BACHKOVO KOLOSTOR (Uspenie Bogorodichno)
Hivatalos nevén a Mennybemenetel-kolostor Bulgária egyik legnagyobb és legrégebbi ortodox kolostora. A dél-bulgáriai Rodope-hegységben található, Asenovgrad városától körülbelül 10 kilométerre. A kolostort 1083-ban alapította Grigorij Bakuriani (1018-1086) és testvére Abasii. Alapításkori neve Petricionski volt, a terület után, ahol épült. Csak később, a középkor folyamán kapta a Bachkovo nevet.
(Grigorij Bakuriani egy kiemelkedő bizánci katonai parancsnok és államférfi volt, aki grúz származású családból származott. Karrierje során számos katonai hadjáratban vett részt, és különösen ismert volt harci taktikáiról és a csatatéren mutatott bátorságáról. I. Alexiosz Komnénosz (magyarosan I. Elek; 1048 - 1118. augusztus 15.) alatt hűségéért és katonai sikereiért magas rangú tisztségeket kapott, a birodalom nyugati hadseregének egyik vezetője volt. Később államférfiként is nagy befolyásra tett szert a Bizánci Birodalom vezetésében.)
A kolostor alapításának célja a vallási és kulturális élet támogatása volt a térségben. A kolostor kezdetben grúz dominanciájú központként működött, és jelentős szerepet játszott a grúz monaszticizmusban. Az alapító okiratban Grigorij részletesen meghatározta a kolostor alapításának indítékait és működési szabályait, amely biztosította a kolostor hosszú távú fennmaradását és jelentőségét:
"Mivel hasznos és kötelessége minden hűséges ortodox kereszténynek, aki megkeresztelkedett... mindig várni a véget, hogy gondoljon halála napjára, várni mindenkinek és önmagának a halálból való feltámadását, és elmélkedni azon a félelmetes és szörnyű vizsgálaton (bízva) Krisztus igazságos ítéletében... az evangéliumnak azon szent szava szerint, amely erre [a fenyegetésre] vonatkozik, és ezért mindenki adja Istennek a váltságdíjat... mindezek miatt én, a sokszor említett Sebastos Gergely, és megas domestikos, Krisztus igen bűnös és méltatlan szolgája... kezdettől fogva erre vágytam... és mindeddig arra vágytam, hogy egy nagyon szép templomot építsek, és körülötte szerzetesek lakhelyét, és benne temetkezési helyet bűnös csontjaim nyugvására,....
Most tehát, mivel Isten méltónak ítélt arra, hogy szívem vágyát beteljesítsem, elkészült a szent templom a körülötte levő erődített kolostorral és a cellákkal együtt... Mert merem állítani, hogy nem más pénzéből, amely másé volt, nem másnak a tulajdonában levő pénzéből, nem valamilyen jogtalan cselekedet eredményeként, sőt nem is kényszermunkával, és nem is függő parasztjaimnak rendkívül gyalázatos kivetésével,... hanem saját jogomból és személyes munkámból és buzgó erőfeszítéseimből."
A szerzetesek száma 50 fő volt, egy apát vezetésével, ami akkoriban igen jelentős létszámnak minősült.
Akkoriban az egész Bizánci Birodalomban csak két másik kolostorban volt ennél több lakó. Az első szerzetesek - az alapítókhoz hasonlóan - grúz, vagy örmény származásúak voltak a keleti régiókból (Tao, Klardz és Iveria). A fennmaradt feljegyzések szerint a kolostor első apátja egy bizonyos Grigorij Vanski volt.
Az alapszabály 24. fejezete kifejezetten tiltotta görög származású tanítványok befogadását, ezzel is elsősorban a grúzokat előtérbe helyezve. Grigorijnak sikerült elérnie egy különleges királyi rendeletet is, amely teljes függetlenséget biztosított minden más ortodox intézménytől, különösen a plovdivi metropolita püspöktől, és az adófizetéstől is. A rendeletet Evtimii jeruzsálemi pátriárka írta alá. Összeségében további 70 császári rendelet ismert a kolostor státuszának és tulajdonjogának meghatározására.
Grigorij a működés finanszírozására kolostor számára birtokoka is adományozott: a környéken Asenovgradban, a Rodope-hegységben és az Égei-tengeri mentén (Komotini és Thesszaloniki környékén).
Grigorij három évvel a kolostor megnyitását követően egy csatában elesett. Testét sajnos nem találták meg, de bátyjának, Abasiinak a csonjai itt leltek öröknyugalmat.
