Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
1.-2.nap: Kairó
3.nap: Úton a Bahariyya oázisba
4.nap: Bahariyya - Fehér Sivatag
5.-6.nap: Fehér Sivatag - Kairó
7.nap: Memphis, Szakkara
8.-11.nap: Dahab
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


3. nap: Úton a Bahariyya oázisba


 

 

Hajnalban ösztönösen arra keltem, hogy Pannival valami nincs rendben. Tűz forró volt, ahogy felébresztettem félre beszélt. 40 fokos láza volt. Reggel 5-ig Algopirin, majd vizes törölköző segítségével 38 fok körül stabilizáltuk és sms-en jeleztem a többieknek reggel 6-kor nem indulunk sehová, várjuk meg míg magától ébred. Panna fél 8-kor ébredt láztalanul, bíztam benne, hogy ez volt krízis és már csak jobb lehet. Hosszas vívódás után végül úgy döntöttem, hogy mi is nekivágunk az útnak.

 

Reggeli után megismerkedtünk kiváló vezetőnkkel Dia-val, akire bíztuk életünk az elkövetkező napokban. Dia kopt keresztény és az utazási irodája sivatag specialista. Komoly szakember, amikor a Párizs-Dakar rally áthelyezéséről volt szó, ő készítette elő a terepet. Azon kevesek közé tartozik, akik el találnak az oda-vissza 15 napi sivatagi járó földre lévő Gilf Kebir-be, ami a Líbia sivatag mélyén, Szudán, Líbia, és Egyiptom találkozásánál található vádikkal és hegyekkel szabdalt hatalmas plató. Itt fedezte fel 1933-ban Almásy gróf a híres „úszók barlangját”, aminek barlang rajzai meghökkentő bizonyítékai a Szahara ősidőkben vízben gazdag életvilágának.

 

Ezután kísérőink segítségével bepakoltunk a 72-es gyártmányú Toyota Land Cruiser-ekbe. Később rájöttünk ez nem annyira a feeling, mint praktikum. Ezek a minden elektronikát nélkülöző autók az egyetlenek, amelyek képesek nagy valószínűséggel elviselni a sivatagi körülményeket és probléma esetén mechanikusan javíthatók. Ezen az életünk múlhat adott helyzetben.

 

 

Elindultunk a 350 km-re lévő Bahariyya oázis felé. Nagyon furcsa volt, ahogy elhagytuk Kairót egy más világba cseppentünk. A táj egyre kietlenebb, vadabb, a közlekedési eszközök egyre lestrapáltabbak lettek. Az út során egy kétes kinézetű benzinkútnál álltunk meg, de a gyerekek később inkább a sivatag steril homokját választották pisilésük helyszínéül J

 

Ahogy egyre mélyebbre haladtunk, az egyelőre köves sivatagban, egyre inkább rácsodálkoztunk a természetre. Egyik megállónknál Dani több 5-15 cm-es megkövesedett kagylóval tért vissza, amit a köves üledékből szedett ki. És valóban szinte minden négyzetméteren tucatjával hevertek. Nem véletlen, hiszen egykori tengerfenéken jártunk.

 

Karavánunk végül kora délután eléri a Nagy Líbiai homoksivatag szélét, ahol leparkolunk az első százméteres dűne alatt. Furcsa látvány, mintha odarakták volna. Felnőttek és gyerekek egyaránt kiabálva rohanják meg az aranysárga homokvárat, hamarosan mezítláb taposva a langyos homokot. Felérve a platóra a lélegzetünk is elakad … A dűne mögött monoton egyhangúságban, de lenyűgözően félelmetes mivoltában terül el előttünk a Szahara! Ahogyan azt elképzelni sem tudtuk. Láttuk már fotón, filmen, de nem gondoltuk volna, hogy ennyire lenyűgöző. A gyerekek hancúrozva gurultak a százméteres dűne oldalakon, vagy lovagoltak velünk a dűne élén. Nehéz volt bennünket újra indulásra bírni J.

 

Fotógaléria: Úton a sivatagban

 

 

 

Fotógaléria: Bahariyya Oázis

Délután megérkeztünk az 1500 km2 kiterjedésű, 25 ezer lakosú Bahariyya oázisba, ami hegyekkel és óriási datolya ligetekkel övezett idilli helynek mondható. Persze, csak ha elvonatkoztatunk az igen csak szedett-vedett infrastruktúrától és a mindenhol hegyekben álló szeméttől. Szálláshelyünk azonban egy új, kellemes 3*-os hotel az oázis közepén. A szobák tiszták, a személyzet kedves.

Első programpontunk a szállodával szemben álló putri meglátogatása, amit egyszerűen csak „ Popular” étteremnek hívnak. Rájövünk itt lesz az ebédünk, de nincs mese, farkas éhesen esszük meg a birka-kecske levesünket, majd az igen ízletes köles-lecsó szerű zöldséges-gezemicénket, grill hússal. (Utólag jegyzem meg, hogy az egész úton senkinek nem lett semmi baja az ételtől.)

Az oázis egyébként különleges hangulatú hely, amely elsősorban a Nagy Sándor tiszteletére emelt templomáról és melegvizű forrásairól volt ismert, már ha annak mondható J

 

Panna fáradt, így Danit a többiekre bízzuk, akik elmennek a hegyekbe naplementét nézni és egy meleg vizű forrásban megfürdeni. Mi hárman alszunk, mire a többiek megérkeznek már sötét van. Dani csalódottan meséli, hogy a fürdés elmaradt, mert a datolya ligetekben dolgozó idénymunkások áztatták magukat a melegvízben, és senkinek nem volt kedve közéjük ülni. Ezt meg tudtam érteni.

 

Közben Panna ismét lázasodik, amitől aztán teljesen összeomlok. A sivatag mélyén, egy eldugott oázisban mit teszek egy 3 napja lázas gyermekkel, ha valami komolyabb történik? Konkrétan sírva hívom a volt feleségem mobilon, aki orvos, hogy most mi a manó legyen? Elszánt vagyok, ha kell, visszaviszem Kairóig az éjszaka. Ő tárgyilagosabb tud lenni, így abban maradunk, hogy nincs ok pánikra, de kerítsek antibiotikumot, mert ezt már ne hagyjuk tovább fejlődni. Első körben fel voltam készülve, hogy vissza kell mennem még az éjjel gyógyszerért Kairóba, de végül egyik kísérőnk útbaigazít és este 8-kor még nyitva lévő patikát találok. Felszereltségében pont olyan, mint bármelyik Budapest közepén. No ez is a globalizáció „átka”, amitől most nem vagyok elkeseredve. A kis csaj 7 év alatt egyszer kapott ilyen gyógyszert (Augmentin), így bízunk benne, hogy jól fog reagálni.

Az éjszakám ennek megfelelően izgatottan telik, de észlelem, hogy a lány mélyen és nyugodtan, láztalanul alszik. Így hajnalra egem is elnyom az álom.