Útleírások

Egyiptom - Sátorral a Fehér Sivatagban
1.-2.nap: Kairó
3.nap: Úton a Bahariyya oázisba
4.nap: Bahariyya - Fehér Sivatag
5.-6.nap: Fehér Sivatag - Kairó
7.nap: Memphis, Szakkara
8.-11.nap: Dahab
Horvátország - Zadar környéke
Horvátország - Tavaszi hosszú hétvége Dubrovnikban
Indonézia - Jáva és Bali, Hong Kongi kitérővel
Kuba - 1400 km négykeréken
Madeira - Téli túrák az örök tavasz szigetén
Olaszország - Nápoly és környéke
Olaszország - Toszkána: Borok és etruszkok nyomában
Spanyolország - Őszi séták Barcelonában
Spanyolország - La Manga-i csillagtúrák
Spanyolország - El Camino
Törökország - Gulettel az ókori Lykia nyomában
Törökország - Kappadókia
Törökország - Kappadókia reloded
Törökország - Kappadókia full time
Törökország - Őszi túra csecsemővel
Törökország - Isztambul
Törökország - Kalandozások É-Mezopotámiában
Törökország - Lykiai út


Borok

 Borfajta leírások
 Borkostolás Jegyzetek
Borfesztivál-2007
Kis "Syrah"-alista kóstolás
A Sangiovese magasiskolája
Rendhagyó Hungaricum kóstoló
Furmintológia és Nagy Furmint-kör
Miért éppen Grúzia, Törökország és Bulgária
Dalmát bortúra - 2011 július
Spanyolország - Katalán bortúra
Török bortúra - 2013május
Portugál bortúra - 2014 április


Extrák

 Vendégkönyv
 Képtár


4. nap: Bahariyya oázis - Fehér sivatag


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotógaléria: Bahariyya Oázis

 

Reggel egy kipihent és láztalanul vigyorgó Pankát találok, aki farkas éhséggel veti magát Dani bátyjával együtt a korrekt reggelire. Összepakolunk 2 napi cuccot, éjszakára meleg ruhát és elindulunk úti célunk felé.

 

Első megállónk előtt kísérőnk Dia elmeséli, hogy miről is híres valójában az oázis. Az útikönyvek jelentős része ezt még nem is találta, de az 1996 előttiek biztosan nem. Itt található ugyanis a Múmiák völgye, ahonnan több száz, többek között az aranylemezekkel borított ún. Arany Múmiák kerültek elő. A hatalmas szenzációt keltő lelet története egy érdekes feltételezésből indult ki. Egyiptom Birodalmába többször betörtek a Nyugati Sivatag felől rabló népek, vagy éppen ellenséges hadak. Ezen támadások előkészítése szempontjából kritikus fontosságú lehet egy oázis, ahol fel lehet készülni a támadásra. Ha megnézzük a térképet láthatjuk, hogy Kairó és Luxor (Théba) között, a Nílus nyugati oldalán szinte félkör alakban oázis rendszert találhatunk, a Faiyum – Bahariyya – Farafra – Dakhla – Kharga oázisokat. A régészek - a fejlett hadi stratégiát művelő egyiptomiakról - kizártnak tartották, hogy ne védjék ezen stratégiai pontokat. Ha ez így volt, akkor viszont katonáknak és előjáróknak is kellett itt élniük, akiket - ha meghaltak - ide is temették el. Tehát lennie kell síroknak! A hipotézis alátámasztására azonban hosszú évek kutatásai sem voltak elegendőek. Elfogytak a források és már hazarendelték a régészeket, amikor állítólag egy helyi paraszt megvásárlásra ajánlott egy szobrocskát. Csakhamar kiderült, hogy ókori leletről volt szó és a paraszt megmutatta annak lelőhelyét is. Állítólag ez vezetett a 1940-es években felfedezett sziklasírok megtaláláshoz.

 

Sejthető volt, hogy több titkot rejt a környék, de az újabb felfedezés félévszázadot váratott magára. Történt ugyanis, hogy amikor 1996 nyarán a körzet régészeti felügyelője egyik nap munkába indult szamarával, alig egy kilométerre Nagy Sándor templomának romjaitól a szamár lába beszorult egy üregbe. Amikor megpróbálta kiszabadítani egy teremfélét vett észre. Így találtak rá mintegy százötven sírra, melyek mindegyike múmiákat rejtett. A régészek, akik nyomban birtokba vették a területet, a lelőhelyet a Múmiák völgyének nevezték el. A lelet-együttes 5-10 ezer múmiából is állhat, és rengeteg újdonságot rejt. Mindenekelőtt azt, hogy nem egyiptomi, hanem görög - római korból származó maradványokat találtak. A helyet abban az időszakban használták temetkezésre - i.e. 332-től az i. sz. negyedik századig -, amikor a görögök, majd a rómaiak uralták Egyiptomot. A még mindig gazdag és virágzó egyiptomi kultúra bizonyos elemei elterjedtek a Mediterráneumban, míg isteneik keveredtek a görögökéivel és később a rómaiakéval. Isisnek emeltek templomokat Itáliában is, míg Bahariyyyában Nagy Sándor templomában egyidejűleg Heraklészt is tisztelték.

