Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
1.nap: Havanna
2.nap: Havanna
3.nap: Havanna-Vinales
4.nap: Vinales
5.nap: Soroa, Santa Clara
6.nap: Topes de Collantes, Trinidad
7.nap: Cienfuegos, Trinidad
8.nap: Camagüey
9.nap: Camagüey - Guardalavaca
10.-13.nap: Guardalavaca
14.nap: Vissza Havannába
15.nap: Búcsú
Kuba - összefoglaló
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2006.02.10., 14.nap: Vissza Havannába


Reggel 6-kor indulás a holguin-i reptérre, kb. 85 km. Útközben megtanítjuk a sofőrt ablakot párátlanítani :-). Az utak sötétben tragikusak, ön és közveszélyes, kivilágítatlan biciklisek és rozzant teherautók mindenhol.

A reptéren a csomagok feladása után realizáljuk, hogy a kézipoggyászban fel nem adható dolgok tömegével rendelkezünk. Hajszárító, vasaló, cd iró, fotósállvány, üveg. Izgalmat végül a rum vált ki, amit még a Hotel Sevillában kaptunk ajándékba. A két üveget megpróbáljuk önálló csomagként feladni, de nem nagyon tudják értelmezni. Végül egy önjelölt megmentőnk felzargatja a cargos embert, aki szakszerűen becsomagolja a két rumot. (2 cuc borravaló)
A reptéri ISO 9001-es büfében a táblán látható 12 féle szendvicsből 4 kapható: sajtos, sajtos-sonkás, sonkás-sajtos, és egy másképp szeletelt sajtos. "Thanks for your choice! Come back soon!" - hirdeti a szöveg az ár táblán... Végül is Kubában vagyunk vazze! :-)

40 perc késéssel kezdtünk beszállni, ahol az előzetesen már átvilágított és rumtalanított kézicsomagokat ismét egyenként megvizsgálják, de egészen a piperés és gyógyszeres cuccokig. Hogy egy belső járaton minek ez a felhajtás? Paranoiás egy kicsit a rendszer. A reptér beton palánkjain a feliratot olvasva már nem is csodálkozunk: "Socialismo O Muerte!" (Szocializmus vagy Halál!) Lefotózni sajnos nem mertük...
A repülés Havannáig 1óra 40perc. Csomagvárás 30 perc. Aztán 5-5 perc szünetekkel mindig 2 csomag jön a futószalagon. Azon vicceskedünk, hogy biztos valaki rohangál a gép és a szalag között 1-1 bőrönddel a kezében. Később egy üvegajtón keresztül rájövünk, hogy tényleg?. ;-)


Már rutinosan, ismerősként és éhesen érkezünk a Hotel Sevilla-ba. A pincér lassúsága most már kifejezetten idegesít mindenkit. Végül megérte, mert az ismert Tropical saláta mellett isteni tonhalas melegszendvicset kaptunk, a szokásos mojitóval. Ezután elintéztük a Tropicana Show jegyeinket. Nem a legdrágább, hanem a 75 cuc-os jegyek a jobbak, mint megtudtuk. Kártyával akartunk fizetni, amikor kiderült, hogy az eddigi 1,1 nem a kezelési költség százalékban, hanem a szorzó. Ez így összesen 10% rablás! Ki is fejtettem, hogy nálunk is volt kommunizmus, de ez már azért túlzás! Persze sok értelme nem volt vitatkozni, de érezhetően veszítjük a türelmüket a rendszerrel szemben. Végül is holnap megyünk haza...


Délután alkalmi városnézésre mentünk egy '59-es Buick cabrioval. Mindenkinek ajánljuk! 20 cuc-ban alkudtunk meg a 25-ről. Először keresztül kocsikáztunk az ismert belvároson túlra, a José Marti emlékműhöz, majd Castro munkahelyéhez és a kínai városrészbe.



A Miramar negyed villái és a német követség melletti park csodás, benne ezekkel a hatalmas légző-gyökeres fikusz fákkal. Arra jutottunk, hogy olyan lehet a belváros, mint nálunk az '50-es évek munkás betelepítései a műemléki belső városrészekbe, mert a kertváros sokkal felújítottabb és jobbszagú. Nyilván itt az emberek a magánházakat maguk tartják karban, amit a nagy bérházakkal nem lehetséges. Ráadásul az egzisztenciális helyzet sem hasonló.


Késő délután sétáltunk egyet a híres Malecón-on (tengerparti sétány), majd a meglátogattuk a La Bodeguita del Medio bárt a Vieja negyedben, a Plaza de la Catedral mellett. A hely Hemingway törzshelyeként az egyik turisták által leginkább látogatott bár, de helyeik is akadtak bőven. Kifejezetten hangulatos, de mivel tömegével hozzák ide vacsorázni a varaderoi turista buszokat, leülni nem tudtunk. Csalódást okozott, hogy a "törzsvendég" legendás Daiqiri-jét nem, csak 4 cuc-os átlagos mojitót kaphattunk.
Záró vacsoránk az első esti, a Plz. el Catedrálon lévő El Patió étteremben volt. A már szinte hagyományos lobsteres grill tálat kértük, de elkövettük azt a hibát, hogy fejenként egy adagot rendeltünk.


Este aztán irány a Tropicana Show. A taxissal be kell kapcsoltatni az órát, de a belvárosból egy út kb. 8-10 cuc. 1939 óta működő, a maga nemében látványos és profi show. Igaz én a "maga nemét" nem annyira kedvelem, de ha már itt van az ember... A lányok pici cicis gidák, tökéletes gömb popsival. A hely szabadtéri, fázósaknál legyen kardigán.



A belépőért kapunk egy-egy szivart, a lányok 2 szegfűt, és - nem kis pályáznak mert - 7 deci Old Havanna rumot, 4 kólát és 1-1 pohár pezsgőt. Étlap nélkül, még a megérkezéskor rendeltünk 3 koktélt. Kíváncsiak voltunk az árakra, de végül 15 cuc-ból megússztuk. Még egyszer biztos nem nézném meg.

Fotógaléria: Havanna