IVANOVO-I SZIKLATEMPLOMOK
Bulgária északi részén, a Ruszenszki Lom folyó völgyében megbúvó szakrális komplexum lenyűgöző tanúbizonyságot ad a középkori bolgár remeteség és művészet gazdagságáról. A meredek sziklafalakba vájt templomok, kápolnák és cellák évszázadokon át szolgáltak menedékként a világtól elvonuló szerzetesek számára, akik itt imádkoztak, elmélkedtek és művészi alkotásokat hoztak létre. Az UNESCO Világörökség részét képező sziklatemplom együttes ma is magával ragadó látványt nyújt, és betekintést enged a bolgár történelem és kultúra egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb fejezetébe.
Az Ivanovói sziklatemplomok története a 12. század végén kezdődött, amikor néhány remete a Ruszenszki Lom folyó völgyének természetes barlangjaiban talált menedéket. A puha mészkőbe vájták ki első lakhelyeiket, és hamarosan egy kis közösség alakult ki, amelynek tagjai az egyszerűség és a lemondás útját választották. A remeteélet vonzereje fokozatosan egyre több követőre talált.
A 13. század elején egy Joakim (Joachim) nevű szerzetes telepedett le a sziklák közelében. Joachim már ifjúkorában - amikor "felfogta a világ csalárdságát" - a vallásnak szentelte magát. A görög Athosz-hegyre ment, ahol a számos kolostor egyikében folyamatos imádsággal, böjtöléssel és virrasztással töltötte idejét. Példamutató aszkétaként tetteivel és szorgalmával is elismerést vívott ki a szerzetesi közösség körében. Több év után, három tanítványával visszatért bolgár földre, ahol egy kis sziklatemplomot vájtak a Rusenski Lom folyó szurdokában, a mai Krasen falu közelében.
Híre hamar eljutott az egész országba, még II. Ivan Aszen cárhoz is (uralk. 1218-1241). Az uralkodó elzarándokolt a sziklatemplomba, ahol a két férfi nagyon szoros lelki kapcsolatot alakított ki. Később Iván bőkezű támogatásával kezdődhetett meg a Mihály Arkangyal Templom építése, amely rövidesen a kolostor központja lett.
1234-ben I. Bazil bolgár érsek lemondott posztjáról és egy kolostorba vonult vissza. II. Ivan Aszen ekkor megszüntette a bolgár egyház és a római pápaság közötti hivatalos uniót, amelyet még nagybátyja, Kaloján cár (1168 -1207. október 8.) és III. Ince pápa hozott létre 1205-ben. 1235-ben Ivan találkozott János Doukas Vatatzes nikaiai császárral, hogy szövetséget kössenek és kezdeményezze a már korábban (927-ben) elismert bolgár pátriárkátus visszaállítását.
(A Nikaiai Császárság a Bizánci Birodalom legnagyobb görögök által alapított utódállama volt a IV. keresztes hadjárat után. 1204-1261 között állt fenn, amikor - Konstantinápolynak a rövid életű Latin Császárságtól történt visszafoglalásával - újra létre nem jött a Bizánci Birodalom. A mai Törökország ázsiai, anatóliai részén terült el. Fővárosa Nikaiai, a mai török Iznik volt.)
A latinok által elfoglalt Konstantinápoly helyett, a kis-ázsiai Dardanelláknál lévő Lampsacus (a mai török Lapseki) városában tartott egyházi zsinaton II. Germanus okumenikus pátriárka megerősítette Joachimot Bulgária pátriárkájaként, amelyet az összes keleti pátriárka is elfogadott. A korábbi szerzetes így I. Joachim néven, a bolgár állam kulturális és gazdasági csúcspontjának időszakában állt egyháza élén, és ahogy emlékeznek rá "felvirágoztatta az egész bolgár földet."
Az emlékezet szerint Joachim pátriárkaként is elsődleges feladatának a lelkipásztori szolgálatot tekintette. Gondoskodott az árvákról, a szegényekről és számos embert mentett meg a halálbüntetéstől. 1241-ben, II. Ivan Aszen halála után, ő lett az akkor még csecsemő I. Kaliman Aszen régense.
I. Joachim pátriárka 1246. január 18-án hunyt el és nem sokkal halála után szentté nyilvánították. Tetteiről rövidesen életrajzot írtak, amelyben "jámbor és szent emberként" emlékeztek rá, költőként és "az Istentől oltalmazott Tarnovo császári város első pátriárkájaként" tisztelték.
Az Ivanovói kolostor ezekben az időkben, mint a II. Bolgár Birodalom legfontosabb szakrális helye gyorsan növekedett, és a 14. századra már több tucat szerzetes élt itt. A kolostor gazdag adományokban részesült a bolgár cároktól és nemesektől. Még az egyik bolgár király, György-Tervel (1280-1292) is úgy döntött, hogy élete végét a kolostor egyik cellájában tölti. Sírja a harmadik emeleten, az úgynevezett "Keresztelőteremben" található.
