Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Katalán szőlőfajták
Mi fán terem a Cava
Borvidékek és pincék
Hotelek és éttermek
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


LEGFONTOSABB SZŐLŐFAJTÁK



Fehér fajták


Macabeo (Macabeu)
Katalóniában, a francia Roussillonban, és Riojában elterjedt fajta, ez utóbbiban Viura néven ismert. Eredetét Penedes régióba teszik, de genetikailag is spanyol fajtákkal áll rokonságban, mint pl. a Xarello, a Bierzoból ismert Mandón, a Mallorcai Gorgollasa. DNS vizsgálatok alapján az andalúz Hebén és egy igen ritka fajta a Brustiano Faux spontán keresztezése. (Ez utóbbi nem azonos a Korzikán és Szardínián ismert Brustiano Biancoval).

Spanyolországban 2008-ban közel 35 ezer hektáron termett, aminek kb. 40%-a Pendesben, ahol az egyik tipikus Cava alapanyag. Roussillonban 2600 hektár van belőle, és szívesen házasítják Grenache Blanc, Carignan Blanc (Mazuelo) fajtákkal.

Közepes savszerkezetű fajta, amely a relatíve hűvösebb hegyi területeken ideális. Jellemzően fiatalon fogyasztandó borokat készítenek belőle, annak ellenére, hogy jól ellenáll az oxidációnak. Éréssel komplex ízjegyeket vesz fel, ami miatt az egyik legfontosabb alkotóeleme a Cavaknak. Aromavilágára az enyhén zöldfűszeres, virágos, palackérésben gyümölcsös jegyek a jellemzőek. Idősebb ültetvényekről és jelentős terméskorlátozás mellett koncentrált borokat ad, ritkán barrique erjesztésben és/vagy érlelésben is kóstolható. Alacsony savszerkezete azonban nem erre predesztinálja.

Parellada
Katalónia magas fekvésű - akár 800m magas - termőhelyeit kedvelő fajta, talaj iránt nem igényes. Bora jellemzően mérsékelt alkohol és savtartalmú. Aromavilága erősen gyümölcsös, ami jellegzetes karaktert visz a leggyakoribb felhasználási területébe a Cava-ba. Jelen jegyzet írója sok esetben tapasztal a helyi borászok által nem kedvelt szóval "petrolos" karaktert az érettebb pezsgőkben, ami a német rizlingekhez hasonló komplexitást kölcsönöz a tételeknek. A Segura Viudas borásza ezt a Parellada harmadlagos (palackban történő) érési jegyének azonosította.

Xarel lo
Katalónia Penedés területének legjellemzőbb, melegkedvelő fajtája, ahol több mint 8000 hektáron terem. A katalán pezsgő, a Cava tipikus alkotórésze, ahová testességet, savakat és komplexitást visz.

Genetikailag rokonságot a másik Cava alapanyaggal a Macabeo-val.

Testes, magas alkoholtartalmú borokat ad, intenzív aromával. Több katalán pincészetben az egyetlen új kisfa hordós érlelésre alkalmas fajtának tartják. Ennek kóstolásaink alkalmával borának egyensúlya ellentmondott, nem mindig volt képes elegendő savat felmutatni. Acéltartályos változatai viszont üde savszerkezettel bírtak

Garnacha blanca
Francia területen Grenache néven ismert számtalan mutációval rendelkező ősi család fehér tagja. Származása nem teljesen egyértelmű. Vannak érvek, amelyek szerint Szardíniáról származik, ahol Cannonau néven ismerik. Történelmi tények igazolják, hogy az i.e. VIII. században szardíniai telepesek érkeztek az Ibériai félszigetre, akik magukkal vihették a fajtát. Ezzel szemben az is történelmi tény, hogy Szardínia spanyol uralom alatt állt 1479 és 1720 között, tehát simán vihették ők ezt a szőlőt a szigetre.

Jancis Robinson azonban genetikai vizsgálatok alapján inkább a spanyol eredetet tartja valószínűnűnek, hiszen a fajta Spanyolországban igen nagyfokú klón diverzifikációt mutat. DNS vizsgálatok rokoni kapcsolatot mutattak olyan ősi spanyol fajtákkal, mint az Alarije, Verdejo, Airen, stb.

A fehér Garnacha bora jellemzően nagy testű, extract gazdag, magas alkohollal, akár maradékcukorral és alacsony savval. Emiatt Dél-Franciaországban édes házasításokban is gyakori. Aromavilágára érett néha túl érett gyümölcsök, és virágos jegyek a jellemzőek. Száraz borokban leginkább házasításként fordul elő magasabb savú fajtákkal.

Jellemző fehér fajta még a Malvazia és Chardonnay is.

Vörös fajták


Garnacha (Grenache):
Ahogyan a fehér változatnál már írtam, Aragóniából származó, spanyol eredetű fajta, amely a XX. század közepéig a világ második leggyakoribb fajtája volt. Meleg, szárazság és széltűrő szőlő. Cukorgyűjtő képessége okán borának alkohol tartalma jellemzően magas (15% és felette), és maradék cukros változata is gyakori. Világos színű borokat ad finom édességgel, fűszeres, nagyon gyakran epres karakterrel. Jellemzően hajlik az oxidációra, ezért hosszabb tárolásra nem alkalmas. Következetes terméskorlátozás eredményeképpen azonban igen koncentrált, hosszú érlelésű borok adhat. Prioratban öreg tőkés ültetvényeiről fantasztikus potenciált és komplexitást, erősebb tannin szerkezetet, sötét színt mutat fel. Tipikus fajta a dél-Rhone völgyeiben, Langedoc-Roussillon, Szicília, Kalifornia borvidékein is, és az első Ausztráliában meghonosított szőlő.

