Útleírások

Balkáni kalandozások
Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Történelmi áttekintés
Baliról általában
1-2.nap: Megérkezés Hong Kongba
3. nap: Hong Kong
4. nap: Megérkezés Balira
5. nap: Java - Yogyakarta
6. nap: Java - Prambanan és utazás Bromóba
7. nap: Java - Bromo vulkántúra
8-14.nap: Bali
Hasznos infók
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország: Barcelonai séták
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino: A Francia út
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
A Sangiovese magasiskolája
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011, 2018
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április
Loire - kóstolási jegyzetek 2018


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Ferb. 7. vasárnap: Prambanan és utazás Bromóba


Tegnap, ma reggel 7.30-ra sikerült kialkudnunk vezetőnkkel a legkésőbbi indulást, így fél 7-kor keltünk. Vagyis fél 6-kor, mert elfelejtettük az 1 óra eltolódást. Dühöngés után - hogy egy lehetséges órával kevesebbet aludtunk - végül a csodás parkban sétára indulunk. Egyre inkább bánom, hogy nem maradunk.

Első utunk egy helyi batik üzembe vezetett, hiszen Yogya mégis csak az Indonéz batikművesség központja. Engem mindig lenyűgöz ez az aprólékos kézi munkát igénylő technológia. Bár itt megtanultam, hogy az igazán apró mintákat nem mindig kézzel, hanem viasznyomó minták használatával is végzik, de mindez semmit sem von le a munka bonyolultságából. Inkább csak megfizethetőbbé teszi az egyébként helyben sem olcsó batik kelméket. Egy kézi batik pamut ing, vagy blúz kb. 3-6 ezer forint, ugyanez selyemben 8-12 ezer forint között mozgott. A selyemsálak és stólák 5000Ft-tól kezdődtek mérettől függően. A bőség zavarában nem mindig tűnnek szépnek, de környezetükből kiragadva mindig szebben mutat egyediségük. Megjegyzem, hogy az előző esti Hyatt-ben lévő batik shop árai sem voltak magasabbak ebben a szegmensben, és nagyon szép munkákat láttunk selyemből.

Következő és egyben legfontosabb mai megállónk Prambanan volt.
A Yogyakartatól 14 km-re keletre található hindu templom-együttes, az UNESCO világörökség helyszíneinek egyike. Egy magyar utazó találóan írta: "Maga a csoda - a hindu brahmanok tanításának dicsősége: Prambanan 1200 éves, csipkésre faragott hegynyi templomai Visnu, Siva és Brahma dicsőségére".

Története legalább annyira bonyolult, mint Jáva történelmi dinasztiáit pontosan követni. Legnagyobb valószínűséggel építésekor, az uralmon lévő buddhista Sailendra családba éppen beházasodott a hindu Sanjayák egy leszármazottja, Rakai Pikatan. A különböző vallású király és királyné házassága befolyásolta a templom építését. Leírások szerint a Prambanant Pikatan építtette Kr. u. 856-ban, hogy méltó emléket állítson a Sanjaya dinasztia újbóli hatalomra jutásának. A két vallás hatása azonban szembetűnő. A templom tornyainak teteje nem a Síva teremtő erejét szimbolizáló klasszikus hindu lingam (fallosz szimbolum), hanem a sztupákhoz hasonló ratna (gyémánt) stílusú.
A templom együttest 1733-ban fedezték fel újra. Felújítása több ütemben 1885-től 1982-ig tartott, illetve részben még most is folyamatban van.
A Prambanan templom szerkezete hindu templomok ismert csoportjába tartozik. A templom tényleges neve Lorojonggrang, a Prambanan szó eredetileg a terület megnevezése volt.

