NICOPOLIS AD ISTRUM
Nicopolis ad Istrum, a mai Bulgária területén,
Veliko Tarnovo
városától 20 km-re északra egy fennsíkon találhatók a Dunába ömlő Yantra folyó bal partján, Nikyup falutól délnyugatra. Látogatását mindenképp érdemes a programunkba iktatni, ha Tarnovo környékén járunk, vagy ott eltöltünk néhány napot. (Reálisan a város és környéke 2-3 napot minimum igényel, mi két különböző túrára osztottuk szét a látnivalókat. És nem végeztünk mindennel.)
A régészeti park minden nap 9-17 óra között tart nyitva. Mi éppen 17 óra előtt érkeztünk, de a személyzet nagyon kedves volt. Beengedtek bennünket azzal, hogy zárás után majd egyedül kell kijönnünk. Fantasztikus hangulata volt a késő délutáni 4 fős sétánknak az egykori dicső városban.
A város a Római Birodalom és a kora bizánci kor egyik legjelentősebb központja volt, ahol Alsó-Moesia két fontos útja is keresztezte egymást. Nem véletlenül hívják gyakran a "bolgár Rómának" is. Története, építészete és régészeti leletei lenyűgöző képet festenek a Duna menti élet sokszínűségéről és a római civilizáció hatásáról.
A város alapítása Traianus császár (teljes nevén Caesar Nerva Traianus; 53. szeptember 18. - 117. augusztus 11.) nevéhez fűződik, aki 101-106 között, a dák háborúkban aratott diadalai után alapította meg Nicopolis ad Istrumot. Nevének jelentése a görög "nike" = "győzelem" és "polis" = "város" szavakból levezetve: "Győzelem városa az Istrumnál". Az Istrum folyó a Duna Vaskapu alatti szakaszának latin neve volt, amikor még nem tudták, hogy ez valójában a Duna (Danubius) alsó szakasza. A város a császár dicsőségét hirdette, és egyben a római hatalom kiterjesztését jelképezte a térségben.
Fontos megjegyezni, hogy vannak olyan történészek, akik felvetik, hogy a mai Veliko Tarnovo azonos a római időkben Nicopolis ad Haemum-nak hívott várossal. Mások amellett érvelnek, hogy ez Nicopolis ad Istrum régi neve, csak Traianus utódjának, Hadrianusnak az uralkodása alatt keresztelték át.
A 2. században Nicopolis ad Istrum - fontos kereskedelmi központként és regionális közigazgatási székhelyként - virágzó város volt, melynek lakossága elérte a 10-15 ezer főt. A település a kis-ázsiai városok - pl. Efezus, Nicaea és Nikomédia - mintájára szerveződött. A római veteránokon kívül sokszínű etnikai közösséggel rendelkezett a trákoktól kezdve más kis-ázsiai népekig. Az uralkodó nyelv a görög volt. I.sz.193 elején a római Alsó-Moesia tartományhoz csatolták.
Az erőd falai 8 méter magasak voltak, a tornyok pedig elérték a 12 m-t. A falakon jól védett kapuk voltak, amelyektől a főtérig, nagy mészkőlapokkal borított utcák vezettek. Az utcák alatt pedig szennyvízcsatornákat építettek, amelyeket mai is láthatunk. Négy utca alkotott egy városnegyedet (ún. insula), amely általában 30 x 70 m-es volt. A derékszögű utcahálózat középpontjában a fórum állt. A fórum körül helyezkedtek el a legfontosabb középületek, mint a bazilika, a curia (szenátusi ülésterem) és a fürdők. Továbbá a városfalakon belül lakóházak, műhelyek és raktárak sorakoztak.
Nicopolis ad Istrum a folyók közelségének köszönhetően jól el volt látva vízzel. A nyugati aquaduct - a fő vízellátó rendszer - 26 km hosszú volt. A víz a nyugati erődfal mentén külön erre a célra épített víztározóba jutott. A fürdők a római élet fontos részét képezték. Itt is több fürdőkomplexum épült, amelyekben hideg, langyos és meleg vizes medencék, valamint gőzfürdők és masszázshelyiségek álltak a lakosok rendelkezésére.
