MADARA
A Madara-fennsík Bulgária északkeleti részén, Sumen városától 17 km-re keletre és Várnától km. 80 km-re nyugatra található. Nevét a nyugati lábánál fekvő Madara faluról kapta. Egy nagyobb fennsíkrendszer az ún. Provadia-Royak fennsík része. Területe kb. 20 km2. Hossza nyugatról keletre 7-8 km, szélessége északról délre 4-5 km. A legnagyobb magassága a Dvete Mogili csúcs, 429,8 m tengerszint feletti magassággal. A fennsík nyugati részét 6 km hosszan, akár 110 méter magasságú sziklakoronák határolják, 5 m széles és akár 90m mély repedésekkel, szakadékokkal vegyesen.
A legtöbb turista csak a híres "Madarai Lovas" elnevezésű domborművet keresi fel. Pedig a helyszín jóval több ennél.
A Madara-fennsík területe a "Natura 2000" európai ökológiai hálózat része, amely biztosítja a terület ökológiai értékeinek megőrzését. Emellett a sziklák területén évente különböző kulturális rendezvényeket szerveznek, mint például a "Madarai Zenei Napokat" és a "Varázslatos Madara" középkori fesztivált, amelyek hozzájárulnak a hely kulturális életének gazdagításához és a történelmi emlékek népszerűsítéséhez.
A lovas domborművétől a hegytetőre kevesen mennek fel, de ne hagyjuk ki! Jól biztosított, de néha meredek, 385 db lépcsőfok visz fel a fennsíkra, ami izgalmas kalandot és fantasztikus kilátást ígér. A hegytetőn pedig egy erődítmény falait mászhatjuk meg. Szánjunk legalább 2 órát erre a túrára és legyen nálunk naptej, fejfedő és víz! Nekünk - az erőd és a lovas megtekintése után - nem volt időnk a többi látnivaló felkeresésére, de akár egy éjszakát is érdemes a környék szállásain eltölteni és alaposabban bejárni a Régészeti Parkot.
A térség első feltárásában elévülhetetlen érdemei vannak Fehér Géza (született Weisz Ignác) (Kunszentmiklós, 1890. augusztus 4. - Budapest, 1955. április 10.) magyar régésznek, aki a 20. század elején kezdte pályafutását.
(1913-ban Budapesten bölcsészdoktori oklevelet, majd 1924-ben a debreceni egyetemen magántanári képesítést szerzett. 1918-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott, érdeklődése ekkor fordult a magyar őstörténeti kutatások, azon belül a magyar-bolgár-török történeti kapcsolatok felé. Számos közép- és kelet-európai ásatáson dolgozott, majd 1921-től 1944-ig Bulgáriában dolgozott. Az itt töltött két évtized alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). 1931-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. A protobolgár kutatások egyik megalapítójának tekintik. 1924-től tagja a Bolgár Régészeti Társaságnak. 1943-ban pedig a Bolgár Tudományos Akadémia külföldi tagjának választották.
A két világháború közötti időszakból származó tudományos munkássága a proto (elő)-bolgár kultúrával, a madarai dombormű feliratának megfejtésével, valamint a protobolgárok és az ómagyarok közötti történelmi kapcsolatokkal foglalkozik. Bolgár, magyar, német és francia nyelven megjelent tudományos munkáival kiemelkedően hozzájárult ahhoz, hogy Európában széles körű közérdeklődés alakuljon ki az ősbolgárok iránt.)
Fehér Géza az elsők között feltételezte, hogy a hegytetőn lévő fennsíkon, az első Dunai Bolgár Birodalom idején az előbolgárok kulturális és hatalmi központja, Mundraga állt.
(Fehér Gézának egy kőtábla is emléket állít az ösvény elején, ha nem a lépcsőkön, hanem az ösvényen jobbra indulunk el a barlangok és a lovas felé.)
