PRIORAT D.O.C BORVIDÉK
Priorat, Rioja mellett az egyetlen DOQ (azaz Denominacio d'Origen Qualificada/Calificada) besorolású terület, amely a legszigorúbb eredetvédelmi kategória Spanyolországban. A DO besorolást 1954-ben, míg a DOQ státuszt a katalán hatóságok 2000-ben adták meg számára. Érdekes, hogy ezt Madrid csak 2009-ben ismerte el. (Talán még ebben is megjelenik a spanyol-katalán ellenérzés?)
A borvidék területe 17.629 hektár, ebből 2024-ben 2.196,8 hektár volt szőlő, amelyet 511 termelő művel. Közülük 100-an készítenek saját márka alatt bort.
Priorat Katalónia, ha nem egész Spanyolország, "Montalcino"-ja, vagy éppen "Barolo"-ja, ami az 1990-es évekre sem minőségével, sem árával nem maradt el a toszkán és piemonti csoda mögött. De az olasz párhuzam nem teljesen fedi az igazságot. Szerintem mind méret, mind geológiai adottságok, mind fajtaösszetétel okán inkább hívnám a katalán Somlónak. És én legalább annyira szeretem is :-).
A terület magas hegyekkel védett, ahol rendkívül kevés a csapadék, így a tápanyagszegény talajon, és rendkívül alacsony terméshozam mellett, hihetetlenül koncentrált borok készülnek. Szerencsére a napi hőingás is magas, így a savkészletet is meg lehet őrizni.
A talaj is megér egy misét, ami jellemzően fekete-barna pala, kvarc és csillámpalás összetételű, gyakorta mállott. Helyi nyelven ún. "llicorella" (kiejtés: "jikorej"), de írják icorella, llicorell vagy llecorell néven is. A legtöbb szakíró egyetért benne, hogy a kelta "kő" szó köszön vissza a megnevezésből, hiszen geológiai értelemben nem egy kőzet, vagy talajtípussal állunk szemben. A kelták bizonyítottan már i.e. 1500 körül éltek itt, és feltehetően ők lehettek az első szőlő termesztők is.
A tipikus priorati talaj az alábbiak keverékéből áll, változó összetételben:
- Karbon pala: A Földtani Karbon korszak (350 millió évvel ezelőtt) keletkező finom vagy nagyon finom textúrájú metamorf kőzet. A szín és a megjelenés szempontjából változatos morfológiát mutathat. Uralkodó színe kékes, zöldes, vagy barnás.
- Pissarra Gresosa (katalánul Saldo): Szintén Karbon korú, barnás színű metamorf kőzet, amely üledékes, szemcsés homokkőből áll. Általában blokkokra töredezik.
- Devon pala: Devon korszakból (400 millió év) származó finom vagy nagyon finom szerkezetű metamorf kőzet. Alap színei a sötét kék, a szürke vagy a fekete, de gyakran tartalmaz kvarcot, vöröses-sárgás színű oxidokat.
- Fillit: Szintén Karbon korú, agyagos, márgás és kvarc tartalmú üledékből átalakult, szürkés színű metamorf kőzet, egyfajta kristályos pala. Prioratban gránittal is érintkezett, jellegzetesen pöttyös-szeplős megjelenésű.
- Kvarcit: 570-240 millió évvel ezelőtt, tiszta kvarc homokkőből magasnyomáson keletkező, rendkívül kemény, magas szilícium-dioxid tartalmú metamorf kőzet.
- ezenkívül előfordulnak még konglomerátumok, szarukő, stb.
BORTÖRTÉNELEM
A Priorat régió szőlőtermesztésének története az ókorig nyúlik vissza. A római hódítás előtt a területet ibér törzsek lakták, akik valószínűleg ismerték a szőlőt, de a szőlőművelés és borkészítés elterjedésére nincs konkrét bizonyíték ebből az időszakból.
A rómaiak Kr. e. 1. században érkeztek a mai Katalónia területére, és jelentős hatást gyakoroltak a helyi mezőgazdaságra, beleértve a szőlőtermesztést is. A rómaiak által "Pagus August" elnevezésű régióban kiterjedt szőlőültetvényeket hoztak létre, és meghonosították a borkészítés technikáit.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után a vizigótok uralták a mai Spanyolország területének jelentős részét, beleértve Katalóniát és a Prioratot is. A vizigótok ugyan megörökölték a rómaiak mezőgazdasági rendszereit, néhány kulturális szokást, de a borkészítés - különösen a rómaiak által széles körben folytatott kereskedelmi méretű bortermelés - visszaszorult ebben az időszakban.
A borkészítés hagyománya a térség kisebb egyházi közösségeiben ugyan fennmaradt, de az áttörés csak a 12. században következett be, amikor is II. (Tiszta) Alfonz (született: 1157. március 1.-25. között - elhunyt: 1196. április 25.) Aragónia Királya, a Barcelonai-ház első uralkodója, 1194-ben behívta Provence-ból a Karthauzi szerzetesrendet és megalapította a Santa Maria Scala Dei kolostort. (Érdekességént említem, hogy Alfonz egyik lánya, Konstanza 1198-ban Esztergomban feleségül ment Imre Királyunkhoz, és Aragóniai Konstancia néven magyar királyné lett.)
