SBORIANOVO RÉGÉSZETI PARK ÉS SZVESTARI TRÁK SÍREMLÉKE
A Sborianovo Régészeti Park az ország északkeleti részén található, Ruszétől és Sumen városától is kb. 1 óra 15 perces autóútra. Ha Balcsik, vagy Várna a tengerparti úticélunk, akkor útba tudjuk ejteni. Érdemes!
A park több jelentős régészeti lelőhelyeket foglal magában az i.e. 11. század kora vaskori településtől kezdve, a trák királyságok korán, Nagy Sándor és hellenisztikus utód államain, majd a Római Birodalmon és a középkori Bulgária emlékein keresztül, egészen az oszmán időkig.
(forrás: https://sborianovo.com/en/pages/sightseeing-27.html)
A Sborianovo park területe az ősi időkben a trákiai geták törzsének központja volt. A géták - akiket a trákok egyik önálló törzse közé sorolunk - az i.e. 1. évezredben, majd az i.sz. 1. évezred elején a Duna alsó folyásának mindkét partján éltek. Jelentős kulturális és politikai hatással voltak a régióra. Herodotosz szerint a géták a legvitézebbek és legigazságosabbak voltak a trákok között.
Egyes vélemények szerint a géták és a dákok közös eredetű törzs voltak, közös nyelvvel, de eltérő területeken éltek. A Duna közelében élőket gétáknak, míg az északi, hegyvidéki területeken élőket dákoknak nevezték. Erre azonban nincsenek egységes tudományos evidenciáink és a dák írásbeliség régészeti hiánya is nehezíti a kérdés tisztázását.
A géták a klasszikus ókori időszakban, az i.e. 6. század körül kerültek perzsa befolyás alá. Ez az időszak az Achaemenida Birodalom (Perzsa Birodalom) terjeszkedésének idejére esik, amikor I. Dareiosz Perzsa Nagykirály és utódai uralmuk alá vonták a környező területeket. I.e. 513-ban I. Dareiosz hadserege elfoglalta a Balkán-félsziget északi részét, és számos helyi törzset és népet, köztük a gétákat is, adófizetésre vagy katonai szolgálatra kényszerítette.
A perzsa uralom Nagy Sándor általi megdöntése után a géták a trák Odrysai (Odrysians, Odrysae vagy Odrusai) királyság részei lettek, amelyet még I. Teres alapított a mai Bulgária területén i.e. 460 körül. Ő volt az első ismert trák vezető, aki képes volt több mint 40 törzset egyesítve stabil trák államot létrehozni. Nagy Sándor apja, II. Fülöp i.e. 352-ben elfoglalta és vazallusává tette a térséget. Később, i. e. 342-ben megalapította a mai Plovdiv városát, amelyet maga után Philippopolisznak nevezett el. A Balkán azonban távol volt a Sándor féle macedón birodalmi törekvések keleti irányától, így viszonylagos önállóságot élvezett.
A géták és az Odrysai Királyság időnként jó kapcsolatokat ápoltak egymással, kereskedtek és szövetségeket is kötöttek. Azonban nem ritkán fordultak elő feszült helyzetek, konfliktusok és háborúk is a két nép között, földterületek, hatalmi érdekek vagy erőforrások miatt.
Az i.e. 1. évezred második felében Sborianovo területe a géták központjaként szolgált, ahol a hellenisztikus időszakban politikai és kulturális fejlődésük csúcspontját érték el.
Helis és Dausdava városai
A térségből két ősi géta város neve maradt fenn: Helis és Dausdava
A városok kapcsolatát illetően eltérő vélemények léteznek. Egyes történészek úgy vélik, hogy Helis és Dausdava valójában ugyanazon város két különböző neve volt, míg mások különálló városokként kezelik őket.
Helis városának nevét és létezését elsősorban a régészeti leletek és a történelmi feljegyzések alapján ismerjük. A város az i.e. 4. század végén épült, és az i.e. 3. század második feléig jelentős központ volt. Az ásatások során feltárt leletek, például a hellenisztikus korszakból származó amforák pecsétjei, bizonyítják a város kereskedelmi kapcsolatainak fontosságát. A városban talált műhelyek, ahol kerámiákat, csontot, vasat és ékszereket készítettek, megerősítik Helis gazdasági jelentőségét.
Dausdava - amelyet Claudius Ptolemaiosz "a farkasok városa" néven említ az Alexandriai Geographia című művében - szintén egy jelentős géta központ volt.
(Claudius Ptolemaiosz (i.sz. 100-170) egy görög-római matematikus, csillagász és geográfus volt, aki az egyiptomi Alexandriában élt és dolgozott. Munkái közé tartozik a híres "Almagest", amely az ókori világ csillagászati tudásának egyik legátfogóbb összefoglalása. "Geographia" című művében részletes térképeket és földrajzi adatokat közölt, amelyeket évszázadokon keresztül használtak a navigáció és a földrajztudomány alapjaként. Munkái nagy hatással voltak a középkori iszlám és európai tudományra, és az egyik legnagyobb ókori tudósnak tekintik.)
