Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
1.nap: Havanna
2.nap: Havanna
3.nap: Havanna-Vinales
4.nap: Vinales
5.nap: Soroa, Santa Clara
6.nap: Topes de Collantes, Trinidad
7.nap: Cienfuegos, Trinidad
8.nap: Camagüey
9.nap: Camagüey - Guardalavaca
10.-13.nap: Guardalavaca
14.nap: Vissza Havannába
15.nap: Búcsú
Kuba - összefoglaló
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


6. nap: Topes de Collantes, Trinidad (február 2. - csütörtök)


Reggel korán ébredünk (még mindig nem álltunk át teljesen). Az ajtó előtt két őszes hajú, de láthatóan európai ember somfordál felém, átható alkohol szaggal, szerintem még részegen. A hajnali kiabálás kiderül: az este finn szomszédaink keresték haverjaikat, így sikerült nekik kétszer is Zoliékra törni. Arra ébredtek, hogy valaki áll a szobában, majd egyszer még visszajöttek dörömbölni az ajtón. Őket zavarta el az ismeretlen hang, aki maga Zoli volt. No most jöttek bocsánatot kérni :) "Sorry, but we drank a lot! You know, because my new cuban wife …." kacsint rám az öreg J No erről ennyit. De legalább megnyugodtunk, hogy nem az ország biztonságával van baj…..

 

Reggeli után mégegyszer tiszteletünket tesszük a Che emlékműnél, amit a környéken posztoló rendőrök érdeklődve fogadnak, majd elindultunk Trinidad felé, keresztül a Sierra del Escambray hegységen. Az áthatolhatatlan hegyi dzsungel sokáig adott menedéket a forradalmi gerilla csapatoknak is, ahogy elnéztük teljesen érhetően. Az út első megállóhelyünkig - Topes de Collentesbe - csak 70 km, de több mint 3 órát mentünk.

Egyrészt a gyönyörű hegyek, pálma erdők és a dzsungel többször fotózásra késztetett, másrészt a leszakadt utak, disznónyi kátyúk, amit az esőzések és a hurrikánok mostak ki, kifejezett veszélyesek voltak. Este nem ajánljuk ezt az utat! Volt ahol kiszálltunk hárman az autóból, hogy ne érjen le „terepjárónk” alja.

 

 

 

Fotógaléria: Topes de Collantes

 

 

Topes de Collantesről alkotott első benyomásunk (Kurthotel) Batista diktátor 1937-ben építetett szocreal szerű ocsmánysága. Egykor szanatórium, ma gyógyszálló. A parkolóban nemzeti park bejárataként sokszor használt jegyet adtak el nekünk 6,5cuc/főért, de a könyv is ennyit írt, így nem zavartattuk magunkat. Mi megálltunk egy vízre és kávéra a parkolóban lévő „étteremben”, ami egy igen rossz szocreál művészfilm hangulatát, közönyét és mocskát egyesítő tragikomédia … A legjobb, ha a parkolóból egyből lemegyünk a vízesés felé lévő kakas bárba, ahol kellemes erdei környezetben és kedves pincérrel remek melegszendvicsek és koktélok várnak ránk. Itt szerelkezzünk fel ásványvízzel, mert a környék legnagyobb látványossága a Salto del Caburni vízesés 62 m magas, de kb. 500m szintkülönbség után érhető el. Mi könnyelműen elbénáztuk és érdemi víz nélkül indultunk el.

 

Az út elején vörös fejű angol turisták másztak felfelé, bunkó módra alig köszöntek. A vízesés felé csodás dzsungel várt ránk, mindenütt broméliák, orchideák, csodás epifitonok! Lélegzetelállító panoráma. Nehéz, térdpróbáló terep, lefelé kb. 1,5 óra nézelődve. Petrának meg is fájdult a térde, aki erre hajlamos vegyen térdvédőt. Úgy az út felénél rájöttünk, hogy itt majd fel is kell menni, de ha már elindultunk nem adjuk fel. Egy szembe jövő szintén vörös fejű szuszogó úriember - akiről kiderült, hogy kanadai magyar - azonban bíztatott, hogy megéri. Már sejtettük, hogy a fenti angolok sem bunkók voltak, csak nem kaptak levegőt J

