Szőlőfajták és kóstolási jegyzetek
A szőlőfajták bemutatásakor elsősorban Jancis Robinson "Wine Grapes" c. könyvére (2012, New York) támaszkodom, ami ezidáig a legteljeseb, genetikai kutatásokra is támaszkodó mű a témában. A világ számos borvidékén találkoztam a jelenséggel, hogy még a helyi termelők sem ismerik pontosan fajtáik eredetét, vagy éppen nemzeti érzelmek és hiedelmek írják felül a származást. Ahogyan pl. sok magyar borász állította 10 éve, hogy a kadarka ősi magyar fajta, míg ki nem derült, hogy azonos a bolgár Gamzával és csak később került hozzánk balkáni közvetítéssel.
Nézzük a fő madeirai fajtákat.
Tinta Negra, vagy Tinta Negra Mole
A sziget leggyakoribb fajtája, amely egyébként kékszőlő. Eredetét tekintve sokáig őshonos madeirai és kanári szigeteki fajtának tartották. Valójában a filoxéra járvány után telepítették be tömegesen a 19. század végétől. 2009-ben Madeirán 277 hektáron termett. Eredetét tekintve a dns vizsgálatok megállapították, hogy egy ősi andalúziai, a spanyol Cadiz környékéről származó fajtával, a Mollar-ral azonos. Hivatalos nevét is innen kapta, a nemzetközi nyilvántartások Negramoll néven említik. Nevének eredete a latin mollis, azaz lágy szóból származik, amely gyümölcsére utal. Erőteljes, produktív növekedésű, vastag héjú fajta, amely a sziget bortermelésének 80%-át adja, leginkább az olcsóbb szegmensben. Bár vannak borászatok (pl. Barbeito, Justino Henriques), akik komolyabban hisznek benne, de én igazán veretes tétellel nem találkoztam a fajtából.
A hagyományos és ritkább fajták mindegyike fehér a szigeten. Ezek a fajták - adottságaiktól függően - a száraz kategóriától a nagyon édesig terjedő borokat adtak. Oly annyira, hogy a különböző Madeira borok neve egyfajta stílust is jelentett, és egészen 1993-ig ez nem volt feltétlenül szinkronban a fajtaösszetétellel. 1993 óta azonban fajta néven már csak akkor hozható forgalomba, ha legalább 85% arányban valóban az adott fajtából készül.
Sercial
Madeirán a legszárazabb borokat adó fajta, amelyet kivételesen savasnak írnak le. Kifejezetten kedvelem, mert a szárazság itt másképp jelenik meg, mint az erősített portói száraz borokban, amelyek nekem mindig oxidáltabbnak tűnnek (száraz szamorodni szerűen).
A bor származását a portugál szárazföldön (a Lisszabonhoz közeli Bucelas borvidéken, vagy a Douro völgyében), kell keresnünk. Igazoltan azonos az Esgana Cao fajtával, amelynek jelentése annyit tesz, mint "kutya fojtó", s amely nevét asztali borának vad savassága miatt kapta. Persze azt nem tudom, hogy ez mennyire vad a mi vulkánikus savakat kedvelő szánknak. A fajta közeli genetikai rokonságot mutat a nagyon ritka és különösen rusztikus és valóban vad vörös Ramisco fajtával, és az vörös Trincadeira-val.
(Lásd még: ITT)
Hogy a szigeten miért kapta a Sercial nevet azt nem tudjuk pontosan, de emiatt fontos, hogy nem összekeverendő a Dao-ban elterjedt Cerceal Branco-val, amelyet gyakran csak Cercial néven hívnak. A két fajtának semmi köze nincs egymáshoz, de 2007-ben még én is azonosnak gondoltam.
Nem túl gyakori fajta, Portugália szárazföldi részén kb. 70 Ha, míg Madeirán 20Ha ültetvény van belőle.
A belőle készülő száraz Sercial Madeira aranyszínű, extrém hosszú életű, vibráló savkészlettel, intenzív gyümölcsös, csonthéjas aromákkal bíró borok, amelyek évjáratos példányai nem épp olcsóságukról híresek. A fiatalon túlságosan is direktnek, metszőnek találtam, amelyek minden eleganciát nélkülöznek. De az idősebb, legalább 15-20 éves példányok remek borok!
Blandy's Wine Lodge kóstolás, 2017.1.3.
