MELNIK - STRUMA FOLYÓ - BELOGRADCSIKI ERŐD - VIDIN - BUDAPEST
Második utazásunk (2019) során, augusztus vége felé - bár nem lehetettlen 1 nap alatt levezetni - de nem akartunk Melnikből Szerbia felé, a visszaáramló keleti vendégmunkásokkal és rokon látogatókkal együtt órákat várni a határon. Ezért Vidin-ben, a román - bolgár határvárosban álltunk meg egyet éjszakázni.
Ez Melnikből kb. 360km és 5 óra vezetés, amibe belefért a Struma folyónál való kis pancsolás is, ahol egy függőhídon való járkálás tartotta izgalomba a gyerekeket. Szerintem megér egy pihenőt.
(Google térkép: ITT)
|
Fotógaléria: Struma folyónál
|
Belogradcsiki erőd
A másik megállónk Vidin előtt 1 órányi távolságra, egy kis kitérővel érhető el. Az általam csak "Bolgár Nevadának" hívott táj és a sziklaerőd utazásunk egyik legszebb része volt.
A térség furcsa alakú sziklaformációi kb. 30km hosszan és 3km szélességben futnak a Balkán-hegység nyugati lejtőin (Stara Planina), Bulgária északnyugati részén, Belogradchik város közelében. A teljes területe kb. 50km2.
Kialakulása kb. 230 millió évvel ezelőtt, a permi időszakban, sekély tengeri üledékként kezdődött. Majd a triász és jura időszakban a folyók óriási mennyiségű kavicsot, homokot és agyagot raktak le a tengeri medencékben, ezzel létrehozva a mészkő, homokkő és kavicsos konglomerátum kőzeteket. Azokat a Balkán - hegység 45 millió évvel ezelőtti - felgyűrődése emelte magasba. Ezt követően, a néhol 200 méter magas, bizarr formájú, piros-sárga színű sziklák már a környezet eróziója során alakultak ki.
A környéken több száz barlangot is találhatunk, közöttük a Magura-barlangot is, ahol őskori állatfajok csontjait fedezték fel (pl. barlangimedve, barlangihiéna), valamint i.e. 8.000 és i.e. 1200 közötti időkből származó barlangfestményeket. A sziklaformáció a kritikusan veszélyeztetett bolgár endemikus növény, az őszirózsa félék közé tartozó hölgymál egyik változatának, a Hieracium belogradcense egyetlen élőhelye is.
A Bolgár Természeti Környezetvédelmi Bizottság a sziklákat 1949-ben védett természeti értékké nyilvánította, valamint 1984-ben a Magura-barlanggal együtt felvették az UNESCO Világörökségi címre javasolt helyeinek listájára.
Számtalan sziklaképződménynek neve is van: Ádám és Éva, az iskoláslány, a medve, a pásztorfiú, a dervis, a teve, a gomba, a kakukk, a vörös fal, a Madonna, a lovas, a szerzetesek stb. És mindegyiknek van egy története. Ezek közül az egyik legismertebb a Madonnáé. A legenda szerint egy gyönyörű, fiatal apáca beleszeretett egy fehér lovon érkező férfiba, akitől teherbe esett. Amikor ez kiderült a szerzetesek kitoloncolták. Amikor elhagyta az apátságot, a nap éjszakába fordult, és mindenki, a Madonna, a szerzetesek, és a fehér lovas is kővé vált. Akárcsak a gyönyörű iskoláslány, aki az egyik tanárába szeretett bele.
Amit természetesen nem nézhetett jószemmel az igazgató, de a végén itt is mindenki kővé vált. Veszélyes egy hely, ne itt essünk valami tiltott szerelembe :-).
A sziklákra épült erőd közvetlenül a város felé tornyosul. A rómaiak az 1. és 3. század között, a balkáni útvonalak védelmében több erődítményt emeltek a tartományban. Ezek egyike a természetes sziklaformációk védelmébe épített erőd, amelyet Citadellának neveztek. Később a bizánciak is használták.
