BOLGÁR BORKÉSZÍTÉS ÉS SZŐLŐFAJTÁK
Az országban a borkészítés történelme több mint 3-4 ezer éves, a trák időkig nyúlik vissza. Kutatók ezen időszakra vezetik vissza olyan tradicionális fajták eredetét, mint a Pamid, Dimyat, Misket, Gamza, Mavrud és Melnik. A kereszténység terjedésének időszakában, a 9. századtól kezdve, a bolgár borok Európa szerte ismertek voltak, egészen az Oszmán hódításig. Az ország borágazata csak a 18. század közepétől éledt újra. A hagyományos fajtákon kívül később erőteljes nyugat-európai fajta hatás érvényesült az újratelepítésekben.
A szocializmus alatt - leginkább rakija és lédig exportbor formájában - a szovjet piacra szánt tömegtermelés, és az állami gazdaságok monopóliuma szétverte a minőségi borkészítés alapjait.
A FAO és az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet) adatai szerint a 80-as évek végén Bulgária a világ egyik legnagyobb bortermelője volt, szőlőterülete 200 000 ha fölött mozgott. A rendszerváltás után a privatizáció, a piacvesztés és a tömeges kivágások miatt azonban az ültetvények volumene meredeken csökkent: 2000-re kb. 120-130 ezer hektárra, 2020-ra 60 ezer hektár körülire, 2023-ra pedig kb. 28-30 ezer hektár ténylegesen művelt, termő területre zsugorodott. (források: EU statisztikák, a bolgári Mezőgazdasági Minisztérium 2023-as jelentése.)
Az 1990-es évek után jellemzően a nagyüzemek külföldi tőkével történő privatizációja teremtette meg végre a minőségi termelés feltételeit, illetve az utóbbi évtizedekben több, - helyi fajtákra fókuszáló - kis borászat is megjelent.
Az ország hivatalosan 5 nagy borrégiót tart nyilván: a Dunai-síkság (Danube Plain), a Fekete-tenger-part (Black Sea Coastal), a Rózsa-völgy (Rose Valley / Sub-Balkan), a Trákiai-völgy (Thracian Valley / Lowlands), és a Struma-völgy (Struma Valley). Ezeken belül több alrégióra vagy borvidéki alzónára / GCAO (védett eredetű) területre oszlanak, például az északi Dunai-síkság régióban olyan borvidékek szerepelnek, mint Biala, Dve Mogili, Ljaskovetz, Lom, Magura, Nikopol, Novo Selo, Orjahovo, Pavlikeni, Pleven, Rousse, Svishtov és Vidin.
2020-as évek adatai alapján a főbb fajták közé tartozik a Pamid, amely ma is a legnagyobb arányt képviseli, közel 16%-kal. Hasonló súllyal van jelen a Cabernet Sauvignon és a Merlot, mindkettő körülbelül 12-14%-os részesedéssel. A hagyományos balkáni Gamza jelentősége visszaszorult, jelenleg csak 4% körül mozog, míg a Melnik a délnyugati régiók meghatározó fajtája, mindössze 3%-os területtel. A fehér szőlők közül a legfontosabb a grúz eredetű Rkatsiteli, amely körülbelül 14%-ot képvisel, mellette a Dimyat 7%-kal, a Vörös Misket és a Muscat Ottonel 5-6%-kal, valamint a Chardonnay 3%-kal adja a kínálat gerincét.
Manapság Bulgáriát a vörösborok piacán az egyik legdinamikusabban fejlődő országok között tartják számon, aki nemzetközi viszonylatban nagyon jó ár/érték arányú borokkal tud versenyezni. A borágazat jelentős szerepet játszik az alkoholos italok és élelmiszerek exportján belül. 2025 elején közölt hírek szerint a 2024-es évben a bolgár alkoholos italok exportja összesen kb. 30,4 millió euró volt, amelyből a borok kb. 5,86 millió eurót tettek ki.
