PRIORATI BORSTÍLUSOK ÉS EREDETVÉDELEM
A II. Világháború utáni borokat a kíméletlen talaj, a hőség és a kevés csapadék miatt túlérettség, magas alkohol és maradék cukor jellemezte. Ehhez még hozzájárult egy helyi speciális borkészítési eljárás, amely az olasz Amarone borokhoz hasonló. Ezek az ún. "rancio" borok, amikor túlérett szőlőt gyékényen szárítják, ezzel tovább koncentrálva a cukrot. A kierjedt bort néha még erősítették is, de szinte mindig maradék cukros volt. Hogy rontsanak a helyzeten - nem teljesen világos célból - egy ideig napon tárolták, és a nem teljesen feltöltött hordóban érlelve még oxidálták is. Ami a legrosszabb, hogy az új évjárat bora gyakran - valamiféle félreértelmezett solera rendszerhez hasonló megfontolásból - régi seprőre került, így elvileg akár évszázados borokat is tartalmazott egy-egy hordó. Ez a fajta technológia rendkívül érzékeny, nem csoda, hogy ezeket a jellemzően magas alkoholú, ihatatlan szörnyeket magas illó és egyéb borhibák is jellemezték. Persze már akkor is léteztek végtelenül komplex nagy borok is, de nem ez volt a gyakori.
A fent bemutatott történelmi események hatására az 1980-as években a művelt területek alig haladták meg az 500 hektárt, ami az 1830-as évekhez képest mindössze 10%-ot jelentett.
A terület rendkívüli adottságait csak az 1970-es évek végén - ahogyan jellemezték később - "Priorat patriarchája, egy látnoki hippi" fedezte fel újra, René Barbier, a későbbi Clos Mogador borászat alapítójának személyében. Ő volt, aki elsőként látta meg a fantáziát ebben a kis borvidékben és ő beszélte rá többek között a rioja-i "fenegyerek" Alvaro Palacios-t (Clos Dofi, ma Finca Dofi borászat) is, hogy területet vásároljon itt az 1980-as évek végén. Az őshonos fajták mellett Merlot, Syrah és Cabernet szőlőt is telepítettek. Őket követte a Clos Erasmus, Clos Martinet és a Clos de l'Obac birtokok megalapítása.
Elkezdődött Priorat fényes fejlődése, és ezzel együtt az árak emelkedése is, elsősorban az érdekességre vágyó amerikai piac keresletének és fizetőképességének köszönhetően. A nevesebb borászatok tételei 30-50 eurónál, míg egy-egy kiemelkedő tétel (pl. Palacios L'Ermita-ja) akár 3-400 eurós áron kerültek forgalomba. 2019 januárjában a web shopokban a 2015 és 2016-os évjárat már 1000-1200 euróba került. 2024-ben a 2020-as Álvaro Palacios L'Ermita már 1800 euro.
Ma (2024) 11 településen kb. 100 borászat tevékenykedik. A művelt területek nagysága kb. 2200 hektár, ami 5 éve (2019) még 1800 hektárt volt. A vidék központja a bájos középkori kisváros Gratallops, ahol 2-3 kisebb szállodában alhat a lelkes borturista.
A rendkívül köves, teraszos ültetvények művelése jellemzően csak kézi munkával, lóval és öszvérrel lehetséges, emiatt nem olcsó mulatság. Egyik kísérőnk elmondta, hogy a vidék munkalehetőségei korlátozottak (legalábbis 2012-ben), így nem okoz gondot a munkaerő toborzás, de latin-amerikai és észak-afrikai bevándorlók is kiveszik részüket a munkából.
A borstílusok érdekesen alakulnak. A maradékcukor és magas alkohol problémakör kezelése komoly kihívást jelent, ahogyan a túlérett lekváros, túl tanninos és túl fás karakter sem mindenkinek vonzó. Vannak termelők, akik ezeket a robosztus csodákat egyértelműen az amerikai közízlésre szabják. Ebből a szempontból nekünk az öregebb Garnacha (főleg a G. Peluda) és Carinena ültetvények, visszafogott hordóhasználatú tételei meggyőzőbbnek bizonyultak. Egyre több termelő részesíti előnyben a szellős, hűvösebb, nem déli fekvésű területeket, és kerülik a túlérettséget, valamint a túlzott extrakciót. Egyre többen tudatosan kerülik a fa (de legalábbis a túl sok fa) használatát is. Ezek rendkívül ásványos, komplex és remek savszerkezetű, végtelen elegáns borok.
