MADEIRA RÖVID TÖRTÉNELME ÉS FÖLDRAJZA
Történelmi kitekintés
Már az ókori Rómaiak is ismerik a lakatlan szigetet, de érdekes módon sosem telepedett rajta le senki. Őslakosai nem ismertek. Egy 1351-es firenzei Medici-féle világtérképen szerepel a sziget Isola de Legname (Fa-sziget) néven. 1418-ban portugál tengerészek kötnek ki Porto Santón és Madeira Machico előtti öblében, és ezzel kezdetét veszi a sziget portugál birtokbavétele. Ez időkben kerül - állítólag Tengerész Henrik által - az első malvázia szőlővessző Krétáról a szigetre. Később 1580-1640 között spanyol uralom alá kerül. Időközben a kialakuló bortermelés hasonlóan a spanyol, vagy portugál borvidékekhez idevonzza az angol borkereskedőket, sőt azok számos előjogot és kizárólagosságot élveznek. Leszármazottaik, sőt az itt állomásozó angol katonák többsége nem költözik vissza, így már a 17. századtól kezdve jelentős az itt élő angolok száma.
Hatásuk jelentős a helyi építészetre és a botanikus kertek kialakulására.
Mindezeken túlmenően a sziget fő funkciója sokáig a brazil gyarmatokra tartó hajók ellátó helye volt, kiegészülve a banán, cukornád és bortermeléssel.
Az új kori történelemben a sziget egyik legfontosabb eseménye a Salazar 50 éves diktatúráját lezáró 1974/75-ös szegfűk forradalma, majd az 1976. év, ami Madeira számára különleges jogokkal járó autonóm státuszt hoz. Bár Madeira sajátosan viszonyul az EU szabályokhoz, de Portugália 1986-os belépést követően 1993-tól több szubvencióban részesül, ami lehetővé teszi az 1964-ben épült repülőtér 2000-ben átadott bővítését, az úthálózat fejlesztését és az idegenforgalmi infrastruktúra bővítését.
Madeira fekvése, éghajlat
Madeira egy 90km hosszú és 22km legnagyobb szélességű sziget, amely Lisszabontól légvonalban 900 km-re és Casablancával egy szélességi körön (északi szélesség 33fok) található. Földrajzilag Afrikához, míg geopolitikailag Portugáliához tartozik. Őslakosa nem lévén a gyarmati időket követően senki sem követelte vissza.
5 szigetből áll, de ebből csak kettő lakott: maga Madeira (741 km2) és Porto Santo (45m2). Az utóbbin 5000 a nagyobbikon kb. 300.000 ember él.
Fekvésének köszönheti neveit: "Az Atlanti Óceán virágoskertje", "Az örök tavasz szigete" stb. Alacsony hőingású, nagy szélsőségektől mentes éghajlatú terület.
Több leírásban a Golf áramlat tulajdonítják ezt, holott ez az ún. Kanári áramlással érintett terület, amely hideg és nem meleg áramlat. Azonos szélességi fokon máshol sivatagot találunk Afrikában, itt azonban az óceán és az áramlatok keltette felszálló légáramlatok "kilyukadnak" Madeira 1800-as hegyein és szinte folyamatos csapadékot jelentenek. Mi februárban is mindennap megfigyelhettük, ahogyan a ragyogó napsütésből kora délután megjelentek az első felhők a hegyek felett, majd "átúsztak" az óceánparti területek felé is.
A hidegebb áramlattal érintett óceán temperálja a nyarat, így igen kellemes 25-28 fok a jellemző, hosszan benyúlva az őszbe. Az óceán szeptemberre a legmelegebb 23 fok körül, míg télen 17 fokos. Ha a hegyekbe kirándulunk nyáron is számítsunk hirtelen jött esőkre, ködös-felhős hűvös zugokra.
Az esőkabát itt kötelező kellék télen-nyáron, de rövidnadrággal kombinálva.
Madeira déli óceánparti szakaszán télen éjszaka is 14 fok körüli, míg nappal 16-20 fokos hőmérséklet uralkodik, ami egy napos területen izzasztó is lehet, főleg ha kirándulunk. Az északi parton 4-5 fokkal alacsonyabb hőmérsékletet találunk, míg a hegyekben 1000 méter felett nyirkos, ködös 6-10 fokokra is számítsunk, ha túrázunk. Éjszaka akár fagy is lehet a hegycsúcsokon, és elvétve akár havat is láthatunk néhány napra és néhány évenként. Megnyugtatásképpen leírom, hogy a déli partokon sehol sem találkoztunk fűtéssel, ellenben februárban érik a banán.
Az időjárást egy szeszélyes április és egy kora június keverékének mondanám. Öltözékünket a póló, és a réteges pulóveres, esőkabáttal kombinált jellemezte, de szabadtéren is fürödtünk, napoztunk amikor igazán kisütött nap. Volt olyan este, amikor még a lányok is pólóban vacsoráztak egy kerthelyiségben, de volt amikor meg kabátban. Az egyik kirándulásunk alkalmával pedig szinte mindenki leégette a fejét és füleit.
Összességében elmondhatom, hogy december végén és januárban is, de februárban kifejezetten nagy élmény volt a sziget időjárása, még az enyhe magyar tél ellenére is. 12 nap alatt 1,5 nap volt esős, hűvösebb.
