ARBANASZI
Veliko Tarnovó környékének egyik izgalmas látnivalója a mindössze 8km-re lévő Arbanaszi.
A falut a 14. században alapították, miután az Oszmán Birodalom elfoglalta Albániát. Az akkor már jól kézben tartott Bulgáriába, Veliko Tarnovo közelébe, a Carevec és a Trapezica dombok fölé magasodó fennsíkra telepített muszlim hitű albánokat. Maga a településnév is innen származik: arbanaszi = albánok.
Arbanaszit és környékét egyébiránt Buda várának elfoglalója, Nagy Szulejmán adományozta vejének, Rusztem pasának. Egyértelmű utalásokat erre vonatkozóan ugyan nem találtam, de feltételezhető, hogy a település fokozatosan elbolgárosodott, mert egyébként mi mással lehetne magyarázni a faluban ma is megtalálható öt orthdox keresztény templomot és két kolostort, melyek a történelem viharait szerencsésen átvészelték.
A települést jelenleg alig 300 ember lakja, elsősorban turisztikai látványosság, egyfajta skanzen. Jóllehet a középkorban volt olyan időszak, amikor több mint 15 ezer ember élt ezen helyen és e szerint népesebb város volt, mint a közelben lévő akkori főváros, Tarnovo.
A középkori Arbanasziban virágzott a kereskedelem, a kézműipar (főleg az aranyművesség, kovácsmesterség, rézművesség); kereskedőik és lerakataik szinte minden európai nagyvárosban jelen voltak. A gazdasági fejlődés pedig újabb és újabb lakosokat csábított a településre, akik munkájukkal tovább gazdagították.
A falu nevét és mindennapjait több középkori írásos emlék is őrzi: az egyik ilyennek magyar vonatkozása is van, ugyanis fennmaradtak Pavel Gyorgyics [Pavel Đorđic`] - raguzai származású kereskedő - Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek címzett feljegyzései.
Arbanaszi hanyatlása az Oszmán Birodalom meggyengülésével és annak következtében indult meg. Az elveszített területekről sok muzulmán menekült érkezett a környékre, akik martalóc csapatokba tömörülve folyamatosan zaklatták és rabolták a település lakóit. A kőből épített erős házak már nem nyújtottak kellő védelmet. A közbiztonság csökkenésével párhuzamosan megkezdődött az elvándorlás - főleg a katonai erődökkel megerősített szomszédos Veliko Tarnovóba - és így Arbanaszi fokozatosan elveszítette gazdasági jelentőségét.
A város több épülete ma múzeumként mutatja be a dicső korszakot.
Konsztancaliev-ház
Az albánok, hazájuk építészeti stílusában, kőből és fából rakott, befelé forduló, erődszerű lakóházakat építettek, melyek közül még most is több fennmaradt és szép állapotban megtekinthető: pl. Hadzsiliev-ház, Hadzsi Niko-ház, Baba Kali-ház és az egyik legszebb, múzeumként látogatható Konsztancalijev-ház.
Mielőtt belépnénk az udvarba, érdemes észrevenni a ferdén kitámasztott, cseréppel fedett tetőszerkezetet, amely egy fajta árnyékvetőként védte a szobákat az erősen betűző nyári naptól és a téli szelektől. Az udvarba egy öles kőfalon nyíló, tömör kapun át jutunk be, a házba pedig egy csúcsíves kőkeretű, rézveretű ajtón át léphetünk. Itt a fedett teraszhoz, az ún. csardakhoz csatlakozik az impozáns - háromrészes festménnyel díszített - fogadószoba, ahol a ház ura vendégeit és üzlettársait fogadta.
A nagy fogadószobából nyílnak különböző hálószobák és egyéb funkcionális helységek, pl. a szülőszoba, mely egy népes házban - főleg egy többfeleséges családban - elengedhetetlen volt; ezt bizonyítják a plafonba vert kampók, amelyekre a bölcsőket akasztották, hisz' valószínűleg nem volt ritka, hogy egyszerre két-három gyermek is született olykor. A terebélyes sütőkemencék, kamrák, raktárak egészítik ki az emeleti fafaragásokkal, stukkókkal díszített, szőttesekkel fedett, puha kerevetekkel berendezett meghitt hangulatú házat. A zavaros időket bizonyítja az a titkos lépcső, mely az emeletről az istállóba egy külön elfalazott, az értékek biztonságos elhelyezésre szolgáló rejtekhelyre vezet.
Arbanaszi hangulatához hozzátartoznak az öreg kutak. Az egyik legszebb, a Kokonszka-csesma nevű ólomkút éppen a Konsztancalijev-házzal szemben áll. A kutat 1786-ban építtette Mahmed Szaid aga. Óalbán nyelvű felirata magyarul így szól:
"Ki e kúthoz jő s iszik vizéből, világosság szálljon szemére, béke lelkébe."