A kivitel célországaiban is változások tapasztalhatók az elmúlt évtizedben. Hagyományosan Oroszország, Lengyelország és a cseh piac szerepelt kiemelt helyen, de az elmúlt évtizedben az Egyesült Királyság, Skandináv országok, USA, valamint Kína és Japán felé is nőtt az export.
2023-as adatok alapján Lengyelország 7,09 M USD, 24,6%; Svédország 5,04 M USD, 17,5%; Csehország 2,23 M USD, 7,7%; az Egyesült Államok 2,19 M USD, 7,6%; Oroszország 1,58 M USD, 5,5% részesedéssel bírt. Az öt legnagyobb piac együtt a bolgár borexport 62,9 %-át adja; a fennmaradó ~37 % több kisebb célország között oszlik meg.
(Forrás: OEC (Observatory of Economic Complexity), 2023-as partnerlisták és értékek.)
A helyi, ősi fajtákkal kapcsolatos trendek tekintetében is érdekességek figyelhetők meg: sok borász és borvidék (különösen a Balkán-délnyugati régióiban) ismét fókuszba helyezi az őshonos fajtákat - mint a Gamza, Mavrud, Pamid, Melnik - hogy ezekkel egyedi, terroir-alapú identitást teremtsenek. Ezek a fajták megkülönböztető sikertényezőt jelentenek az exportban és főleg a prémium borok piacán. Sok importőr keres a tömeg borok helyet autentikus, régiós karakterrel bíró tételeket, és a bolgár ősi fajták ebben versenyelőnyt jelenthetnek.
A következőkben elsősorban az általam kóstolt bolgár fajtákról írok.
Gamza
Mi mással kezdhetném a bolgár szőlőfajták bemutatását, mint a "mi" kadarkánk bolgár megfelelőjével, a Gamzával.
A fajtáról itthon általában annyit tudunk, hogy a török elől menekülő balkáni szőlőművesek, a rácok hozták magukkal. Ma már annyira magyar, hogy sokan nem is tudják, hogy a bolgár Gamzaval genetikailag azonos fajta.
Genetikai létrejöttének helyszíne - a ma legelfogadottabb álláspont szerint - valahol Albánia és Montenegro határvidékén a Shkodrai-tó, szerbül "Skadarsko jezero" környékén keresendő. Nem véletlen, hogy az itt lévő régi vörös szőlő borával "Shkodrai / Skadarska" néven már a velenceiek is kereskedtek. Az sem lehet véletlen, hogy ez erősen hajaz a magyar Kadarka névre.
2023-ban egy albán túrán, Shkodra városából Kruje felé menet megálltunk a Kallmet Borászatban, amely Kallmet faluban található. Egyetlen szőlőfajtával dolgoznak, ami maga a Kallmet. Sokak szerint - ez nem más, mint a hazai Kadarka albán változata - de egyelőre nincs hitelesen publikált, nagymintás genetikai leszármazási kapcsolat. A borászat tulajdonosa azonban, amikor elmondtam neki, hogy Magyarországról érkeztünk és Kadarka rajongó vagyok, beinvitált bennünket, majd röviden bemutatta a birtokot. Mesélt a Kadarka - Kallmet feltételezett kapcsolatról és meg is kóstoltunk jó pár tételt.
Elmondása szerint a fajta genetikai szülőhelye a Skhodra tó környékén, főleg Kallmet falu ültetvényein keresendő. A török elől menekülő borászok vitték magukkal tovább a Balkánon, majd a magyar területekre. Származási helyének neve - Shkodra, Skhodar, Skhadar, majd később a Kadar névmódosulások - után lett magyarul Kadarka. A sztoriról már korábban is hallottam, de evidenciákat nem tudok róla.
A Covid előtt egyébként járt nála egy magyar egyetemi és borász delegáció, akik az öreg ültetvényekről válogattak "kadarkának mondott" klónokat. Az egyik látogató magyar borász adott is neki ajándékba egy üveg Kadarkát, amelyről fotót mutatott. Egy Csutorás Kadarka Superior volt.
Az ültetvényen a "kadarka" fehér génmutációja is létezik. Ebből készül a birtok egyetlen fehérbora.
