Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Madeiráról általában
Történelem, földrajz
Hasznos információk
Borok a szigeten
Gasztronómia
Látnivalók: Funchal, Monte
Kirándulások a sziget belsejében
Körutazás a partvonalon
Levada-túrák és kirándulások
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Mit csináljunk Madeirán?

 

Pontosabban mit csináljunk télen Madeirán? Nyáron nem kérdés, hogy fürödhetünk sokat az óceánban, főleg augusztusban és szeptemberben, amikor az a legmelegebb. De nagyjából minden mást csinálhatunk télen is.

Építészeti és kulturális csodákat, palotákat és templomvárosokat ne keressünk. Viszont tehetünk hangulatos sétákat a szubtropikus mediterrán jellegű városokban, élvezhetjük az éghajlatot, a növénytakarót, a botanikus kerteket, az óceánpart szikláit és a hegyi ösvényeket. Szóval kiránduljunk és sütkérezzünk sokat a februári késő tavaszban-nyárelőben!

Aki elolvasta már néhány útleírásomat, az tudhatja, hogy nem vagyok egy láblógatós, napozós turista. És nem unatkoztam Madeirán!

 

    

 

Funchal, a főváros

Kis-Lisszabon, ahogyan már a 16. század tengerészei is hívták, ma 140 ezer lakosú város az Édeskömény-öböl partján. Csodálatos fekvésű város meredeken kúszik fel a számtalan völggyel és szakadékkal szabdalt hegyoldalra, ahol lépten-nyomon ?lakna az ember? valamely buja kertű villában. Nyugati oldalán terül el a modern és bővülő szálloda negyed, ahová mi nem jutottunk el, lévén, hogy a keleti oldal felé laktunk. Funchal és a környező üdülővárosok az elegáns olasz, vagy francia Riviérát idézik, de emberléptékű és barátságosabb kiadásban. Európai kisváros, melynek hangulatát szubtrópusi növényzet teszi egzotikussá. A helyiek kedvesek, az utcákon kártyázó öregek, a nekünk esetleg széldzsekis februári időben is hasukat mutogató helyi lánykák emlékeztetnek rá, itt nem nagyon kell fűtés.

Sétáljunk az óceánparti sétányon az Avenida do Mar-on, vagy tegyünk egy kört az óváros utcáin. Ne hagyjuk ki a gótikus elemekkel tarkított SÉ katedrális-t, amelyet I. Mánuel király megbízásából építettek 1485-ben. Belső elefántcsont intarziás mennyezete figyelemre méltó.

Fotógaléria: Funchal

 

Nagy élmény a Mercado dos Lavradores, azaz a „munkások piaca”. Szép, klasszikus portugál, kék csempés (azulejo) képeket találunk benne, de nem ez a lényege. Ha meg szeretnénk ismerni, vagy vásárolni a helyi halakat, különösen az espada-t, akkor a reggeli, délelőtti órákban érkezzünk. Egyébként a piac 7.00-20.00 óra között nyitva van (2017-es információ).
A gyümölcs- és virágpiac lenyűgöző érdekességeket tartogat, gyümölcsben és virágban egyaránt. Felhívom a figyelmet, hogy a rámenős eladók által kóstoltatott különböző gyümölcsök közül a maracuják esetében érdemes óvatosnak lenni. Első alkalommal 2007-ben mi mézédes, különleges zamatú piros (paradicsom maracuja néven árult) és kis banán alakú sárga változatot is kóstoltunk. Be is vásároltunk belőlük vagy 50 euróért, ám otthon többnyire éretlenek és fanyarok voltak. Az is felmerült bennem, hogy cukros lével javított gyümölcshúst töltöttek vissza a félbevágott héjba marketing céljából. 2016-ban már okosabbak lettünk. A paradicsom maracuja valójában Tamarillo, a helyi neve angol paradicsom, de hívják paradicsom fának is. Ez inkább paradicsomra emlékeztető, fanyarkás termést hoz és nem édes gyümölcs. Salátába, levesként, mártásokban használják.