Iván Szracimir bolgár cár (Lovecs, Bulgária, 1328 körül - Bursa, Oszmán Birodalom, 1398 után) a Második Bolgár Birodalom utolsó tényleges uralkodója meghosszabbította és megerősítette az erődöt, és további helyőrségeket épített a meglévő sziklasorok elé. Az erőd a régió egyik legfontosabb fellegvára lett.
(Kis történelmi érdekesség, hogy 1365 tavaszán I. Lajos magyar király hadjáratot vezetett Iván Szracimir ellen, elfoglalva annak székhelyét, Vidint. A területet Bodonyi Bánság néven a magyar koronához csatolta, és felvette a bolgár király címet. Szracimir cárt és családját túszként a horvátországi Gumnik várába száműzte. 1369-ben I. Lajos végül hűségeskü ellenében visszaadta Iván Szracimirnak a Vidini Királyságot, de lányait továbbra is a magyar királyi udvarban tartotta, Erzsébet anyakirályné felügyelete alatt.
Szracimir az 1389-es rigómezei csata után behódolt az Oszmán Birodalomnak, de 1396-ban csatlakozott Zsigmond magyar király keresztes hadjáratához. Végül a számunkra és a velünk szövetséges kb. 8?10 000 francia, német, burgundi, spanyol, lengyel, johannita, angol, svájci, skót, cseh, olasz, németalföldi és teuton keresztes számára az 1396. szeptember 28-ai nikápolyi csata vereséget hozott I. Bajazid szultán seregével szemben. A csata után Iván Szracimir oszmán fogságba került és később Bursában halt meg.)
A török idők alatt az erőd - egészen a 19. századig - továbbra is katonai és védelmi célokat szolgált. 1850-ben fontos szerepet játszott az ún. Belogradcsiki felkelés oszmán leverésében, az elfogott felkelőket is itt fejezték le.
Utoljára a szerb-bolgár háború alatt használták, 1885-ben.
Amikor 2019-ben itt jártunk az utolsó látogatókat 17 órakor engedték be. Legnagyobb meglepetésünkre csak készpénzben lehetett fizetni és csak levával. 10 percünk volt, hogy megoldjuk a kérdést. Végül hatalmas rohanással az erőd előtti parkolónál álló Hotel "Fort o Bel" recepciója oldotta meg készségesen a helyzetünket, egy előkotort 50 dollár átváltásával. (Az utazás utolsó napján már euronk sem volt készpénzben.) A látogatás után a szálloda teraszán ittunk kávét és üdítőt, teljesen elégedettek voltunk mindennel. Elhatároztuk, ha legközelebb erre járunk itt szállunk meg.
Innen Vidint - balkáni utazásunk utolsó állomását - kb. 50 perc alatt értük el. Szállásunk a 3 csillagos Hotel Rovno volt, csak itt találtunk 5 személyes szobát szabadon. A tipikus 9 emeletes szocreál panelre hajazó épület elég rémisztő, de végül kellemeset csalódtunk. A 2 hálós, 2 fürdős, Dunára néző lakosztály reggelivel 5 főre 19eFt volt. Minden teljesen tiszta és vállalható, a reggeli is elfogadható volt. Átutazó szállásnak tökéletes.
A városban sok időt nem töltöttünk, mindössze egy záró vacsora erejéig elsétáltunk a Dunava Étterembe, ami egy a Dunán álló hajó-étterem, amely rendkívül népszerű a helyiek körében. Naplementekor a szúnyogok körében is, de nem volt vészes. Korrekt áron hatalmas adag bolgár ételeket kaptunk, beleértve a helyi folyami halakból készült fogásokat is. Borlapjuk kifejezetten jó volt.
Másnap reggel innen indulva Calafatnál keltünk át a román határon. A híd felé menet rémületesen hosszú kamionsor állt, de ne legyünk zavarban. A teher járműveket - akár a szembe sávban haladva is - meg tudjuk előzni! A határon rajtunk kívül mindössze 5 személyautó állt. Kb. fél óra alatt át is jutottunk Romániába, majd a Szörényvár - Temesvár - Arad - Nagylak útvonalon, 2 megállóval kb. 8-9 óra alatt Budapesten voltunk.
|
Fotógaléria: Belogradcsiki erőd
|
