Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Történelmi áttekintés
Baliról általában
1-2.nap: Megérkezés Hong Kongba
3. nap: Hong Kong
4. nap: Megérkezés Balira
5. nap: Java - Yogyakarta
6. nap: Java - Prambanan és utazás Bromóba
7. nap: Java - Bromo vulkántúra
8-14.nap: Bali
Hasznos infók
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Történelmi áttekintés Jávára és Balira koncentrálva


Időszámításunk előtt
Indonézia tágabb értelemben vett emberi történelmének első bizonyítéka a kb. egy millió évvel ezelőtt élt „jávai ember”, a Pithecanthropus Erectus.

Az őslakosok feltételezhetően a mai melanéznek hívott népcsoportból kerültek ki. Ők a Csendes-óceán keleti felén elterülő, Ausztráliától északra fekvő Óceánia lakói. (pl. Pápua, Bismarck-szigetek, Torres-szigetek, Salamon-szigetek, Új-Kaledónia, Fidzsi-szigetek, a Kis Szunda-szigetekhez tartozó Sumba, Flores és Timor szigetek, stb.) Őket az ie. II. évezredben fokozatosan a mai lakosság alapját adó ausztronéz népek szorították kelet felé.

A kb. 1200 nyelvet számláló és kb. 380 millió ember anyanyelvének számító ausztronéz nyelvcsalád gyökere Tajvan szigetén van. Itt még ma is élnek ausztronéz őslakosok, akik a kínai eredetű lakosság 2%-át (kb. 400 ezer fő) teszik ki). Érdekes szókészleti hasonlóság például, hogy nagyon sok ausztronéz nyelvben létezik a Tajvanon is megtalálható „mata” szó, amelynek jelentése „szem”.

Genetikai és régészeti kutatások alapján kb. 6000 éve, több hullámban kezdődött az ausztronéz nyelvek és népcsoportok terjedése. A legtávolabbi ismert elfőrdulása Madagaszkár szigetén van, ahol a lakosság 98%-ának anyanyelve és a hivatalos nyelv, a malgas. Ennek a nyelvnek az alap szókészlete szinte megegyezik ma'anyan nyelvvel, amelyet a 7000 km-re található Borneón, egy a Barito folyó partján elő népcsoport beszél. Mai napig nem ismert, hogy miként jutottak el ilyen távolságra – a régészeti leletek alapján a Kr.u. 8.-14. század között – az ausztronéz betelepülők?

A legnagyobb számban beszélt ausztronéz nyelv a - kb. 200 millióan beszélt - maláj és a vele szinte azonos indonéz. Kutatók feltételezik, hogy mindkét nyelv egyfajta közvetítő nyelvként terjedt el, és az ősi malájból alakult ki. Ez eredetileg egy egyszerű nyelvtanú és fonetikájú szumátrai nyelv volt, amelynek első írásos emlékei a 7. századból maradtak fenn. (A mai napig ezt a maláj nyelvjárást beszélik Szumátra Riau térségében.) A nyelvet feltehetően az iszlám hódításával párhuzamosan kezdték közvetítő nyelvként használni az indonéz szigetvilágban.

76 millió anyanyelvi beszélőjével a világ legnagyobb, nem hivatalos nyelvének a jávai számít. Ez a malájhoz hasonlóan önálló ága az ausztronéz nyelvcsaládnak, amelynek írásos emlékei 1200 évre tekintenek vissza. „A jávai nyelv egyik különlegessége a beszéd három udvariassági szintje, amelyet tovább tagol az egyenrangúság, vagy az alá-felé rendeltség. Ezekhez az udvariassági formulákhoz külön nyelvtan és szókincs tartozik, helyes használatuk pedig presztízsnek számít.”

22 millióan beszélik a tagalog (mai nevén filippínó) nyelvet a Fülöp-szigetek térségében. A további tizenegynéhány ausztronéz nyelv közül van, amelyet egy-két millióan beszélnek, de van amelyet néhány ezren csupán.

Az ausztronéz népek fokozatos érkezésével élelmezési problémák merülhettek fel. Az adottságok azonban ideálisak voltak az öntözéses rizstermelésre, amely már az i.e. 8. században megkezdődött. A Kr.u. 1. században parányi királyságok virágoztak és kereskedtek egymással a szigeteken. A szigetek közelsége hajózható stratégiai útvonalakat jelent, így feltehetően már évszázadokkal időszámításunk kezdete előtt vezettek kereskedelmi útvonalak Indiába és Kínába.