 

          


Maracuják közül a nagyobb méretű, fényes narancs és citrom maracuja néven hívott változatok mindegyike remek. A narancs színű fényes héja nem ráncosodik meg, de az összes többi akkor jó, ha már egy picit ráncos. Vigyázni kell, mert hirtelen elkezd belül erjedni. Így, ha sikerül pont édes, de még nem erjedt darabot ennünk szerencsések vagyunk ?. A rondábban kinéző ráncos, szürkés-zöldes gömb alakú változat, aminek a belseje sárgás-zöldes-barnás trutyi, szintén rendkívül finom. (Áruk 15-20 euro volt kilónként).

Gyakran a gömbölyded, alma vagy körte alakú, 4–12 cm átmérőjű, narancsos-sárgás színű guava nevű gyümölcsöt is maracujának nézik, mondják. Eredetileg Közép-Amerikában őshonos. A kicsúcsosodó felső részén koszorúszerűen elhelyezkedő csészeleveleről is felismerhetjük. Héja vékony, kissé fényes, viaszos, sárgászöld vagy zöld színű, s nem ritkán rózsaszín pettyek láthatók rajta. Húsa éretten lágy, lédús, kissé szemcsés a benne levő kősejtek miatt. Belül a színe fehérestől, a sárgás árnyalatú rózsaszíntől vagy sárgászöldtől, a narancsos-pirosasig terjedhet. Éretten íze fanyaran édeskés, a körtééhez vagy a szamócáéhoz hasonlítják. Kifejezetten illatos, ha zacskóban tartjuk kellemetlenül erős, erjedt szaga lehet. Én kifejezetten kedvelem.

Szintén gyakori helyben termő növény az Annona, vagyis ennek a nemzetségnek az Annona cherimola nevű faja, amelyet más néven csirimojó, cserimoja, krémalma, fahéjalma, angolul custard apple néven illetnek. Eredetileg Kolumbia és Ecuador magas hegyi vidékéről származó fa, amely a hűvösebb szubtrópusi klímát szereti. Emiatt jól érzi magát Madeirán, ahol az 1800-as években telepítették. Gyümölcse egy jól megtermett alma, kisebb sárga dinnye méretű. Kívül zöldes-sárgás tülkés-pikkelyes. Belül krém fehér, nagy magokkal. Érett állapotban kikanalazható. Íze megosztó, valaki undorodik tőle, valaki rajong érte. Egy leírás szerint íze a körte-sárgadinnye-uborka-csirkemellhús tartományban mozog. Gyermekeim szerint gyümölcsös sajt íze van. Nekem tetszett, de kétségtelenül annyira domináns, hogy egy egész gyümölcsöt nem tudtam megenni belőle.

A piacon gyakran csak ananász-maracuja néven illetik, de valójában ez a pikkelyes, zöld banánszerű torzsa a philodendron gyümölcs. Bátran kóstoljuk és vegyük meg, de kifejezetten érettet válasszunk, amiről könnyen lepereg a fedő zöld pikkely. Ezt egyébként célszerű gumikesztyűben csinálni. Az alatta lévő apró szőrös részt gondosan mossuk le, mielőtt kukoricaszerűen lepergetjük a húst a torzsáról, mert egyébként csipkebogyóra emlékeztetően fog szúrni. Állaga banánszerűen krémes, íze viszont ananászszerű. A piacon az apró helyi banán, vagy mangó is tökéletes választás.

Fotógaléria: Mercado

 

A belvárosban találjuk a "Borok" fejezetben már bemutatott Madeira Wine Company-t, amit szintén érdemes felkeresnünk.

