MELNIK LÁTNIVALÓI
Első alkalommal csak egy esténk és fél napunk volt a városban, 2019-ben már két esténk és egy teljes napunk volt. De így sem értünk mindennek a végére. Két teljes napot javaslok az itteni kirándulásokra, amibe a közeli Rozhen is belefér.
A városkában sétáinkat és túráinkat a patak mederrel párhuzamosan haladva kezdhetjük, a hátunk mögött a főútra merőlegesen.
Melnikben az egykori 70 templomból ma 40-et találhatunk, többnyire romos állapotban.
Az első látnivalóhoz a Family Hotel Bulgarival szemben, az út túloldalán jobbra, egy kis kövezett utacska kapaszkodik fel a hegyre, amelyet egy kék színű bolgár - EU zászlós tábla jelez. Ezen az úton eljuthatunk a "Sveta Zona" (Sveta Bogoroditsa Spileotisa) felé, illetve egészen a "Depsot Slavova Fortess"-ig. Mi más útvonalat is kipróbáltunk a gyerekekkel (a legkisebb akkor 8 éves volt), de egyértelműen ezt javasoljuk. Ennek az időigénye oda-vissza kb. 2 óra.
Rögtön a fő út felett található a "Sveti Nikolai Chudotvorets" (Csodatévő Szent Miklós) templom. Nem egyértelmű, hogy mikor építették, de feltehetően már a 13.-14. században egy kis egyhajós templom állt itt. Jelenlegi épületét 1582-ben építették, majd 1657-ben ismét kibővítették, és 1689-96-ban restaurálták. A külső falon lévő freskótöredékek a 15.-16. századból származnak. A harangtorony a 19. században épült. 1895-ben leégett, de 5 éven belül helyreállították. Egészen 1913-ig a Melniki Püspökség Székesegyháza volt. 2014 júniusában egy újabb tűz elpusztította évszázados ikonosztázát és sok ikont is. 2019 nyarán belül nem volt látogatható.
A templom bal oldalán lévő kövezett úton felfelé kapaszkodva egyre vadregényeseb és erdősebb az út, de ez ne tántorítson el senkit. Az út az erdős rész tetején T-alakban elágazik, ahol kék EU-s táblák jelzik, hogy balra a "Sveta Zona (Monastery of the Most Holy Mother of God Spileotisa)" felé, illetve jobbra a "Despot Slavova Fortess"-ig lehet gyalogolni. Én először az erődöt javaslom, mert ugyanezen az útvonalon kell visszajönni is.
Az erőd felé jelzett út vezet a romos "Sveti Nikola" (Szent Miklós) templomhoz, amelyet Melnik egykor legnagyobb és legrégibb templomának tartanak. Leírások szerint egy ősi trák szentély, majd egy 5. századi ókeresztény templom helyén épült a 11.-12. században, más források szerint a 13. század elején. Egészen a 18. század közepéig püspöki székhely volt. Az egykor háromhajós bazilikából csak a keleti fal és néhány belső részlet maradt fenn. A belső tereket díszítő freskók közül a legtöbb a szófiai Régészeti Múzeumban található, de a helyszínen több töredék még ma is látható. A 19. századik még működött, de 1929 már romokban volt. Ennek oka feltehetően a balkáni háborúk pusztítása, majd a város azt követő kiürülése.
A templomhoz kötődő érdekesség, hogy a környéken a 2000-es években kincsvadászok két, kb. 70 kg súlyú bronz harangot találtak, amelyek közül az egyik a legrégibb Európában. A múzeumi szakértőknek, valamint Melnik és Sandanski város önkormányzatának sikerült az értékes harangokat a kincsvadászoktól megszerezniük és 2002-ben a Szófiai Nemzeti Régészei Múzemba került.
Az egyik harangon az alábbi felirat olvasható: "Ez az öntött bronz harang, ajándék Alexiustól, aki jámbor szolgája a Myra-i Szent Miklósnak". Úgy gondolják, hogy a szöveg Alexius Slavenre utal, tehát ez megerősíteni látszik a harangtorony építésének dátumát. A másik hasonló harang nem a Szent Miklós-templomhoz tartozhatott, de ez is felirattal rendelkezik, amely megemlíti VIII. Palaiologos Mihály bizánci császár (1259-1282) nevét.
Innen rövid sétával - és fantasztikus panorámával tarkított ösvényen - érjük el a szintén romos Slavova Krepost, az Alexius Slaven despota nevét viselő erődöt. Ugyan csak falmaradványokból áll, de innen látható az egyik legszebb melniki panoráma, semmikép ne hagyjuk ki! A maradványok az egykori "birodalmi" székhely (lásd: a történelmi bevezető) nagyságáról árulkodnak.
Ha innen visszaértünk az útelágazáshoz, akkor vagy lemegyünk balra a városba a Csodatévő Szent Miklós templomhoz, vagy tovább haladunk a Sveta Zona kolostor felé. Én ez utóbbit javaslom. Egyrészt a lefelé menet a görgeteges meredeken nem a legjobb, másrészt így megússzuk, hogy külön fel kelljen mászni a Kordopulov-háztól 100 méterre, keleti irányban található kb. 300 lépcsőn. Viszont lejönni majd ezen fogunk.
