Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Történelmi áttekintés
Baliról általában
1-2.nap: Megérkezés Hong Kongba
3. nap: Hong Kong
4. nap: Megérkezés Balira
5. nap: Java - Yogyakarta
6. nap: Java - Prambanan és utazás Bromóba
7. nap: Java - Bromo vulkántúra
8-14.nap: Bali
Hasznos infók
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


Febr. 2. - 3. kedd-szerda: Megérkezés Hong Kongba


Kedden reggel 7 órakor indultunk Ferihegyről Amszterdamba, majd onnan délután 1-kor a Cathay Pacific járatával Hong Kongba. Mind a gép, mind a személyzet teljesen rendben volt, bátran ajánlom. 11 órás repülés után, hazai idő szerint éjfélkor, helyi idő szerint másnap reggel 7-kor érkeztünk meg. Otthon már aludni mennénk, itt viszont a csomagokat keresgéltük kissé elgyötörten. Sajnos részben hiába, az én bőröndöm nem érkezett meg. S bár nem először járok így, az ügyintézés után mégis rosszkedvűen vonatoztunk be az Airport Expresszel a belvárosba. (A retúrjegy ára 160 honkongi dollár (hkg), amit 2010 februárban 24-el kell szorozni.)

A Hong Kong szigeti belvárosban lévő gyorsvasút megállót 20 perc alatt értük el, innen 50 hkg volt a taxi a szállodánkig. A légitársaság weboldalán előzetesen a Lan Kwai Fong Hotelre esett a választásunk, amely az azonos nevű városrészben és kis terecskén található.
A szálloda indult az „Ázsia legjobb boutique hotelje” címért, amelyet remek fotókkal tarkítva hirdetnek is a weboldalukon. Az ára is egész tűrhető volt ottani viszonylatban (kb. 20.000Ft/éj). A valóság azért más. A talpalatnyi telken épített 30 emelet magas szálló tetején lévő lakosztályból remek kilátás nyílhat az öbölre és a szemközti Kowloon negyed felhőkarcolóira, de ez standard szobákra nem igaz. Kizárólag a nem éppen gyönyörű, 70-es évek feelingű panel toronyházak érdekes, de nyomasztó látványában, és szűnni nem akaró szürke felhős-ködös időben gyönyörködhettünk.

Az idő eltolódás miatt - kocaturistásan - rövid alvással próbáltunk akklimatizálódni, majd a bőrönd hiány miatt délután ruha vásárlással kezdtük a városnézést. A kereskedelem fellegvárában ezt könnyű dolognak tartanán, de Hong Kong mára az európai árakat is megszégyenítő világmárka lázban ég, így ha nem valami külvárosi koszlott piacon akarunk - több órás autókázás után - valami kinőtt érzetű gagyit vásárolni, akkor keresnünk kell egy megbízható, de reális árú márkát. Barátaink helyi tapasztalata alapján a Marks & Spencer hálózatában töltöttem fel alsónadrág, zokni és ing készletemet a következő 2 napra.

Ismerek olyan utazót, aki 10-szer járt a városban, de egyszer sem látta még az egyik fő attrakciót, a város felé magasodó „Peak” csúcsot. Előzetesen úgy döntünk, hogy amikor nincs felhő, azonnal felmegyünk a világ legrégibb kötél vontatta vasútján a hegyre, a leggyakrabban fotózott panoráma miatt. Ez 2 nap alatt nem sikerült, még a legnagyobb felhőkarcolók csúcsát sem láttuk egyszer sem.

Az idő kellemes, 16-20 fok között kellemesen tavaszias, időnként szemerkélő esővel. A Peak helyett belvárosi sétálgatásba kezdünk, amelynek fő eleme a világ egyedülálló belvárosi közlekedési módja, a 700 méter hosszú köztéri mozgó járda, amely a Soho negyedben visz felfelé a hegyoldalban. A reggeli munkakezdés előtt lefelé jár, de egyébként éjfélig felfelé viszi az utasokat. Több angol gyarmati hatást mutató idősebb utcát keresztez, számtalan bárral és étteremmel tarkítva. Felül nézetből betekintést kaphatunk a jellegzetesen ázsiai csiricsáré díszvilágított utcákról, és reklámtábla rengetegekről is. Este felé a környék megtelik a helyben dolgozó öltönyös fehér üzletemberekkel és helyi irodai dolgozókkal.

Naplemente közben a híres StarFerry-vel, a helyi kompjárattal megyünk át Kowloon-ba, hogy onnan nézzük meg a népszerű, és minden este 19.30-kor kezdődő fény, lézer és hang játékot, amellyel az öböl környéki felhőkarcolókat világítják meg. Ebből az egyre sűrűbb pára és felhő miatt nem sokat érzékelünk, fotózni lehetetlen, így éhenhalás ellen útikönyvünk ajánlott éttermeit böngésszük. Az angol szerző nem nagyon merülhetett el a helyi kispiszkosok világában, mert minden ajánlott étterem luxus szállóban található.
Végül éhező gyomrunk választása a közeli Renaissance Hong Kong Kowloon Hotel (22 Salisbury Road, Tsimshatsui, Kowloon) Dynasty kínai éttermére esett, amelyet a könyv 5 fokozató skálán 2-3-as árfekvésűnek mond, az egyik legjobb kantoni konyhával. Farmeres, városnézős szerelésünkben végül nem érezzük rosszul magunkat (külföldiek is így öltöztek), de ami bíztató, hogy feltűnően sok a helyi vendég, igaz ruhájukon látszik, hogy ünnepi vacsorára érkeztek. Hong Kong híres elvetemült légkondi használatáról, ha kell, ha nem mindenhol bömböl a 16 fok. Itt is jól jön (nekem csak jönne) egy pulóver, de a hely ezt leszámítva remek. Összesen 2 előétel, 4 leves, és fő ételnek az előrendelés nélkül vétetlenül kifogott utolsó, zseniálisan elkészített és szervírozott pekingi bőségesnek és hibátlannak bizonyult. Borlapja terjedelmes, nagyon sznob és nagyon drága. Így ezt kihagyjuk. (Számla kb. 5000Ft/fő)

A vacsorát a Temple Street-i éjszakai piacon zárjuk. Elvileg éjfélig van nyitva, de még éjjel 1-kor is nyitva a standok többsége. A rémesen gagyi ruhaneműktől, a hamisított 3 féle méretű IPhone-on át, a műanyag Mao-s emléktárgyakig, minden kapható itt. Mi végül néhány remekbeszabott, selyem nyakkendővel távozunk (1000Ft/db.)

Visszafelé metróval megyünk, és az estét a mozgó lépcső melletti bárok egyikében sörözéssel zárjuk, ahol a helyi szokásként a mogyoró héját szétdobálják a padón, amiben „boákig” taposunk.
Fotógaléria: Hong Kong