A VEZÚV, ÉS ÁLDOZATAI: HERCULANEUM ÉS POMPEJI
A Vezúv
Első Nápoly környéki kirándulásunk a városon kívülre vezetett, élvezve az enyhe tavaszi időjárás napsütéses óráit, amelyek áprilisban akár 25 fok felé is repíthetik a hőmérő higanyszálát.
A város látképét egyértelműen a Vezúv jellegzetes, két egymásba helyezett kúp alakja uralja. A vulkán valójában egy ikerhegy: a 3,5km átmérőjű külső kaldera, a Monte Somma a régebbi keletkezésű. A belső - a tulajdonképpeni Vezúv - később emelkedett ki és az elsőtől egy bemélyedés választja el. A legmagasabb pontja 1277 méter.
A Vezúv aktivitása epizodikus, azaz alkalmi. Az utókorra maradt pompei, herculaneumi és stabiae-i régészeti leletek alapján kétségkívül leghíresebb a 79-es kitörés volt, de hasonlóan drámai események zajlottak le például 1631-ben is. 1944-ben tört ki utoljára, azóta nyugalmi állapotban van.
Ma békés álmát alussza, de csak látszólag! A világ talán legjobban figyelt hegyéről beszélünk, amelyet a kutatók 24 órás készültségben vizsgálnak. Jelenleg a kráter aljától kezdődően megszilárdult lávadugótól tartanak, amely a magmacsatornát teljes egészében elzárja. Ha túl nagy mennyiségű gáz halmozódik fel alatta, az pezsgősdugóhoz hasonlóan kirobbanhat a helyéről. Egyes szakemberek a következő kitörés erősségét és a várható pusztítás mértékét a Pompei katasztrófához hasonlítják. Állítólag a 4 millió veszélyeztetett emberből alig 700 ezer fő kitelepítésére van terv és lehetőség egy katasztrófa esetén. (forrás: Láng István, Lieber Tamás: A POKOL KAPUJÁBAN - Ereszkedés a Vezúv gyomrába, 2000; www.bebte.hu)
A Vezúv Nemzeti Parkjának parkolója elég magasan fekszik. Ide hoznak fel a buszok és innen a belépő megfizetése után gyalog kaptathatunk fel - kb. 20 perces szuszogóval - a kráter pereméhez. Egy nyári 40 fokban nem biztos, hogy örülnék ennek, de a hűvös tavaszi szélben kifejezetten jól esett a nap melege. Szerencsére az út mellett több árus is kínál vizet, ami forróságban életmentő lehet. Itt jön rá az ember, hogy mekkora is igazából a hegy és milyen erők szunnyadnak benne. Fentről lenyűgöző kilátás tárul elénk mind a kráter belseje, mind a környék felé.
POMPEJI
A vulkán túrát követően ezeket a helyeket meglátogatva megtapasztalhatjuk a hegy igazi erejét.
Pompeji egy lávatalapzaton épült, mely a Vezúv egyik régmúlt időben lezajló kitörésekor keletkezett. Valószínűleg Campania oszk nyelvet beszélő szamnita (szamnisz) nemzettségei alapították.
A helyszín természetesen védettnek látszott, közel volt a tengerhez, valószínűleg sokkal közelebb, mint a mostani állapot. Az i.e. 6.-5. században a görög-etruszk vetélkedés középpontjában állt, majd ismét a szamniták vették birtokba. Ekkor részben újjáépítették és kibővítették. A régészeti ásatások számos itáliai-szamnisz típusú építményt, szobrot és falfestménydarabot hoztak napvilágra. A görög művészeti hatásról pedig néhány templom és a városfal árulkodik.
Az ókori - ún. szabell népek közé tartozó - törzsszövetségről az első írásos nyomunk egy i. e. 354-ben kötött szerződés a rómaiakkal. Róma terjeszkedése során szinte folyamatosan szemben álltak. A harmadik szamnisz háború után (i. e. 298-290) Róma véglegesen elfoglalta és a birodalom része lett, először független városként. Kevésbé ismert, de a harcias nép folyamatosan hadi játékokkal tartotta ébren fiai küzdő szellemét, így egyes kutatók szerint a rómaiak tőlük vették át a gladiátor küzdelmek hagyományát.
