BERKOVITSA - RILA
Vendéglátónk reggel 9-re igen csinos reggelivel érkezett. Gyermekeim örömére a választék nagy részét tradicionális helyben sütött fánk félék, lángos és sós túróval töltött - török burek szerű - leveles tészta alkotta. Ehhez mézet, lekvárokat és nutellát is adtak. A mennyiség a mai utazás közbeni ebéd szerepét is betöltötte.
Végül a napon a sütkérezve és a reggeli panorámában gyönyörködve gyorsan telt az idő, csak 11 óra körül sikerült elindulnunk. A város egyébként nem igazán attraktív, önálló úticélént nem tudom elképzelni. De egy esti pihenőre és vacsorára tökéletes volt!
Útvonalunk az egykori Trákián haladt keresztül. Amit mi Trákiának hívunk az leginkább az azonos nevű egykori római provinciát, többnyire Bulgária területét jelenti, a Duna vonalától Törökország Európai részével a Dardanellákig, és a Boszporuszig.
Erről bővebben már ITT írtam.
A Rilai Kolostor
Kb. 3 óra alatt értük el, az utolsó szakaszon a Rila - hegység kanyargós hegyi útjain - a bolgár ortodox egyház legszentebbnek tartott kegyhelyét, az 1147 méter magasan fekvő Rilai Kolostort.
A kolostort Rilai Szent János követői alapították a 10. században, a Szent sírja is itt található. 1983 óta a Világörökség része.
Rilai Szent János (szlávosan Rilai Szent Iván) bolgár remete, az ortodox egyház szentje, Bulgária védőszentje, Szkrino nevű faluban született 876-ban. Szülei halála után állítólag Isten álmában szólt hozzá - akár csak Ábrahámhoz -, hogy vonuljon el a hétköznapi világból. János erre minden vagyonát szétosztotta a szegények között és szerzetesnek állt a közeli Szent Demeter kolostorba. Itt tanult meg írni és olvasni, idejét a Szentírás tanulmányozására fordította. Egy idő után úgy döntött, hogy életét az aszkétizmus jegyében remeteként kívánja folytatni, akkor költözött a Rila-hegység erdeibe. Hosszas vándorlás után végül egy barlang adott számára otthont.
Később unokaöccse, Lukács is nagybátyja kutatására indult, és János tanítványa lett. Lukácsot szülei azonban megtalálták és dühödten hazavitték a hóbortos rokontól. A legenda szerint azonban útközben a gyermeket kígyó marta meg, így az apa megtörten tért vissza János áldását kérve.
A remete 20 évig élt minden viszontagság ellenére a barlangban, de a környező pásztorok egy idő után felfigyeltek rá. Egyre többen keresték fel áldást, gyógyulást, vagy ördögűzést kérve. Híre egyre terjedt, még I. Péter cár (927-968) is személyes látni kívánta a csodatevő szentet. A legenda szerint 9 vadász akadt János nyomára, akiket a szent 1 szelet kenyérrel lakatott jól úgy, hogy még maradt is belőle. A Cár végül nem tudott találkozni Jánossal, de a tőle kapott pergament, amelyben kegyességre utasította az uralkodót, állítólag sokszor elolvasta és nagy becsben tartotta.
Utolsó 7 évében a mostani Rilai Kolostor közelében lévő barlangban lakott. Hívei templomot emeltek, majd kolostort alapítottak. János lett az apátjuk és a legenda szerint sok csodatétel fűződik a nevéhez.
70 éves kora körül, 946. augusztus 18-án, tanítványai körében szenderült örök nyugalomra. Sírja először az egykori fővárosban, Turnovóban volt.
A kolostor - köszönhetően a szent emlékének és ereklyéinek - egyre híresebb lett. Az ereklyék állítólag még I. Mánuel bizánci császárt (1143-1180) is kigyógyították a betegségekből. Később olyan bolgár uralkodók járultak hozzá adományokkal fejlesztéséhez, mint II. Aszen Iván (1218-1241), I. Kalimán (1241-1246), Iván Sándor (1331-1371) és Iván Sismán (1371-1393). Egy 1378-as - a kolostor múzeumában őrzött - cári adománylevélből tudjuk, hogy a tarnovói pátriárka irányítása alá tartozó Rila komoly feudális birtokos volt, pl. Iván Sismán egymaga húsz falut adományozott a szerzeteseknek.