A 3. századtól kezdődően azonban a város, a gótok és más barbár népek támadásai miatt hanyatlásnak indult. Ennek ellenére a korai kereszténység idején püspöki székhely volt, és a városban több templom is épült. A 4. századi bazilika a legfontosabb vallási épület, amelynek maradványai ma is láthatóak.
Sok kutató szerint Nicopolis ad Istrumot az 5. század közepén Attila hunjai is lerombolták, de erre nincs megbízható korabeli evidencia.
A 6. században hatalmas bizánci erődítményként működött, ez azonban már távol állt az egykori római pompától. Elsősorban katonai és lakó épületeket, valamint templomokat foglalt magába.
A korabeli bizánci történetírók, mint például Theophylact Simocatta és Theophanes Confessor, beszámolnak a város avarok általi elpusztításáról a 6. század végén. Ezt numizmatikai bizonyítékok is alátámasztják: ugyanis a legkésőbbi érmék Maurice császár (582-602) uralkodásának idejéből származnak, ami azt jelenti, hogy a város valószínűleg az ő uralkodása alatt, tehát az avarok támadásának időszakában pusztult el. Feltehetően egy darabig még egyszerűbb bizánci településként létezett, de sosem nyerte vissza korábbi jelentőségét.
Később - valamikor a 10. században - romjai fölé egy középkori bolgár falu épült.
Régészeti feltárások
Az egykori dicső város majd 1000 évre nagyrészt feledésbe merült.
Luigi Ferdinando Marsigli (1658?1730) olasz tudós és utazó "Danubius Pannonico-Mysicus" című műve az egyik legjelentősebb korai forrás a Duna-medence és a Balkán régiójának földrajzáról, történelméről és régészetéről. A mű hat kötetben jelent meg 1726-ban, amelyben említette a római várost, Nicopolis ad Istrumot is.
A tényleges újrafelfedezésre azonban várni kellett egészen 1871-ig, amikor a "Balkán Kolumbusza" névvel is ihletett magyar-osztrák utazó, történész térképész, régész és etnográfus, Kanitz Fülöp Félix (németesen: Felix Philipp Kanitz) (Pest, 1829. augusztus 2. - Bécs, 1904. január 5.) újra felfedezte. Kanitz jómódú zsidó pesti kereskedő családba született. 1847-től a Bécsi Egyetemen műtörténetet tanult. 1856-ban a lipcsei "Illustrierte Zeitung"-nál megbízták, hogy kísérje el Ferenc Józsefet és Erzsébet magyar királynét felső-olaszországi utazása alkalmából és a tudósításokhoz készítsen illusztrációkat. 1858-tól kezdve beutazta a Balkánt. Eljutott a többnyire oszmán uralom alatt álló Montenegró, Szerbia, Albánia, Bosznia-Hercegovina és Bulgária területére, ahol értékes etnográfiai és régészeti rajzokat, valamint térképeket is készített.
A romvárost szervezetten csak az 1900-as évek elejétől kutatták. A feltárások során számos jelentős épület és műalkotás került napvilágra. A város központjában található fórum, a bazilika, a fürdők és a színház maradványai mind a római építészet jellegzetességeit viselik magukon. A városfalak és a kapuk egy része is fennmaradt, amelyek a város egykori nagyságáról tanúskodnak.
A városban talált kerámiák, ékszerek, fegyverek és pénzérmék szintén értékes információkkal szolgálnak a mindennapi életről és a kereskedelmi kapcsolatokról.
|
Fotógaléria - Bulgária(2024): Vratsa - Cherepish kolostor - Nicopolis ad Istrum - Veliko Tarnovo - Preobrazhenski Kolostor - Ivanovo - Szvestari - Madara - Belogradchik
|