No de ki volt Loro Jonggrang?
A legenda szerint Boko király leánya, aki kérőit rendre lehetetlen feladatokkal bízta meg, így kerülve a férjhezmenést. Egyszer azonban a gazdag és hatalmas nemes Bandung Bondowoso szemet vetett a lányra. Loro Jonggrang azt kérte, hogy a férfi készítsen ezer szobrot számára egyetlen éjszaka alatt. A lehetetlen feladatot a kérő csak a "jó szellemek" segítségével teljesíthette. A lány, amikor észrevette a baj közeledtét cselhez folyamodott. Összehívta a falubeli asszonyokat, hogy kezdjenek el a hagyományok szerint hajnalban rizst őrölni. Az asszonyok, hogy lássanak, hatalmas tüzet gyújtottak, amitől vörösleni kezdett az ég alja. A szellemek azt hitték, hogy megjött a hajnal és elmenekültek. Így művük - mindössze egy szobor híján - de befejezetlen maradt. Loro diadalittasan adta ki kérője útját, aki azonban megátkozta a lányt. Loro kővé vált, és Shiva rettentő hitvese, Durga alakjában ő maga lett az ezredik szobor.
(A történet erősen hajaz a villányi Ördögárok történetre, ahol egy régi mese szerint az ördög beleszeretett a boszorkány leányába. Hogy elnyerje kezét, egyetlen éjszaka alatt fel kell szántania a környező földeket, mielőtt még a kakas megszólal. Az ördög derekasan dolgozott, de a boszorkány túljárt az eszén. Még hajnalhasadta előtt lámpással belevilágított a kakas szemébe, mire az elkukorékolta magát. Az ördög abban a hiszemben, hogy a hajnal közeledik, elmenekült. A néphit szerint az ördög felszántotta földből születtek a villányi hegyek lankái. Mondja valaki, hogy nincs kollektív tudat a Világon?)


A templom-komplexum három koncentrikus négyzetből áll. A külső 222 x 390 méter, a középső közel négyzet alakú 110 x 110 méter, míg a belső tér 34 x 34 méter. A középső téren 224 ún. Perwara templom volt található 4 sorban. Ebből ma 2 van egyben, de ez is képes éreztetni, milyen lehetett, amikor ilyen mennyiségben keretezték a főtemplomokat. A legbelső főtéren pedig tizenhat kis és nagy templom állt. A legfőbb templomokat Shivának, Wisnunak és Brahmanak szentelték. A komplexumon belül bonyolult csatorna és öntözőrendszerek voltak, amelyek eredetileg elválasztották a fő templomot a kisebbektől. A központi Visnu templom a 2006-os rengés óta nem mászható meg, de már helyreállították. A másik két templom azonban körbejárható és megcsodálhatjuk a díszes falfaragásokat.

Természetesen itt is megkaptuk a szokásos érdeklődést, angol órát és a közös fotózást. Nem esett nehezünkre, de a végén már kénytelenek voltunk udvariasan elhárítani a túl sok kérést. A hivatalosan tervezett programokban a látogatás igen rövid 1-1,5 órás, mi azonban közel 3 órát gyönyörködtünk ebben a lenyűgöző komplexumban. Ez Indonézia legmagasabb temploma, amiről azt írják, hogy a Világ egyik legszebb hindu temploma is egyben. Nehezen tudnám cáfolni.

Fotógaléria: Jáva - Prambanan  


Útközben megálltunk egy zöldségesnél, ahol vicces összegért végig kóstoltuk a kínálatot. Volt itt guava, maracuja, cherymoya, sárkány gyümölcs, kígyóbőr gyümölcs, passió gyümölcs, licsi, rambután, a kisméretű banán (amit mi ékszerbanánnak hívunk), több ismeretlen miazmás, illetve ami miatt megáltunk, a nagyméretű tüskés dinnyéhez hasonlító durian. Ez az 1-4 kg-os fura gyümölcs, 40 méteres fán terem. Indonéziában - ahogy Ázsia sok más részén is - a legkirályibb gyümölcsnek tekintik. A hagyomány szerint potencianövelő, de valósan igen tápláló, magas fehérjetartalmú, ásványi anyagokban gazdag, nagyon magas természetes omega3 tartalommal. Szedése után nagyon könnyen romlik, és felbontás után azonnal fogyasztandó, mert nagyon gyorsan oxidálódik. Szállítását nem csak ez akadályozza meg, hanem sajátos tulajdonsága, minthogy igen csak büdös. Itt értettem meg, hogy Bangkok szállodáiban miért van tábla minden bejáratnál, hogy tilos bevinni ezt a gyümölcsöt. Belső magkörüli húsa krémes állagú, vaj- és barackszínű árnyalatokkal. A csemegét kísérőnk zacskóval fogta meg és nekünk is azt ajánlotta, hogy csupasz kézzel ne nyúljunk hozzá, mert 2 napig égtelenül büdös lesz a kezünk. (Csak utólag kérdem és a szánk milyen volt evés után? :) ) No és milyen maga a gyümölcs? Hát erősen megosztó, de szerintem izgalmas. Érett, túlérett büdös sajt, foghagymás mártásban, fűszeres, kicsit édeskés, sőt vaníliás is. Bizarr íz orgia. Simán el tudnám képzelni pirítóson pástétomként. Utólag olvastam, hogy ha nem azonnal frissen eszik, akkor mártásokat főznek belőle rizshez és húsokhoz.

