A város rövid története
Mielőtt kirándulásra indulnánk, nem árt röviden tisztáznunk magunkban a város múltjának fontosabb pontjait. A környék már az őskorban is lakott volt, amiről a Yarimburgaz barlangban talált kőkorszaki, valamint a Fikirtepe dombon talált rézkorszaki leletek is árulkodnak. Az igazi szenzáció egészen friss, ugyanis 2009. januárjában a Marmaray alagút építése közben egy 8000 éves település nyomaira és családsírokra bukkantak, ami új időhorizontra helyezi a város történelmi múltját. Az ie. 13.-11. század körül a trákok két települést építettek itt Lügosz, és Szemisztra néven. A mai Kadiköy negyedben pedig egy föníciai település nyomait találták meg, amelyet megarai görögök alapítottak az ie. 7. században.
Lügosz halászfalu helyére - amely valahol a mostani Topkapi Palota helyén található és egy falmaradványa is megnézhető - álmodta meg Büzasz (Byzas) megarai király új otthonának megépítését. A legenda szerint mielőtt elindult volna új hazát keresni, a delphoi jósdában azt a tanácsot kapta, hogy "Menj a vakokkal szemben". A telepesek a Boszporuszon hajózva csodálkozva vették észre, hogy míg az ázsiai oldal lakott, a szemben lévő csodálatos fekvésű földrész lakatlan. Úgy vélték hát, ők a "vakok", akik szemben laknak a lehetőségek földjével. Így jött létre az új város, ami alapítója után a Byzantium nevet kapta.
Stratégiai jelentősége, mind katonai, mind kereskedelmi szempontból megkérdőjelezhetetlen volt, így város gyors fejlődésnek indult. Hamarosan Nagy Sándor birodalmának, majd egészen az ie. 133-as római hódításig a Pergamoni Királyság fontos városa lett.
A Római Birodalom végnapjaiban Nagy Konstantin 330-ban Nova Roma, majd Konstantinápoly (Constantinopolis, "Konstantin városa") néven a birodalom új fővárosává emelte.
I. Theodosius fiai - 395-ben bekövetkezett halála után - a birodalmat testvér háborúskodást követően kettéosztották. Konstantinápoly a Keletrómai Birodalom fővárosa egyben Európa legnagyobb városa lett. Később - Róma hanyatlásával párhuzamosan - egyre inkább Bizánci Birodalomnak kezdték hívni. A görög befolyás mindig is erősebb volt a latinnál, így az egyház szakadása után Bizánc lett az ortodox kereszténység központja. A birodalom legnagyobb méreteit Justinianus (527-565) uralkodása idején érte el. É-Afrikán át egészen dél Spanyolországig terjedt, magában foglalta az egész Balkánt, és Itáliát is.
Ravennában - ahol a császár udvartartást is berendezett - mai is látható az őt és feleségét, Theodóra császárnét ábrázoló mozaik portré a San Vitale-templomban.
600 év háborúskodással teli és virágzó év után a birodalom hanyatlásának jelei érdekes módon nyugatról érkeztek. Évszázadokon keresztül visszaverték és megállították az arab és bolgár terjeszkedés több hullámát, míg 1204-ben a negyedik keresztes hadjárat során - Velence bíztatására - a keresztesek elfoglalták és kifosztották a várost. Miközben több terület Velence és más kishercegségek befolyása alá került, Konstantinápolyban kikiáltották a Latin Császárságot Flandriai Balduin vezetésével. 1261-ben VIII. Mihály ugyan visszafoglalta, de a város már sosem nyerte vissza régi fényét.
Miközben Bizánc a nyugati kereszténységgel hadakozott, a térségben már megerősödött, sőt körbe is zárta a birodalmat egy új erő: az Oszmán Birodalom. Számos próbálkozást követően, Bizánc falainak bevétele 1453. május 29-én, 53 napos ostrom után, "A Hódító" II. Mehmed szultánnak volt köszönhető. A város hamarosan az Oszmán Birodalom harmadik fővárosa lett. És az is maradt egészen a Török Köztársaság kikiáltásáig, amikor is 1923-ban Atatürk a fővárost Ankarába helyezte át.
|
Fotógaléria: Isztambul teljes
|