1. Blandy's Sercial 15 éves: Hagyományos Canteiro érlelést kapott különböző évjáratok blendje., 2016-ban palackozva. (Sav 7g/l; cukor 60g/l). Világos aranysárga szín. Illatában csonthéjasok (dió, mogyoró), mazsola. Kóstolva száraz, üde, jó savszerkezettel. Hosszú, selymes, citrusos és sárga barackos jegyekkel. Jó inni. (86p) (25-30 euro)
2. Blandy's Colheita Sercial 2002: 2016-ban palackoztak, 4000 üveg készült. Színe aranysárga. Illatában alkohol érződik, gyógyszeres, aszalt barack. Kóstolva kifejezetten konyakos ízvilágú, de lágy, selymes, hosszú savval. Fiatal még! (88p) (50 euro)
3. Leacock's Sercial 1969: Mély arany sárga színű bor. Illatában dohány, sós-ásványos jegyek, komplex. Kezdetben pici aceton, ami kb. fél óra után kiszellőzött. Kóstolva végtelen komplexitás, szinte átlényegült. Sós karamelles, diós ízjegyek. Hosszú, remek savszerkezettel és szinte üde, citrusos lecsengés. Zseniális! (90p) (150-200 euro)
Verdelho
Ez is egyike a név- és eredetzavarokat okozó portugál fajtáknak. Genetikailag tisztázottan nem azonos az olasz Verdello-val, nincs köze a Chenin Blanchoz, valamint a Docal, Godello fajtákhoz sem, amelyekkel gyakran keverik. Zavaró tény szintén, hogy a portugál Gouveio fajta (a spanyol Godello) Daoban Verdelho (do Dao), míg Douroban sima Verdelho néven is ismert, de ebben a formában semmi köze a tényleges Verdelho fajtához. Így arrafelé sosem tudjuk pontosan, hogy mit iszunk. Genetikai vizsgálatok igazolták azonban, hogy egyik szülője az ősi francia Savagnin, így a Pinot család fehér tagja.
Leghíresebb képviselője Madeirai változata, ahová a 15. században került és a filoxéra vészig a legnagyobb arányban (kb. 2/3) telepített szőlőfajta volt. Azt követően jelentősen csökkent az aránya, ma leginkább a sziget északi területein fordul elő 47 hektáron. Ma már Alentejo szőlővidékein is ígéretes borokat készítenek belőle (pl. Peter Bright, Esporao). Összes portugál termőterülete így is 100 hektár alatt van.
Az erősített madeirai Verdelho a félédes Terrantez és a száraz Sercial között helyezkedik el, egyfajta félszáraz kategóriában. Érlelhetőségét magas savtartalma adja. Borostyán színű bor, elegáns, enyhén mézes, aszalt gyümölcsös aromákkal. Fiatalon általában gyümölcsösebb karaktert mutat a többi madeirai fajtához képest. Emiatt egyre gyakoribb, hogy asztali borként is találkozhatunk vele, főleg egy Arnsburger nevű német eredetű szőlő borával házasítva, amely az 1980-es években került a szigetre és egyensúlyba hozza a bor savtartalmát. A szárazföldi területeken általában magasabb cukortartalmú borokat eredményez.
Verdelho egyike a három hagyományos Azori-szigeteki fajtának is, leginkább a Pico-szigeten termesztik. Feljegyzések szerint komoly mennyiséget exportáltak II. Miklós Orosz Cár udvarába is. A szigeteken a fajta újkori reneszánszát éli.
Kis mennyiségben a spanyol Galíciában is előfordul, ott Verdello a neve. Illetve jól érzi magát Argentínában, de leginkább Ausztráliában, ahol leírások szerint palackos érleléssel olajos textúrát és intenzív aromákat (lime, lonc, méz) kap.
Blandy's Wine Lodge kóstolás, 2017.1.3.:
1. Cossart Gordon, Verdelho Colheita 1997: Világos borostyánszínű bor. lllatában aszalt gyümölcsök, érett konyak, pici füst, csonthéjasok. Kóstolva üde, komplex, nagyon szép fa. Hosszú, jó sav es egyensúly a cukorral. Aszalt és szárított gyümölcsök, lecsengésben citrusos jegyek. Remek bor. (88p) (50 ? 60 euro)
2. Blandy's Verdelho 1977: 694 palack készült belőle. Sötét borostyán, mahagóniba hajló szín. Illata maga a komplexitás (dohány, füstösség, édeskés fűszerek, narancs). Kóstolva sem a cukor, sem az alkohol nem lóg ki, komplex, inkább konyakra emlékeztető karakter. Selymes, érett, hosszú szép savval, utóízben citrusok, narancshéj, szép fa es füst! Gyönyörű bor!! (91p) (150-180 euro)
Terrantez
2005-ös utazásom során nem is hallottam erről a fajtáról. A Blandy?s-nél való kóstolás során mondták, hogy ki ne hagyjam, mert különleges és ritka fajta. Az egykor ismert és népszerű szőlő a 20. századra szinte teljesen eltűnt, mindössze 2Ha-on termett 2010-ben, bár több borászat igyekszik újra telepíteni.