Fotógaléria: Jáva - Úton  


Annyira eltöltöttük az időt, hogy Solo-ba érve lemaradtunk az ottani palota megnézéséről, mert az vasárnap 13 órakor bezár. Mangkunegaran egy kis örökletes fejedelemség Surakarta régióban, Solo városában, kb. 66km-re észak-keletre Yogyakartától. 1757-ben alapította Mas Said, aki a Holland Kelet India Társaságnak nyújtott segítségért cserébe kapta a jogot az önállóságra, maga és állítólag 4000 háztartás számára. A palota 1866-ban készült el és számos felújítás ellenére őrzi eredeti állapotát. Az épület tikfából épült, számos európai csillár található benne. Érdekessége Indonézia legnagyobb audencia terme, az ún. pendopo. Padlózatát olasz márvány borítja, festett mennyezetén Zodiákus jeleket találunk. A bemutatott gyűjteményben 14. századi ékszereket, kiemelkedő ezüstmunkákat, dísztárgyakat, tradicionális jávai fegyvereket, és egy utolérhetetlen maszk gyűjteményt tekinthettünk volna meg. Bevallom az előző napi szultán palota után nem érzünk nagy csalódást, hogy lemaradtunk, és a neten nézet fotók sem tűntek különösebben csábítónak.

Már sokkal inkább bánom, hogy nem hagytunk egy napot a Solo közeli Sukuh templom meglátogatására, amelyet a köznyelv az "Erotika Templom"-ként hív. Solotól 35km-re keletre, a Lawu hegy oldalában, 910 m magasságban található Berjo falu közelében. A 3 teraszon elterülő templom szerkezete a dél-amerikai Maja kultúra piramisaira emlékeztet, erotikus jeleneteket ábrázoló domborművekkel. A kutatókat a mai napig lenyűgözi ez a hasonlóság. A Majapahit Birodalom idején, a 13. század végén épült. 1815-ben fedezte fel újra egy angol utazó az angol kormányzás idején. Látogatását általában összekötik a Tawangmangu vízesés megtekintésével. No, ezt majd legközelebb, mert egyre inkább azt érezzük: van miért visszajönni!

Ebédünket Soloban egy helyiek által látogatott, de színvonalasabb étteremben töltjük. Az utazási iroda fejenkénti kerete 50 ezer rp (1000Ft), amelyet nem sikerült elkölteni egy leves, főétel, ásványvíz, kávé kombinációban.

Amikor kísérőnk jelzi, hogy további 10 óra vár ránk Bromo felé, már sejtjük, hogy lemaradunk a Majapait Birodalom egykori fővárosának meglátogatásáról is.
A történelmi bevezetőben is írtam, hogy Jáva és Indonézia egyik legnagyobb birodalma a Majapahit Királyság volt. Ennek ellenére keveset tudunk róla. Modernkori információink többsége Prapanca buddhista szerzetes 1365-ben, Hayam Wuruk királyhoz intézett dicshimnuszából, a Nagarakretagamából vannak. A mű bemutatja az építkezési technikákat is, leginkább a vörös téglából épített egykori fővárost Trowulan-t.
Már egy 15. századi kínai forrás is említi, de helyét évszázadokig nem is sejtették. Sir Thomas Stamford Raffles Jáva kormányzója (1811-1816) kutatta fáradhatatlanul a sziget történelmét, és utalt először egy kiterjedt romváros létezésére a mai kelet-jávai Mojokerto falu közelében. A sűrű teakfa őserdő miatt feltárása akkoriban lehetetlennek tűnt, nem beszélve az évszázados vulkáni tevékenység hatására a romokat fedő méteres iszapról és törmelékről. A Nagarakretagama lefordítása után intenzív régészeti érdeklődés fordult a térség iránt. Feltárása még szinte csak elkezdődött, de így is egy kb. 100 km2-es régészeti lelőhelyen találták meg ipari, kereskedelmi és vallási tevékenység, lakóházak és vízellátó rendszerek maradványait, amelyek sűrű és kiterjedt népességre utalnak a 14.-15 századból. Mindezek alapján a helyet az egykori Majapahit Birodalom elfeledett fővárosaként azonosítják, és 2009 októberében az indonéz Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium kérvényezte a terület UNESCO világörökségi listájára történő felvételét.
Solotól közel 270km-re, és Bromo vulkánja felé további 5 órányi zötykölődésre található Mojokerto valószínűleg az egyik legérdekesebb régészeti terület, ahol több vörös tégla építménnyel találkozhatunk.