A kóstolt tételek alapján az albán kadarka sűrűbb szövésű, sötétebb tónusú, mint a mi fűszeres változatunk. Leginkább Saigmester Ernő szerémségi, vagy Szentesi Józsi nadapi és Gróf Buttler borászat egri tételeihez hasonló. Erőteljesen gyümölcsös (cseresznyés, meggyes) karakterű, a fajta egyértelmű védjegyével, a remek és hosszú savérzettel. Meglepően jó borok voltak, ha mondhatok ilyen illetlenséget.
A Skhodra tó környéke a 9.-10. században többször is része volt a terjeszkedő Bolgár Birodalomnak, így az is érthető, hogy miért terjedt el Bulgáriában is, Gamza néven. Hogy a bolgárok hozták-e ide, vagy innen vitték-e el, azt azonban nem tudjuk. Egy alaposabb genetikai vizsgálat nyilván tisztázhatná. Főleg, ha nagy klóndiverzifikációt lehetne Albániában kimutatni. Erre azonban a jelenlegi albán borászati szektor még nem elég érett, pontosabban még elegendő forrás sem lenne rá.
A bolgár Gamzákat leginkább a Bulgária északnyugati sarkában, a Duna mentén, a szerb és román határ közelében elhelyezkedő Vidinska Gamza borvidékről kóstolhatunk. Központja Vidin városa. Ez a terület ugyan a Dunai-síkság része, de fekvése miatt némileg eltér a többi dunai borvidéktől: éghajlatában a kontinentális hatások erőteljesebbek, a tél hidegebb, a nyár meleg és száraz, ugyanakkor a Duna közelsége mérsékli a szélsőségeket. A talaj összetétele változatos, löszös, agyagos és homokos váltakozásokkal, ami lehetőséget ad különféle stílusok kialakítására. A borvidék névadó fajtája a Gamza, amely különösen otthon érzi itt magát.
A helyi bolgár stílus klasszikusan könnyed, világos színű, élénk, piros bogyós gyümölcsöket idéző bor, amely alacsony tannintartalmával és friss savszerkezetével kifejezetten üdítő, könnyen iható és szerethető. Ezzel szemben hozamkorlátozással és a legjobb évjáratokban meglepően elegáns, fűszeresebb, komplexebb és teltebb tételek is születnek, amelyek 10 éves korukban is le tudtak nyűgözni.
Genetikai eredet:
Egy 2012-es publikáció alapján nagyon úgy tűnik, hogy a Kadarka egyik lehetséges szülője a török Papazkarasi, (Papaskara).
(Forrás: "Large-scale parentage analysis in an extended set of grapevine cultivars (Vitis vinifera L.)"; Thierry Lacombe - Jean-Michel Boursiquot - Vale´rie Laucou - Manuel Di Vecchi-Staraz - Jean-Pierre Pe´ros - Patrice This; Published online: 27 September 2012, Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2012).
Egyre több forrás fogadja ezt el, és elterjedése okán valóban szoros földrajzi kapcsolatban van a Balkán egykori trák területeivel. Így logikus lehet a kadarkával való genetikai kapcsolat is, de azért még további kutatások is szükségesek, hogy ezt 100%-os származásnak tekinthessük.
(A Papazkarasi jelentése törökül "Papok feketéje", ami feltehetően a bizánci szerzetesekre utal, akik ezt a fajtát termeszthették. Elterjedése leginkább az ókori Trákia területén (a mai Marmara) és Közép-Anatólia régiójában keresendő, 2010-ben mindössze 211 hektáron termesztették. Legjobb borait a bolgár határhoz közeli Kirklareli régióban találhatjuk, máladékos gránit talajon, kontinentális klímán. Itt a fürtök és a bogyó mérete, valamint a hozam is kicsi. A fajta borát kifejezetten jó (6-8g/l) savtartaommal írják le, mérsékelt (11-13%) alkohollal. Utóbbi időkben szívesen házasítják Merlot és Cabernet fajtákkal.
Kutatók szerint a fajta balkáni eredetű, és DNS vizsgálatok alapján feltételezik, hogy a Prokupac és az Alba imputotato természetes keresztezésének eredménye.