Az indiai kereskedelem jelentős vallási hatást is jelentett. A korábbi jellemző természet közeli szellemhitet, a hinduk által terjesztett hinduizmus váltotta fel, vagy keveredett vele. Az i.e. I. századból találtak olyan cserépdarabokat, amelyen szereplő brahmi feliratok már erről tanúskodnak. A hindu hatással párhuzamosan, kisebb nagyobb jelentőséggel bírva terjedt el a buddhizmus is, vagy alakult ki ezek sajátos ötvözete.

Időszámításunk után: a korai hindu – buddhista királyságok kora
Az időszámításunk utáni első évezredben a szigetvilág virágzó államhatalmai a tengeri kereskedelemben betöltött szerepre, illetve öntözéses mezőgazdaságra épültek.
A Java szigetén ismert legkorábbi feliratok, valamint kínai utazók beszámolói alapján ez első ismert hindu-buddhista vallási elemeket is használó királyság 358-669 között Tarumanagara, vagy Taruma Királyság. Központja a mai Jakartához közel volt található. Fejlettségéről árulkodik, az 5. században Purnavarman nevű uralkodójuk által építetett csatorna, amely megváltoztatta a Cakung folyó folyási irányát a part menti területek öntözése érdekében.

Taruma végét a Kr.u. 7-9. század legjelentősebb hatalma a Szumátra szigetén létrejött Srivijaya tengeri királyság inváziója jelentette. A buddhista monarchia hatalmát fokozatosan kiterjesztette Borneóra és a Maláj-félszigetre is. További terjeszkedését és hatalmát azonban 1025-ben a Dél-Indiai Csola királyság hódítása törte meg. (A Chola, vagy Csola dinasztia a Kr.u. 9-13. század egyik legerősebb dél-kelet indiai királysága, aki befolyását Sri Lankán túlra a Maldív-szigetekig, illetve a Maláj-félszigetre, Borneóra és Szumátrára is kiterjesztette.)

Eközben Jáva központi és keleti felében a 8. és a 13. század között több királyság jött létre és semmisült meg. A legfontosabbak a buddhista Sailendra (néhol Cailendra), és a hindu Sanjaya-dinasztia uralma volt, akik hosszabb-rövidebb időre Balira is kiterjesztették hatalmukat. Ők hol békében, hol folyamatos rivalizálásban álltak egymással, de még beházasodások is történtek a családok között.

Sailendra (a sanskrit név jelentése: "a hegy hercege") fénykorát 750 és 850 között élte. A dinasztia eredete bizonytalan. Feltehetően belső-jávai földművelő népből származik, aki hatalmát kiterjesztette Jáva északnyugati részére, és portyákat, kereskedelmi expedíciókat indított a Maláj-félszigetre és Indokínába is. Egyes leírások szerint a Sailendrákat megelőzte a hindu nemes Sanjaya, aki már 732-ben elfoglalta a Progo és Opak folyók közti termékeny síkságot megalapítva a Sanjaya dinasztiát. A hatalmat ezen a vidéken 750-ben vette át buddhista Sailendra család, a Sanjayákat észak felé szorítva.

790 körül a mai Kambodzsa területén lévő Chenla királyságot 12 évre uralmuk alá hajtották. A Borodoburban lévő domborművek alapján egyes kutatók pedig Sri Lankai összefüggéseket bizonyítanak. Kétségtelen, hogy a Sri Lankán államvallásnak számító mahájana buddhizmus bevezetésével kulturális felvirágzását indítottak el, számos kifinomult építészetről és művészetről árulkodó templomot és műemléket hagyva maguk után. Ezek közül a leghíresebb Borobudurban található sztúpa együttes. Házasságok révén baráti kapcsolatuk volt a szumátrai Srivijaya királysággal. Amikor a 950-es években a Sanjaya-dinasztia megdöntötte uralmukat, a Sailendra-uralkodóház Szumátra szigetére (Palembangba) költözött.
Találtam olyan indonéz történeti kutatást is, amely szerint 4. században a mai Kambodzsa-Vietnám-Thaiföld egyes részein lévő Campa Királyság Bhadawarman nevű uralkodójának leszármazottai terjeszkedve alapították a későbbi századokban az indonéz Taruma és a Sriwijaya királyságokat, és így került a hinduizmus a szigetvilágba. Ennek a dinasztiának későbbi leszármazottja Srí Kesari Warmadewa, Bali első királya, akiről írásos emlékek maradtak fent.