Ha tehát továbbmegyünk - ismét csodás panorámával fűszerezve - akkor hamarosan elérjük a "Sveta Bogoroditsa Spileotisa", vagy "Sveta Zona" (magyarul a Barlangi Szent Szűz kolostor) maradványait. Története egészen 1215-ig, a már korábban említett Alexius Slaven idejéig vezethető vissza. A kolostor egykor Slaven erődjének része volt, és a romok azt jelzik, hogy a kolostor klasszikus középkorra jellemző kanonikus felépítésű volt, amely magában foglalta a szerzetesek celláit, a templomot, a vendégcsarnokot, és a könyvtárat, a védő bástyák mellett. A temető egykori kápolnája volt a "Sveta Zona". A kolostor neve Alexius Slaven despota 1220-ban kiadott rendeletéből már ismert, amikor is feudális birtokokat adományozott részükre. Ebben úgy hivatkozik, mint ami a "despota és cár tulajdona", ami kiemelt fontosságáról árulkodik.
A 14. század második felétől (kb. az oszmán hódítás idejétől) és a 20. század elejéig a kolostor az Athosz-hegyi Vatopedi-kolostor metochion-ja (alárendelt egysége) volt. Ez idő alatt háromszor megsemmisült, de mindig újraépítették. A 19. század közepén kezdett hanyatlani kezd, végül az első világháború alatt megszűnt. Az 1940-es években a fő templom romjain újjáépítették a kis kápolnát, amely a városka egyetlen ilyen jellegű restaurált épülete. (Bár bemenni nem lehet, de be lehet kukucskálni az ablakon.) Annak ellenére, hogy csak a romok maradtak fenn a kolostorból, továbbra is szent helynek tekintik.
A kápolna épülete önmagában nem különösebben érdekes, de a panoráma eszméletlen. Nyáron lehetőleg reggel, vagy kora este induljunk, ne a legnagyobb hőségben és vigyünk vizet!
Ha az általam javasolt úton az erőd után jövünk ide, akkor a kápolnától 300 - nem túl ergonomikus - lépcsőfokon tudunk lejutni a völgybe. Ha lentről jobbra indulunk, akkor egy tábla jelzi a Sveta Petka templomot, amely nálunk a gyerekek kifáradása miatt kimaradt, pedig látogatásra erősen ajánlott.
A lépcső aljától kb. kb. 100 méterre balra, ferdén szemben található a dombon álló jellegzetes, 1754-ben épült ún. Kordopulov ház, amely a Balkán-félsziget egyik legnagyobb ilyen jellegű műemlék épülete. Melnik leggazdagabb embere, a bor, dohány, selyem- és keletiáru kereskedő, Manolis Kordopulos építtette. Az Oszmán Birodalom és Velence között bonyolította leginkább forgalmát, de eljutott egészen Párizsig is. 200 méter hosszú pincéjében akár 40 ezer liter bort is érlelhettek.
A ház külső és belsőépítészeti stílusában egyszerre vannak jelen az oszmán és velencei stílusjegyek, egyfajta sajátos balkáni egyvelegben.
Ólomüvegek, intarziák, csempék, párnák, szőnyegek, takarók, függönyök és virágok alakítják különös hangulatvilágát.
Egy legenda szerint a házon átok ül, mindenki, aki itt él, 40 éves kora előtt meghal. Kétségtelen, hogy a Kordopulos család utolsó tagja (szintén Manolis) tragikus körülmények között halt meg. Manolis 1912-ben többször is elrejtette a ház titkos helyiségeiben a térség törökök alóli felszabadításáért küzdő Jane Ivanov Sandanski-t és embereit. A felszabadítás során a kivonuló törökök 1912. október 27-én bosszúból 26 főt megöltek a városban, többek között az utolsó férfi Kordopulos-t is. A házat ekkor Agnessa (Kordopulos nővére vagy leánya) örökölte meg, aki később férjhez ment Georgi Tsintsár-hoz. Gyermek nélkül adoptálták Georgi unokaöccsét, Gavrail-t, akinek a fia egy bizonyos Nikola Paspalev a mai tulajdonos. 1974-1980 között a Kordopulova házat felújították, azóta magán múzeum. Évente kb. 30 ezren látogatják meg.
A Kordopulov-ház alatt találhatóak a Szent Barbara (Sveta Varvara) templom romja, amelynek építését a 13.-14. századra teszik. Az egykori három hajós bazilika viszonylagos épségben megőrizte néhány falát és padlóját.