A Prokupac ősi balkáni vörös fajta, különösen Szerbiában, Koszovóban és Makedóniában elterjedt.
Az Alba imputotato kevéssé ismert, romániai fajtának tartott fehér szőlő. Ezzel szemben a VIVC (Vitis International Variety Catalogue) (http://www.vivc.de/index.php?r=passport%2Fview&id=14766) egy 2013-as genetikai kutatásra hivatkozva a fajta szülőiként két ősi magyart szőlőt a Sárfehért és Hamvast jelöli meg. A Sárfehér a filoxéra előtti Somlói borok alapvető fajtája volt, nem összekeverendő az Izsáki, vagy Fehér dinka nevű fajtával, amelyet 1999-ben kereszteltek át Arany Sárfehérré. A Hamvas szintén ősi magyar fajta, amelyet szinte teljesen eltüntetett a filoxéra. (Szentesi Józsefnél azonban még megtalálható, több évjáratát kóstoltam is.) A VIVC szerint a Hamvas a Barátcsuha, Barátköntös nevű fajtákkal azonos, amely nevek mind a "hamvas szürke" színű viaszos bogyóra utalnak.)
Összegezve: Ha a fenti génvonal igaz, akkor a Kadarka/Gamza egy ősi balkáni vörös (a Prokupac), és ősi magyar fajták (Sárfehér és Hamvas) keresztezéséből létrejött fehér szőlő (az Alba imputotato) közös gyermekének (a Papazkarasinak) a leszármazottja.
Dimjat / Dimyat
Bulgária egyik legjellegzetesebb és legelterjedtebb fehér szőlőfajtája, amely elsősorban a Fekete-tenger menti vidékhez kötődik. Bár a hagyomány szerint sokan egyiptomi, vagy keresztes lovagok által behozott szír eredetű szőlőként tekintenek rá, de a modern genetikai kutatások alapján bizonyítható, hogy egyik szülője a nyugati szőlők Casanovája, a Gouais Blanc (németül Weißer Heunisch), így féltestvére olyan nagynevű szőlőknek, mint többek között a Chardonnay, Aligoté, Gamay, Riesling és a magyar Furmint.
(Most nem megyek bele azokba az elméletekbe, miszerint a magyar "Hajnos" a VIVC és más ampelográfiai gyűjteményekben szinonimaként a Gouais Blanc szinonimájaként van feltüntetve. De ezt genetikai vizsgálat eddig nem támasztotta alá, igaz nem is cáfolta.)
A Dimjat másik szülője eleddig azonban ismeretlen. Elterjedése szinte kizárólag Bulgáriára korlátozódik, különösen Preslav, Shumen és Várna környékén található nagyobb ültetvényekkel, de megtalálható kisebb mennyiségben a Balkán más területein is, például Görögországban, ahol Damiatis vagy Zoumiatiko néven ismert, illetve a volt jugoszláv térségben, ahol a Smederevka elnevezést használják. Ezt azt suggalja, hogy a másik szülő valamilyen ősi helyi fajta lehet.
Ampelográfiai szempontból nagy bogyóiról és magas terméspotenciáljáról ismert, emiatt a hozamkorlátozás elengedhetetlen minőségi borának előállításához. Érése szeptember második felére tehető, ekkor a bogyók színe aranyló-rézsárga.
A dimjatból készült átlagos borok általában könnyedek vagy közepes testűek, illatos, virágos aromavilággal, amelyben gyakran megjelennek a friss alma-, citrus- és virágjegyek. Jó savtartása friss, üde érzetet ad a bornak, így főként reduktív technológiával készítve kiváló, könnyen fogyasztható fehérborokat ad. Ugyanakkor későbbi szüret esetén félédes vagy édes tételek is készülnek belőle, és a fajta a bolgár pálinkafőzésben, különösen a rakija előállításában is meghatározó szerepet játszik.
Megfelelő kézben - akárcsak a magyar furmint esetében - kiemelkedő szerkezetű terroir borokat adhat.
