NÁPOLY: AZ "ÚJ VÁROS"
Nápoly, - vagy ahogy a helyiek mondják Nápule, olaszul Napoli - Dél-Olaszország legnagyobb városa, Campania székhelye.
Az első települést feltehetően a rodoszi görögök alapították az i.e. 8. században - melynek maradványai ma is láthatók a Vomero-dombtól délre - feltehetően Parthenopé név alatt. Később uralták etruszkok, majd i.e. 327-ben a rómaiak hódították meg és birodalom teljes jogú tagja lett. A fejlődő, növekvő város végül körbevette a ma nevét viselő tenger öblöt, ezért a rómaiak átnevezték Neapolisnak vagyis "Új város"-nak. Kedvező klímája okán már akkor is népszerű császári üdülőhely volt.
Claverius római történész egyik írásában említi, hogy "Neapolis urbs ante Partenope dicta est prius Phalerum", azaz "Neapolis városa korábban Parthenopé előtte Phalerumnak neveztetett". Így nem kizárt, hogy a rodosziak előtt is volt itt egy görög kolónia, amelyet a legenda az ún. Argonautáknak tulajdonít. (Ők a görög mitológia ötven harcosa, akik Iaszón vezetésével, az Argosz által épített Argó hajón Kis-Ázsiába hajóztak, hogy megszerezzék a sárkánnyal őrzött aranygyapjút.)
A 6. században a Bizánci Birodalom része lett, egészen 840-ig, amikor is I. Sergius kikiáltotta a független Nápolyi hercegséget. Ezt követően uralták a normannnok, a Szicíliai Királyság és a nápolyi Anjou-dinasztia is. Hazánkhoz kötődik, hogy Károly Róbert 1301-ben, az Árpád-ház férfiágon való kihalása után a nápolyi trón helyett a Magyar Királyságot választotta, ezzel megalapítva a magyar Anjou-házat. Később fia, Nagy Lajos, 1305-ben kísérletet tett az Anjou-k magyar és nápolyi ágának egyesítésére, amikor is sikeresen elfoglalta és királlyá koronáztatta magát. Egy hatalmas európai pestis járvány miatt ez azonban nem lett tartós hódítás.
1442-ben a város a spanyol Aragóniai-ház uralma alá került, majd közvetlenül a Spanyol Királyság részévé vált egészen 1707-ig.
Ezen a térképen jól érzékelhető az ország megosztottsága:
(forrás: Wikipedia, "Grandi Casate Italiane nel 1499.png" "Itália 1499-ben, a nagy uralkodó-családok területeivel"; szerző: Sepultura)
1707-ben, a spanyol örökösödési háború során, a Habsburg Birodalom vette birtokba. 1734-ben lett újra független, amikor Károly Pármai herceg elfoglalta és VII. (Bourbon) Károly néven királlyá koronáztatta magát. Uralkodása alatt Nápoly Európa egyik fő kulturális központjává fejlődött. 1806-ban Napóleon igázta le, de bukása után visszakerült a Bourbon-házhoz.
Az 1850-es években a mai Olaszország területén több állam osztozott, amelyek közül sok nem is olasz fennhatóság alá tartozott. Az egységes nemzetállam éledő ideájának legendás alakja és tábornoka volt Giuseppe Garibaldi, aki - az akkor a Nápolyi-Szicíliai Kettős Királyság uralma alá tartozó - Nápolyt 1860-ban foglalta el, amely így a megszülető, egyesített Olaszország része lett.
(Lásd a mellékelt térképet 1843-ból. Forrás: Wikipedia, szerző: Szajci)
2006-os utazásunk során esős időjárás fogadott bennünket. Elsősorban ez lehet az oka, hogy nem lettem túl lelkes Nápolytól.
Illetve biztosan több nap kellene külön a városra, mert azért látnivaló akad itt bőven. Először mi felmentünk busszal az ún. Vomero negyedbe, amely a város fölött, 300 méteren található elegáns villanegyed. Nekünk magyaroknak Nápoly "Rózsadombja". Innen jellemzően gyönyörű a kilátás, már amikor nem köd és pára fogadja az embert.
Ezután egy félnapos séta következett a város történelmi központjában. "Okosan" a buszban felejtettem az útikönyvemet, így Erzsi útbaigazítását követően, inkább érzésre csatangoltunk az ókori- középkori utcák szövevényében. Fél nap azonban nem sokra elegendő, főleg ha belegondolunk, hogy ez a régi városközpont, a maga 720 hektáros területével, az egyik legnagyobb Európában és Olaszország legsűrűbben lakott helye. 1995 óta az UNESCO kulturális világörökségi helyszínei közé tartozik, ahol többek között 150 templom, 300 régi egyházi épület, kb. 30 múzeum, valamint több szabadtéri régészeti ásatás is található.
Mi a zsúfolt és jellegzetesen helyinek mondott spanyol negyedben sétáltunk. Később érintettük a kikötőt, a Jézus teret, a tengerparti Castello Nuovo impozáns, 13. századi Anjou várát. Sajnos a régészeti múzeumra nem maradt időnk, pedig Pompei-i leletei zseniálisak lehetnek.
A város egyébként sokaknak csalódást szokott okozni. Kicsit koszos, tele falfirkával, de nem rosszabb, mint Budapest. Magas a munkanélküliség és a bűnözés. A Camorra nevű bűnszövetkezet olyan ősi itt, mint a maffia Szicíliában. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ne lóbáljuk értékeinket, fényképezőnket az utcákon, ügyeljünk a zsebesekre, kerüljük este a sikátorokat. Zárjuk be az autók ajtaját és ne tartsunk semmit az üléseken menetközben. (Ezt egy bérautós utastársunk nem tartotta be, így már az első nap kirántották az autóból tárcájukat és irataikat. Érdekes, sőt gyanús, hogy néhány órával később a rendőrségen - a készpénz kivételével - még a bankkártyáikat is visszakapták. Mintha alku lenne a rendőrséggel, mit lehet elvenni a felelőtlen turistától. ;-)
Furcsa volt, hogy miközben ittunk zseniálisan jó kávét és ettünk nagyon jó fagyit, de amikor az eső elől menekülni akartunk egy ebédre, a történelmi belvárosban mindenhol csak kávéházakra és talponálló pizzériákra akadtunk. Sehol egy "rendes" étterem. Bőrig ázva találtunk végül egy lepukkant pince éttermet, ahol pizzán kívül szinte mindent kipróbáltunk az étlapról. Sikerült életem leggyengébb polipsalátáját és grill rák-hal tálát kikérnem, ami 60 euróért vérlázító volt... Végül is Nápoly a pizza hazája, én voltam a hülye, hogy mást akartam enni :).
Összefoglalva
Nápolyra legalább 2-3 napot kellene szánni, hogy egy kellemes szállodából indulva és kényelmesen végig sétálva - lehetőleg napsütésben - ismerhessük meg a város valódi arcát. 2016-ban ez - a bevezetőben leírtak szerint - ismét nem sikerült, de talán azt jelzi, hogy van még dolgom a városban.
A látnivalókról ITT olvashatunk egy jó összefoglaló.
|
Fotógaléria: Herculaneum, Nápoly, Pompei, Vezúv
|