A szamniták folyamatosan lázongtak a hódítók ellen. Többek között i.e. 280-ban I. Pürrhosz epiruszi királyt támogatták Róma elleni hadjáratában, majd a II. pun háború (i.e. 218-201) alatt Hannibal mellé álltak. Az ezeket követő megtorlások azonban területük és lélekszámuk folyamatos csökkenéséhez vezetett. Róma a helyükre ligurokat telepített be, míg végül az i.e. 1. századra a szamnisz törzseket már csak 8 vidéki tribusba sorolták be. (Megj.: Ezek kezdetben vérségi-törzsi besorolást jelentettek. Majd i.e. 241-től tulajdonképpen földrajzi alapú választási körzeteknek tekinthetjük őket, amely meghatározta a népgyűlésben elnyerhető helyek számát.)
Folyamatosan küzdöttek jogaikért, így Lucius Cornelius Sulla diktátor és a néppártiak közti i.e. 83-as polgárháborúban Marius oldalára álltak. Caius Marius (i.e.157-i.e.86) néppárti római politikus, hadvezér és hétszeres consul volt, Sulla kérlelhetetlen ellenfele. A diktatúra elleni harcában teljes tagságot ígért szövetségeseinek, így a szamnisziaknak is, mind a 35 tribusban. Marius azonban elbukott. Sulla i. e. 82-ben véres leszámolást és tömegmészárlást végzett - a már évszázadok óta problémás - szamniták között. Oly annyira, hogy el is tűntek a történelem színpadáról, maradékaik végleg asszimilálódtak Róma lakosságába.
Mintha csak az égiek ítélték volna el a mészárlást, Pompeji az első intő jelet i.sz. 62-ben kapta, egy nagyon erős földrengés képében. Súlyos károkat szenvedett, sok épülete összedőlt, vagy súlyosan károsodott. Gazdasági ereje azonban lehetővé tette, hogy a várost helyreállítsák. A középületeket, lakóházakat és üzleteket újjáépítették, újakat emeltek és ha lehet még fényűzőbb falfestményekkel illették őket.
I.sz. 79. augusztus 24-én délután, aztán bekövetkezett a tragédia, amelyről részletes leírást az ifjú Plinius és Tacitus között lezajlott levélváltás szolgáltatott az utókornak. A délutáni órákban a Vezúv hirtelen kitört. A forró, gázokból, porból és apró törmelékből álló kitörési felhő éjszakára elérte a sztratoszférát, egyes kutatók szerint akár 30 kilométer magasságig jutva. Majd onnan elkezdett lezúdulni, létrehozva a robbanásos vulkánkitörések egyik legpusztítóbb jelenségét, az ún. piroklasztikus-, magyarul a vulkanikus törmelék árt. Ami azonban nem csak törmelék és hamu, hanem forró, akár 1000 C fokot elérni képes gázok elegye.
Az emberek hirtelen haláláért - melyről testhelyzetük lenyomata is árulkodik - ez a kitörési felhő leomlásából képződött ún. "izzófelhő" okolható. A kutatók szerint a kb. 300 fokos felhő iszonyatos sebességgel zúdult a városra, néhány perc alatt elégetve minden élőt, de meghagyva minden épített alkotást és az eszközöket.
Pompei tehát elpusztult és hosszú időre elfelejtődött. Első megtalálása teljesen véletlenszerű volt a 16. században. A Sarno folyó közelében, csatorna ásás során, a munkálatok vezetője egy Fontana nevű építész, néhány feliratot, falmaradványokat és falfestmény-leleteket fedezett fel. Ekkor még senki nem gondolt komolyabb városra. Szervezett ásatásokat csak 1748-tól kezdődően végeztek Bourbon Károly király megbízásából, miután napvilágra kerültek - ez alkalommal is véletlenszerűen - néhány épület maradványai. Először a Színházat és a Via dei Sepolcri sírjait találták meg. Az ország egyesítését (1860) követően, elsősorban Giuseppe Fiorellinek köszönhetően, már sokkal szervezettebb és tudományosabb ásatási munkák folytak. A város nagy részét feltárták, a műemlékeket rendszerezetten restaurálták. Az ő ötlete volt az is, hogy a kőzetüregeket gipsszel kiöntve szerezzünk információt az elégett testek körvonalairól. A híres lenyomatok drámai képet festenek számunkra az egykori tragédiáról.