Madara térsége gazdag történelmi múlttal rendelkezik, amely miatt gyakran nevezik a "bolgár Trójának". A terület tele van sok korszakból, különböző kultúrákból származó maradványokkal és az itt élt egykori törzsek és népek nyomaival. Az első emberek jelenlétét a térségben az őskori barlangok és szikla menedékek bizonyítják. Az itt talált kőeszközök és barlangrajzok, a 40 és 10 ezer évvel ezelőtti, pattintott kőeszközök és kovakő szerszámok vadászó-gyűjtögető életmódra utalnak.
A sziklafalban számos fülke és barlang található, amelyek közül a Nagy- és a Kisbarlang a legjelentősebbek. A Nagy-barlang egy hatalmas sziklarés, hossza 120 m, magassága 60-70 m, mélysége 25-30 m. A madarai sziklák lenyűgöző mérete, szokatlan megjelenése és gazdag vízforrásai alapján egyes kutatók a Balkán-félsziget legnagyobb ókori kultikus komplexumának tartják. Ezt a véleményt több tanulmány és kutatás is alátámasztja, többek között Dimcso Zaharijev, a Shumeni Konstantin Preslavsky Egyetem tanárának munkái is, amelyeket az "Acta Scientifica Naturalis" folyóiratban publikáltak. Véleménye szerint a madarai komplexum sokkal idősebb és nagyobb, mint Delphi, Dodona és más ma Európában ismert kultikus komplexumok az ókori Görögország korából.
A bronzkor végén és a vaskorban, körülbelül i.e. 1500 és az i.e. 1. század között Madara a trák kultúra virágkorának adott helyet. A környékén számos fontos trák emlék került elő:
- Három nimfa szentélye: A Nagy-barlangban található, ahol a trákok a források védőszentjeit és az egészség adományozóit tisztelték. Ez a szentély kb. i.e. 3500 körül keletkezett, és a trákok vallási életének központja volt.
- A fennsíkon számos trák sírhalom is található, amelyek az i.e. 4. és 1. század közötti időszakból származnak. Ezek a sírhalmok a trák elit temetkezési helyei voltak, ahol gazdag sírleleteket tártak fel, beleértve arany- és bronztárgyakat is.
Az i.e. 6. század végén a trák területek, beleértve a mai Bulgária területét is, a Perzsa Birodalom részévé váltak. I. Dáriusz perzsa király hadjáratai során a trákokat leigázták, és a terület a perzsa satrapiák részévé vált. A perzsa uralom alatt a trákok továbbra is megőrizték kulturális sajátosságaikat, de a perzsa adminisztráció és katonai jelenlét hatással volt a régió politikai és gazdasági életére.
Nagy Sándor apja, II. Fülöp (Philipposz) i.e. 356-ban kezdte meg trák hadjáratait, amely során jelentős területeket hódított meg, beleértve a mai Bulgária területét is. I.e. 336-ban fia, Nagy Sándor lépett a trónra. Perzsa ellenes hadjáratai során a makedón hadsereg elfoglalta a Perzsa Birodalom területeit, beleértve a Balkán trákok lakta régióit is. A makedón hódítások hatására a trák kultúra bizonyos elemei keveredtek a hellenisztikus kultúrával, bár a trák identitás és vallási szokások megmaradtak. Egészen a római hódításig a térség a trákok és Sándor hellenisztikus utódállamainak fennhatósága alatt állt.
A rómaiak Madara területét valószínűleg az i.e. 1. század vége felé hódították meg, amely akkor a Moesia Inferior provinciaként vált ismertté. A római katonai és adminisztratív rendszerek beépültek a helyi, trák társadalmi struktúrákba és a mindennapi életbe. Madara és környéke jelentős fejlődésen ment keresztül, amelynek nyomai ma is láthatóak. A római jelenlét emlékei közé tartozik pl. a 2.-4. század közötti Villa Rustica, illetve a több római kori erődítmény és út is, amelyek a római katonai jelenlétet és az infrastruktúra fejlettségét mutatják. Ezek az utak összekötötték Madarát a Fekete-tenger partvidékével és a belső területekkel, elősegítve a kereskedelmet és a kulturális cserét.
