Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
1.nap: Havanna
2.nap: Havanna
3.nap: Havanna-Vinales
4.nap: Vinales
5.nap: Soroa, Santa Clara
6.nap: Topes de Collantes, Trinidad
7.nap: Cienfuegos, Trinidad
8.nap: Camagüey
9.nap: Camagüey - Guardalavaca
10.-13.nap: Guardalavaca
14.nap: Vissza Havannába
15.nap: Búcsú
Kuba - összefoglaló
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


2006.01.30., 3.nap: Havanna - Vinales


Reggeli előtt már "rutinoskén" konstatáljuk az információs pultnál csomagjaik után kutattató turistákat. Mi már tudjuk: ez itt "abszolútlí normáll és mannyana" :-).
Aztán délelőtt ismét kiderül, hogy nem egyszerű itt semmi. Még otthon lefoglaltunk és kifizettünk egy Hundai terepjárót. A voucer-ünk szerint a Cubacar irodát kell keresnünk, ami van is a Sevilla Hotel aljában. Első körben azt sem tudják, hogy lenne ilyen megrendelő, majd némi kavarás után egy puncibusz méretű fehér tragacs elé visznek, hogy ez az. Jelzem, hogy nem csak, hogy a csomagok, de 4 ember sem fér bele. Erre ide-oda jövés-menés kezdődik, ami szép lassan elhal. Hopp egy mojitó...

Közben kiderül, hogy valaki felhívott bennünket a szobában, hogy itt az autónk, de 10 perc után elment. A lányok aztán kikövetkeztetik, hogy a pasi a Park National szállóból jött és elmennek oda ügyintézni. Ott némi kiabálás után elhajtják őket, mert ilyen autó nincs, de ha mi terepjárót szeretnénk, akkor fizessünk rá. Végül feladtuk a terepjáró kérdést és délre lett egy Hundai Sonata-nk, ami egy normális méretű városi autó, légkondival. Állítják, hogy a hegyekben sem lesz vele baj...

Indulás előtt még beugrunk a közeli Corona szivargyárba, ami az előző ősz pusztító hurrikánjai (Katrina és Wilma) miatt bezárt, ugyanis elpusztult a termés nagy része. A shopban tájékozódunk az árak felől, majd irány a Pinar del Rio tartományban található Vinales.

Havannából azonban külön kaland kijutni. Tábla nincs és úgy tűnik még a helyi rendőr sem autózik sokat, mert senki nem ad egyértelmű felvilágosítást. A bérautó üzemanyag szintje vészesen alacsony, de az első kútnál amit találunk nincs "gazolina especial". 2 órás kavarás után - végre megtankolva (0.85 cuc/l) - az egyik kétségbeesett kézzel-lábbal-spanyolul feltett kérdésünkre egy úr visszakérdez: "Do you speak english?" Ekkora örömet! Egy gimnáziumi angol tanár volt, akinek az útmutatásai alapján sikerült kikeveredünk a városból.


Elindultunk Pinar del Rio felé az autópályának hívott képződményen, ami nem is olyan rossz, mint az amerikai útikönyvíró szerint. (No persze, mi pesti kátyúkhoz szoktunk ;-).) Érezhető, hogy az átlag fizetésből nem telik benzinre, mert csak elvétve van jármű.




Aztán hirtelen egy az út szélén veszteglő autó mellől kiugrik elénk egy srác, aki magyarázza, hogy lerobbant az autója és elvinnénk-e szervizbe? Olvastuk, hogy Kubába a stopposokat az állami autóknak kötelező felvenni, hiszen sokaknak ez az egyetlen közlekedési forma. Így megállunk és az ötödik helyre beszuszakoltuk - mint később a nevét megtudtuk - Pedro-t, aki agronómus. Egész jó értjük már a spanyol kiselőadást az út menti eukaliptusz és mangó erdőkről, valamint a dohánytermesztésről és fermentációról. A Cohiba-t mézzel, a Rómeó és Júlia-t és a Monte Christo-t csokoládéval fermentálják. Megerősíti az útikönyvet, hogy a régió a legjobb dohány és kávétermő vidék. Ő egyébként egy dohánytermesztő telepen dolgozik.
Az egyik falu előtt aztán kisvártatva meglátjuk a Pedro főnökét, akik a telep vezetője. Pedro hálából felajánlja, hogy szívesen megmutatják nekünk az ültetvényt. Így követjük őket.