Mavrud / Mavroudi
Görög nyelvterületen a "Mavro" (fekete) előtagú elnevezés számtalan sötét bogyójú fajtára alkalmazzák, így gyakorta nem tudjuk pontosan mivel van dolgunk. Ezzel együtt általában a sima Mavroudi, vagy a Mavroudi Boulgarias név a bolgár eredetű Mavrud kékszőlő fajtát takarja. Bulgáriában hívják még Kachivela és Tsiganka néven is. A Cipruson elterjedt Mavro fajtához viszont semmi köze, ahogyan a görög Mavroudi Arachovis-hoz sem.
A Mavrud Bulgária egyik legősibb szőlője, legidősebb ültetvényeit Plovdiv környékén, Asenovgrad környékéről írták le. A környéken 5 klónját találták a fajtának (nagy, lapos és kisbogyójú, szürkés árnyalatú, illetve színes). Ez a fajta genetikai diverzitás erősíti a bolgár eredetet.
A legenda szerint nevét a 9. században kapta, amikor Krum Kán uralkodása alatt a borkészítést be volt tiltva. Egyszer egy oroszlán szabadult el a kán palotájában, és csak egy Mavrud nevű legény volt elég bátor, hogy szembe szálljon vele. Kiderült, hogy egy titokban termelt szőlőfajta borától volt ilyen bátor. Így kapta a fajta a Mavrud nevet, és a Kán újra engedélyezte a szőlőtermesztést.
2009-ben több mint 1700 hektáron termett. Jancos Robinson szerint a fajta kevésbé figyelemre méltó, mint a szintén ősi helyi Melnik fajta. Ezzel együtt szakértők szerint a jövő bolgár borászatának egyik nagy reménysége lehet.
Későn (októberben) érő és fagyérzékeny, viszont viszonylag ellenálló a gombás betegségekkel szemben.
Bora mély vörös, erőteljes tannin szerkezettel és jó savakkal. Ízjegyeiben fekete bogyós gyümölcsök, főleg a szeder dominál. Kifejezetten alkalmas hordós erjesztésre és érlelésre, amit helyben még mindig hajlamosak túlzásba vinni. Az új-világi stílust gyakran erősíti, hogy nemzetközi fajtákkal (elsősorban Merlot és Cabernet) szívesen házasítják.
Melnik / Shiroka Melnishka Loza
Tulajdonképpen Melnik nevű fajta nincs is, a köznyelvben a "Shiroka Melnishka Loza" (Széles Levelű Melnik) kékszőlő fajtát hívják így rövidítve. Mivel számtalan Melnik nevű fajta van, így néha körültekintést igényel, hogy mit is iszunk pontosan.
A fajtának semmi köze az azonos nevű cseh városhoz, a dél-nyugati bolgár középkori város nevét viseli a Pirin Hegység déli, görög határ menti régiójában.
Helyi körökben elterjedt, hogy Winston Churchill rajongója volt a fajtának, és évente 500 litert is rendelt belőle. Igaz-e vagy sem, de az tény, hogy az egyik legősibb és legjelentősebb / legérdekesebb bolgár vörös fajta. Egyes feltételezések szerint ázsiai származású, amelyet a trákok hoztak a vidékre az i.e. 2. évezredben. De olyat is olvastam, hogy eredetét a mai Szíria területén keresik. Erre nincs bizonyíték, igaz az ellenkezőjére sem.
Elterjedése leginkább Bulgária délnyugati részén, különösen a Struma folyó mediterrán klímájú völgyében jellemző. A mavrudhoz hasonlóan későn érő (október vége), fagyérzékeny, ellenben jól bírja a magas hőösszeget.
Még a helyi weboldalakon is gyakorta különböző klónjairól beszélnek, ide sorolva a Ranna Melnishka Loza (jelentése: Korai Melnik), vagy másnéven a Melnik 55 fajtát, illetve a Melnik 82 fajtát is. Ezek azonban az ősi Melnik fajtából kiinduló keresztezések. (lásd később).
