A szigeten sokféle és jóféle portugál bor kapható mindenfelé. Boltban 5 eurótól 30 euróig igen kiváló minőséggel találkozhatunk. Az éttermi bor árak 10-50 euró között szóródnak, persze drágább mindenhol van. Ezek elősorban a szárazföldi portugál borok, pl. az északi Minho és Trasmontano üdítő, jó savú és könnyed zöld bora (Vinho Verde) és a remek Alvarinho fajta. Douro völgy fehér és vörös száraz cuvée-i ősi fajtákból. Vagy testesebb, magasabb alkoholú borok a déli Alentejo-ból. Egész Portugáliában népszerű a Mateus néven kapható erőteljes, telt, mediterrán típusú rozé, amely igen behízelgő, jól iható bor.
2007-hez képest, 2017 januárban feltűnő különbség volt, hogy már a szigeten is egyre gyakrabban próbálkoznak a nemzetközi ízlésnek és technológiának megfelelő száraz bor készítési eljárással, de ezt inkább kezdeti szárnypróbálgatásnak minősíteném. Egy üdítő kivétel volt: a helyi Verdelho fajtából egész jó száraz asztali borok is készülnek. Egyik kedvencem a JUSTINO'S, MADEIRA WINES borászat "Colombo" sorozatának 2014-es Verdelho-ja. 3466 palack készült belőle, könnyed bor, de remek sav, jó arányok, citrusos, őszibarackos aromák jellemzik. Remek bor önmagában és tengeri ételekkel is.
Madeira szigetén a borkészítés 400 éves hagyomány. A Malvasia fajta betelepítése a történetírók szerint az Égei-tengeri Oszmán terjeszkedésnek volt köszönhető. Az akkor népszerű malvazia borok piacán így űr keletkezett. A legenda szerint Tengerész Henrik hozatta az első malvazia vesszőket Kréta szigetéről. A fajta az első időkben a szárazabb Porto Santo szigetén került telepítésre, ahol napon szárították a magasabb cukor tartalom érdekében. Ez a bor a francia királyi udvarban is kelendő volt.
A ma ismert tradicionális Madeira bor - nem csak legenda szerint - a hajózásnak köszönhető. A felfedező hajósok Madeira szigetén is kiegészítették készleteiket, így bor is került a raktérbe. Ahogyan egy magyar utazótársam írta, az esős, szubtrópusi időjárás mellett a szőlő "félédes üveggolyó" szerűvé érik. Nincsenek azok a savak, és cukor sem, amelyek alkalmassá tennék hosszabb utazásra. A megoldás persze cukor és a rum, vagy valamilyen borpárlat hozzáadása volt, mint tartósítószeré. Ezzel együtt sem lehetett kiváló ital, mert a hajósok csak készleteik vége felé fanyalodtak rá. És csodát tapasztaltak. A hosszú és forró utazás alatt a bor hihetetlen változáson ment keresztül. A 40-50 fokos raktérben szépen lassan főni kezdett, a magas cukortartalom pedig karamellizálódott, megadva a jellegzetes madeirai karaktert.
A technológia aztán állandósult és a mai napig ez az egyik kulcs a készítésében. Kezdetben a kész borokhoz adtak cukrot és alkoholt, majd áttértek a portói technológiára. Az erjedésben lévő borhoz régebben érlelt borpárlatot, ma már tiszta (borból lepárolt) alkoholt öntenek, alkohol tartalmát 17-21 fok közé emelve. A forrás leáll, a maradék cukor visszamarad és fajtától függően száraztól a nagyon édesig több fajta bort alkot. A fajtáktól és az elvárt édességtől függően máskor állítják meg az erjedést. Malvasia esetében már a fermentáció elején, a Boal és Verdelho esetében az 5. nap környékén, míg a száraz Sercial esetében a fermentáció lefolyása után.
Ezt követően a bor fahordókban, napsütötte, faszerkezetű érlelőterekbe kerül (ún. Canteiro eljárás). A meleg hatására a bor hónapokig, lassan "fő", miközben kialakulnak jellegzetes pörkölési, karamellizált aromái. Tömegtermelésben ez a folyamat egyszerűen mesterséges főzés nagy acél tartályokban (ún. Estufagem eljárás). Magasabb minőséget ma is természetes úton érnek el. Elég csak arra gondolnunk, hogy helyi borászok szerint 5 év természetes Canteiro eljárás ér fel 3 hónap Estufa-ban való "főzéssel". Emiatt a természetesen "madeirizálódó" borokban kevesebb az égetett, karamellizált cukros jegy és több a gyümölcsösség és frissesség.
Ezután a borok legalább 3 évig hordóban érlelődnek tovább. Az alap tételek bolti ára 2016-ban kb. 5 euró volt. De ezeket nagyjából elfelejtheti minden borivó, talán a likőr és vermut rajongók tudnak vele mit kezdeni. A Reserve, Special Reserve, vagy Extra Reserve borok legalább 5, 10 és 15-20 éves érlelést takarnak (7-25 Eur). Ezek még általában több fajtából és több évjáratból kevertek, de valójában legnagyobb arányban a behurcolt vörös fajta, a Tinta Negra Mole található bennük. Az életkoron kívül a bor stílusát (extra száraz, száraz, félszáraz, félédes, édes vagy gazdag) tüntetik fel a címkén. A cukor tartalom természetesen egészen máshol van, mint az asztali borokban:
(Extra dry: 49,1 g/l-ig; Dry: 59,3g/l-ig; Medium dry: 54,2 - 78,1 g/l; Medium sweet: 78,1 - 100,04 g/l; Sweet: 100,04g/l felett)
Régebben az egyes borászatok ezeket a blendeket a Sherry-nél ismert Solera rendszerben házasították.