 

Utunk különlegessége volt, hogy - bár nem így szerveztük - de 2007-es itt létünk egybeesett a Karnevállal. Ez itt a rióihoz hasonlóan nagy ünnep és munkaszünet (még a piac is zárva volt, erre érdemes figyelnünk!). A rendezvény időszakában Funchal több pontján zenekarok, jelmezes előadócsoportok szórakoztatják a lakosságot. A fő attrakció a helyi szamba-iskolák, középiskolák, és civil egyesülések esti nyitó felvonulása, ahol feldíszített karneváli kocsikról bömbölő zene mellett végigtáncolnak több kilométert a tengerparti sétányon és a belvárosban, különböző koreográfiákat bemutatva a klasszikus szambától a "Szombat esti láz"-ig. Óriási hangulat, barátságos tömeg tette emlékezetessé az estét. A záró esemény pedig a lakosság jelmezes felvonulása, ahol a város apraja-nagyja öltözik jelmezbe és bohóckodja végig a várost.

Fotógaléria: Karnevál

 

Funchal modernkori attrakciója a Teleférico, az osztrák gyártmányú alpesi lanovka, ami a Montéba vezető félórás - 40 perces autókázást váltja ki. Az óceánpart, a hegyes-völgyes város, a dzsungelekkel tarkított szakadékok és völgyek látványa teszi lenyűgözővé a 15 perces lebegést. (oda-vissza 26 euró 2 felnőtt és 2 gyerek).

 

     

 

Funchal nevezetességei közül a kertek a leginkább kihagyhatatlanok. Többet is találunk belőlük, mi kettőt látogattunk meg.

A Jardim Botanico a szállodatulajdonos Reid család egykori birtokán 1960-ban alapított 3,5 hektáros botanikus kert. 300 méterrel a város felett terül el, felejthetetlen panorámával. Nyáron a hőség ellen nyújt védelmet, télen pedig napsütötte teraszai sütkérezésre csábítanak. 2000 trópusi és szubtrópusi növénycsodának, egy 1900-as évek hangulatát árasztó természettudományi múzeumnak, és egy trópusi madárgyűjteménynek ad otthont. 2016 december végén és 2007 februárban is óriási élmény volt a szabadon virágzó kaktuszok, orchideák, 5 méteres azáleák, papagájvirág erdők és számtalan egyéb virág között sütkérezni. A kertet autón kívül a városból a 29, 30, 31-es buszjáratokkal közelíthetjük meg. Mi az autónkat a Teleférico végállomása melletti parkolóban hagytuk (minden úti cél számára tökéletes) és Montéba mentünk fel. Onnan egy külön lanovka visz át a szakadékok és dzsungelek felett a park bejáratához. Mi ez utóbbit tettük 2007-ben, de sajnos a 2006 nyári tűzvészben a kábelek megsérültek, és ez a vonal 2017 januárban zárva volt! A botanikus kert mostanra már kiheverte a tüzet, igazából csak a szakadék felőli hegyoldal elszenesedett fatörzsei emlékeztetnek rá. Nyugodtan látogathatjuk! Felvonó hiányában 2017 januárban Monte és a botanikus kert között csak taxival tudtunk közlekedni, ami elkudozás után is 20 euro lett.

Fotógaléria: Jardim Botanico

 

A sziget éghajlata orchideák számára is tökéletes, így több orchideakertet is találunk. Mi a szálloda egyik szimpatikus prospektusa alapján a Quinta da Boa Vista kertet választottuk (nyitva H-Szo, 9-18.00). 15 perc gyalog a botanikus kerttől, 5 perc taxival. Mi külön túra keretében autóval mentünk a szórólap térképe alapján. Simán oda lehet találni. Az út végén a hegyoldal sikátoraiban járunk, de ne ijedjünk meg, kövessük a ?Boa Vista Orchids? táblákat. Egy kertbejáratnak tűnő kapuban a ?privado? tábla állja utunkat, de menjünk nyugodtan tovább (parkolni itt úgysem lehet), és feljebb külön kis parkoló áll rendelkezésünkre. Ha valahol, hát itt kellene lakni. A 18. századi kúria kertjében a 19. század óta az akkor angol konzul és családja lakott. Ő hivatását feladva az orchideanemesítésre adta fejét. Leszármazottja a kedves, ősz hajú hölgy, Betty Garton évtizedek óta folytatja a hagyományt. Jó időben érkezve több száz (ha nem ezer) különleges fajta virágzott az orchideaházakban. A kert fekvése és növényzete is csodálatos. Jó érzékkel a városra néző teraszon kis home made J kávéház is működik, ahol ódivatú kedves öreg hölgyek mérik a kávét és a csokis, narancsos süteményt.