A Sanjaya-dinasztia Mataram Királyság néven irányította a két dinasztia által uralt területeket. Őket az Isyana dinasztia követte. A királyság hatalma a 11. századig tartott. Ez idő alatt épült a monumentális Prambanan templom együttes, Indonézia legnagyobb hindu építészeti emléke Yogjakarta közelében, Pikatan király uralkodása alatt. Utolsó királyuk Dharmawangsa utasítására fordították le jávai nyelvre a Mahábhárata hindu eposzt. Ő foglalta el Balit és Borneó szigetének egyes részeit. Bali szigetén máig használják egykori törvénykönyvét. Hatalma csúcsán még a rivális szumátrai Srivijaya Birodalmat is megtámadta. Ez utóbb hibának bizonyult, a szumátrai megtorlás 1006-ban megtörte a királyságot, maga az uralkodó is elesett a harcok során.
Dharmawangsa nővére, Mahendradatta korábban Udayanához ment feleségül, így a Bali szigetén uralkodó Warmadewa dinasztiába házasodott be. Fiuk Airlangga, Dharmawangsa király veje, később csapatokat szervezve rövid időre helyreállította a kelet-jávai királyságot Kahuripan néven. Ebben segítette, hogy 1017-ben az Indiai Chola Királyság megtámadta a rivális Srivijayát. 1045-ben Airlangga lemondott trónjáról, és aszkéta életet élve visszavonult a dzsungelbe. A királyságot két fia - Janggala és Kediri - között megosztotta. Kediri Királysága tengeri kereskedelme révén kifejezetten jelentős hatalomnak számított a következő században. 1117-ben Kamesvara, Kediri uralkodója egyesítette a két királyságot.

Kedirit a 13. század elején a Tumapel nevű városból származó helyi felemelkedő erő, Ken Arok törte meg, aki 1222-ben megalapította a Singhasari Királyságot. Ken Arok története rendkívül népszerű „mese” Jáva szigetén. Az árva gyereket egy tolvaj nevelte fel, aki később Tumapel helytartójának (bizonyos Tunggul Ametung) bizalmasa lett. Ken és urának fiatal felesége egymásba szerettek, és elhatározták annak az árán is egymáséé lesznek, ha meg kell ölniük a férjet. Ken a híres Gandring nevű fegyverkészítőt kérte meg, hogy készítsen számára egy „szent kris” kést (kétélű jávai tőr). A mester túl sokáig dolgozott, így történt, hogy Ken hirtelen haragjában a befejezetlen fegyverrel megölte őt. Utolsó leheletével Gandring megátkozta, hogy a következő 7 nemzedék leszármazottainak halálát ugyanez a fegyver okozza. A kés titokban Ken Arokon keresztül Tunggul úr egyik bizalmasához került, aki gyakran hencegett ritka és egyedi fegyverével. Ez volt Ken tervének alapja, aki később egy éjszaka titokban ellopta azt és megölte vele a férjet, a kést az áldozat mellett felejtve. Másnap könnyű volt bizonyítani a „gyilkost”, akit hamar ki is végeztek. Ken gyanún felül állva vehette el később feleségül az özvegyet, aki akkor már terhes volt előző férjétől. Tumapel város nevét ekkor változtatta Singhasarira és támadta meg Kediri Királyságát. Évekkel később beteljesedett az átok, mert mostoha fia - Anusapati - ezzel a késsel ölte meg 1227-ben. Anusapati sem kerülhette el végzetét, mert őt Ken Arok törvénytelen fia Panji Tohjaya ölte meg 1248-ban, aki nem élvezhette sokáig a hatalmat, mert Wisnuwardhana - egy lázadó nemes - még ugyanabban az évben szintén megölte. Így teljesedett be a Gandring-átok.