Pompei utcáin bolyongva - ha megfelelő idegenvezetővel, vagy kellően részteles könyvvel érkezük - életre kell a közel 2000 éves történelem. Mi a bejáratnál igénybe vettük a hivatalos kísérők szolgáltatásait. Bőven megéri, nem csak az információk, hanem a rendelkezésre álló idő kihasználása érdekében is. Persze, ha van egy teljes napunk, akkor ezt lehet a saját tempónkban tenni, de a terület hatalmas. Bekukkanthatunk a házakba, a ragyogó villákba és csavaroghatunk a sikátorokban. Eközben döbbenetes látvány tárul elénk a település felé magasodó Vezúvra, amely ugyan oka pusztulásának, de egyben lehetővé tette, hogy a leginkább érintetlen állapotában ismerjük meg ezt az ősi várost. Akár napokat is eltölthetünk itt, de egy felet mindenféleképpen szánjunk rá.
HERCULANEUM
Pompeji mellet kevesebben látogatják meg a Vezúv másik áldozatát, ami miatt nekünk vonzóbb is volt.
A legenda szerint a várost Héraklész alapított azon a helyen, ahol megölte Vulcanus egyik fiát, Cacus-t, aki ellopott tőle néhány marhát. (Megjegyzem ezeket a marhákat Héraklész is lopta, mégpedig tizedik próbatétele során. Miután megölte Gérüónt, a három fejű, három testű, hat lábú szörnyet és elhajtotta bíborszínű marhacsordáját.)
A római történetíró Sztrabón is említést tesz róla. Tőle tudjuk, hogy történelmében - Nápolyhoz hasonlóan - a szamniszok alapították. Vetélkedtek érte görögök és etruszkok is, majd Római fennhatósága alá került. Amikor Sulla i.e. 82-ben leszámolt a szamniszokkal, veteránjait telepítette ide. Feltárt épületeinek gazdagsága alapján nem csak virágzó kikötő város volt, hanem előkelő római nyaralóhely is. Augustus császár uralkodása alatt számtalan középületét újjáépítették, de ekkor épült a város kútrendszere és vízvezetéke, számos templom, fürdő, valamint a gümnaszion is.
A 62-es földrengés számos épületet megrongált, de pusztulását szintén a Vezúv kitörése okozta i.sz. 79. augusztus 24-én. Herculaneum a Vezúv nyugati oldalán helyezkedik el, így a kutatók feltételezik, hogy a kitörés első fázisában itt csak néhány centiméternyi hamu hullott. Szemben Pompeji-jel, ahol a házak teteje is beroskadt a nagy tömegű kitörési anyagtól. Az itt élők nagy részének így volt ideje elmenekülni, ami miatt lényegesen kevesebb áldozatot találtak.
A várost aztán éjszaka szintén elérte a piroklasztikus ár, sőt a nyomokból ítélve az izzófelhő még melegebb volt, akár 600 fokos. A hatalmas hő azonnal elszenesítette a szerves anyagokat, de azok elegendő oxigén hiányában nem égtek el. A településre zúduló salakár és a visszahulló hamuréteg aztán 25 méter vastagon borította be az épségben maradt házakat és bennük az elszenesedett maradványokat. Így légmentesen konzerválta azokat az utókor számára. A régészek ágyakat, szekrényeket és még egy bölcsőt is találtak, de gyümölcsök, kenyér, valamint római tekercsek elszenesedett maradványaira is bukkantak. Érdekes kísérlet, hogy a tudósok ezen tekercsek tartalmát nagy energiájú röntgensugárral és mesterséges intelligenciával próbálják olvashatóvá tenni.
Az ezt követő évszázadok során Herculaneum pontos helye feledésbe merült. A középkorban egy Resina nevű városka épült maradványai felé, amelyet 1969-ben, pont az ókori névre emlékezve neveztek át a mai Ercolano-nak.
Az első régészeti felfedezések a 16. századra tehetőek, amikor szobrok, szobortöredékek, valamint feliratos kövek kerültek elő. 1710-ben kút ásás közben akadtak az ókori színház romjaira. Ezt a területet egy itt állomásozó osztrák tiszt, bizonyos Emanuel-Maurice von Lothringen, Elboeuf hercege vásárolta meg. Ő magánásatásokba kezdett és 9 szobrot talált.