A szerzetesek jelentős szerepet játszottak a bolgár kulturális életben. Kiváló teológusok, írók és művészek voltak közöttük. Könyvtárukban számos értékes kéziratot őriztek. Az Ivanovói sziklatemplom komplexum hamarosan a bolgár művészet egyik legfontosabb központjává vált. Az ún. Tarnovoi Művészeti Iskola mesterei is itt találtak inspirációra, és a sziklafalakra festették lenyűgöző freskóikat. A bizánci ikonográfiai hagyományokat követő, de egyedi stílusjegyeket is felvonultató falfestmények a kor legkiemelkedőbb alkotásai közé tartoznak. A legjelentősebb templomokban, mint például a Szűz Mária és a Szent Teodor templomban, a képek Krisztust, Szűz Máriát, a szentek és angyalok alakjait ábrázolják, valamint bibliai jeleneteket elevenítenek meg.
A 14. század végén azonban a bolgár állam az oszmán hódítás áldozatává vált, és az Ivanovói sziklatemplomok is hanyatlásnak indultak. A szerzetesek egy része elmenekült, másokat megöltek vagy fogságba ejtettek. A kolostor épületeit megrongálták, a freskókat pedig részben megsemmisítették. A 17. századra a kolostor teljesen elnéptelenedett.
A 19. században a bolgár nemzeti újjászületés időszakában a sziklatemplomok iránti érdeklődés feléledt. A romokat feltárták, a freskókat restaurálták, és a kolostor ismét zarándokhellyé vált. 1979-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították, elismerve a komplexum kiemelkedő egyetemes értékét.
Az "Ivanovói Mihály Arkangyal sziklakolostor" jelenleg nem működik. A területen körülbelül 20 kis sziklatemplom, kápolna és cella, valamint az azokat összekötő járatok, ösvények és lépcsők hálózata található, amelyet a Roussenski Lom folyó festői kanyonjának szikláiba vájtak. A kolostor helyiségei 32 méterrel a víz fölött helyezkednek el, és ösvények, valamint sziklalépcsők kötik össze őket egymással. Fénykorában a komplexumban mintegy 40 sziklatemplom, 300 szerzetesi cella és egyéb kiszolgáló helyiség volt.
A jelenlegi látnivalók közül kiemelkedik a "Gospodev Dol" kápolna, amely az egész kolostoregyüttes freskókban leggazdagabb épülete. Az egyik freskó szerint Ivan Terter cár (1279-1292) itt töltötte élete hátralévő részét, és a kolostorban temették el.
Egy másik jól megőrzött temploma az ún. "Eltemetett-alatti" (nem tudom miért ilyen furcsa a neve) templom, amelynek egyik adományozója II. Ivan Assen cár volt. A templom iránti elkötelezettségét bizonyítja portréja, ahol kezében az épület kis makettjét tartja.
A kolostorkomplexum harmadik érdekes templomát, amelyet a helyiek egyszerűen "A templomnak" neveznek, a feltételezések szerint Ivan Alekszandr cár alapította. A templomban szintén értékes freskók maradtak fenn, amelyek evangéliumi jeleneteket ábrázolnak, Jusztiniánusz bizánci császár reneszánszának sajátosan módosított stílusában.
Az Ivanovói sziklakolostor főtemploma, a "Szűz Mária templom", amelyet a sziklafalba 38 méter magasan faragtak. 16 méter hosszú, 4 méter széles és 2,15 méter magas. A belső falakat lenyűgöző evangéliumi és bibliai jelenetek és alakokat ábrázoló freskók díszítik. Ezek között megkülönböztethetjük az "Utolsó vacsora" és a "Keresztelő Szent Johanna" jeleneteket, valamint Jézus Krisztus képeit, és más szentek portréit is. Más falfestmények a korai szír keresztény remeték életéből ábrázolnak motívumokat. A narthexben (a bejárati előcsarnokban) találhatóak Iván Sándor cár és Teodóra cárnő arcképei.
Az ivanovói sziklatemplomokat az UNESCO 1979-ben nyilvánította a világörökség részévé. A Szűz Mária-sziklatemplom értékes freskóit azonban rövidesen, a növekvő turizmus, a fény és hőingadozás, valamint a nedvesség veszélyeztette, ezért több mint 20 évre elzárták a látogatók elől. Szerencsére az UNESCO anyagi támogatásával konzerválták a falfestményeket és azok 2002-től újra nyitva állnak a turisták előtt.
A sziklatemplomok után ne hagyjuk ki a hegytető, balra induló, panorámás útvonalán megtehető, kb. 30 perces kis sétát sem! Ez az útvonal azután lankásan ereszkedve a parkolóba visz vissza.
(2024-ben a parkolóban lévő egykori éttermet elhanyagolt állapotban találtuk, így enni és inni valót vigyünk magunkkal!)
|
Fotógaléria - Bulgária(2024): Vratsa - Cherepish kolostor - Nicopolis ad Istrum - Veliko Tarnovo - Preobrazhenski Kolostor - Ivanovo - Szvestari - Madara - Belogradchik
|