Intenzív vörös borát gyakorta hasonlítják Châteauneuf-du-Pape boraihoz. Magas extrakt, erőteljes tannin és savszerkezet jellemzi, amelynek jól áll a hordós erjesztés és érlelés. Aromavilágában a cseresznyés-meggyes ízjegyek mellett dohány- és bőrösség lelhető fel.
Ranna Melnishka Loza / Melnik 55
Ez a fajta az ún. Korai Melnik, amely - ahogyan neve is mutatja - korábban, szeptember második felében érik.
A fajtát 1963-ban keresztezte a "Széles Levelű Melnik"-ből egy bolgár kutatócsoport. Céljuk egy olyan szőlőfajta megteremtése volt, amely az október közepén szüretelhető ősi Melnik fajtánál hamarabb beérik, ugyanakkor megőrzi annak egyedi jellemzőit. Az alkalmazott pollenkeverék tartalmazta a francia Durif, a Jurançon Noir, a Valdiguié és Cabernet Sauvignon fajtákat. Későbbi DNS vizsgálatok alapján végül a domináns szülőnek a Valdiguié bizonyult. (Ez utóbbi a filoxéra előtt meglehetősen elterjedt, melegtűrő és ellenálló, bár hétköznapi vörös bort adó dél-francia fajta. Emiatt fokozatosan visszaszorult. Fellelhető Algériában és Kaliforniában is, ahol gyakorta tévesen Gamay-nak hívják.)
Annak ellenére, hogy könnyen művelhető, stabil hozamú és ígéretes, elterjedése lassan haladt. A '90-es évek végén néhány magas pontszámú nemzetközi értékelés irányította rá a figyelmet, de csak 2006-óta államilag elismert fajta. 2009-ben alig 600 hektáron termett, főleg Melnik és Sandanski környékén.
Bora mély rubinvörös, érett-édes tanninokkal és jó savszerkezettel. Komplex ízvilágát gazdag gyümölcsösség (cseresznye, meggy, aszalványok), fűszerek, bőrös jegyek jellemzik, amelyeket a nem túlzásba vitt hordós csokoládés, vaníliás jegyek egészíthetnek ki.
Melnik 82
A Korai Melnik esetében leírt 1963-as keresztezési munka eredménye, szintén 'Széles Levelű Melnik" és a dél-francia Valdiguié keresztezéséből előállított fajta, a Korai Melnik testvére. Elterjedése erőteljesen korlátozott, 2008-ban mindössze 28 hektáron termesztették.
Atanasov és Zankov professzorok 1977-es publikációjukban (Lozarstvo i Vinarstvo 26(8): 5-9: "Melnik 82 - a new wine grape variety") ezt írják róla: "25 nappal a Shiroka Melnishka előtt érik és a 24% cukrot és 8,88 g/l savat tartalmazó bogyók nagy hozamot adnak. Ellenáll a Botrytis cinerea-nak, és kiváló minőségű vörös asztali borok előállítására alkalmas."
Borát Jancis Robinson jól érlelhető, jó tannin és savszerkezetű bornak írja le.
Melnik Yubileen 1300
Erről a fajtáról meglehetősen kevés az információ. Atanasov professzor 1984-es publikációja ("Gradinarska i Lozarska Nauka 21 (5): 75-79: Melnik Yubileen 1300") szerint Shiroka Melnishka és a grúz Saperavi keresztezésből származik. Fürtje viszonylag nagy (átlagosan 262g), a bogyók mérsékelten nagyok, vastag sötétkék bőrrel. A fajta ellenáll a Botrytis cinerea-nak és magas hozamokra(19 280 kg / ha) képes. Mustja átlagosan 22,6% cukor tartalmú, 7 g/l savtartalommal.
Melnishki Rubin
Szintén az 1963-as keresztezési munka eredménye, Shiroka Melnishka (Széles Levelű Melnik) és Cabernet Sauvignon keresztezése.