Az eredetvédelem főbb pontjai
A Priorat DOCa (DOQ) boroknak szigorú eredetvédelmi előírásoknak kell megfelelniük, amelyek a minőség és a terroir kifejeződésének biztosítását szolgálják. Ennek főbb pontjai:
Szőlőfajták:
A Priorat DOCa területén a szabályozás meghatározza az engedélyezett szőlőfajtákat. A legjellemzőbb helyi fajták a Garnacha (Grenache) és a Carinena (Carignan), amelyek a régió fő alkotói. Azonban kisebb mennyiségben más fajták is engedélyezettek, például a Syrah, Cabernet Sauvignon, Merlot, illetve fehér szőlők esetében - amelyek nem érik el a borvidék 10%-át sem - a Garnacha Blanca, Macabeo, Pedro Ximénez, és a Chenin Blanc.
A fajtaösszetétel így alakul: Garnacha (Grenache): 39%; Carinena (Carignan): 27%; Cabernet Sauvignon: 14%; Syrah: 12%; Merlot: 6%; Fehér szőlőfajták: 7%.
A nemzetközi fajták engem nem hoznak lázba és a 2000-es évektől a kereslet is inkább a hagyományos fajták felé fordult. Egy ilyen pici, 3 somlónyi borvidék esetében logikus, ha az ember nem egy újabb "merlottra" vágyik :-).
(A fajta leírásokat lásd
külön fejezetben)
Hozamkorlátozás:
A hozamkorlátok meghatározása a minőségbiztosítás egyik legfontosabb eleme. Az átlagos terméshozam 60 q/ha, de gyakori a 10-40 q/ha terhelés is, amely magas minőségű, koncentrált szőlő termelését eredményez.
Érlelési idő és kategóriák:
- Crianza: Legalább 6 hónap fahordós érlelés és összesen legalább 2 év palackos érlelés.
- Reserva: Legalább 12 hónap fahordós érlelés, további 24 hónap palackban.
- Gran Reserva: Minimum 24 hónap fahordóban és további 36 hónap palackos érlelés szükséges.
Az előírások kiterjednek a kézi szüret és a termés feldolgozásra, valamint a borkészítési technológia és beavatkozások minimalizálására, a helyi palackozási előírásokra is.
Eredetmegjelölési kategóriák
A DOC(Q) minősítést követően a borok - az érlelési kategóriákon (Crianza, Reserva, Gran Reserva) túl - egy egyszerűbb rendszert követtek, amely kevésbé hangsúlyozta a borok származási helyét. Ezen rendszer fő kategóriái az alábbiak voltak:
- DOQ Priorat: ezt a minősítést kapták, ha a borok termelési és minőségi szabványoknak megfeleltek, de nem léteztek további, finomabb kategóriák, amelyek a dűlők vagy falvak szintjére mentek volna le.
- Vi de Vila: Falu szintű megkülönböztetés, amelyet 2009-ben vezettek be. Ez volt az első terroir-orientált kategória, amely lehetővé tette, hogy egyes borokat a szőlőültetvény pontosabb földrajzi helye szerint, Priorat különböző falvaihoz rendelve lehessen címkézni. Ez volt az első lépés a terroir fontosságának kiemelése felé, de nem ment tovább a falu szintjénél.
A helyi borászok - kezdetben szabályozás nélkül - elkezdtek további két kategóriát használni, amelyet Burgundia eredetvédelme ihletett:
- Vi de Coster: Lejtős, meredek területeken termesztett szőlőből származó borok, amelyek a Premier Cru kategóriának felelnek meg.
- Vi d'Altura: Magas fekvésű dűlők borai, amelyek gyakran frissebb, komplexebb karaktert kapnak. Ezek a Grand Cru besorolással egyenértékű borokat jelentik.
Ezzel párhuzamosan, hogy még inkább belezavarodjunk a terminológiába, az országos szintű spanyol eredetmegjelölés is ismer egy különleges kategóriát, a "Vi de Finca" megjelölést, amely kifejezetten Katalóniára jellemző, és az "Institut Catalá de la Vinya i el Vi" (INCAVI) által szabályozott kategória. Ez a minősítés a katalán borászatok legmagasabb szintű elismerése, amelyet szigorú követelmények teljesítése esetén ítélnek oda.
A "Vi de Finca" borok valójában meghatározott dűlős tételek, amelyek egyetlen, jól körül határolt ültetvényről származnak, amelynek egyedi terroirja és hosszan - legalább 10 éve - fenntartott, ellenőrzötten kiemelkedő minősége van. A hozamokat korlátozni kell, hogy a terroir karaktere a lehető legjobban érvényesüljön a borokban. A maximális lékinyerés 650 ml/kilogramm. A bort kizárólag legfeljebb 600 literes tölgyfahordóban érlelik. (Emiatt sok hordót elutasító termelő nem is indulhat ezen címért.)