Wisnuwardhana volt az egyetlen uralkodója Singhasari Királyságának, aki 20 év uralkodás után békével adta át a hatalmat fiának, a királyság legnagyobb uralkodójának Kertanegara-nak. Kertanegara király gyors, nagyratörő terveit a Srivijaya Birodalom nagysága ihlette. Több tengeri expedíciójának célja a Maláj-szoros, a "Tengeri Selyemút” ellenőrzésének megteremtése volt. Elfoglalta Balit, expedíciókat küldött a környező Kis-Szunda szigetekre, Borneóra és a Maláj-félszigetre. Szövetséget hozott létre a mai Vietnám területén elterülő Champa királysággal is. Ez volt az a lépése, amivel kivívta a mongol Jüan-dinasztia uralkodója, a hatalmas Kublaj-kán figyelmét. A kán 1280-89 között három követet küldött, amelyben behódolásra szólította fel a királyt. Utolsó alkalommal Kertanegara dühében a mongol követ arcát megvágta és fülét lemetszette. A követ arról számolt be, hogy a választ a Jávai király az arcára írta. Kublaj megtorlásul hajóhadat küldött a királyság ellen.

Eközben Kertanegara királyt egyik fellázadó hűbérese megölte. Az udvarból menekülő ifjú Raden Wijaya herceg később elnyerte az új király bizalmát és felhatalmazást kapott, hogy települést alapítson az északi Arjuna hegység erdőiben. Itt Wijaya nagyon sok keserű maja gyümölcsöt talált, amiről az a mondás járta, hogy keserű, de képes oltani a katonák szomját. A „keserű maja” jávai nyelven úgy hangzik „Majapahit”, így nevezte el új városát az ifjú herceg.
1293 elején a mongol flotta elérte a sziget északi partját, és nem voltak tisztában azzal, hogy Kertanegara király már meghalt. Raden Wijaya fondorlatos módon használta ki a gyanútlan mongolokat Jayakatwang megdöntésére. Magát, mint a Singhasari Királyság ellenségét tüntette fel, és szövetkezett a mongolokkal annak megtámadására. Amikor aztán Jayakatwang megadta magát, meglepetésszerű támadást intézett a mongol csapatok ellen. A pánikba esett hadsereg megzavarodott, a monszuntól elgyötörve nem kívántak további 6 hónapot várni az ellenséges szigeten a következő északi szélig, így 1293. május 31-én visszaindultak Kínába.
A győztes Wijaya herceg, mint az utolsó Singhasari király leszármazottja, 1293. november 12-én Kertajasa Jayawardhana néven, mint a későbbi hatalmas Majapahit Birodalom, első királya lépett trónra. A hindu királyság időszakát sokan az indonéz aranykornak tekintik. Hayam Wuruk uralkodása alatt (1350-1389) szinte az egész mai Indonéziát uralmuk alá hajtották, valamint a Fülöp-szigetek és a Maláj-félsziget egy részét is. Jelentősége ellenére kevés írásos emlék maradt fenn róla. A legfontosabb a Nagarakretagama, vagy Nagarakrtagama című ó-jávai, de a szankszrit irodalomból átvett ún. kakawi (vagy kawi) nyelven írt hosszú elbeszélő költemény.

A kawi nyelven íródott versek, azon a nyelven születtek, amelyet Jáván használtak mindössze néhány száz éven át, s amelyet csak azért hoztak létre, maradt fenn, hogy verseket írhassanak rajta. Mégis kevés rá az, hogy „irodalmi nyelv”. Esszé, versfordítások és galéria”. Az első kawi írásokat Borobudur környékén találták meg, ezek a korai kawik (750-900), melyeket a kadíri kawik (900-1210), majd a Majapahit Birodalomban a kései kawik követnek (1210-1500), végül a Jáváról Balira vándorló hindu-buddhista királyság idején írott művek zárják a sort.” (Weiner Sennyey Tibor: KAWI esszé és fordítások - 2008 augusztus)

A Nagarakretagamát Prapanca buddhista szerzetes írta 1365-ben, mint Hayam Wuruk királyhoz intézett dicshimnuszt. A mű részletes leírást ad a Majapahit Királyságról, megerősíti a hindu-buddhizmus hatását a birodalomra, bemutatja a templomokat, palotákat, valamint számos ünnepi és vallási előírást. Az első nyugati tudós, aki tanulmányozhatta a kéziratot Lombok 1894-es holland megszállása után, JLA Brandes. Több generáció holland tudós vett részt a fordításban, annak hihetetlen történelmi jelentőséget tanúsítva. A műből kiolvasható az a ma leginkább Balin létező vallási meggyőződés, miszerint a Shiva-Buddha istenség se nem Siva, se nem Buddha, hanem egyben a „Hegy Hercege”, a Legfelsőbb Isten. A jávai őshonos ember vallásos hite találkozott a két vallással: a hinduizmussal és a buddhizmussal.
A mű bemutatja az építkezési technikákat is, leginkább a vörös téglából épített egykori fővárost Trowulant. (lásd még: Mojokerto –Trowulan fejezetben)