Róma bukása után (476) Madara térsége is a Bizánci Birodalom részévé vált. Bizánc megőrizte a római infrastruktúrát és katonai jelenlétet, de tovább fejlesztette a térséget. Madara és környéke ebben az időszakban is jelentős katonai és kereskedelmi központ maradt. A fennsíkon található erődítmények és kolostorok elsősorban a bizánci építészet példái. Az innen származó korabeli leletek leginkább kerámiaedények, pénzérmék és egyéb mindennapi használati tárgyak.
A 6. századtól kezdve a térség több hullámban különböző népek támadásának és betelepülésének a helyszíne volt. Az avarok a 6. század végén és a 7. század elején uralmuk alá vonták a térséget. Konkrét Madarára vonatkozó régészeti hivatkozásokat nem találtam, de az innen nyugatabbra lévő Nicopolis ad Istrum esetében bizánci történetírók már írtak az avar hódításról.
Ezzel párhuzamosan a 6. századtól kezdve szláv törzsek telepedtek le a Balkán-félszigeten, beleértve Madara környékét is. A szlávok elsősorban mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak, és fokozatosan beépültek a helyi társadalomba.
Eközben Kuvrat kán (605-665) 630. év táján egyesítette az ősbolgár törzseket, és a kelet-európai pusztán, a mai Ukrajna területén, a Fekete-tengertől északra megalapította a bolgárok első birodalmát, melyet Onogur-bolgár Birodalomnak, Onoguriának vagy Régi Nagy Bulgáriának is neveznek. Kuvrat halála után, 668. körül, azonban a kazárok foglalták el az országot. Lakosinak egy része asszimilálódott, egy részük pedig észak-kelet felé vonulva, a Volga mentén megalakította a Volgai Bolgárországot. Más vándorló csoportjaik eljutottak a mai Magyarország, Görögország, de még dél-Olaszország területére is.
Jelentős részük azonban Aszparuh kán (kb. 640 - 701) vezetésével átkelt a Dunán, és a Keleti-Balkánon létrehozta az Első Dunai Bolgár Birodalmat. A birodalom fővárosa - a feltételezések szerint, de nem egységesen elfogadottan - a Madarától alig 15km-re lévő Pliszka volt.
Logikus tehát, hogy a korábban is jelentős erődítmény, vallási és kereskedelmi központ a bolgár uralom alatt is megőrizte fontosságát.
Írásos feljegyzések, leginkább Konstantinos Porphyrogenetos (VII. (Bíborbanszületett) Kónsztantinosz, 905. szeptember 2. - 959. november 9.) a Bizánci Birodalom császára és tudós, a fennmaradt "De Administrando Imperio" (A Birodalom kormányzásáról) című művében megemlíti, hogy "Liuntica Arpada filium principem" (Árpád fia Levente) vezette azt a magyar sereget, amely legyőzte I. (Nagy) Simeon bolgár fejedelmet (kb. 863/865 - 927. május 27.)
("in urbe Mundraga") Mundraga városánál.
Történészek mai álláspontja szerint Mundraga azonos Madara városával.
A "Madara" szó jelentésére több alternatíva is van. Sokak szerint az ősbolgár Mondra (Madara, Mundraga) szóra vezethető vissza, ami "magas sziklás csúcsot" jelent. De összecseng ősi iráni és indoárja Mandara szóval is, amely "hatalmas, kemény sziklát" jelent. Egyes kutatók szerint ez egy vallási fogalom, az ősi irániak szent hegyének neve, ahol isteneik éltek.
|
Fotógaléria - Bulgária(2024): Vratsa - Cherepish kolostor - Nicopolis ad Istrum - Veliko Tarnovo - Preobrazhenski Kolostor - Ivanovo - Szvestari - Madara - Belogradchik
|