Ezzel szemben - ahogyan korábban már említettem - a január az egyik legcsapadékosabb hónap a szigeten. Így a december végén, január elején ott töltött 7 napunkból 1 kifejezetten esős és szeles volt, egy további fél napon még esett, míg a többin napos és felhős időszakok keveredtek. Amikor sütött a nap egy rövid ujjú ingben is melegem volt pl. a botanikus kertben sétálva. Amikor fújt a szél a Szent Lőrinc foknál, akkor csak 5 percre dugtam ki az orrom a buszból. Ebben az időben a hegyek közé tervezett gyalog túráink egyikéhez sem volt kedvünk, maradtunk a tengerparti melegebb zónában, ahol 20-21 fok volt napközben.
Növényzet, állatvilág
A sziget szubtrópusi éghajlati sajátosságai rendkívül buja vegetációt hoztak létre. A sziget alacsonyabb fekvésű hegyoldalait és völgyeit trópusi hatású, liános, párfányos dzsungel borítja. Máshol eukaliptusz erdőket, míg észak-nyugaton az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított babérerdőket (Laurisilva) találunk. Már télen virágaikat ontják a mimózaszerű akácfélék. A hűvösebb északi részeken néhol inkább mediterrán, míg a hegyvidék szélsőséges részei inkább Alpesi jellegűek, ahol azért februárban már virágzik a rekettye és a zanót. A fokföldi szerelemvirág (Agapanthus) lilás és fehér virágai akár a sziget jelképei is lehetnének, késő tavasztól kezdve borítják még az autóutak szélét is. A kála szinte gyomnövény, amelynek levelei a dzsungeles völgyekben félméteresre is megnőttek.
A szubtrópusi óceánparton minden hónapban virágzik valami. A hybiscusok, Bougenvilliák sövényként funkcionálnak és egész évben virágoznak. Hasonlóan a papagájvirágok, flamingóvirágok, begóniák egész sora. A tél vége és a tavasz virágai az Azaleák/Rhododendronok és a Kaméliák. A téli tartózkodás nagy előnye, hogy a szigeten a nyáron kiégő tengerparti sziklákon tenyésző pozsgások és hagymások, valamint az aloék ilyenkor virágba borulnak. A zöldek pedig olyan árnyalatokat hoznak létre, amelyet még életemben nem láttam. A sziget klímája ideális az orchideák és broméliák számára, amelyek szabadon is tenyésznek, de jelentős orchidea kerteket is hoztak létre az elmúlt századokban. Ezek többsége nem a nyári időszakban virágzik, ott jártunkkor 2000-féle orchidea borult virágba.
A sziget érdekessége a Madeira büszkeségének (Pride of Madeira = Echium candicans vagy Echium fastuosum) nevezett terjőke-féle, ami a mi kígyósziszünkkel rokon virág.
Napos, sziklás kirándulásaink alkalmával (Pl. Szent Lőrinc fok), már februárban is találkoztunk virágzó példányaival. Gyümölcsök közül szinte minden megterem. Az ismert mérsékelt övi gyümölcsökön túl banán, anona, philodendron gyümölcs, mandarin, guava, de védett déli völgyek teraszain van maracuja és mangó is. A banánt februárban már szüretelték! A szigeten - mint Portugáliában általában - Brazília alapértelmezett beszállító, így ami éppen nem terem, azzal is dugig van a piac, így jó áron ehetünk görög és sárgadinnyét, szőlőt, szinte bármit... :-)
(Apropó Brazília. Már a repülőn feltűnt, hogy a fedélzeti magazinban úgy hirdetik az észak-brazil üdülőhelyeken vásárolható "csak 7 órányira" lévő apartmanokat és villákat, mint nálunk a Balatont, vagy Horvátországot.)
Az állatvilág a szárazföldön nem éppen különleges, de teljesen biztonságos. Az egyetlen hüllő a mindenhol sütkérező gyíkféle, ragadozók nincsenek, az emlősállatok többnyire rágcsálók, vagy haszonállatok. A tenger élővilága már sokkal izgalmasabb. A tengerbe nyúló sziklák, zátonyok és a 17-23 fok közötti állandó vízhőmérséklet már-már trópusi gazdagságú merülő helyeket eredményez.
Az elhagyatott szigetekre visszaköltöztek a kihalással fenyegetett és ma már védett szerzetesfókák, a '70-es években betiltott bálnavadászatnak köszönhetően bálnák és delfinek is élnek itt. A vizek tonhalban és tintahalakban gazdagok.
A legérdekesebb hal a tévesen fekete kardhalnak fordított Espada. A kardhalhoz semmi köze, egyes állítások szerint kardhüvely halnak kellene fordítani. Ez egy 1-2 m hosszú mélytengeri ragadozó, amely a világon csak innen ismert. Angolnaszerű karnyi vastag testéhez a mélytengeri életmódra jellemző nagy gülü szem és éles enyhén hajlott fogak társulnak, nem épp barátságos látvány. Éjszakánként, 2000 méteres mélységből jár "fel" 600 méterre, kedvelt tintahalára vadászni. Ebben a magasságban fogják mélytengeri, hosszú zsinóros horgászbottal évszázadok óta. Kemény meló.
A reggeli piacokon aztán meg is csodálhatjuk fekete bőrét, amely valójában szivárványszínű. Akkor lesz fekete, amikor felrántják a nagy mélységből. Gyakorlatilag keszonbeteg lesz, és ettől pusztul el. A húsa aztán hófehér, miután drótkesztyűvel ledörzsölik a fekete bőrt.
|
Fotógaléria: Madeira teljes