A 13 méter hosszú, 11,5 méter széles és 13,7 m magas Wringinlawang gyakorlatilag a régészeti terület kapuja, és régen is a hozzá tartozó templom bejárata lehetett. Nevét onnan kapta, hogy két banyan (indiai léggyökeres füge) fa között állt.

A Jolotundo Templom Seloliman falu közelében található. A templom olyan, mint egy hatalmas medence, egykor rituális fürdőhely volt, amihez hasonlót Balin ma is sokat találunk. Története is Balihoz kötődik, a Majapahit Birodalom előtti időkből. Ugyanis Airlangga király építette 997-ben apja Udayana emlékére, aki Bali királya volt. A legenda szerint vize a Föld legtisztább vize.

A régészeti terület legérdekesebb temploma a Tikus, vagyis Patkány Templom. 16 méter hosszú, 16 méter széles és 3,5 m magas, ősi rituális fürdő a Majapahit korszakból. A fő épület eredetileg két teraszból állt, amire koncentrikus elrendezésben tornyokat építettek. A közepén álló legmagasabb, a hindu mitológia Meru-hegyét szimbolizálta.
A szokatlan név 1914-es felfedezéséhez kapcsolódik, amikor is pestis járvány dúlt a környéken, amelyet a számtalan patkány terjesztett. Kromojoyo Adinegoro, Mojokerto helytartója a patkányfészket akarta felszámolni, de valójában Trowulan legfontosabb régészeti lelőhelyét találta meg.

Temon falu közelében található Kolam Segaran, vagy Segaran-fürdő a legnagyobb középkori épített medence. A megszokott vörös téglafal határolja, futball pályáknál is nagyobb, 375 m hosszú és 175 méter széles medencét. Feltehetően a Majapahit Királyi család pihenő helye volt, ahol bel- és külföldi vendégeiket is vendégül látták.

Siti Inggil sírkert az első Majapahit király (R. Wijaya Kertajaya Jayawardana) meditációs helye volt. Itt találjuk Sapu Angin és Sapu Jagat sírját, amit számos helyi és külföldi látogat zarándoklatként. Hogy ők kik sejtelmem sincs, de találtam indonéz telefon, hajó és biciklimárkát is ezen a néven. A park leggyakrabban megtekintett látványossága a Maha Vihara Mojopahit templomhoz tartozó Buddha Tidur, amit a köznyelv "Alvó Buddha"-nak hív. Valójában nem alszik, hanem épp elérte a legmagasabb szintű megvilágosodást, a Nirvánát. Ez a leggyakoribb fekvő Buddha ábrázolás. A szobor Ázsia harmadik legnagyobbja Thaiföld és Nepál után. A dél felé néző, arany színű szobor 2001-ben épült. 22 méter hosszú, 6 méter széles és 4,5 méter magas!

Trowulan mellet késő este megyünk el, majd a mai összesen 14 óra utazás végén éjfélre és halálosan fáradtan érünk a Bromo vulkánhoz közeli Java Banana Hotelbe. Útközben Zoli többször elmondja, hogy nincs az a vulkán, ami megérné ezt a 14 órát. Bennem van egy is feszültség, mi van, ha az esős évszakban nem is fogjuk látni azt a híres napfelkeltét a vulkán felett?
(Így utólag - figyelembe véve, hogy a Yogyakarta-Bromo út túl hosszú a mi tempónkban Prambanan után, hogy mást is megnézzünk - valószínűleg Soloban kellett volna eltölteni 1 napot, megnézni az Erotika Templomot, majd másnap Bromo felé Trowulant, és értelmes időben megérkezni a vulkánhoz.)

Mi azonban éjfélre értünk oda, ahol egy érzékelhetően hűvösebb, trópusi-hegyi klímájú kertben, egy stílusos és színvonalas lodge jellegű hotel fogadott bennünket a Java Banana Hotel képében. Mint utólag megtudtuk 2000 méter magasságban. A roppant kedves személyzet forró teával és remek klubszendvicses vacsorával várt bennünket. Mi pedig teli hassal estünk ágyba újabb maratoni alvásunkra...
(2020 Update: A szállás most is létezik, sőt több más szálláshellyel is bővülve egy kisebb szálloda lánc tagja Jiwa Jawa néven. Ez a hotel most a Jiwa Jawa Resort Bromo-ként található meg.

Fotógaléria: Bromo - Java Banana Hotel