A kolostor gazdag gyűjteménnyel rendelkezik liturgikus könyvekből, ikonokból, gazdagon díszített miseruhákból, valamint egyházi táblákból. A bolgár királyok mindig is dicsérték a helyet és sok adományt juttattak részére. Kiemelendő Iván Sándor (Ivan Alexander, 1301 - 1371. február 17.) bolgár cár, akit bőkezű támogatása miatt a kolostor társalapítójának ismertek el. Az ő arcképe díszíti a kolostor kegytemplomát.
A 3. keresztes hadjárat idején feljegyezték, hogy az akkori apát találkozott I. Frigyes (Rőtszakállú vagy Barbarossa Frigyes; 1122. december - 1190. június 10.) német királlyal és 1155-től német-római császárral is, aki nagy udvariasságot tanúsított, és adományt küldött a kolostor számára.
A kolostornak az oszmán hódításokkal szemben 1363-ig sikerült megőriznie önálló státuszát. Ezt követően élete megnehezedett. Adókat vetettek ki, és a régi kiváltságok nagy része elveszett. A XVI. században azonban I. Szulejmán szultán némi adókedvezményt biztosított, és ez lehetővé tette, hogy a szerzetesek némi pénzt gyűjtsenek az esedékessé vált a felújításra.
Amikor 1393-ban az akkori bolgár főváros, Turnovo (Veliko Tarnovo) oszmán uralom alá kerül, a második Bolgár Birodalom pátriárkáját, Evtimij Tarnovszki-t
(másnében Tarnovói Szent Euthümioszt) a kolostorba száműzték. Ő alapította meg az ún. tarnovói irodalmi iskolát, illetve jelentősen hozzájárult a bolgár irodalom fejlődéséhez és a nyelv megreformálásához. Az egykori egyházfő folytatta irodalmi munkásságát, és az egyre növekvő számú szerzetesek örömmel vették át az ő módszereit.
Sajnos, a történelmi balsors miatt Evtimij egyházi és irodalmi munkásságából a mai napig nagyon kevés került elő.
A 17. század elején, Matei és Pertenii apátok alatt a szent hely körüli birtokokat alaposan felújították. Ezekben az időkben a "Szent Szűz mennybevétele" templomot, a refektóriumot és a kolostor lakórészeit teljesen újjáépítették.
A 17. század folyamán a kolostor elveszítette korábbi önállóságát, és a konstantinápolyi pátriárka irányítása alá került. Többnyire görög származású apátokat neveztek ki, és összességében a görög hatás megnövekedett. A 18. és 19. századot a görögök és a bolgárok közötti felsőbbrendűségi harcok jellemezték.
A 19. század első felében a kolostorhoz egy második udvart is hozzáépítettek a növekvő számú zarándokok számára. 1836-ban építették a "Szent Miklós" templomot, amelyet később Zahariy Zograf festményekkel díszített.
(Zahariy Zograf (1810-1853), vagy Zograf atya a bolgár nemzeti megújulás híres bolgár festője, aki templomi falfestményeiről és ikonjairól ismert, és akit gyakran a bolgár világi művészet megalapítójának tekintenek. 1827-től a Rilai Neofita (Neofit Rilski), születéskori nevén Nikola Poppetrov Benin (1793 - 1881) bolgár szerzetes, tanár és művész, a bolgár nemzeti megújulás fontos alakjának szellemi tanítványa lett. 1831-ben, 21 éves korában mesterré avatták. Legismertebb ikonjai a plovdivi Szent Konstantin és Heléna-templomban, a koprivshticai Theotokos-templomban, valamint számos más kolostorban találhatóak.
Legismertebb freskói a Rila kolostor főtemplomában, a Bachkovo kolostor kápolnájában és Szent Miklós templomában, a Trojan kolostorban és a Tarnovóhoz közeli Átváltoztatás kolostorában találhatóak. Az utóbbi három kolostorban három faliképet is festett magáról, ami abban a korban teljesen szokatlannak számított.)
A 19. század végén a független bolgár egyházért folytatott harcok során a görög szerzetesek egy része elhagyta a kolostort. Ekkor több könyvet és értéktárgyat is elvittek, többek között a kolostor szabályzatának legrégebbi példányait is. Jelenleg ezeket a görög Chios (Hios) szigetén, az ún Koraes (vagy Korais) Történelmi Könyvtárban őrzik.
1894-ben a kolostor végleg az új bolgár egyház fennhatósága alá kerül. Jelenleg a Bolgár Patriarchátus része, és a Bolgár Ortodox Egyház két apátjának - Stefan exarchának és Kiril pátriárkának - földi maradványai találhatók benne.
A templom freskói és ikonjai különleges művészeti értéket képviselnek, köztük a csodatevő Szűz Mária-ikon, amelyet két grúz utazó adományozott 1310-ben.
|
Fotógaléria - templomok és kolostorok: Bachkovo; Shipka Emlék Templom; Arbanasi; Trojan kolostor
|
