HAJÓKIRÁNDULÁS A VASKAPU - SZOROSBAN
Aki erre jár, annak mindenképp ajánlok egy néhány órás vízi kirándulást.
Mi a
"Djerdap Boat Tours"
céggel tettünk egy remek kirándulást.(2024 nyarán 4 főre 100 eurót fizettünk.)
A vízi túra során az alábbi látnivalókat érintettük:
Traianus táblája (Tabula Traiana):
A táblát i.sz. 103 körül állították fel Traianus császár (teljes nevén Caesar Nerva Traianus; 53. szeptember 18. - 117. augusztus 11.) dák hadjárata, illetve a stratégiai fontosságú, a Vaskapu - szorost határoló, régi római út átépítésének emlékére.
(A császár nevéhez több más út építése is tartozik. Ő építtette a dél-kelet olaszországi "Via Traianát" /Beneventumtól Brundisiumig/; valamint a "Via Traiana Novát" a Damaszkusztól Ailáig (a mai jordán Akabáig) érő katonai és kereskedelmi utakat is. Ez utóbbit később - többek között a Petrából ismert - nabateusok meghódításához használták fel.)
A korábbi - Tiberius Iulius Caesar (i.e. 42. november 16. - i.sz. 37. március 16.) idejéből származó - fa gerendákra épülő utat teljesen kiváltották. A 2-3 méter széles új út egy a hegyfalból kivágott sziklaágyon haladt.
Erről tanúskodik a Kazán-szorosban fennmaradt díszes emléktábla, amely ma már csak a vízről látható. A felirat dicsőíti a császár haditettét és az út építését, amely lehetővé tette a római hadsereg előrenyomulását a Duna mentén.
Traianus "a hegyek kivájásával és a támpillérek felemelésével (esetleg: megszüntetésével) az utat újjáépítette."
A Vaskapu vízierőmű építése miatt a táblát meg kellett menteni az áradástól, ezért magasabbra helyezték a sziklafalon.
Decebal dák király sziklába faragott arcképe
A Duna román oldalán, szinte Trajanus táblájával szemben, az ún. Mraconia - öböl bejáratánál egy hatalmas, 40 méter magas és 25 méter széles, sziklába faragott portrét láthatunk. Ez a legismertebb és egyben az utolsó független dák király Decebal (vagy Decebalus) (i.sz. 87-106) emlékműve.
A Dák Királyság volt az utolsó jelentős trák állam, amely a térségben a Római Birodalom hódításáig fennmaradt. Bár a dákokat gyakran külön etnikai csoportként kezelik, szoros rokonságban álltak a trák népekkel, és kultúrájuk számos trák elemet tartalmazott. Államuk i.e. 60 (eltérő források szerint i.e. 82) és i.sz. 106 között állt fenn, és központja Sarmizegetusa Regia volt, amely a mai Románia területén, Gredistye (románul: Grădistea de Munte) falu közelében, Erdélyben, az egykori Hunyad megyében található. (Ma az itt található dák erődítmények a kulturális világörökség részét képezik.)
Decebal folyamatosan hadban állt a rómaiakkal, többször megverte Domitianus császár légióit (i.sz. 87-89). Végül a Traianus császár elleni háborúkban (i.sz.101-102 és 105-106) vereséget szenvedett. 106-ban öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje a római fogságot. Ezt követően a fővárost - Sarmizegetusa Regiát - a rómaiak teljesen elpusztították.
A dombormű Európa legnagyobb sziklába vésett arcképe, amely 10 év alatt készült el (1994-2004 között). Nem ősi darab, hanem egy román üzletember, Iosif Constantin Dragan finanszírozásával készült el. Célja az volt, hogy tisztelegjen a római hódítás ellen harcoló dák uralkodó előtt. A szobor alatt egy latin felirat olvasható: "DECEBALUS REX - DRAGAN FECIT", vagyis "Decebal király - Dragan alkotta".
A művet 12 szobrász készítette, vezetőjük az orsovai Florin Cotarcea volt. Dragan már 1992-ben megvásárolta a sziklát, majd Mario Galeotti olasz szobrászt kérte fel a modell elkészítésére. Az első hat év a szikla alap formájának a kialakításával telt, majd további 4 év kellett a részletek kidolgozására.
Dragannak volt egy olyan ötlete is, hogy a szerbek faragják ki a római császár óriási fejét, mintha a folyó túlsó partján szembeszállna Decebalusszal, de ez nem valósult meg.
A román nemzeti identitás egyik központi eleme az ún. dákoromán kontinuitás elmélete, amely szerint a mai románok a dákok és a rómaiak keveredéséből származnak. Ez az elképzelés azt sugallja, hogy a római hódítás után a helyi dák lakosság romanizálódott, és folyamatosan jelen volt a Kárpát-medence déli és keleti részein. A 19. századi romantikus nacionalizmus idején ez az elmélet megerősödött, hogy igazolja a románok őshonos jelenlétét Erdélyben és a történelmi Dacia területén.
A dák múlt hangsúlyozása különösen a Ceausescu-rendszer (1965-1989) alatt vált intenzívvé, amikor a kommunista vezetés a dákokat a román nemzeti büszkeség alapkövévé tette. Nicolae Ceausescu a dákokat harcos, független népként mutatta be, és a római hatást kisebbítette, hogy ezzel erősítse Románia függetlenségi narratíváját. Ezért akkoriban számos régészeti ásatás és történelmi narratíva a dák kontinuitást támogatta, még ha tudományos viták is övezték az elméletet.