A szerzetesek megkezdték az építkezést és a kolostor 1215-ben nyitotta meg kapuit. Eközben szőlőt is telepítettek. Az első írásos emlék a borokról 1263-ból való, de több feljegyzés fennmaradt, amely szőlőtelepítésről, illetve a fajtákkal való kísérletezésről szólt. Az egyik feljegyzés "No totes les plantes són bones, ni maduren per ser el terra freda. De la verema negra sols convé plantar de la garnatxa i mataró", ami a google fordító szerint valami ilyesmit jelent: "Nem minden növény megfelelő, és nem érik be rendesen a hideg földben. A fekete évjáratból csak a Garnatxa és a Mataró bizonyult jónak." (A Mataró a katalán neve a spanyol Monastrell, vagy franciául Mourvedre szőlőknek.)
A királyi előjogok és adományok alapján a kolostor Prior-ra lett a vidék ura, később innen kapta a nevét a borvidék is: Priorat.
1835-ben - a rend felszámolása után - a korábban jól menedzselt birtokokat elárverezték. Az új tulajdonosok nem mindegyike volt képes felnőni a feladathoz, a minőség és a mennyiség is hanyatlóban volt. Ezen folyamat végére tett pontot az 1880-as években megérkező filoxéra, amely az ültetvények 90%-át elpusztította. Azt ezt követő elszegényedés, majd a Nagy Gazdasági Válság, a világháborúk, az 1936-'39 közötti polgárháború, majd a Franco diktatúra mind hozzájárult ahhoz, hogy a szőlőművelés csak a kis egyéni gazdaságokban, illetve szövetkezetekben maradt fenn.
Ezen a ponton meg kell említeni az erős francoista - politikai - vallási hátszéllel grundolt giga holdingot, a José María Ruiz által 1960. május 12-én alapított híres-hírhedt Mateos Sociedad Anónima (Rumasa) vállalatot. A vállalat - bár az erősen katolikus Spanyolországban ez sosem lett bírósági, vagy kormányzati vitatéma - de sokak szerint a katolikus egyház támogatásáért cserébe kapott olyan támogatást, illetve banki forrásokat, amelyből végül 700 vállalatot felvásárló giga csoport lett belőle. Kizárt, hogy mindez Franco tudomása és jóváhagyása nélkül megtörténhetett volna, de a témával foglalkozó kutatók az Opus Dei (lat.: Isten műve) vallási szervezetet tartják a mögöttes erőnek.
A szervezetet Josemaría Escrivá de Balaguer alapította Madridban, 1928. október 2-án. Fő üzenete az volt, hogy a Krisztussal való találkozás, a keresztény szellemiség, a katolicizmus erősítése mindenkinek a mindennapi életen keresztül valósítható meg, legyen szó munkáról, vagy társadalmi szerepvállalásról és családról. A szervezetet 1951-ben a katolikus egyház is elismerte, sőt 1982 óta személyi ún. "prelatura"-ként működik, ami azt jelenti, hogy a katolikus egyház belső joga (kánonjog) szerinti jogi személy. Az alapítót 1992-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta, majd 2002-ben szentté avatták a Szent Péter Bazilikában.
Mindezek ellenére nagyon sok szakíró szerint ez egy "erősen fundamentalista jegyeket felmutató mutató szervezet", amely az alapítás óta üzleties jelleget öltött a "szent cél" érdekében. Többek között a Franco-rendszer 1959-ben megkezdett gazdaságliberalizálása mögött is az Opus Dei számos technokratikus elképzelése és az azt támogató üzletemberek álltak.
Ezen erők és kapcsolatrendszerek (a Franco féle nemzeti együttműködési rendszere?) tehették lehetővé a Rumasa indokolatlan növekedését. (Ami kicsit hasonlítható - még ideológiájában is - egy meg nem nevezett ország gázszerelőjéhez és kormányfőjének vejéhez is.) 1960-ban a vállalat 300 ezer pesetát ért, 1969-ben már 2000 milliót. A későbbi 700 leányvállalat között találhatunk 18 bankot, építőipari cégeket, biztosítótársaságot, ingatlanügynökséget, szálloda láncokat, élelmiszer- és italgyártó vállalatokat stb. A Vinedos Espanoles-en keresztül a sherry ipar 33% -át, míg a brandy gyártás 25% -át irányította. A 18 borászat közül Tarragonában és Prioratban René Barbier, a Conde de Caral és a Segura Viudas is a holding részei voltak. 1982-ben a vállalat a spanyol GDP 2% adta, és 65 ezer alkalmazottja volt.
Franco halála után a rendszer szép lassan erodálódni kezdett. 1978-tól bankjait vették vizsgálat alá, miszerint azok veszélyes szintű kockázatot futnak saját vállalatcsoportjában. Az érvek közé sosem került a vagyon megszerzésének mikéntje, a demokratikus kormány végül csak a bankszektorra való veszélyessége és a felhalmozott adósságok konszolidálására hivatkozva talált rajta fogást. A céget 1983. február 23-án államosították, majd részekre bontva részben újra privatizálták.
José María Ruiz ellen büntető eljárás indult, amely hosszasan elhúzódva és több részletben csak 1997-ben ért véget. Végül felmentették a csalás vádja alól, de az általa igényelt kártérítést nem ítélték meg. Ő később több interjúban kifejtette, hogy az Opus Dei mögött álló ellenséges üzletembereknek és minisztereknek köszönhető a bukása. Filmbe illő életút végül 2015. szeptember 7-ei halálával, 84 évesen ért véget.
|
Fotógaléria: Katalán Cava túra - 2012
|