(A szentet Magyarországon Szent Borbálának hívják. A bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú. A tizennégy segítőszent egyike. Az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanúnak számít. Manapság az egyház tudósok legendáját teljesen fikciónak tartják, történeti alapját nem sikerült bizonyítani. Tisztelete eleve csak a 7. századtól ismert, és még az sem teljesen világos, hogy vértanúsága melyik császár idejére esett. Maximinus Thrax (235-238), Maximianus (286-305) vagy Maximinus Daia (308-313)? Ahogyan halála helyszínének tartják Nikomédiát (a mai örök Izmit), de Toszkánát és Rómát is. A hivatalos katolikus naptárból ezért 1969-ben kikerült, de keresztény kultusza a szokásokban továbbra is él.
Legendájának közös motívuma, hogy apja pogány volt, és egy toronyban nevelte. Borbála ennek ellenére titokban keresztény lett. Ez akkoriban halálos véteknek számított, így mikor ez kiderült apja kardot rántott, hogy megölje. Borbála imái hatására azonban megnyílt a fal és ő egy hegyre jutott, ahol pásztorok legeltettek. Apja üldözésére indult, végül elfogta, és a prefektus elé (bizonyos Martinianus) hurcolták. Kegyetlenül megkínozták, de mindig újabb és újabb csoda mentette meg az életét. Börtöne éjszaka fénnyel telt meg, sebei begyógyultak, a fáklyák - aminek lángjával kínozni akarták - kialudtak. Végül saját apja fejezte le, akit - miközben hazafelé tartott - Isten büntetéseként egy villámmal sújtotta halálra. Borbálát egy Valentinus nevű keresztény temette el, és sírja később csodák helyszíne lett.)
A Kordopulov-ház felől a belváros felé menet, a Hotel Bulgari épülete előtt egy tábla jelzi jobbra fel a Szent Antal templom, illetve a "Bolyarska kasta"-hoz vezető utat.
Elsőként a Szent Antal (Sveti Antony) templomot érjük el. 1765-ben épült és az egész Balkán-félsziget egyik különleges épülete. A templom védőszentje - Szent Antal - akinek mentális betegeket meggyógyító szent erőt tulajdonítottak. Az erőszakos betegek kezelésére utalnak a vasláncok, amelyekkel az őrült embereket kötözték ki a falhoz.
Belül sajnos csak előzetes egyeztetés alapján látogatható. A templom közepén egy dupla fejű sas, a Konstantinápolyi Patriarchátus jelképe látható. Ezt csak azokon a helyeken helyezték el, ahol a gyógyhatások különösen erősek voltak. Az ikonosztáz, és a 17.-18. századból származó ikonok - különösen két 18. századi ikon, az "Isten Anyja", és a "Szent Isten Anyja, aki tiszteletreméltóbb, mint kerubok" című ikonok - valamint a templom freskói nagyon értékesek. Az egész templomot virágokat, csokrokat, kerubokat, szeráfokat, és angyalokat ábrázoló képek díszítették.
Innen már csak a kilátás miatt is érdemes lehet felkapaszkodni a fonetikusan "Bolyarska kasta", magyarul Bojár Házhoz. Valami oknál fogva a neten szinte teljesen elterjedt a "Bolyaskata Kâshta" elnevezés, ami teljesen értelmetlen. A szó a szláv "boj", vagyis "harcos" szóból ered, így jelentése eredetileg harcos. Később Bojárnak nevezték a földesurakat, nemeseket. Nem csak Bulgáriában, hanem Oroszországban, Moldvában és Havasalföldön is.
Ez a nemesi ház, Bulgária egyik legidősebb lakóháza, és egyben a Balkán egyik legrégebbi bizánci lakóépülete. A történészek jól elvitatkoznak az építéséről, a leírások többsége szerint 10. századi, de hitelesebb egyetemi/múzeumi publikációk ezt inkább a 13. századra, Alexius Slaven uralkodásának idejére teszik.
A ház része volt a város erődítmény-rendszerének. Első látogatásom alkalmával azt hittem, hogy ez maga az erőd. A késő középkor és a reneszánsz alatt Melnik és környékének leggazdagabban berendezett lakóháza volt. Az udvarokat márványlapokkal burkolták, márványszobrokkal és szökőkutakkal díszítették. A folyosók és a helyiségek padlóját mozaikok borították, a falakat gazdagon festették, az ablakokat színes üvegmintázattal készítették. A lenyűgöző lakóház a 20. század elejéig lakott volt. Szomorú, hogy ma már csak impozáns és lenyűgöző panorámájú rom. Az ásatások során megtalálták a nagy pince, a víztározó és egy kis 13. század elején épült templom maradványait is.
A Bojár Ház felett egy meredek és néhol görgeteg köves ösvény indul a piramis formációk magasságába, de mi ezt 3 gyerekkel nem találtuk elég biztonságosnak, így visszafordultunk.
Szintén innen juthatunk el a 120 éves Shestaka ("hatujjú") borászathoz is, amely a Bojár Ház romjai és a Kordopulov-ház közötti domboldalon található. Nevét az alapító, Iliya Manolev után kapta, aki valóban egy extra újjal rendelkezett. Az ő leszármazottja a mostani borász, Mitko is.
|
Fotógaléria: Melnik
|