Gyakorlatilag ezt tényleg őshonos Madeirai fajtának tekinthetjük, pedig sokáig élt az a tévedés, amelyet még ma is olvashatunk a borászatok web oldalain, hogy a szárazföldi Dao régióban ismert Folgasao fajtával azonos. Ezt azonban genetikai vizsgálatokkal cáfolták, mit ahogyan kiderült, hogy az Azori szigetek Terrantez da Terceira és Terrantez do Pico fajtáival sem azonos. Szintén semmi köze nincs a spanyol Torrontés fajtához.
Kifejezetten keveset terem és mivel hajlamos a rothadásra, így Madeira esősebb klímáján néha az egész termés oda lesz.
Nagyon vastag héjának köszönhetően borában erőteljesebb tanninokat fedezhetünk fel, egyfajta gyógynövényes, fűszeres karakterrel, ami egyedivé teszi. Különösen idősebb korában, fiatalon kár vele próbálkozni. Igaz, nem is hozzák korán forgalomba.
Blandy's Wine Lodge kóstolás, 2017.1.3.:
Blandy's Terrantez 1980: Sötét borostyán színű bor. Illatában pici alkohol, fűszeres, melaszos jegyek. Kóstolva remek egyensúly, jó sav, édes, de mégis fanyar, karakter. Lecsengése hosszú, pici tannin. Komplex ízvilágában karácsonyi édes fűszerek, narancshéj, fekete csokoládé jelenik meg. (89p) (150-180euro)
Blandy's Terrantez 1976: 21 évet töltött fa hordóban. Sötét borostyán színű bor, pici barnás reflexekkel. Illata rendkívül komplex, érett, semmi nem lóg ki, benne fűszerek, dohány, csokoládé, virágok. Kóstolva remek egyensúlyú, hosszú, könnyeden elegáns, remek üde savszerkezet. Ízvilágában gyümölcsös (sárga barack, narancs héj), hosszú lecsengésében citrusok. Remek bor!!! (92p) (240 euro)
Boal / Bual:
A Boal eddig minden Madeira kóstolás során nagy kedvencem volt. Eredetét tekintve ősi portugál Malvasia fajta. (A Malvasia fajtákról bővebben írok --->itt).
Hivatalos neve Malvasia Fina. Számos egyéb névváltozata közül genetikai vizsgálatok igazolták, hogy valóban azonos az alábbi fajtákkal: Arinto do Dao, Assario, Boal, Galego, Gual (Kanári szigeteken), Torrontes (Galícia, Spanyolország). Cáfolták viszont a Boal Ratinho esetében, ami a Fina és Síria nevű fajta keresztezése, továbbá a köztudattal szemben a Folgaso, a Rabigato és a Vital sem azonos fajták.
A legfontosabb portugál malvasiaként, 2010-ben 2200 hektáron termett. A legnagyobb mennyiségben Douro völgyében található, ahol a portói alap fajtájának számít. De gyakori a Tejo és Dao DOC-ben is. Genetikai sokszínűsége alapján régóta helyben lévő, ősi fajta. Malvasia Fina különösen érzékeny a lisztharmatra, de csak mérsékelten hajlamos a rothadásra.
Asztali bora nem különösebben erőteljes szerkezetű, de a szárazföldön korai szürettel és hűvösebb kitettségben még pezsgő alapanyagnak is használják házasításokban.
Az egyik legismertebb névváltozata a Madeirán lévő Boal, vagy Bual. 2010-ben a szigeten mindössze 20 hektáron termett. Sötét borostyán, barnába hajló bora, kevésbé édes, mint a Malmsey, szép savakat és igazán nagy komplexitást képes felmutatni. Aromavilágában melaszt, méhviaszt, szerecsendiót, csonthéjasokat, kandírozott gyümölcsöket, mazsolát, és még hordó használat nélkül is kissé füstös karaktert fedezhetünk fel.