Hivatalos ásatások III. Károly spanyol király támogatásával kezdődtek 1738-ban. 1750-ben az ún. Papiruszok Villáját találták meg, amelyet követően közel 15 évig egy svájci mérnök katona, Karl Weber irányította a munkákat. Szerencsére svájci pontossággal. A leletek hatására a 18. század végén ún. herculaneumi motívumok jelentek meg a kor belsőépítészetében és kézműves munkáiban is.
1828-ban, a Nápoly-Szicíliai Kettős Királyság idejében, az állam 900m2-nyi területet vásárolt meg, ahol Carlo Bonucci építész vezetésével folytatódtak munkálatok 1855-ig. A már egységes Olasz Királyság alatt, II. Viktor Emánuel olasz király támogatásával, 1875-ig a vulkáni tufa jelentős részét sikerült eltávolítani a romok felől. Az ásatások többször elakadtak, míg végül a mai is látható régészeti területet 1942-re átadták a nagyközönség számára. Gazdag családok villáit láthatjuk díszes teraszokkal, freskókkal, valamint két fürdőházat, okos vízfűtési rendszerrel.
A munkálatok azonban azóta és ma is folytatódnak. Többek között 1980-2000 között, az egykori tengerpart mentén 12 boltíves helyiséget találtak, amelyeket egykori hajógyárként azonosítottak. Feltehetően a lakosság egy része idemenekült a kitörés után és itt várta, hogy elhajózhasson. Ez nem sikerült mindenkinek, mert egy római gályát és 250 emberi maradványt találtak, akikkel az izzófelhő végzett.
1991-ben az olasz kormány pénzösszegeket különített el az 1750-ben Karl Weber által megtalált Papiruszok Villájának feltárására. Az ásatás a régészeti park nyugati oldalától nem messze található és még napjainkban (2020) is tart. Eddig az átrium, a fürdőkomplexum és egy nümphaion (vagy nimfeum, a hellén és római kultúrákban a források fölé emelt nimfaszentély, emlékhely vagy templom) került napvilágra.
A munkálatokat jelentősen megdrágítja, hogy a vulkánkitörés miatt beomlott területről folyamatosan szivattyúzni kell a vizet is. Ezen kívül a 15-25 méter vastag vulkáni tufaréteg, a ráépült város és a sok magánkézben lévő telek miatt is nagyon drága és nagyon lassan halad a feltárás. Jól érzékelteti a problémát, hogy Herculaneum egykori főutcája a mai Ercolano város központi sugárútja alatt húzódik.
A teljes költséget a 2000-es évek fordulóján kb. 170 millió dollárra becsülték. Ezzel szemben az olasz állami támogatás a két város fenntartására és további kutatásokra alig 1,5 millió dollár volt. 2016-ban aztán műemlékvédelmi programot hirdetett a kormány, amelynek részeként Pompeji 40, míg Herculaneum 10 millió eurót kaphat további feltárásokra.
2019-ben, 36 évnyi bezárás után nyitották újra az egyik legszebb, háromszintes, római kori lakóépületet, a felújított Bicentenárium Házát. Nevét onnan kapta, hogy megtalálásakor, 1938-ban, volt 200 éve, hogy III. Károly spanyol király támogatásával hivatalos ásatások kezdődtek. (Bár sok helyen azt írják, hogy ez Herculaneum megtalálásának 200. évfordulója volt, de ez nem igaz. Az ókori színház romjaira ugyanis 1710-ben akadtak.)
A 600 négyzetméteres, előkelő villát lenyűgöző freskók és padlómozaikok díszítik, amelyeken mitológiai jeleneteket láthatunk. Többek között Vénusz, Mars, Daidalosz, vagy éppen Dionüszosz alakja ismerhető fel. Megtalálását követően évtizedekig elhanyagolták, így 1983-ban bezárták. 36 évnyi restaurálás után azonban újra látogatható. (Mi 2016-ban értelemszerűen nem láttuk. De újabb ok a visszatérésre.)
|
Fotógaléria: Herculaneum, Nápoly, Pompei, Vezúv
|
