit összekötő útvonalak miatt. Az oszmán birodalom kereskedelmi rendszere révén a város különféle áruk - például szőttesek, bőráruk és élelmiszerek - kereskedelmében játszott fontos szerepet. A város híressé vált az ún. "Lovechi aba" nevű gyapjúszövetéről.
Az oszmán időkben multikulturális várossá vált, ahol keresztények, muzulmánok és más vallási közösségek éltek együtt. Számos mecset és más oszmán épület a városban, amelyek közül néhány ma is látható. Ugyanakkor a bolgár ortodox egyház megőrizte jelenlétét, és a helyi bolgár lakosság kulturális identitását igyekezett fenntartani.
A 17. században a város (török nevén Lofca) Bulgária egyik leggazdagabb városa volt, ami miatt akkoriban törökül "Altin Lofca"(Arany Lovech) néven emlegették.
A 19. században Lovech jelentős központja lett a bolgár nemzeti újjászületési mozgalomnak. A város különösen fontos szerepet játszott az oszmán uralom elleni küzdelemben. Vasil Levski (1837-1873), a bolgár forradalmi mozgalom vezetője, itt hozta létre a Titkos Forradalmi Bizottság központját. A török katonaság később a Lovech melletti Kakrina nevű faluban tartóztatta le, majd Szófiában felakasztották. Levszki legnagyobb múzeuma Bulgáriában - amely számos személyes tárgyat, például jegyzetfüzeteket, ruhákat és fegyvereket tartalmaz - Lovech óvárosában található.
1872 és 1874 között Nikola Fichev bolgár építőmester, más néven Kolju Ficheto megépítette az Osam folyó felett átívelő híres fedett hidat, amely az egyetlen ilyen jellegű építmény a Balkánon. (lásd később)
Az 1877-1878-as orosz-török háború idején Lovechnél fontos csatát vívtak a szemben álló felek. A háború és a pestisjárványok áldozatain kívül az elvándorlás is drasztikusan csökkentette a lakosságot. Sok török családot elűzött az orosz hadsereg, aki Törökország több részébe (főként Isztambulba, Edirnébe és Bursába) költöztek el.
A városban 1881-ben amerikai kollégiumot alapítottak, amely később alapját szolgáltatta Bulgária első idegen nyelvű iskolájának, amelyet 1950-ben alapítottak. Kezdetben három nyelvet tanítottak itt: angolt, franciát és németet.
2009. április 9-én a kínai Great Wall Motor és a bolgár Litex Motors vállalat szerződést írt alá egy olyan gyártóbázis építéséről, amely Lovech közelében gyártaná a kínai cég három modelljét. Az új üzemet 2012. február 21-én nyitották meg. A beruházás értéke mintegy 97 millió euró volt, és az első négy évben 2000 új munkahelyet teremtett. A terv az volt, hogy ez lesz a Great Wall Motor kapuja az Európai Unió piacára való belépéshez. Ez az azonban nem sikerült. Miután az üzem 5 éves fennállása alatt mindössze 1000 autót sikerült értékesíteni, a kínaiak 2017-ben kivonultak, a gyár pedig csődöt jelentett.
Lovech ottjártunkkor elég álmos kisváros hatását keltette, bár kétségtelenül érezhető egykori történelmi nagysága, amin sokat rontott a szocialista építészet. Önmagában nem térnék vissza, de aki erre jár, annak egy 2-3 órás sétát, vagy éppen egy átutazó éjszakát mindenképp megér.
A legfontosabb látnivalók az alábbiak:
A Lovechi fedett híd (bulgárul: Pokrit most)
Bulgária egyik legismertebb és legjellegzetesebb építménye, amely a város és a bolgár építészeti örökség szimbólumává vált. A híd a város központjában található, az Osam folyót íveli át, összekötve Lovech két fontos városrészét, a régi történelmi negyedet (Varosha) és az új kereskedelmi központot. Az eredeti híd az 1874 és 1876 között épült, amikor a város gyors fejlődésen ment keresztül, és szükség volt egy funkcionális, ugyanakkor reprezentatív átkelőre az Osam folyón. A projektet a híres bolgár építész, Kolyo Ficheto (Nikola Fichev, 1800-1881) tervezte, aki az akkori bolgár építészet kiemelkedő alakja volt. Ficheto nemcsak az építészeti tervezést végezte el, hanem saját kezűleg is részt vett az építkezésben.
Az eredeti híd teljesen fából készült, és egyedülálló módon egy fedett, boltíves átkelőt hoztak létre. Kicsit olyat, mint a Firenzei Öreg híd. Az építmény 84 méter hosszú volt, és 64 db, fából készült boltíven nyugodott. A szerkezetet úgy tervezték, hogy ellenálljon a folyó áradásainak és a mindennapi forgalomnak. Az építményen belül boltok, üzletek és műhelyek sorakoztak, amelyek egyfajta kereskedelmi központtá tették azt. Ez a kialakítás az oszmán bazárok stílusát idézi, ugyanakkor helyi, bolgár építészeti elemekkel is ötvözve.