(Spanyolország más részein is léteznek hasonló, magas szintű minősítések, amelyek a borok kiváló minőségét és egyedi terroirját hivatottak kiemelni.
Ezek közé tartozik a "Vino de Pago" kategória, amely az egész ország területén alkalmazható.)
2023 decemberéig az alábbi borok rendelkeztek Vi de Finca minősítéssel Katalóniában:
- Clos Mogador - Clos Mogador (DOQ Priorat) (elsőként)
- Vall Llach - Mas de la Rosa (DOQ Priorat)
- Mas d'en Gil - Coma Blanca és Clos Fontá (DOQ Priorat)
- Jean Leon - Vinya La Scala (DO Penedés)
- Abadal - Abadal 3.9 (DO Pla de Bages)
- Vinyes Domenech - Teixar (DO Montsant)
- Heréncia Altés - La Serra Blanc (DO Terra Alta)
- Edetária - Edetária Selecció El Mas (DO Terra Alta)
Prioraton belül azonban komoly munka folyt annak érdekében, hogy a borokat még inkább összekapcsolják az adott dűlővel vagy parcellával, hasonlóan a burgundiai eredetmegjelölési rendszerhez. A szabályozó tanács igazgatótanácsának tagjaként Alavaro Palacios volt a besorolás egyik fő mozgatórugója, aki a régió legnagyobb termelőjeként is jelentős befolyással bír.
Végül 2017-ben bevezették az ún. "Els noms de la terra" ("A föld nevei") elnevezésű rendszert, amely elsősorban az ültetvények sajátosságaira és egyediségére fókuszál.
FŐ HATÁLYOS PRIORATI KATEGÓRIÁK:
- DOQ Priorat (regionális bor): Az appelláció bármely területéről származó szőlő.
- DOQ Priorat Vi de Vila (falubor): Már 2007 óta létezik. A Consejo Regulador által meghatározott, a falu határain belül termesztett szőlő. Saját vagy hosszú távra (legalább hét év) bérelt szőlőültetvényekről készült. Maximális terméshozam: 7 000 kg/ha a fehérborok esetében; 5 000 kg/ha a vörösborok esetében. Minimum 60 % Garnacha és/vagy Carinena. A szőlőültetvények 90%-ának legalább 10 évesnek kell lennie: a fennmaradó 10%-nak legalább 5 évesnek kell lennie.
- DOQ Priorat Vi de Paratge (lieu-dit): Egyetlen helyen vagy paratge-on termesztett szőlő, amelynek határait a Consejo Regulador határozza meg. A "paratge" egy katalán kifejezés, amely konkrétan egy meghatározott földrajzi területre vagy dűlőre utal, amely sajátos mikroklímával, talajjal és más természeti adottságokkal rendelkezik. Saját tulajdonú vagy hosszú távon bérelt szőlőültetvényekről (legalább hét év). Maximális terméshozam: 6000 kg/ha a fehérborok esetében; 4000 kg/ha a vörösborok esetében. Minimum 60 % Garnacha és/vagy Carinena. A szőlőültetvények 90%-ának legalább 15 évesnek kell lennie, a fennmaradó 10%-nak legalább 5 évesnek kell lennie.
- DOQ Priorat Vinya Classificada (premier cru): A Consejo Regulador által minősített egyetlen szőlőültetvényen (dűlőben) termesztett szőlő. Saját tulajdonú vagy hosszú távon bérelt szőlőültetvényekről (legalább hét éve) készült. Maximális terméshozam: 6000 kg/ha a fehérborok esetében; 4000 kg/ha a vörösborok esetében. Minimum 60 % Garnacha és/vagy Carinena. A szőlőültetvények 80%-ának legalább 20 évesnek kell lennie: a fennmaradó 20%-nak legalább 5 évesnek kell lennie. Legalább ötéves nyomon követhetőség a minőség fenntartásról.
- DOQ Priorat Gran vinya Classificada (grand cru): A Consejo Regulador által minősített egyetlen szőlőültetvényen (dűlőben) termesztett szőlő, hagyományos termesztési módszerekkel. Saját tulajdonú vagy hosszú távon bérelt szőlőültetvényekről (legalább hét éve). Maximális terméshozam: 4000 kg/Ha a fehérborok esetében; 3000 kg/Ha a vörösborok esetében. Legalább 90% Garnacha és/vagy Carinena. A szőlőültetvények 80%-ának legalább 35 évesnek kell lennie, a fennmaradó 20%-nak legalább 10 évesnek kell lennie. Legalább ötéves nyomon követhetőség
- Vinyes Velles: Öreg tőkék megnevezés, amely minden kategóriában felhasználható. A szőlők minimum 75 évesek, vagy 1945 előtt telepítettek.
|
Fotógaléria: Katalán Cava túra - 2012
|