Fotógaléria: Boa Vista Orchids

 

 

Monte

A drótkötélpályás felvonó kapcsán már említettem Montét. Monte magasan a főváros felett, 8 km-re attól terül el. Hűvös, párás éghajlat és buja növényzet jellemzi, ami miatt már a 18. században kedvelt gyógyüdülőhely, és ma is előkelő kertvárosi negyed. Régebben komoly lovas mutatvány volt lejutni a fővárosba, így nagy öröm fogadta az 1894-ben üzembe helyezett fogaskerekűt. A II. Világháború alatt felszedték a síneket (állítólag egy baleset miatt), így ma ezt a funkciót a kabinos felvonó képviseli.

Monte februárban több alkalommal is hűvös és nedves volt napsütés vágyta lelkünknek, így csak két dogot néztünk meg. A Nossa Senhora do Monte kegytemplom építése egy legendához fűződik. Állítólag a 16. században egy Monte feletti falucskában a Szűzanya megjelent egy pásztorlánykának. Természetesen senki nem hitt neki, mígnem a helyszínen találtak egy Madonna-szobrot. E fölé emeltek egy kis kápolnát, majd a 18. században a jelenleg is látható templomot. Bejáratát díszítő kék azuléjókon túl egy többnyelvű tábla hirdeti, hogy itt nyugszik Ausztria utolsó császára és e minőségében az utolsó magyar király, IV. Károly. Mindössze 2 év uralkodás után (1916-?18), 1921-ben sikertelenül próbált visszatérni a magyar trónra. Egy monte-i villába vonult vissza, ahol 1922-ben meghalt. A kis kápolna, ahol a koporsó fekszik számtalan magyar szalaggal és koszorúval van tele, érdekes emlékeként egy trónfosztott Habsburgnak.

 

Mint mondottam az időjárás miatt kihagytuk az egykori Hotel Monte Palace kertjét, amely túl nyirkosnak tűnt hatalmas és buja fáival, de nyáron üdítő élmény lehet.

 

Óriási attrakció és hatalmas élmény gyereknek-felnőttnek a híres monte-i kosárszán (carro de cesto). Hasonló alkalmatosságot egyedül az Urál-béli falvakban használnak, de ott kerekes változatban. Monte és Funchal között a meredek macskaköves utcákon szinte lehetetlen volt szekérrel közlekedni. Állítólag egy 19. századi angol kereskedő próbálta megoldani a szállítást és így jött az ötlet. A jármű egy fűzfavesszőből font, 2-3 főt befogadni képes kosárszerű ülőke (régebben almáskosár), amelyet fatalpakra szerelnek. Azt megolajozva kiválóan csúszik az ódon macskaköveken Az irányítást 2 markos legény kötelekkel, illetve lábbal végzi a szán mögé kapaszkodva, ha kell futva. A cipőtalpukon 2 cm vastag gumiréteg segíti a fékezést.

Kétkedve fogadtam az elsőbbségadás technikáját egy-egy keresztezett autóúton, de jobb, mint a hullámvasút. Néha kifejezetten az volt az érzésem, hogy menthetetlenül kisodródunk és felborulunk, de hát ezért van a két ember a szerkezet végében. A fehér inges, szalmakalapos legények a kegytemplom alatti teraszon gyülekeznek és 2017 januárban 15 euró/fő szabott árért visznek le Funchal felé, kb. félútig. Ott már taxik várnak, hogy bárhová elvigyenek (városközpont kb. 15 euro), illetve le is sétálhatunk a városba. Ki ne hagyjuk! (Ünnepnapokon és vasárnap zárva, illetve csak délelőtt vannak nyitva. Így érdeklődjünk a Teleférico pénztárában, amikor nem oda-vissza jegyet kérünk.)

 

Fotógaléria: Monte