Az eredeti híd 1925-ben, egy hatalmas tűz során szinte teljesen megsemmisült. A tűzvész után részben helyreállították, de a következő évtizedekben újabb átalakításokra volt szükség. Az 1931-es újjáépítés során már modern anyagokat, például vasbetont és acélt is használtak, de megtartották a fedett kialakítást.
Az 1980-as években ismét nagyszabású helyreállítási munkálatokat végeztek a hídon, hogy visszaállítsák az eredeti, Kolyo Ficheto által tervezett formáját és jellegét. Az újjáépített híd ma 106 méter hosszú és 14,5 méter széles. Az építményen belül 40 kis üzlet és galéria található, amelyek kézműves termékeket, helyi ételeket és emléktárgyakat kínálnak.
A Lovechi fedett híd az egyetlen ilyen szerkezet Bulgáriában és Európában is ritkaságnak számít. Esti, kivilágított formában különösen látványos, ahol a folyóra tükröződő fényei különleges hangulatot kölcsönöznek a városközpontnak.
A Lovechi (Hisarya-dombi) erőd
A város egyik legismertebb történelmi emléke, amely stratégiai szerepet töltött be a Balkán történetében az ókortól kezdve egészen a középkorig.
Az első erődítések - bár feltételezhető, de nem bizonyított a trákok városi jelenléte - az ókori római időkből származnak az i.sz. 1.-4. századból, amikor a terület a birodalom része volt. A rómaiak egy katonai állomást hoztak létre a Hisarya-dombon, hogy megvédjék a fontos kereskedelmi és katonai útvonalakat, amelyek a Balkán-hegységen keresztül haladtak. Az erőd alapjait ebben az időszakban építették ki, erős kőfalakkal és őrtornyokkal.
Róma bukása után, a Bizánci időkben, az erőd továbbra is fontos védelmi szerepet töltött be. Különösen az avar, illetve a 7. századi szláv törzsek betöréseinek időszakában.
Az első Bolgár Birodalom (681-1018) idején az erőd a Balkán-hegység északi hágóinak ellenőrzésére szolgált. A 9. századtól kezdve pedig a bolgár állam egyik kulcsfontosságú erődítményévé vált.
Jelentősége a 12. században még inkább megnőtt, amikor Lovech városa a Második Bolgár Birodalom (1185-1396) egyik legfontosabb központjává vált. Az 1187-es lovechi békeszerződés aláírása, amely a bolgárok és a Bizánci Birodalom között jött létre, az erőd jelentőségét és politikai szerepét támasztja alá. A szerződés megerősítette a Második Bolgár Birodalom függetlenségét, és a Hisarya-domb az egyik legfontosabb helyszíne lett a bolgár történelemnek.
Az erőd védelmi szerepe az oszmán hódításokkal szembeni ellenállás során is megmutatkozott. Ez volt az egyik utolsó erődítmény, amely a törökök kezére került, egészen 1446-ig kitartott. A hosszú és szívós ellenállásának köszönhetően a város még meghódítása után is számos kiváltságot élvezhetett. Ahogy az Oszmán Birodalom határai nyugatabbra tolódtak, úgy az erőd stratégiai jelentősége folyamatosan csökkent és az évszázadok során fokozatosan pusztulásnak indult. A helyi lakosság építőanyagnak hordta el köveit, ami tovább gyorsította a romlást.
Az erőd kiterjedése körülbelül 100 x 300 méteres. A vastag kőfalak magassága helyenként elérte a 10 métert. Az erőd belső területén - a katonai létesítményeken kívül - egykor lakóépületek és templomok is álltak.
A régészeti kutatások és a helyreállítás csak a 20. század második felében kezdődött meg a Hisarya-dombon. Ennek során római, középkori és oszmán időkből származó leleteket tártak fel, köztük cserépedényeket, fegyvereket, érméket és falmaradványokat. Egyik legérdekesebb lelet az erőd területén feltárt középkori templom maradványa, amely a bolgár ortodox egyház vallási jelenlétét tükrözi. Az itt talált érmék közül több is az 1185-1396 közötti időszakból származik, megerősítve a Második Bolgár Birodalom és Lovech közötti szoros kapcsolatot. A 21. század helyreállítási munkálatai feltártak és megőriztek több további romot és történelmi emléket.
Az erődítmény ma népszerű turisztikai látványosság, amely a történelmi kalandozásokon kívül gyönyörű panorámát kínál a városra és az Osam folyóra. A nyári melegben a meredek lépcsőkön való felkaptatást célszerű a reggeli, vagy a kora esti időszakra időzíteni. Természetesen nyitva tartástól függően.
|
Fotógaléria-városok és trákok nyomában: Erdély-Herkulesfürdő / Bulgária: Vidin; Plovdiv; Perperikon; Kazanlak - Trák Királyok Völgye; Veliko Tarnovo; Arbanasi; Lovech
|
