MAGURA - BARLANG
A Rabisha faluban, Belogradchiktól kb. 22km-re található Magura-barangot gyakran nevezik Rabishai barlangnak is. A 2500 méter hosszú, 56 méter mély barlang bejárata a 371 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik. A belső hőmérséklet 11-12 celsius-fok, így nyáron is legyen nálunk kardigán, hosszú nadrág és zokni.
A mészkőhegyben lévő képződmény kb. 15 millió évvel ezelőtt alakult ki. Szerkezetileg egy főgalériából, hat különböző méretű teremből és három, azt körülvevő oldalgalériából áll. A főgaléria hat különböző méretű teremre oszlik, amelyek közül a legnagyobb, az úgynevezett ?íves terem? valóban gigantikus. 128 hosszú, 58 m széles és 21 m magas. A terem adottságai lehetővé teszik, hogy karácsonykor és húsvétkor zenei koncerteket rendezzenek itt. Nevezetesebb termei: a Győzelem-terem (itt egy kis tó is van), a Harmana, a Mező, a Denevérek csarnoka, a Céllövölde, a Barlangrajzok terme, az Izzasztó-folyosó, a Napos-terem, a Cseppkövek terme, a Kidőlt fenyő terme, Nyárfa-terem, valamint a Trónterem neveket viselik.
A barlangban akadnak látványos cseppkőformációk, mint pl. a Nyárfa, az Orgona, a Keleti város és a Kaktusz nevet viselők. Ezzel együtt sem adja azt az érzetet, mint pl. a magyar Aggteleki csepkőbarlang. Inkább hatalmas tereivel nyűgözi le a látogatót.
A barlang gazdag lelőhelye olyan őskori állatoknak, mint a barlangi medve, barlangi hiéna, de ősi róka, farkas, vadmacska és vidra csontjai is előkerültek. Napjainkban állandó lakói közé tartoznak az ugróvillások (Collembola) közé tartozó nagyszámú ízeltlábú, valamint négy denevérfaj (nagy és kis patkósorrú denevér, nagy egérfülű denevér és a közönséges hajlított szárnyú denevér).
Legizgalmasabb leletei azonban az emberi jelenléthez kötődnek. Több barlangfestményt találtak a késő paleolitikumból (késő őskőkorszak, kb. 18 - 10 ezer éve); a neolitikumból (újkőkor, i.e. 6000-4000), az eneolitikumból (rézkőkor, amely a réz megmunkálásának megjelenésétől függően, régiónként eltérő, de általában az i.e. 4500 - 3000 közé tehető); és a korai bronzkorból (i.e. 3300-2000 közötti időszakra tehető.) A festmények jelentős része a becslések szerint 10 000 és 8 000 évvel ezelőtt készült. Jellegükben az olaszországi Grotta dei Cerviben feltárt rajzok hasonlítanak.
(Az ún. "Szarvasok Barlangja" egy jelentős régészeti és művészeti lelőhely, amely Puglia régióban, Porto Badisco közelében található. A barlangot 1970-ben fedezték fel, és elsősorban a neolitikus időszakból (kb. 6000?3000 Kr. e.) származó barlangrajzairól híres. A rajzokon stilizált emberi alakok, vadászatot ábrázoló jelenetek, geometrikus minták, valamint szarvasok és más állatok láthatók, amelyek valószínűleg rituális vagy vallási jelentőséggel bírtak. A barlangot egy szentélynek tartják, ahol közösségi szertartások zajlottak.)
A Magura-barlang rajzai az ott élők fontos eseményeit ábrázolják: vallási szertartásokat, vadászjeleneteket és istenségek ábrázolását, amelyek egyedülállóak a Balkán-félszigeten. A termékenységi tánc és a vadászati szertartás a legjelentősebb festmények közé tartozik. A rajzokat jellemzően denevér-guanóval készítették és több mint 750 képet azonosítottak. A festmények négy tematikus csoportba sorolhatók: vannak emberi és állat, valamint geometrikus és szimbolikus/csillagászati ábrázolások. A legismertebb festmények az úgynevezett ?kultuszteremben? találhatóak, amelyek nagyméretű, két fő sorba rendezett, vízszintes tánc- és vadászjeleneteket ábrázolnak.
Rendkívül fontos lelet az ún. "Naptár", amely az emberiség egyik legrégebbi ismert időmérési rendszere. Pontos időbeli besorolása vitatott, de a legtöbb kutató a bronzkorhoz (kb. i. e. 3000?1200) köti. Bár egyesek a neolitikumhoz (újkőkor) is társítják, de a naptár stílusa és az ábrázolások komplexitása inkább a bronzkori társadalmak fejlettségével egyeztethető össze. Ez a naptár barlangrajz formájában maradt fenn, és falra festett geometrikus és stilizált motívumokból áll. A kutatók szerint a jelek a napévet és a holdhónapokat ábrázolják, a nap-éj egyenlőség és a különböző évszakok megfigyelésére szolgálhattak. 366 napot tartalmaz, ami figyelemre méltó pontosságot jelez a korabeli csillagászati ismeretek terén. Az évszakokat, a hónapokat és a holdciklusokat rögzítő rendszer nemcsak a mezőgazdasági tevékenységek időzítésére, hanem vallási és rituális események tervezésére is használható volt.
A bronzkorszakot követően a trák időkben (i.e. 1. évezredtől) a barlangot szakrális helyként használhatták. A Római uralom alatt (kb. 1.?4. század) alkalmi menedékként és/ vagy kultikus helyszínként szolgálhatott. A későbbi időkben a barlang kulturális jelentősége csökkent, de lehetséges, hogy helyi közösségek még különböző célra használták. A barlangrajzok a 19.-20. században kerültek a korai kutatók érdeklődési körébe, de tudományos feltárása és dokumentálása csak a 20. század második felében történt. A régészek és történészek radiokarbon vizsgálatokkal, valamint a barlangrajzok és leletek részletes elemzésével datálták a különböző rétegeket.
Bár a barlang az 1960-as évek óta védelem alatt áll, de a bejutás 1993-ig nem volt korlátozott. Az évszázadok (ezredek) során a rajzok egy részét így megrongálták, a falakon karcolások vannak. Később, amikor kiépítették és látogathatóvá tették, kiderült, hogy a lámpák fénye és a látogatók által behozott mikroorganizmusok - leginkább a fény hatására megjelenő zöld algák - károsítják a barlangrajzokat. Emiatt a Barlangrajzok-termét lezárták a látogatók elől. Ez a teljesen érthető lépés azt eredményezi, hogy a látogatás legizgalmasabb része kimarad. Vetítenek ugyan a nagy terem falára barlangrajzokat, de mindezt bolgár nyelvű narrálással és - legalábbis 2021 nyarán ? a túravezető is csak bolgárul beszélt.
|
Fotógaléria: Berkovitsa - Rila - Melnik - görög Kavala és Marónia - Gomba sziklák - Plovdiv - Belogradchik
|