 

Lent ilyenkor is látványos vízesés rendszer és természetes, fürödhető medencék várják az embert. Nálunk nem volt fürdőruha sem, és nyomasztott a visszaút, így 20 perc pihenő után elindultunk, nehogy lemenjen a nap. Visszafelé az első 20 perc nagyon nagy szívás volt. Víz nélkül, 90%-os kaptató, 35 fokban, 98%-os párában, 10 kilós fotós felszereléssel-állvánnyal és ehhez igazából edzetlen koca-turistaként … 

 

Szerencsére Zoli 2 parkőrbe botlott, akik ezt az utat lóval járják. Meg is alkudtunk 10 cuc-ban és felpakoltuk a lányokat (”le van a gond” J) és a fényképezős cuccot. Így végül 45 perc alatt felértünk. Hősnek éreztük magunkat a végén, a Kakas bárban Cuba Librevel, melegszendviccsel és mangó lével ünnepeltünk. Csodás út volt, megérte !

 

A túra - ha valaki nem sportból rohanja végig - szum 3-4 óra. Túra cipő feltétlenül, fájós térdűeknek ízületszorító ajánlott. De ne hagyja ki senki, aki arra jár!

 

 

 

 

Innen Trinidad 20 km. Jobb az út, a szárazabb, déli hegyoldalak végig hatalmas virágzó agavékkal borítottak.

 

Hosszas elmélkedés után, fáradtan, de végül is már most megálltunk Trinidadban. (Jó tanács, hogy a város központ felé közeledve sok helyen integetnek a helyiek, hogy nem lehet behajtani, álljunk meg, ez parkoló. Ez általában nem igaz, menjünk a táblák szerint, a hivatalos kitáblázott parkolókig, ahol őr is van (1 cuc).)

 

Megérte megállnunk. Ugyanis du. 4-6 között tökéletesek a fények és már elmentek a varaderoi turista buszok. Kényelmesen sétálunk és már nem mindenki nekünk akar eladni, az igazi birkáló turista már elment.

 

Első látnivalónk a gyönyörű 18. századi Assisi Szent Ferenc zárda, aminek udvarán tankok, fegyverek és egy lelőtt U-2-es amerikai kémrepülőgép törzse fogad. Hamar kiderül, hogy a templom a terrorizmus elleni harc múzeuma lett. És a terrorizmus minden, ami nem a kubai forradalom …

 

Trinidad igazán színes, bájos, megkapó, koloniál stílusú város. Múltja 1514-ig nyúlik vissza, de virágzása az 1800-as években kezdődött, amikor 50 cukormalmot építettek a közeli Valle de los Ingeniosban. Ezzel alapozták meg a város cukoriparát, ami fellendülést és gazdagságot hozott a városnak és környező farmoknak, birtokoknak.

 

1988-ban a Világörökség része lett, így támogatást kaptak a felújítások egy részére. A fő látványosság a történelmi belváros, a Plaza Mayor valóban gyönyörű, bár a Szentháromság-plébániatemplom tetején lévő vörös csillag kicsit illúzió romboló….

 

Érdemes sétát tenni nem csak a központi részeken. Az eldugott sikátorok macskakövein játszó gyerekek, dominózó öregurak, a leomlott vakolatok mögött is felsejlő egykori gazdagság … 150 éve áll itt az idő.

 

Este megérkeztünk a közeli Karib tengerbe nyúló Playa Ancon félszigetre, a Hotel Brissas Trinidad del Mar-ba. 241 szobás, néhány éves, tipikus 4 csillagos all inclusive szálloda. Jó a kaja, dögös kilátás az erkélyről, szép szobák, és korlátlan coctail fogyasztás, amit zavaróan műanyag pohárba töltenek. Egy kis pihenésre jó, de nekünk túl sok a puccos kanadai nyugdíjas. Első este érezzük: 2 hétig Isten ments, de talán 3 napig sem.

 

Fotógaléria: Topes de Collantes
Fotógaléria: Trinidad
Fotógaléria: Playa Ancon