Hol aludjunk?
Rengetek a turista, és ennek megfelelően fejlődik a szállodaipar, és rengeteg az étterem. Szállodák terén azért eléggé el vannak kapatva. A budapesti 5 csillagos árakon itt egy jobb 3-4 csillag közötti belvárosi szállót kapunk a Sultanahmet negyedben. 70-100 euró körül általában felújított, de nagyon kicsi, történelmi hangulatú szobában lakhatunk, különösebb szolgáltatás nélkül. A kínálat végén például a Four Seasons és a Ciragan Palace Hotel Kempinski Boszporusz partján álló, egykori palotákban kialakított szállodái állnak, ahol egy éjszakáért akár 2000 eurót is fizethetünk.
Mi városnézésre érkeztünk, így elkerültük a pihenésre is alkalmas szállókat, amelyek ára bizony 300 euró/éjnél kezdődik. Célunk az volt, hogy a történelmi belvárosban (Sultanahmet negyed), gyalogtávolságra lakjunk a főbb látványosságoktól.
Választásunk a kedvező árú, kiváló fekvésű és az internet alapján barátságos stílusú Megara Palace Hotelre (http://www.megarahotel.com) esett.
Első estére túl volt bookolva a hotel, így a közeli Megara Botique-ban kaptunk szobát. Célnak ugyan ez is megfelelt volna, ráadásul viszonylag új, de azért a Palace nekünk jobban tetszett. A szobák nagyobbak picivel, talán szebbek is, és az emeleti teraszos étterme is meggyőzőbb volt. Ez utóbbinak remek kilátása van az Aranyszarv-öbölre. A földszinti lobbyból pedig a Topkaki Palota falaira láttunk rá.
A szálloda ódon hangulatú, kicsit kopott, de nagyjából tiszta, a személyzet kedves, segítőkész. 1 hét „bentlakás” után kifejezetten családias hangulat uralkodott. A szobák nem óriásiak, egy heti ruhát ki sem lehet pakolni a szekrénybe. Összességében korrekt, 2-3 csillagos városnéző szállás, kiváló helyen. Főleg rövidebb tartózkodásra ideális. Az emeleten nagyobb, saját teraszos szobák is vannak, természetesen magasabb áron.
A legnagyobb attrakció a Jakob nevű papagáj volt, aki a lobbyban tölti életét Mr. Hassan mellett, és így megtanulta a napi turista kommunikációt. Több nyelven köszönti az érkezőket, utánozza a telefoncsöngést, úgy beszél, mintha telefonálna. Közben tüsszög és szívja az orrát. A legmókásabb az volt, hogy megtanulta „pisszegve” hívni a macskát, mint az ember. Illetve élethűen nyávog is ? Már ezért megérte idejönni.
(Most éppen, ahogy ezt írom Jakob az öregúr hangján köhécselve hívja fel magára a figyelmet :). Állítólag, ha nem beszélgetnek vele, hangosan hívogatja az embereket törökül. „Gyere ide!”)
Hogyan közlekedjünk?
Sultanahmet negyeden belül gyalog bárhová eljuthatunk. A kevés számú metro-villamos vonal teljesen jól használható. Eljuthatunk vele az óváros nyugati városfaláig, a Galata városrészen túlra a Dolmabache palota közelébe, illetve a Taksim térig. A villamos peronra automata kapukon keresztül juthatunk be, amelyre őrök vigyáznak. A kapu zsetonnal nyílik, amit minden megállóban vehetünk 1.40 líráért. A buszhálózat alapvetően jó, mi a Boszporusz hídig, az Ortaköy Dzsámiig mentünk vele. Jegyet a buszon utazó árustól vehetünk.
Ázsiai oldalra tömegközlekedve legcélszerűbb menetrendszerinti hajóval mennünk, de dugó esetén az Aranyszarv-öböl partja mentén sem rossz ötlet.
A távolságok másfelé hatalmasak lehetnek. Órákat utazhatunk a közigazgatási határon belül. Ha Ázsiába megyünk autóval - a kevés híd miatt - ez még több lehet.
Reális és megfizethető alternatíva a taxi, főleg este. Napközben a legtöbbször felesleges kiadás. Népszerű turistahelyekről előfordul, hogy 5 líra helyett, 30 az ajánlat. Mi az Eminönü negyed kikötőjénél lévő Egyiptomi (fűszer) bazártól 15 lírát fizettünk, miután az első taxis 30-at akart kérni. Reális az 5 lett volna, de egyébként villamossal meg 1,40 és 4 megálló. Ezeket a helyzeteket kerüljük, illetve figyeljünk a bekapcsolt órára!
Néhány reális díj: Taksim-Sultanhamet: 14 líra. Nagy Bazár – Fatih Mecset: 8 líra. Eminönü – Topkapi Palota: 5 líra. Sultanhamet – Kariya Múzeum: 14 líra.
|
Fotógaléria: Isztambul teljes
|