Krisztus Születése templom
A Konsztancaliev-házzal szemben nyíló - turistákkal és szuvenírboltokkal megtömött - kis utcán kell továbbhaladnunk, hogy megnézhessük Arbanaszi leghíresebb - Krisztus születéséről elnevezett - templomát: a Hram Rozsdesztvo Hrisztovot.
A templom épülete kívülről teljesen semmitmondó, szerény látványt nyújt, még tornya sincs. Ha nem tudánk, hogy ez volna ez egyik tudatosan megválasztott úticélunk, akkor valószínűleg elsétálnák mellette.
A templom egy kőből rakott, nem túl magas, elnyújtott L-alakú épület egy nagyobbacska templomudvar közepén, mellette egy kicsiny temetővel, ahol itt-ott még állnak a régi sírkövek.
A templomépület három - szinte egymástól független - részből áll:
1. az L-alakú egykori nyitott árkádsorból (trapeznik), amit befalaztak és a külső előcsarnok, az exonarthex szerepét töltötte be
2. az L-alak keskenyebbik szárából kiinduló téglalap alakú főtemplom
3. az L-alak hosszabbik szárának végéről leválasztott picinyke Szent János-kápolna
A templomba lépve azonnal megértjük, hogy miért számít igazi turistalátványosságnak és művészettörténeti ritkaságnak. A belső falakat mintegy 3600 bizánci stílusú freskó borítja, a legrégebbiek a XVI. századból valók, ám a festmények többsége 1632 és 1649 között keletkezett.
A bejárat fölötti fülkében - még kívülről - láthatunk egy háromalakos festményt: középen a nyitott palástú Krisztus-alak, tőle balra Szűz Mária, jobbra pedig Keresztelő Szent János képe látható.
Az egykor árkádos külső előcsarnokba lépve az egyik legérdekesebb freskót láthatjuk, mely az Utolsó vacsora népi jellegű megformálása: a képen Krisztus és az apostolok albán stílusú ruhákat viselnek és nem éppen közel-keleti, hanem inkább a bolgár vidékre jellemző ételeket, pl. fekete retket, vöröshagymát esznek. A kép naivsága megkapó, rusztikussága megható. A mester még zenészeket és mulatozó embereket is festett az apostolok köré, hiszen a közös étkezés mindig ünnep: ha buli van, akkor buli van és punktum... :-) A témaválasztás sem véletlen, hiszen itt, az előcsarnokban fogyasztották el a hívek a jellegzetes bolgár csemegét, a mézes búzából készített kolivót.
A trapeznik északi falán láthatunk egy másik érdekes festményt, mely Jézus családfáját ábrázolja. Bár nincs modern genetikai vagy történeti bizonyíték Jézus Dávid királyi származására, de a keresztény hit és az ószövetségi próféciák alapján a Biblia egyértelműen Jézust Dávid házának utódjaként mutatja be. A középkorban különösen fontos volt nyomatékosítani, hogy a Megváltó nem "csak" egy ács volt, hanem bizony "királyi származású" is egyben. A genealógiai táblát Jessze vesszejének (angolul: Jesse Tree-nek) nevezük. Jessze (avagy Jishai, Isai) Dávid apja volt, ezért Krisztus családtörténete tőle indul. Jesse vesszeje alatt láthatjuk még annak a 40 ókori görög bölcsnek alakját - köztük Homéroszét is -, akik így vagy úgy, de megjövendölték, vagy szellemi értelemben előkészítették a Megváltó eljövetelét.
Krisztus leszármazási táblája melletti festmény az ún. Életfa, avagy Kalendar, amelyben a csecsemőkortól kiindulva egyre öregedő férfialakokat ábrázolnak.
Az L-betű hosszú szárának végén található a Szent János-kápolna, mely tulajdonképen egy miniatűr templom előcsarnokkal és oltártérrel. Ennek freskódísze Keresztelő Szent János életét ábrázolja szívhez szólóan, kedves primitívséggel.
A trapeznikből nyílik a bejárat a tulajdonképpeni nagytemplomba, melynek freskói már nem annyira különlegesek, mint az előcsarnoké vagy a kápolnáé, ezért itt inkább az épület falusiasságát, építészeti egyszerűségét érdemes megcsodálni, mely jobban érzékelteti az orthodoxia elmúlt világát, mint a csillogó katedrálisok. A nagytemplomba belépve először a belső előcsarnokba, az ún. narthexbe jutunk, mely anno a nők számára fenntartott hely volt, innen nyílik a szentélybe vezető ajtó.
|
Fotógaléria-városok és trákok nyomában: Erdély-Herkulesfürdő / Bulgária: Vidin; Plovdiv; Perperikon; Kazanlak - Trák Királyok Völgye; Veliko Tarnovo; Arbanasi; Lovech
|