Az ún. Hrelju lakótorony és egy 1343-ban építtetett kis templom maradványai egy helyi kiskirályra, Hrelju feudális úrra emlékeztetnek, aki 1334-1335 között a szerb Dusán István és a bolgár Iván Alexander között lavírozott hatama érdekében. A lakótornyot ugyan védelmi célból emelték, de végül Hreljut mégis megfojtották. Sírköve és trónusa a kolostor múzeumban található.
Rila a 12.-14. században élte fénykorát, ekkor építészek, festők és neves írók fordultak meg rendszeresen falai között.
Bulgária azonban a 14. század végén az Oszmán Birodalom részévé vált, és maradt is egészen 1878-ig. Ekkor a Rilai Kolostor először az Ipeki szerb, majd annak 1766-os megszűntével a Konstantinápolyi Patriarchátus fennhatósága alá tartozott.
A török hódoltság alatt többször kifosztották és felégették, de végül szultáni rendeletek lehetővé tették fennmaradását, még ha csökkent is jelentősége és ereje. 1469-ben Szent János ereklyéit a kolostorba szállították a lerombolt fővárosból, Turnovóból.
A következő évszázadokban a kolostor a bolgár kultúra megmaradásának egyik fontos centrumává vált, miközben kiterjedt kapcsolatokat ápolt a többi ortodox egyházzal, de főleg az Athosz-hegyi szerb szerzetesekkel. 1466-ban külön szultáni engedéllyel együttműködési szerződést kötöttek az athoszi Szent Pantaleon-kolostorral. 1558-ban pedig IV. (Rettegett) Iván cár külön engedélyével adományt (pénzt, kegytárgyakat, miseruhákat és könyveket) - gyűjtöttek a Oroszországban. Ezek közül több is látható a Kolostor múzeumában, olyan egyéb tárgyakkal, min pl. a Nagy Szulejmán által adományozott arannyal hímzett terítő.
A 18. századra Rila egyértelműen a bolgár nemzeti ébredés szimbóluma, a nemzeti kultúra bölcsője és őrzője lett. A török hódoltság után élenjárt a bolgár kultúra és tudás fejlesztésében. Többek között egy helyi Apát, Neofit alapozta meg a szekuláris (!) bolgár oktatást is.
Sajnos egy 19. századi tűzvész szinte a teljes komplexumot elpusztította, csak a korábban már említett Hrelju torony maradt fenn az előző korokból. Az épületegyüttes jelenlegi formáját az 1834 és 1862 közötti újjáépítés során nyerte el. A 8800 m2-es komplexum középpontjában az 1833-ban épült - freskókkal gazdagon díszített - Miasszonyunk Mennybemenetele templom áll. A körülötte lévő épületekben négy kápolna, egy refektórium, közel 300 szerzetesi cella, könyvtár, valamint vendégszobák találhatóak.
A kolostor múzeum egyik ékköve a 14-19 századi ikongyűjteményt. Ezek egy részét a fő templom ikonosztázán is megcsodálhatjuk.
A hely annak ellenére nem volt zavaróan zsúfolt, hogy az előtte lévő parkoló teljesen tele volt. Nyugodtan hajtsunk át a bal oldalon lévő szűk sikátoron, a kolostor mögötti parkolóban több helyet találunk. Belépőjegyet csak a múzeumba kell vennünk (megéri!), a kolostor és a templom ingyenesen látogatható.
A környező éttermek viszont klasszikus, silány minőségű, de drága turista csapdák, kerüljük nagy ívben!
|
Fotógaléria: Berkovitsa - Rila - Melnik - görög Kavala és Marónia - Gomba sziklák - Plovdiv - Belogradchik
|