Rubin
1944-es keresztezés, Nebbiolo és Syrah szőlőfajták felhasználásával állították elő a Pleveni Szőlészeti és Borászati Intézetben. 1961-ben kapott állami elismerést, ezt követően terjedt el először Plovdiv térségben és később az egész országban. 2008-ban mindössze 165ha termelték, de kiváló adottságai miatt terjedőben van. Olyan sikeresen ötvözte a két fajta előnyös tulajdonságait, hogy a jövő nagy, nemzetközi szintű ígéretének tartják.
Jó cukorgyűjtő, de túlérésre kényes. Hogy savtartalmát ne vessze el a szüreti időpontot körültekintően kell megválasztani. Természetes édes változattal is találkozhatunk.
Fajta bora minta ötvözné a Nebbiolo hatalmas testét és magas tannin tartalmát, jól érlelhetőségét, amelyet szépen és elegánssá szelídít a fűszeres, de határozott savtartalmú Syrah karakter. Aromáit az édes gyümölcsök (málna, fekete ribizli, szilva, füge), a viola, fűszeresség és bors vezeti, amelyet hordós érlelésben szépen egészít ki a kávé, csokoládé és vanília. Nem idegen a fajtától az animális, gombás jegyek kialakulása sem, megfelelő palackérlelés esetén. Kiemelkedő minőségben struktúrája elegáns, tanninjai határozottak, de bársonyosak, karaktere gyümölcsös, fűszeres, és érleléssel komoly komplexitásra képes. Szerencsés esetben ehhez jó savszerkezet társul. A hordós érlelést is meghálája, főleg, ha sikerül az újvilági karaktert elkerülni.
Előszeretettel házasítják Mavruddal.
Pamid
Az egyik legrégebbi ismert bolgár kékszőlő fajta, amelynek története szorosan összefonódik a Balkán borkultúrájával. Régészeti és írott források alapján már a középkorban széles körben termesztették, sőt valószínű, hogy a fajta eredete még az ókori trák borászati hagyományokig nyúlik vissza. A Pamid sokáig a mindennapok bora volt Bulgáriában és a környező országokban, mert könnyen termeszthető, nagy hozamú és megbízható szőlőnek számított. Horvátország, Szerbia, Bosznia ?Plovdina?, Albániában ?Manaluki? néven ismert, de a szakirodalom a régi magyar ?Piros szlanka?-val is azonosnak tartja.
Genetikai - rokonsági kapcsolatait még csak részben sikerült feltérképezni, de a szakirodalom egyetért abban, hogy őshonos balkáni fajta.
Termesztése a filoxéra után főként Bulgáriában maradt jelentős, de kisebb ültetvényekkel Szerbiában, Észak-Macedóniában és Romániában is találkozhatunk. Ampelográfiai szempontból közepes méretű, lazább fürtöket és vékony héjú bogyókat hoz, amelyek hajlamosak a repedésre és kevésbé ellenállók a rothadásnak, ugyanakkor kedvező klímán bőven terem.
A Pamidot nem sorolják a magas minőségi potenciállal rendelkező fajták közé: borai általában halvány színűek, könnyed testűek, alacsony tannintartalmúak és mérsékelt savúak. Túltermelésben, átlagos minőségben borának aromatikája egyszerű, sokszor földes, enyhén gyümölcsös jegyekkel, de nem kiemelkedően intenzívek vagy komplexek. Éppen ezért a pamid hosszú időn át a helyi asztali borok, a hétköznapi fogyasztás és a nagy mennyiségű termelés alapja volt, és csak ritkán került palackozásra vagy exportra.
A modern borászati világban fokozatosan háttérbe szorult a nemzetközi fajtákkal szemben, mivel azok piacképesebb és komplexebb borokat adnak. Mégis, az utóbbi években egyre több bolgár termelő kezdett kísérletezni vele, hiszen a fajta jól illeszthető a könnyed, alacsony alkoholtartalmú, friss ivóborok és a helyi gasztronómia hagyományos világához.
Történelmi értékén túl, megfelelő kezekben - számomra Szentesi Józsi ősi magyar fajtáihoz hasonló - üde, jó savú és kirobbanón gyümölcsös borokat képes adni. Olyan igazi "gumibogyószörpöt" :-)
