MELNIK
2018-ban a kb. 2 órás utunk Rilától Melnikig a Struma folyó völgyén keresztül, a görög határ felé tartó - 2018-ban még csak folyamatosan épülő - autópálya szerű úton, vagy a mellet vezetett. A kamion forgalom meglehetősen nagy volt, hiszen ez az út visz Thesszalonikibe. Időközben az autópályát, illetve a gyorsforgalmi utat 2023-ban átadták a görög határig, így ma már kényelmesen autókázhatunk.
Az útvonal kb. 120 km-en keresztül a Pirin-hegység mellett visz.
A Pirin-hegység egy alpesi jellegű, kb. 40km hosszú magashegység, amely kis részben átnyúlik Észak-Görögországba is. Legmagasabb csúcsa a 2914 m magas Vihren. A hegység nevét a szláv és balti mitológia leghatalmasabb istenéről Perun-ról kapta.
"Az ószlávok leghatalmasabb és legtekintélyesebb istene, róla tudjuk is a legtöbbet. Az ő idolja fából való volt ezüst fejjel és aranyos szakállal. A neki szentelt fa a tölgy volt, s tölgyfa égett tiszteletére éjjel-nappal. Áldozatokat főképpen Kievben és Novgorodban mutattak be neki. Hogy azt a szerepet töltötte-e be a szláv istenek közt, amit Zeusz a görögöknél, Jupiter a rómaiaknál, vagy Odin a germánoknál nem bizonyítható, de valószínű. A 988. évben Kievben az ő szobrát Vladimir herceg parancsára egy ló farkához kötötték, meghurcoltatták így, s végül a Dnjeperbe dobták. Neve majd minden [318] szláv nemzet nyelvében valamilyen formában fennmaradt. Oroszországban mint káromkodás; lengyelül piorun villámot jelent; nálunk perunika (Iris germanica) emlékeztet a nevére stb. Perendan = csütörtök."
(Forrás: A szláv hitrege - Dr. Klier Jenő, http://dda.vmmi.org/kal1935_04_19 )
A hegység jelentős részén terül el a Pirin Nemzeti Park, ahol medve, farkas, hiúz is előfordul. Az 500 éves feketefenyőn kívül - a Vihren-csúcs keleti lábánál, Bansko városától délnyugatra - itt található Bulgária legöregebb fája, az 1300 éves korúra becsült "Baykusheva mura". Ez egy ritka fehér fenyő faj, az ún. Pinum leucodermis, csak a Balkán és Dél-Olaszország hegyeiben nő. Nevét a felfedező bolgár tudósról Kostadin Baykushev-ről kapta.
A Pirin-hegység északi lábánál található a téli sportok és a gyógyüdülők városa Banszko, ami az utóbbi időben arról is elhíresült, hogy komoly ingatlan panamáknak és helyi oligarchák beruházásainak ad otthont. Kicsit olyan, mint nálunk Balatonfüred NER-kori története.
A hegység délnyugati oldalán, a görög határ közelében pedig a borairól is híres 25 000 lakosú Szandanszki városát találhatjuk, amely Bulgária legmelegebb és leginkább napsütötte városa.
Melnik
Bolgár átkelésünk során több alkalommal is egy, illetve 2 napra megálltunk egyik kedvenc bolgár "városunkban" Melnikben. A kis település a Pirin - hegység délnyugati oldalán, Szandanszki-tól délre található. Nem összekeverendő az azonos nevű cseh várossal.
Sok helyen olvasható, hogy kb. 280 lakosával a világ legkisebb városa. Ismereteim szerint azonban a horvátországi Hum városa rendelkezik ezzel a címmel, mindössze 23 fővel.
Mindenesetre egy valóban kedves és karakteres település, amely egy a török Kappadókiára emlékeztető homokkő formációkkal körülvett völgyben található. A kb. 17 négyzetkilométeren elterülő sziklaformációkat a Melniki Piramisok néven emlegetik.
Amennyire kicsi most város, olyan nagy történelmi háttérrel rendelkezik. Régészeti bizonyítékok szerint az első ismert telepesek a vidéken a Trák Medi (Maedi) törzsből kerültek ki. A híres lázadó Spartacus is e nép szülötte volt. Fővárosuk Iamphorynna volt, amely valahol a mai Bulgária délnyugati sarkában Petrich és a Sandanski város között helyezik el, de pontos helye ismeretlen. Harcos, nomád törzs hírében állt, akinek függetlenségét még Sitalkes trák király is elismerte. Sitalkes a kis számú egységes trák állam, jelen esetben az első trák királyság Odrysians (Odrysae vagy Odrusai) uralkodója volt i.e. 431-424-ban. A királyságot apja I. Teres alapította a perzsa uralom visszaszorulása után i.e. 460 körül. Ő volt az első ismert trák vezető, aki képes volt több mint 40 törzset egyesítve stabil trák államot létrehozni. A Sitalkes-t követő időszakban a királyság több részre szakadt. Nagy Sándor apja II. Fülöp i.e. 352-ben elfoglalta és vazallusává tette a királyságokat. A makedón hódítás után többször kelták dúlták fel, de képes volt az i.sz. 1. századig fennmaradni. I.sz. 46-ban, önállóságát teljesen elvesztve, a Római Birodalom tartománya lett.
