VIDIN LÁTNIVALÓI
A kb. 50 ezer lakosú Vidin városképét alapvetően négy elem határozza meg: 1. a Duna, 2. a vár, 3. Bulevard Bdin (a hajdani városfal nyomvonala), 4. a város dél-keleti részének gyárépületei, lakótelepei.
Ezek közül minket elsorban a vár, valamint a Bulevard Bdin és a Duna által bezárt terület érdekelt. Sétáinkat ebben a körzetben tettük.
2019-ben sajnos már későn értünk ide, ezért csak arra volt időnk, hogy egy pompás halvacsorát együnk a Dunán ringatózó Dunava Fish&Grill étteremhajón.
2021-ben azonban már úgy terveztük utunkat, hogy több időt tölthessünk az egykori Bodony városában.
Egy apró idézet álljon itt Nagykállói Kállay Bénitől (Kállay Benjámin) (Pest, 1839. december 22. - Bécs, 1903. július 13.) politikus, diplomata, történész, a Balkán és a balkáni politikai viszonyok jó ismerőjétől, Bosznia-Hercegovina későbbi kormányzójától, aki az Osztrák-Magyar Monarchia belgrádi követeként puhatolózó, diplomáciai látogatásra érkezett az akkor még török fennhatóság alatt álló Vidinbe Kanitz Félix, a "Balkán Kolumbusa" kíséretében:
"A kelet soknyelvűségének jellemzésére megemlítem, hogy a mit a mudir* törökül mondott, azt az albán származású kavasz** oláh nyelven magyarázta meg tatáreredetű orosz urának, ez pedig francziául fordította le nekem, ki magyar vagyok és Kanitznak, ki német ? hanem azért megértettük egymást és mondjuk rá megnyugvással: Allah kerim!"
(Megj: *mudir: helytartó; **kavasz: pandúr, itt inkább testőr.)
A Vidini vár (Baba Vida Erőd)
A legenda szerint egy bolgár nagyúrnak három leánya volt: Vida, Gamza és Kúla. Gamza lett a közeli Gamzigrad névadója, Kúla pedig Kula város kereszatanyja. Egyedül Vida nem ment férjhez, hanem itt maradt a várban és a környék jótevőjeként örökre beírta nevét a bolgárok szívébe, akik halála után tiszteletből Vida Anyónak, azaz Baba Vidának nevezeték el az erődítményt.
A vár Duna felőli odalán láthatók a köríves sáncfalak maradványai, melyek alapjait a rómaiak rakták le, anno. A masszív négyszögletes tornyok robosztus erőt, bevehetetlenséget sugároznak. A tömör kaputornyon át jutunk be a várba egy hídon keresztül, mely a valahai felvonóhíd helyére épült.
A baloldali tornyot az utolsó itt székelő bolgár uralkodóról Szracimir cárról nevezték el; ez volt egyébként a gabonás torony, itt tárolták az erőd élelmiszerkészleteit. Jobbra a top kapi (ágyú kapu) vezet be a belső várudvarra. Itt volt a várparancsnok szállása, a börtön, az ablaktalan siralomház és az udvar egyik szegletébe beékelt gerenda töltötte be az akasztófa szerepét.
A külső részen jobbra sétálva - középkori hadigépek másolatai mellett elhaladva - jutunk el a hajdani várőrség szálláshelyén kialakított vármúzeumba.
Ha fölmegyünk a donjonhoz és kimegyünk a várplatóra, akkor igazán szép Dunára nyíló körpanorámában lehet részünk. A '60-as években újra megnyitották a várat a nagyközönség előtt, így a helybéliek bátran használhatták napozóterasznak, pikinikező helynek a plató pázsitját.
A várat mindenkori urai - bolgárok, bizánciak, törökök és az osztrákok is - igyekeztek bővíteni, korszerűsíteni, még ha csak egy-egy falrészlettel vagy földalatti kazamatával. Értelemszerűen az oszmán törökök építették, bővítették a várat leginkább, lévén ők birtokolták legtovább. Azonban éppen ennek az építési kedvnek estek áldozatul a szomszédos bolgár őrtornyok (a kulák) és a római erődök. A törökök minden építőanyagot, ami a közelben fellelhető volt, elhordtak és felhasználtak.
Kanitz Félix , a "Balkán Kolumbusza" névvel is ihletett magyar-osztrák utazó, történész térképész, régész és etnográfus, (németesen: Felix Philipp Kanitz) (Pest, 1829. augusztus 2. - Bécs, 1904. január 5.) több latin feliratú római kőlapot talált a vár falába beépítve, melyekről jó eséllyel feltételezte, hogy a korabeli római központ (Ratiaria) romjaiból származnak. Némelyik tábla szövegét élete kockáztatásával (ablakból kilógva) jegyezte le és küldte el a Berlini Akadémia római feliratgyűjteményébe.
Az orosz-török háború lezárását követően az erőd kulcsait 1878.02.24-én Ibarhim nagyúr adta át a városba beérkező orosz-szerb-román-bolgár csapatok parancsnokának, majd katonai tiszteletadás mellett a várőrség tagjaival együtt teljes fegyverzetben elvonult; a Dunán hajóra szállt és Isztambulig meg sem állt.