Ptolemaiosz leírása alapján Dausdava valószínűleg a géták fővárosa lehetett.
Bár a történészek között nincs egyetértés abban, hogy Helis és Dausdava ugyanaz a város volt-e, vagy különálló városokként léteztek, de a régészeti bizonyítékok - különösen a Sborianovo régészeti park területén végzett ásatások során talált leletek - azt sugallják, hogy mindkét név ugyanarra a területre vonatkozhat. Azonban további kutatások és felfedezések szükségesek ahhoz, hogy ezt a kérdést véglegesen eldöntsék.
A terület a Római Birodalom idején is lakott maradt, ezekből az időkből egy erődítményt, és számos villát tártak fel. Később - a középkori Bulgária idején - a helyszín továbbra is fontos vallási és kulturális központ volt, ahol kolostorok és templomok épültek.
A régészeti feltárások magyar vonatkozásai
A Sborianovo régészeti park kutatásaihoz több jelentős magyar kutató is hozzájárult. Az első a "Balkán Kolumbusza" névvel is ihletett magyar-osztrák utazó, történész térképész, régész és etnográfus, Kanitz Fülöp Félix (németesen: Felix Philipp Kanitz) (Pest, 1829. augusztus 2. - Bécs, 1904. január 5.). Kanitz jómódú zsidó pesti kereskedő családba született. 1847-től a Bécsi Egyetemen műtörténetet tanult. 1856-ban a lipcsei Illustrierte Zeitungnál megbízták, hogy kísérje el Ferenc Józsefet és Erzsébet magyar királynét felső-olaszországi utazása alkalmából és a tudósításokhoz készítsen illusztrációkat. 1858-tól kezdve beutazta a Balkánt. Eljutott a többnyire oszmán uralom alatt álló Montenegró, Szerbia, Albánia, Bosznia-Hercegovina és Bulgária területére, ahol értékes etnográfiai, és régészeti rajzokat, valamint térképeket is készített.
Később Belgrádban telepedett le, és utazásai során jutott el a Sborianovo régióba, ahol részletesen dokumentálta a régészeti lelőhelyeket és kulturális emlékeket. Munkái fontos forrásai a balkáni régészeti kutatásoknak.
A másik neves régész a térségben (pl. Madarában is) Fehér Géza (született Weisz Ignác) (Kunszentmiklós, 1890. augusztus 4. - Budapest, 1955. április 10.), aki a 20. század elején kezdte pályafutását. 1913-ban Budapesten bölcsészdoktori oklevelet, majd 1924-ben a debreceni egyetemen magántanári képesítést szerzett.
1918-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott, érdeklődése ekkor fordult a magyar őstörténeti kutatások, azon belül a magyar-bolgár?-török történeti kapcsolatok felé. Számos közép- és kelet-európai ásatáson dolgozott, majd 1921-től 1944-ig Bulgáriában dolgozott. Az itt töltött két évtized alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). 1931-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. A protobolgár kutatások egyik megalapítójának tekintik. 1924-től tagja a Bolgár Régészeti Társaságnak. 1943-ban pedig a Bolgár Tudományos Akadémia külföldi tagjának választották.
A két világháború közötti időszakból származó tudományos munkássága a protobolgár kultúrával, a madarai dombormű feliratának megfejtésével, valamint a protobolgárok és az ómagyarok közötti történelmi kapcsolatokkal foglalkozik. Bolgár, magyar, német és francia nyelven megjelent tudományos munkáival kiemelkedően hozzájárult ahhoz, hogy Európában széles körű közérdeklődés alakuljon ki az ősbolgárok iránt.
A Sborianovo parkban és környékén végzett feltárásai során a trák és a római korszak maradványait vizsgálta. Kutatásai jelentősen hozzájárultak a térség régészeti és történelmi megértéséhez.
A 20. századi kutatók közül meg kell még említeni Mócsy András (1929-1987) magyar régészt, epigráfust, ókortörténészt, egyetemi tanárt, aki az 1960-as években kapcsolódott be a Sborianovo régészeti kutatásokba. A Nemzetközi Balkánkutató Társulat Régészeti Állandó Bizottságának tagjaként főleg a Római Birodalom térségbeli történelmére, ezen belül a római és trákiai határvidékek kutatására koncentrált.
|
Fotógaléria - Bulgária(2024): Vratsa - Cherepish kolostor - Nicopolis ad Istrum - Veliko Tarnovo - Preobrazhenski Kolostor - Ivanovo - Szvestari - Madara - Belogradchik
|