(Trákiáról lásd még: ITT)
Melnikben évszázadokkal később még mindig fellelhető a rómaiak jelenléte, egy ókori híd formájában.
A Római Birodalom felbomlása után a területre érkező szlávok a környező sziklaképződmények után adtak nevet a településnek. A bolgár "mel" szó jelentése: "fehér agyag, kréta".
A város I. Presian Kán (836-852) uralkodásától az első bolgár birodalom része lett és jelentős virágzásnak indult.
A 13. században (1209-ben) Melnik az Alexius Slaven (szlávosan: Aleksiy Slav), az Aszen-dinasztia leszármazottja (Caloyan vagy Kalojan bolgár cár (1197-1207) unokaöccse) által megalapított önálló feudális fejedelemség fővárosává vált. Feljegyzések szerint Alexius egyike volt azon nemeseknek, akik vitatták I. Boris Cár bolgár trón iránti jogát. Miután 1208. június 30-án, az ún. Philippopolis-i csatában (a mai Plovdiv) a Latin Birodalom keresztesei legyőzték a bolgár seregeket, Alexius feleségül vette I. Flandriai Henrik császár lányát 1208. novemberében. (Megjegyzés: A Bizáncból kiszakított Konstantinápolyi Latin Császárságot (latin nevén Romania) a negyedik keresztes hadjárat után hozták létre a keresztes lovagok - Velence hathatós támogatásának köszönhetően - 1204 márciusában. Első császára VIII. Balduin flandriai gróf lett 1204. május 16-án. A rövid életű Latin Császárság végül 1261. július 25-én szűnt meg.)
Henrik megígérte vejének, hogy támogatja a bolgár trónt illető törekvéseit. 1211-ben Alexius megütközött I. Boris seregeivel, kiterjesztette államának területeit, és elfoglalta Melnik erődjét. 1215-ben székhelyét is áthelyezte ide. A város ekkor gyakorlatilag egy királyi udvar pompáját és fontosságát élte. Jelentős kereskedelmi kapcsolatai voltak a velencei uralom alatt álló Dubrovnikkal is. Slaven pályafutása végül a Klokotnitsa-i csata után, 1230. március 9-én ért véget, amikor Melnik ismét a Bolgár Birodalom részévé vált. Sokáig azonban - egészen az Oszmán fennhatóságig - senki sem tudta stabilan megtartani. A bolgárokon kívül volt a Nikaiai Császárság (a Latin Császárság ideje alatt a Bizánci Birodalom megmaradt görög része), majd újra Bizánc, de szerb uralom alatt is. A várost 1395-ben foglalta el az Oszmán Birodalom.
Az Oszmán hódítás után, a 14.-15. században hanyatlásnak indult, és csak a bolgár nemzet megújulása idején, a 18. században vált ismét virágzó várossá. Ebben az időben Melnik jelentős kézműiparral rendelkezett, illetve dohány és bortermelő központ volt. Borait elsősorban a Habsburg Birodalomba és Angliába exportálta.
A városnak a 18. század végén még 1300 háza, hetven temploma és mintegy 20 000 lakosa volt. A lakosság elősorban görög, majd bolgár és török származású volt.
Az 1877-1878-as orosz-török háború alatt oroszok szállták meg, majd újra az Oszmán Birodalomhoz került.
Amikor 1912-ben az első balkáni háború kirobbant, Melnikből több ember is a török ellenes koalícióhoz csatlakozott. A háború alatt az oszmán erők, a város déli részén található Grozni Dol közelében 26 melniki túszt öltek meg. Végül 1912 október 17-én a Jane Ivanov Sandanski (1872. május 18. - 1915. április 22., bolgár forradalmár, akit mind Bulgáriában, mind Észak-Macedóniában nemzeti hősként tisztelnek) által vezetett csapatok szabadították fel a várost a török rabság alól. A harcok során a város nagy része elpusztult.
A második balkáni háború végén, 1913-ban a görögök és a törökök elhagyták Melniket. Ezt követően a városka még erősebb hanyatlásnak indult, lakossága szétszóródott szinte egész Bulgária területén.
1968-ban hivatalosan is "múzeumvárossá" nyilvánították, amely a bolgár nemzeti örökség része.
Szállásunk mindkét évben a "Guest House Holiday in Melnik" panzió (106 Melnik Str., 2820 Melnik, Bulgária) fő épületével és éttermével gyakorlatilag szemben, a patak túl oldalán kb. 100 méterre található, önálló, 3 szobás apartmanja volt. Remek fekvés, kifogástalan berendezés és tisztaság fogadott, nagyon jó áron. Már csak szimpatikus házigazdánk okán is az ő éttermében vacsoráztunk. Hibátlannak bizonyult, remek borokkal, amelyhez érezhetően vendéglátónknak volt affinitása. (2 üveg borral együtt is. kb. 17 eFt-ot fizettünk 5 főre.)
|
Fotógaléria: Berkovitsa - Rila - Melnik - görög Kavala és Marónia - Gomba sziklák - Plovdiv - Belogradchik
|