(A Solera egy a részleges fejtés módszerére épülő érlelési és egalizálási rendszer. Ránézésre ezek 3-5 emelet magasan egymásra halmozott hordók, ahol mindig a legalsó sorban vannak a legöregeb borok és innen palackozzák az adott évben max. a 30%-ot. Erre a helyre egyszintről feljebb átfejtik az eggyel fiatalabb évjárat borát, majd abba is a felette lévőt, stb. Ezáltal gyakorlatilag folyamatosan kisebb arányban, de sok-sok idős évjárat is mindig bele kerül a palackozásra szánt tételekbe.)
Madeirán ma már nem alkalmazzák a módszert, részben EU előírások miatt sem.
Sokkal értékesebbek azok a borok, amelyeken a tradicionális szőlőfajták nevei is fel vannak tüntetve a koron kívül. (Ezek életkortól függően 15-50 euró között szóródtak).
Egyre növekvő piaca van az évjáratos Colheita kategóriának, amely csak egy évjárat, legalább 5 évig fahordóban érlelt borát tartalmazza. Ez valahol a Portói LBV (Late Bottled Vintage) kategóriának felel meg árban is. Remek, szinte mindig fajtatiszta borokat kóstolhatunk (árak 30-60 euro).
A Madeira borok netovábbja a keverés nélküli, prémium évjáratok önálló ún. "Frasqueira" (Vintage) bora. Ezeknél a hordós érlelés minimum 20 év, de gyakori az akár 50 évig tartó hordós érlelés is. (Szemben a Portói csúcs Vintage borokkal, ahol az erjesztés után a bort maximum 30 hónapig szabad hordóban érlelni, ekkor lepalackozzák. Viszont nem kerül forgalomba, hanem legalább 10-40 évig tovább érlelik palackban. Ha a technológiai hasonlóságot keressük, akkor a csúcs évjáratos Madeira az egyedi évjáratos Tawny-val (ún. Colheita) készül hasonló módon, hiszen az is hosszú évekig érlelődik hordóban. Lásd még: Portói borok )
Ezek a borok a technológiának, a magas alkoholnak és a hordós érlelésnek köszönhetően jól eltarthatóak, sőt azt kell, hogy mondjam: évtizedek után csodás harmónia és lágyság alakul ki bennünk, rendkívül komplex érési jegyekkel. Kandírozott gyümölcsök, likőrök, aszalványok, mézes sütemény, kávé, csokoládé és dohányra emlékeztető ízek, meglepően jó savakkal.
Ha pénztárcánk engedi vásárolható belőle akár az 1900-as évekből is. A 80-100 évesek ára 1000 euró körül van, de az '50-'70-es évekből 200-500 euró között vásárolhatunk. 2007-ben egy velem egyidős (1969) Sercial és Bual kóstolásához volt szerencsém, amelyek palackját akkor 65 és 160 euró között adták. 2016-ban ezek ára már 200-300 euró között mozgott.
A nagyobb boltok is jól felszereltek Madeira borokkal, de ajánlom mindenkinek a Madeira Wine Company szervezetten látogatható pincéjét Funchal-ban, az Avenida Arriaga 28. szám alatt. (H-P: 9.30-18.30; SZ: 10-13 óráig). Naponta többször indul szervezett német és angol nyelvű csoport. 2016-ban a címen a Blandy's Wine Lodge intézményt találtam, de ez is értelmet nyert. A cég eredetileg 1913-ban, két vállalkozás a Welsh & Cunha and Henriques & Camara összeolvadásával jött létre Madeira Wine Association Lda néven. Később több más brand is csatlakozott hozzájuk egyfajta konzorciumként. A cég az 1950-es években változtatta meg nevét Madeira Wine Company Lda.-ra (MWC).
Az 1980-as években vásárolta meg a céget az egyik korábbi tag, a Blandy család, akik 1811 óta a szigeten élnek és madeirai borral foglalkoztak. A cég ma olyan márkákat birtokol és/vagy képvisel a Blandy's-en túl, mint a Cossart Gordon, Leacock's és a Miles. Ők felügyelik a teljes Madeira bor export 50-60%-át.
Funchalban lévő pincészetük kóstoló terme kiváló terep, hogy poharanként is tudjunk kóstolni akár az 1950-es évekig visszamenőleg.
Jó tapasztalataim voltak a Henriques&Henriques borászat (Estrada de Santa Clara, 10, 9300-145 Camara de Lobos) boraival is. Kiváló ár/érték arányban kaphatóak 10-20 éves fajtatiszta borai a helyi nagyobb szupermarketekben is.
A fentiek ellenére is kell idő, míg az asztali borokhoz szokott, és mondjuk a portói stílust nem ismerő ember megszereti a Madeirát. Igazából nem is borként, hanem érlelt rumhoz, vagy konyakhoz hasonlóan célszerű fogyasztani. És ahogyan azt már írtam, az olcsó, fiatal borok maximum az édes likőröket kedvelőknek okoz majd örömet.