Blandy's Wine Lodge kóstolás, 2017.1.3.:
1. Blandy's Bual Colheita 2002: (WS top 100, 94p; Wine Enthusiast 95p (2015/) Mély réz és borostyán szín. Komplex illata kifejezetten melaszos, füstös. Kóstolva rendkívül komplex, nagyon jó savval és egyensúlyal. Ízvilágában aszalt-szárított gyümölcsök, gyógyszeres karakter. Nagyon hosszú bor. (90p) (40-50 euro)
2. Cossart Gordon Bual 1987: 1714 palack készült, 2016-ban palackozták. Mély sötét borostyán szín. Illata végtelenül komplex, szinte semmi nem különíthető el belőle. Ízében érződik a 30 év hordó, de nem zavaró. Nagyon hosszú, üde és vibráló. Lecsengése szinte végtelen és erőteljesen citrusos. Fiatal még, frissen palackozva. :) (92p) (150 euro)
2. Blandy's Bual 1958: (Jamie Goode: 94p, 2002). 2002-ben palackozták, azaz 44 évig (!) érett hordóban. 1490 palack készült belőle. Színe mély borostyán, téglás reflexekkel. Illata végtelenül komplex, izgalmas és vibráló. Tea, bergamott, édes fűszerek, narancsvirág, maracuja; pici hordó. Ízében szintén végtelen komplexitás, hosszú és vibráló! Ízvilágában kávé, tea, csonthéjasok, méz, lecsengése mégis üde és citrusos! Zseniális bor! (94p) (300 euro)
Malmsey:
A szárazföldön Malvasia Candida néven elterjed fehér szőlőfajta, amelyet a szigeten a 15. század óta jegyeznek. Bár sok portugál weboldalon cáfolják az azonosságot, de genetikai vizsgálat igazolta, hogy azonos az olasz Malvasia di Lipari klónnal, ami igen elterjedt a Földközi - tenger mentén. A Malvasia de la Palma (Kanári Szigetek), M. de la Tenerife, M. de Sardegna (Szardínia), M. Dubrovacka (Horvátország), és a madeirai Malmsey is mind ez a fajta. Szinte mindenütt édes, vagy erősített bor készül belőle.
Egyes elméletek szerint valódi eredetét a görög származású Greco Bianco fajtában kellene keresni, de ezt még genetikailag nem vizsgálták.
2010-ben Portugália szárazföldi részén mindössze 1 hektár volt belőle Beiras, és Tejo borvidékeken, míg Madeirán 4 hektáron termett. Emiatt Malmsey-ként valószínűbb, hogy az 1970-es évektől kezdve betelepített, José Leao Ferreira de Almeida (a híres Douro - völgyi dinasztia tagja) által kitenyésztett ún. Malvasia Branca de Sao Jorge fajtát isszuk, amely kb. 35 hektáron terem. Magas minőségű, jól termő és rothadásnak ellenálló fajta, amely igen jó cukorgyűjtő.
Sötét színű, aromás és igen édes bort ad, amelynek likőrszerű ízjegyei között aszalt és szárított gyümölcsöket, kávét, dohányt, karácsonyi édes fűszereket fedezhetünk fel. Édessége miatt főleg az angolok és németek körében nagyon népszerű, nekem szinte mindig ráült a cukor. A Barbeito főborásza nagyon hisz a fajta száraz iskolázásban, amit azonban nem állt módomban kóstolni.
Blandy's Wine Lodge kóstolás, 2017.1.3.:
1. Blandy's Malmsey Colheita 1999: Ez a bor tulajdonképpen majdnem inkább Frasqueira, hiszen 16 évet töltött hagyományos technológiával hordóban. 2015-ben palackozták, az össz volumen 8000 palack. 20% alkohol mellett, 130 g/l maradék cukor és 8.07 g/l sav van benne, ami remek egyensúlyt feltételez. Színe sötét barnás-vörös. Illata édes kávé, mogyoró, bonbon meggy. Kóstolva dominánsan édes, szárított gyümölcsös, mazsola, likőrösség. Érezhetően jó a sav és hosszú a bor, de nekem ráül a cukor. Nem hozza az előző fajták eleganciáját, pedig igazából nagyon komplex bor. Nem véletlen kapott 2016-ban a Wine Spectator Magazine-tól 94 Pontot. (De nekem most 88p) (60-80 euro)
2. Blandy's Malmsey 1988: Az évjáratról az írja a borászat, hogy a hűvösebb nyár miatt magasabb savak keletkeztek, és így az évjárat az egyik legjobb. Paraméterei ezt alátámasztani látszanak: 21% alkohol és 123 g/l cukor mellett 9.53 g/l sav van benne. 25 év hordós érlelés után 1589 üveget palackoztak 2013-ban. Színe világos vöröses-barnás. Illata fás, mézes, kávés-csokoládés. Kóstolva kicsi acetaldehid rontja az összképet, lehet többet kellett volna szellőztetni. Határozottan fás, ízvilágában melasz, mézeskalács, dió, mazsola. Végtelenül hosszú és érezhetően jó adottságú a szerkezet, de valahogy disszonáns és sok a cukor. A Wine Spectator-tól 2014-ben 96 pontot kapott. (Nekem 89p). (250 euro)
A történelem során számos egyéb fajtát feljegyeztek a szigeten, de ezeknek ma már nem nagyon van nyoma: Bastardo, Carao de Moça, Caracol, Complexa, Deliciosa, Listrao, Malvasia Babosa, Malvasia Roxa (vörös), Moscatel de Málaga, Rio Grande, Triunfo, Valveirinho and Verdelho Tinto.
|
Fotógaléria: Blandy's Wine Lodge kóstoló 2017