A dák identitás hangsúlyozása tovább él a román közgondolkodásban, és továbbra is fontos szerepet játszik a román nemzeti identitásban és történelmi narratívában. Amit többek között pont Decebal sziklába vésett arcképe vagy a dák farkas (a dákok szimbólumának) romániai népszerűsége is bizonyít.
A jelenlegi genetikai kutatások azonban nem támasztják alá a dák kontinuitás elméletét. A kutatások azt mutatják, hogy a román népnek nincs egyetlen domináns genetikai gyökere, hanem egy regionálisan kevert populáció, amely több különböző etnikai és migrációs hullámból alakult ki. A románok több etnikai komponensből álló balkáni és kelet-európai nép, amelyben latin, szláv, trák, dák, görög, török és keleti eurázsiai hatások keveredtek. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a román népesség a legközelebb a balkáni és kelet-európai népekhez áll, de regionális eltérések is léteznek.
Nyelvük pedig alapvetően - az alapszókincs kb. 60-70%-a - latin eredetű, de jelentős szláv hatásokat is tartalmaz. Nem szláv nyelv, hanem a román nyelvek csoportjába tartozik, azonban a Balkánon való fejlődése miatt jelentős szláv, görög, török és más nyelvekből átvett elemekkel gazdagodott.
Mraconia Kolostor
A Kazán - szoros végén, a szűk, kanyonszerű falak közül előbukkanó kolostor lenyűgöző látványt nyúlt, amit kár, hogy elront a mellette lévő hatalmas és színes Románia felirat.
A jelenlegi kolostor az egykori Mraconia kolostor helyén épült, az azonos nevű patak völgyében. Eredetét tekintve a források nem egységesek, de valószínű, hogy az eredeti - a varseti püspökség fennhatósága alá tartozó - kolostort 1523-ban (mások szerint 1453-ban) építtette a karánsebesi és lugoji határvidék uralkodója, Nicola Garlisteanu bán. A templomot Illés prófétának szentelték fel.
Nicolae Stoica de Hateg (1751-1833), Mehádia egykori pravoszláv papja volt, és egyben a karánsebesi ortodox püspökség kancellárja. Fő művében - a "Cronica Banatului" (Bánát krónikája), amely az egyik legfontosabb történelmi munka a régió múltjáról - azt írja, hogy
"?a törököktől való félelem miatt, és különösen a szerencsétlen várnai csata és Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után a mracóniai szerzetesek Orsovába menekültek".
Bár az idők folyamán többször kifosztották és lerombolták, de 1788-ban még lakott volt, 1800-ban pedig még látszott a belső vakolat. Más források szerint az orosz-osztrák-török háború során (1787-1792) megsemmisült.
1823-ban a kolostor romjai között megtalálták a régi hely pecsétjét, amelyen a szláv felirat látható:
"A Lubostinie kolostor pecsétje, Nagyboldogasszony templom, Presvistaia, Bogaraditi, 1735 nyara." Egy másik felfedezésre 1853-ban került sor, amikor a romok alatt megtalálták az Istenszülő ikonját, amelyet később Victor Schram müncheni festő vitt el egy bécsi kiállításra.
1931-ben kezdődött meg a kolostor újjáépítése, majd - Alexe Udrea szerzetes intenzív tevékenységének köszönhetően - 1947-ben a templomot befejezték és zsindellyel lefedték.
Fél évezred viszontagsága után sorsát a Vaskapu I. vízierőmű 1967-es megépítése pecsételte meg. Elöntötte a Duna vize és a kommunista rezsim nem engedélyezte, hogy más helyen újjáépítsék. Sorsából adódóan "Mraconia, víz alatti kolostora" néven vált ismertté.
1989 után kezdeményezték a Mraconia kolostor újjáalapítását és 1993-ban letették az új templom alapkövét. A munkálatok 1999-2000 között fejeződtek be. A jelenlegi templomot a Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak, valamint a Szentháromságnak szentelték. A kolostorban jelenleg egy szerzetesi közösség működik.
A régi templomból, amely ma a Duna vize alatt áll, csupán az ikonosztáz ajtói maradtak meg és egy mécses, ami Esalnicán, a parókia múzeumában látható
A Kazán-szoros
Románul: Cazanele Dunarii, szerbül: Kazan, a Duna egyik leglátványosabb szakasza, amely a Vaskapu-szoros része. Románia és Szerbia határán található, ahol a Duna - a hatalmas mészkősziklafalak között - itt szűkül össze a legjobban.
A szoros nevét a forrongó, örvénylő vízről kapta, mivel a gyors sodrás és az aljzat mélyedései miatt a Duna vize a fortyogó, "kazánhoz" hasonló jelenséget mutatott.
Két fő részre oszlik:
- Nagy-Kazán-szoros (Cazanele Mari): 3,8 km hosszú a legszűkebb és legmeredekebb rész, ahol a Duna mindössze 150 méter széles.
- Kis-Kazán-szoros (Cazanele Mici): 3,6 km hosszú valamivel szélesebb, de hasonlóan látványos.
A folyó ezen a szakaszon eléri a 80 méteres mélységet, ami az egyik legmélyebb pontja a Dunának.
Abban egyetértettünk, hogy érdemes lenne itt több napot is eltölteni, hogy a nemzeti park kilátópontjaira felkapaszkodva csodálkozzunk rá a fantasztikus panorámára.
|
Fotógaléria - Szerbia a Duna mentén: Végszendrő (Smederevo) - Galambóc (Golubac) - Vaskapu szoros (Djerdap) - Lepenski Vir - Diana erőd - Traianus hídja
|