Az Iszlám terjedése
A Birodalom létével párhuzamosan muszlim kereskedők Délkelet Ázsiában már Mohamed fellépését közvetlenül követően is jártak, de az első bizonyítékok helybeli muszlim lakosságra a 13. századból, Észak-Szumátráról erednek. Az iszlám fokozatos terjedése a térségben a Maláj-félszigetről indult. Első meghatározó állama a Kedah-i Királyság (630-1136), amely uralkodója 1136-ban az iszlám hitre átérve megalapította a legrégibb létező szultánságot, az ún. Kedah-i Szultánságot. Szintén a mai Malajzia és Szingapúr területén jött létre a Melakai (Malacca) Szultánság, amelyet 1402-ben még hindu királyságként alapítottak, de viszonylag hamar, már az első uralkodó áttért az iszlám hitre és a király felvette a szultán címet. Tengeri kereskedelemben betöltött stratégiai szerepe, jól szervezett, kalóztámadások elhárítására irányuló védernyője okán gyorsan fejlődött. Melaka az egész maláj-félsziget nyugati partját ellenőrzése alatt tartotta, valamint hatalmát kiterjesztette Szumátra nagy részére.

A mai Indonézia területén az első igazán erős muszlim hatalom Szumátra északi végében jött létre a mai Aceh tartományban. Aceh Királysága 1624-ben érte el hatalma csúcspontját, részben behatolva a Maláj-félszigetre is.

Az iszlám térnyerésével párhuzamosan, 1500 körül a Majapahit Királyság Jáván is összeomlott, és értelmisége - nemesek, papok, művészek, táncosok, zenészek, színészek - Balira menekültek.

A sziget keleti részén létrejövő Mataram Szultánság 1625-re már az egész Jávát uralma alá hajtotta. A 16. század végéig az iszlám hit fokozatosan dominánssá vált az indonéz szigetvilág egyéb részein is. A legtöbb helyen azonban keveredett a korábbi kulturális és vallási szokásokkal, ami sajátos jegyeket ad Indonézia vallásgyakorlatának mind a mai napig. Leírások alapján Jáván az ősi hagyományok, művészetek táncok megőrzésében nagy szerepe volt a szúfi misztikus tanítóknak és rendjeiknek. Az ortodox iszlám vonulatától eltérő szúfizmus ugyanis toleránsabban és kevésbé a kard jogán terjesztette a vallást.

Gyarmati korszak
Utazásunk emlékei szempontjából csak csekély jelentőséggel bírnak az elkövetkező közel 500 év gyarmati történései. Marco Polo már 1292-ben Fűszer-szigetként emlegette Balit. Az 1500-as évek elején érkező a portugálokat, a század végére a hollandok követték. Az indonéz szigetek szisztematikus gyarmatosítását az 1602-ben alakított Holland Kelet-Indiai Társaság kezdte meg. Jáva szigetén, Batávia néven alapítják meg közigazgatási központjukat, mely a hollandok őseinek tekinthető germán törzsről kapta nevét. A város ma Jakarta néven Indonézia 10 milliós fővárosa.

Balin holland kereskedők voltak első európaiak, akik partra szálltak 1597-ben. A sziget Jáva holland gyarmatosítása idején formálisan is független volt. A hollandok csak 1846-ban találtak ürügyet arra, hogy katonai erővel partra szálljanak. Az incidensben elfoglalták Bali északi részét. Később a hollandok befolyásuk növelésére kihasználták Lombok függetlenedési törekvéseit is. 1904-ben Sanurnál partra szálltak, elérték Denpasart és megadásra szólították fel a királyságot. Az uralkodó és a nemesi udvar behódolás helyett a palotát felégette, és rituális-tömeges öngyilkosságot, ún. puputan-t követett el. A partraszállás 4000 ezer Balinéz életét követelte.