Zsinagóga
A vártól visszafelé haladva a Baba Vida úton (a Duna mentén) jutunk el a város hajdan szebb napokat megélt zsinagógájához. A sokáig omladozó épület, amelynek sem a teteje sem az ablakai nem voltak meg, 2021-ben még romosan is lenyűgöző látványt nyújtott. Mutatja, hogy Vidin zsidó közössége igencsak számos volt és áttételesen azt is jelzi, hogy Vidin fontos szerepet töltött be a Duna-menti kereskedelemben.
Már akkor is láttuk, hogy az épület környékén munkálatok kezdődtek, de azt nem gondoltuk volna, hogy 2024-re teljesen felújítják és Jules Pascin Kulturális Centrum néven nyitják újra.
Kraszata kazarma
(Helyszín: ITT)
A hajdani óvárosba, a Hadzsi Dimitar utcán bemenve hamar szembeötlik egy szépen felújított különleges, keresztalaprajzú kaszárnyaépület, mely az itt állomásozó oszmán török csapatok fedett szálláshelye volt.
A Kraszata kazarma, más néven a Vörös Kaszárnya, Vidin egyik ikonikus oszmán kori építménye, amely a 18. században épült. Az épület nevét vörös téglái után kapta, amelyek a korabeli oszmán építészet jellegzetességeit tükrözik. A kaszárnya eredetileg katonai célokat szolgált, és az oszmán hadsereg helyőrségének adott otthont. Az épület stratégiai jelentősége miatt a város egyik legfontosabb védelmi pontjaként működött, különösen az oszmán birodalom nyugati határainak védelme szempontjából. Az építészeti stílusában is figyelemre méltó kaszárnya ma már kulturális és történelmi emlékhely, amely a látogatók számára betekintést nyújt az oszmán korszak katonai életébe és Vidin történelmébe. Jelenleg a város történeti múzeuma, ahol leginkább háborús emlékeket állítanak ki.
Szveta Petka-templom
(Helyszín: ITT)
A kaszárnyával szemben áll Vidin védőszentjének végtelenül egyszerű, megkapóan puritán, XVII. századi egyhajós templomocskája. Harangtornya nincsen, lévén a török fennhatóságú város és annak többnyire szűklátókörű vezetői és muszlim hitű lakosai nem szívlelték a ?gyaúr kutyákhoz? köthető harangzúgást. (Persze, ha meggondoljuk, hogy a déli harangszó pl. a nándorfehérvári diadalt hivatott ünnepelni - az egyébként téves közvélekedés szerint, - ezen az utálaton nem lehet csodálkozni. ?)
A templom freskói is szépek, de minőségük művészettörténészek véleménye szerint inkább közepesnek mondató. Egy a nyugati határvidéken élő elnyomott bolgár közösség erejéből csak ennyire tellett; vélhető, hogy még az ehhez szükséges pénzt is nehezen kuporgatták össze.
Oszman Pazvantoglu-mecset és könyvtár
(Helyszín: ITT)
A XVIII-XIX. sz. fordulóján Pazvantoglu pasa ? Isztambultól de facto független ? valóságos regionális fejdelemséget hozott létre. Pazvantoglut janicsár pasának is nevezték, mert befogadta a függetlenné vált Szerbia fővárosából kiebrudalt janicsárokat. Rájuk, és a mohamedán hitű albán martalócokra (kardzsalikra) építette hatalmát, melyet haláláig meg is őrzött III. Szelim szultánnal szemben. A környkékbeli bolgár falvak rendszeres fosztogatásval nyert vagyont nagyrészt hittestvéreinek megsegítésére fordította. Jótékonykodásának eredménye pl. az itt látható könyvtár, dzsámik, iskolák, kórházak és pl. egy jégverem is, ahol Allah gyermekei a nyári kánikula idején hűsölhetek és sörbetet szürcsölgetettek.
A mecset jellegzetessége, hogy a kupola és a minaret tornyán nem félhold, hanem szív alakú dísz látható. A pasa vélhetően ezzel is demonstrálni kívánta különállását ország-világ előtt.
Megjegyzendő, hogy nem minden vidini pasa volt ellenséges a keresztény bolgárokkal. A reformszellemű Aziz pasa pl. kimondottan kedvezett nekik, sokat járta a bolgár vidéket és igyekezett saját népét és a bolgárokat összebékíteni, persze nem minden érdek nélkül. Úgy gondolhatta, ha egyszer fordul a hadiszerencse, a bolgárok segítségével talán átmentheti hatalmát az új rendszerbe.
Pazvantoglu sírja
(Helyszín: ITT)
A Sztambul kaputól 300 méterre, de már a történelmi falakon kívül található Pazvantoglu pasa vasráccsal körülvett, ótörök stílusú, turbános sírhelye.
Sok leírás szerint a sír a 17. században épült Musztafa pasa dzsámijának kertjében található, de a megadott címe, csak egy bérház belső udvara van.
Vidin kapui
Bár a hajdani városfalak nem maradtak fenn, ám a szép, míves kőkapuk közül megmaradt néhány:
- Enicser kapu (janicsár kapu): Vidin északi kapuja
- Pazar kapu (piac kapu): a város egyik nyugati kapuja
- Sztambul kapu (törökül: Stambul kapisi): Vidin déli kapuja, az Isztambuli kapu.
- Telegráf kapu: ez volt a Dunára néző keleti, ún. "vízi kapu". Nevét onnan kapta, hogy mögötte állt és áll még mai is, csak megváltozott funkcióval, a török posta és távírda épülete, a Turszka posta.
Fotógaléria: Berkovitsa - Rila - Melnik - görög Kavala és Marónia - Gomba sziklák - Plovdiv - Belogradchik
