7. nap Memphis, Szakkara
Én már korábban is jártam itt, de mindenkinek ajánlom, hogy a gizai piramisok mellett Memphis-t és Szakkarát is nézze meg.
Memphis, a régi főváros olyan öreg, hogy már a nagy II. Ramszesz is az ősök tiszteletére újította fel, több mint 2000 évvel az alapítása után. A város létrejötte a kissé bizonytalan történelmi homályba vész, de a történészek alapítását i.e. 3000 körül, Ménésznek az Egyiptomot egyesítő, első nagy fáraónak tulajdonítják. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az első gátak emelése és a Nílus szabályzása, aminek köszönhetően termővé vált a vidék, és ez teremthette meg a Birodalom nagyságát a következő évezredekre. Fénypontját a III. dinasztia idején, Dzsószer fáraó uralkodás alatt élte. A következő évezredekben is rendkívül fontos város volt, sőt gyakran újra főváros, de a hatalom központja többnyire áttevődött a mai Luxor városába, azaz Théba-ba. Ettől függetlenül a város egészen a Ptolemaioszok idejéig megőrizte pompáját, amikor is a Nagy Sándor alapította Alexandria átvette szerepét.
Kairó építéséhez már korábban is innen vittek köveket, de a föld színéről a Mamelukok uralma tüntette el. Nem törődtek a Nílus megrongálódott gátjaival, így az áradások a következő évszázadok alatt iszaptengerrel temették be. Emiatt a városból ma már sajnos semmit sem láthatunk. Hajdani nagyságára leginkább II. Ramszesz 13 méteres, ma már fekvő kolosszusa emlékeztet. Lehet, hogy egyszer lesz arra idő és pénz, hogy a több millió köbméter iszap alól feltárják az ősi várost is.
A közeli Szakkara tulajdonképpen Memphis nekropolisza (temetkezési helye). Találhatunk itt I. és II. dinasztiabeli sziklába faragott sírokat, valamint a korai birodalmi temetkezés első épített formáit az ún. masztabákat. A 160 feltárt sír közül a legnagyobb nem király sír Mereruka vezír családi masztabája, amely 32 helységből áll, mindegyiket festett domborművek borítják.
Kétségtelenül azonban Szakkara legjelentősebb építészeti emléke Dzsószer lépcsős piramisa (i.e. 2750 körül), amiről azt tartják, hogy az első kísérlet arra, hogy a Fáraó kifejezhesse isteni mivoltát. Nyughelye ennek szellemében tör a nap felé. Tervezője és kivetelezője a később Istenként tisztelt zseniális építész, Imhotep volt, aki általánosította a kő használatát az építkezések során. A piramis 6 lépcsőből áll, 60 m magas, míg alapja 121x109 m. Bár nem a legnagyobb, de lenyűgöző. A piramist - máshol nem tapasztalható - gazdagságban veszik körül egyéb impozáns épületek, mint a Halotti Templom, Ünnepi udvar, Előcsarnok, a Dél és Észak Háza, stb. Dzsószer piramisával indult el a piramisépítő fáraók időszaka. Ne hagyjuk ki, már csak azért sem, mert sokkal kevesebb turistát látunk itt, mint Gizában.
Szakkara után benéztünk egy "kötelező" szőnyegkészítő műhelybe, ami iskolának álcázott gyerekmunka. Ugyanis a felnőttek ujjai nem férnek be a finom szálak közé, így csak gyerekek tudják a valóban fantasztikus minőségű, kézi selyem szőnyegek szálait csomózni. Ki is szúrtam néhányat potom 20-30 ezer dollárért, így maradtak a falon ;).
Ebéd után, amit egy helyi kiváló étteremben költöttünk el, meglátogattuk Dr. Ragab Papírusz Intézetét, ahol néhány gyönyörű papirusz festménnyel lettünk gazdagabbak.
Este benéztünk még egy kicsit a bazárba, majd transzfer a repülőtérre, és elrepültünk Sharm el Sheikbe, majd onnan busszal Dahabba. Ahogy leszálltunk csörög a telefonom és Dia érdeklődik minden rendben van-e? Ez több mint utazási szolgáltatás!
Végül hajnal 2 körül érkeztünk meg szállodánkba, a Tropitel Dahabba.
A szálloda falu központjától 7 km-re található, medencével ellátott, 4 csillagos besorolású, a korallzátony közelében. Kiváló, tengerre és a medencére néző, két légterű családi szobát kaptunk, kedves és segítőkész éjszakai személyzettel. Hullafáradtan merültünk álomba.
|
Fotógaléria: Memphis, Szakkara
|