A gyarmatosítás végének kezdetekor 1927-ben Ahmed Szukarno (1901-70) elnökletével megalapították Bandungban az Indonéz Államot. A II. Világháborúban Japán szállta meg a szigetvilágot. A felszabadító harcokban Szukarno legendává vált, és küzdelmük eredményeként 1945. augusztus 17-én Jakartában kikiáltották a független Indonéz Köztársaságot. Ennek ellenére a hollandok még 1949-ig igényt formáltak Balira, csak ekkor mondtak le gyarmati igényeikről.

A mai Indonézia
1965. szeptember 30-án a hadsereg parancsnoka, Szuharto tábornok magához ragadta a hatalmat. Félreállította Szukarno elnököt, s több mint harminc évre berendezkedett az elnöki palotában. Ténykedését több százezer (egyesek szerint millió) kivégzett, állami korrupció és népharag kísérte, míg végül 1998 tavaszán ez az egész rendszerét elsöpörte.
Az ezt követő időszak sem volt egyszerű Indonéziában. A gazdasági válságot követően etnikai és vallási konfliktusok, összecsapások történtek a kínaiak és keresztények lakta térségeket. A folyamatok mélypontján, 2002. október 12-én közel kétszáz halottat és háromszáz sebesültet követelt a Balin végrehajtott robbantásos merényletet, amelynek C4-es típusú plasztikbombáit egy iszlám szélsőséges, a légerő egyik volt tisztje gyártotta. Ezt 2005-ben követte merénylet.

Indonézia ma a világ legnépesebb iszlám hitű országa. Területének nagy részén a demokratikus köztársasági berendezkedés mellett egyes tartományok jogában rendeleti szinten érvényesülhetnek az iszlám jog, a saría egyes elemi. Aceh tartományban az indonéz kormány 2001-ben engedélyezte, hogy a jogrendszer teljes egészében a saríára épüljön, az ítélkezést 2003-tól az iszlám bíróságok végzik. A világsajtót 2005-től bejárta a szerencsejátékért első ízben megvesszőzött szerencsétlenek képe, de Indonézia más tartományaiban is felháborodást váltott ki, hogy a bevezetett jog szerint a házasságtörésen ért asszonyokat halálra kell kövezni, vagy például a homoszexualitás 8 év szabadságvesztéssel büntethető.

Politikai elemzők felhívják a figyelmet, hogy az észak-szumátrai Aceh tartomány, földrajzi elhelyezkedése miatt az elsők között lett iszlám hívő a 15. század végén. Régóta tartó függetlenedési törekvéseinek eredményeként lett önálló, az iszlám jogrendszer bevezetése is egyfajta politikai engedményként kezelhető az Indonéz állam részéről. Ennek ellenére időről-időre felmerül, mi lehet Indonézia jövője egy radikálissá váló iszlám mellett?

Indulásunk előtt olvastam a National Geographic Magazin októberi számában egy cikket „Sötét lepel mögött” címmel, amely „Terror vagy béke?„ alcímmel ír Indonézia iszlámmal kapcsolatos helyzetéről. A cikket olvasva szinte szorongó érdeklődéssel vártam jávai utazásunkat, de úgy tűnik ismét újságírói hangulati túlzásról van szó. Nem tagadva, hogy a merényletek voltak, és egy ekkora országban létezhet minden irányzatnak szélsőségese követője, de a mindennapokban ennek nem sok jelét láttuk, még a formálisan szultánsági formában működő Yogyakartában sem. Az utcákon szinte nem látható az iszlám jelenléte sem az öltözködésben, sem a társas kapcsolatokban, vagy a férfi-nő viszonyában sem. Ennek részeként például egy fejkendős hölgyet a Surabaya-i repterén combig felhajtott szoknyában láb masszíroztak mellettem a reptéri szalonban, vagy pl. a Yogyakartai mecset díszítésében ott láthatóak hindu istenek arcmásai, arcképei is.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cikk a „rémisztő” bevezető után leírja, hogy a társadalomban többségben vannak a szélsőségeket elutasító, a szigetvilág évezredes vallási-etnikai keveredésének és sokszínűségének értékeit látó emberek. Ennek bizonyítéka lehet, hogy míg a 2005-ös választásokon közel 1/3 arányban támogattak iszlám szervezetek által indított politikai jelölteket, addig ez az arány 2009-ben 25% alá csökkent.

Fotógaléria: Hong Kong - Jáva - Bali teljes