Carignena (Carignan)
Spanyol eredetű (Carinena, Aragon) a XII. század óta ismert vörös fajta. Elterjedt egész Dél-Franciaországban, Szardínián, Olaszországban, Algériában és az Új Világban. A Pinot-hoz hasonlóan kényes, gomba betegségekre érzékeny fajta. Későn érik, ezért igen meleg igényes. Rioja házasításaiban is gyakran előfordul. Magas sav és tannin tartalma jól érlelhetővé teszi, de fel is adja a leckét a borászoknak, ha iható és elegáns tételt akarnak belőle készíteni. Emiatt tisztán ritkán palackozzák. Bora jellemzően túl kemény. Hogy miért terjedt el? Egyértelműen a hozam miatt. Ha jó érzi magát akár 200Hl/ha mennyiséget is el tud érni. Ekkor bora jobb esetben is könnyű, világos asztali bor. Azonban visszafogott termés esetén, főleg öreg tőkékről különösen szép borokat ad. Nagyon jó tulajdonságokat mutat fel azonban grenache-ra épülő házasításokban. Prioratban különlegesen szép tételekkel találkozhatunk.

Monastrell (Mataró)
Már a föníciaiak által is ismert, Katalán eredetű, Mourvedre néven Dél-Franciaországban (Langedoc, Rhone - Châteauneuf-du-Pape) is elterjedt fajta. Meleg igényes. Szerkezetében kemény, szárító tanninjai dominálnak. Savban, alkoholban gazdag, jól érlelhető. Borában jellemzően piros bogyós gyümölcsök, földes, bőrös, vadhúsos jelleg fedezhető fel. Nagyon jól egészíti ki házasításokban a grenache-t.

Tempranillo (Tinto Fino, Tinto del Pais, Cencibe, Tinta de Toro)
Elterjedése alapvetően Spanyolország, azon belül is a La Rioja, Ribera del Duero, Navarra, Somontano borvidékek, de otthon érzi magát északon, Katalóniában is. Kisebb mennyiségben termesztik Franciaországban Languedoc-Roussillon vidékén; Tempranilla néven Argentínában, tinta roriz néven pedig Portugáliában ismert. Spanyolországban használják még a Tinto Fino, Tinto del Pais, Cencibe és a Tinta de Toro nevet is klónjaira, bár valaki ez utóbbit vitatja, és önálló fajtának tartja.
A fajta vastag héjú, ellenálló és rövidebb tenyészidejű, akár 2-3 héttel is korábban érik azonos élőhelyen lévő fajtársainál. Neve is a "temprano" (korai) szóból származik. Ez teszi lehetővé, hogy a "zordabb" Atlanti-ócáni hatás alatt álló Rioja, vagy a Katalóniában lévő Penedes borvidéken is meghatározó legyen.
Minősége a silány asztali, a könnyen iható gyümölcsös mellett, a hosszan érlelhető nagyágyúkig terjedhet. Sokak szerint izgalmas és szofisztikált mint egy Pinot Noir, de vastag, sűrű és robosztus, mint egy cabernet.
Számos helyen - megúszva a filoxérát - 100-150 éves ültetvényei is ismertek. Sötét, nagy testű és hosszú életű borai kiválóan alkalmasak új kisfahordós (barrique) érlelésre. Illat és ízvilága intenzív, potenciától, életkortól és érleléstől függően a gyümölcsösségtől (szilva, szeder, eper, fekete ribizli és ezek lekvárjai), a fűszerességen (babér, fahéj) és az animalitáson át (bőr, avar), a pörkölési jegyekig (fekete csokoládé, kakaó, dohány, kávé, vanília) terjed, számtalan különböző komplexitásban.

Trepat
Ősi katalán fajta, amelyből ma már csak 1000 hektárnyit termesztenek. Újraélesztésért a Freixenet Csoport tesz sokat. Meszes talajra érzékeny, elsősorban a Conca de Barberá és Costers del Segre borvidékein jellemző. Struktúrája pinot-ra emlékeztet, visszafogott alkohol és tannin tartalom, határozott savszerkezet jellemzi. Aromáiban piros bogyós gyümölcsök, és vadra emlékeztető jegyek dominálnak.

Samsó (Cinsault)
A Cinsault ősi francia eredetű, strapabíró, a nagy hőséget jól elviselő egyszerű fajta. Emiatt választották - a Pinot Noir kényességét ellensúlyozandó - a Dél-Afrikai Pinotage másik genetikai szülőjévé. Bora kifejezetten aromás, fűszeres. Emiatt lett alap alkotórész számos Châteauneuf-du-Pape cuvéeben is. Fontos, hogy néhány helyen Samsónak a Carignena fajtát nevezik.

Nemzetközi fajták közül a Cabernet-ék, Merlot, és Syrah kifejezetten gyakoriak a filoxéra utáni újratelepítések miatt, de hűvösebb hegyi területeken szép Pinot-kat is találtunk.


Fotógaléria: Katalán bortúra teljes