Érdekes földeken járunk, tetszik nekünk, az autó is bírja. Mint megtudjuk a hurrikánok pusztítása miatt a dohány termés 8 hónapos késében van, újra kellett ültetni. Ezért van zárva több szivargyár. Az ültetvényen végig követjük a dohány útját a magtól, a szivarig. A növényről egyébként nyolcszor szüretelnek. A levél alja illatos, a teteje erős. A külső takaró levélnek szánt növényt zöldszínű hálókkal még a naptól is védik. Mire szivar lesz belőle 135 kézi műveletet végeznek, 1,5 éven keresztül. A cigarettának szánt dohányban a levél erezete is benne van, ami a nikotin 95 %-át adja. Ezért egészségesebb szivarozni - állítja barátunk...

Az "előadás" után kávézunk a farmon és mit ad Isten előkerül néhány adómentes szivar. Bizalmatlanok vagyunk, hiszen minden hivatalos helyről azt halljuk, hogy a hamisítványok minősége rossz. Kérdésemre azt válaszolják, hogy ezek az ültetvények szolgáltatják be az államnak a dohányt, a különbség csak abban van, hogy mennyi pénz kerül hozzájuk és mennyi az államhoz... Eszembe jut tokaji nagyapám és a számtalan borász, aki a rendszerváltás előtt ugyan olyan, de inkább jobb bort készített, mint a Borkombinát. Megnézzük a minőségi próbát is: kézben sodorva nem szemetel, takarólevele sima, lélegzik, a szívandó végét fújva jól átjárható, a takaró levél nem sérült. Illata és zamata is renden volt. Így úgy döntünk inkább a farmerek járjanak jól és veszünk 10-10 szivart fél áron.


Jó kedvűen indulunk tovább Vinales felé, ahol - amikor elénk tárul a panoráma - leseik az állunk. A Valle de Vinales-t (Vinales-völgy) 1999-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította és ez Kuba leglélegzetelállítóbb tája. Leginkább a dél kínai Csilin mészkőhegységhez hasonló, tűpárna vagy boglya (ún. mogote) alakú sziklák és hegyek labirintusa a trópusi esőerdős környezetben. Még a kréta korszakban - 100 millió éve - egy földalatti folyó-rendszer szabdalta keresztül barlangokkal a mészkő hegységet. Az évmilliók alatt a barlangfalak beomlottak és a cseppkövekkel borított járatok a szabad ég alá kerültek, majd az időjárás tovább mélyítette őket. A talaj termékeny, a jellemző növény a dohány, ananász, királypálma, az erdőket broméliák és orchideák lakják... Döbbenetes kiránduló hely!

Vinales faluban 2006-ban mindössze 200 turista fért el a szállodákban és ugyan voltak magán szobák is, de szerencsére így sem egy zsúfolt hely. (2020-ra ez megváltozott, mióta az országban engedélyezve lett az Airbnb, de ismerősök szerint továbbra sem számít tömeg nyaralóhelynek.) A mi szállodánk - az egyszerű, de tiszta és tágas szobákkal rendelkező - La Ermita - nagyon dögös fekvésű. Az egyik hegytetőről a völgyre néz, a látvány, a kert, a medence és a bár nekünk tökéletesen megfelelt. Az étterem teraszáról a lemenő napfényében csodálatos kilátás tárult elénk. A vacsora relatíve olcsó volt (45cuc 4 főre, leves, főétel, gyümi, koktél), de nem túl jó. Ezt azonban remekül ellentételezték a bár kiváló esti koktéljai 2 cuc-ért.


Fotógaléria: Vinales