 

Míg a fáraók korában csak az uralkodót és közvetlen körét illették meg díszes sírok, a görög-római időszakban ez átterjedt a kissé alacsonyabb társadalmi rétegekre is, és a mumifikálás gyakorlatát is folytatták, ám valószínűleg maguk sem tudták az okát, miért volt szokásban a mumifikálás az ókori Egyiptomban. A fáraók korában az elhunyt belső szerveinek többségét kivették, a testet sterilizálták és nátriumsókban kiszárították. Mintegy 40 nap elmúltával textíliákba csavarták, többszörös fakoporsóba, majd kőkoporsóba tették, és úgy helyezték el a kriptában, hogy arca kelet felé, a felkelő Nap irányába nézzen, így köszönthesse az újjászületéskor. A Bahariyyai múmiák azonban egészen más képet mutatnak. Egyrészt csak keveset temettek el koporsóban (szarkofágban) és csak nagyon kevés néz kelet felé, ráadásul néha két-három tetem is van ugyanabban a sírban. Hiányoznak továbbá a kivett belső szerveket tartalmazó, az ég istenének négy fiát ábrázoló edények. A régészek ebből arra következtetnek, hogy a temetkezés erre az időre már elveszítette egykori vallási jellegét. Az is különleges vonás, hogy igen sok halotti maszkot találtak, ezek azonban vékonyan aranyozott gipszmaszkok, szemben a fáraókéval, melyek színaranyból készültek.

A kutatók szerint a vidék az eddig találtaknál sokkalta több sírt rejthet, hiszen az oázisban egykor 30 ezer ember is élhetett.

 

A feltárások még ma is zajlanak, sőt a múmiák egy része még eredeti sírjában pihen, amit nem lehet látogatni. Dia azonban bevitt bennünket egy erősen őrzött, hangárszerű épületbe, ahol 5 már restaurált, csodálatos épségű és szépségű múmia volt kiállítva. Tervezik, hogy külön múzeumot építenek majd a lelet számára.

 

Következő állomásunk szintén Bawiti falucska közelében található, ahol 1938-ban 4 greco-román időszakból való, 26. dinasztiabeli történelmileg rendkívül fontos földalatti sírkamrát fedeztek fel. Ezek közül kettőt, a nemesi származású Djedamun-ef-ankh (ZedAmon Ef Ankh) és fiának Bannentiu-nak csodálatosan festett sírjait látogattuk meg. Gyermek - felnőtt egyaránt lenyűgözve hallgatta az egyiptomi istenek történeteit a csodás Amon-Re, Horus és Anubis freskók között.

Fotógaléria: Úton a sivatagban

 

Fotógaléria: Beduin család

 

Nehezen, de tovább kellett indulnunk. Egy utolsó megálló az út melletti beduin faluban, ahol vizet vételeztünk, majd hamarosan letértünk az útról és a sivatagban autóztunk tovább.

 

Első megállónk egy beduin család oázisába vezetett, ahol megebédeltünk. A pici forrás és a körötte lévő alig 10-20 m-es tó jelenti itt az életet, ahol gazdag datolya és guava ligetet találtunk, számtalan legelésző bivallyal és kecskével. Gazdag családnak számítanak, akik ráadásul árnyas helyet biztosítanak a néha napján itt tanyázó szafariknak is. Ebédünk egyszerű, de ízletes, konzervekből és salátából, valamint a lepényszerű tradicionális kenyérből áll. Ezt a helyiek által kínált friss datolya egészíti kik, amiből mindenki rosszullétig ette magát. Teli hassal kevés jobb dolog akad, mint egy oázisban a pálmalevél-„gyékényen” heverészni egy datolya pálma alatt J

 

A beduin család tucatnyi gyermeke közben már régóta távolról fürkészi az idegeneket, de közeledni nem mertek. Nem úgy a mieink, akik focizni kezdenek a homokban és hamarosan kézzel-lábbal invitálják a kis lurkókat, hogy csatlakozzanak. Néhány perc után hangos nevetéssel teli az oázis, ahogy kergetik a labdát, ismerkednek, tanulják egymás nevét - (emlékeim szerint szinte mindenki Juszuf volt J )  - majd homokvárat építenek. Kisvártatva megérkezik a család feje és beinvitál bennünket lakóházukba, ahol megnézhetjük a konyhát, belső kertet, a közösségi tereket, a lányok még az asszonyok szobáit is. Még így lassan 2 év távlatából is döbbenetes élmény, ahogy a gyermekek lebontanak minden ideológiai, vallási, kulturális és nyelvi különbséget. Kísérőnk Dia elmondja, hogy Zsuzsa kérésére, de a gyerekek miatt jött velünk személyesen is. Kíváncsi volt, hogy miként bírják. Évtizede járja a Szaharát, de a beduin családokat rendkívül zártnak ismerte meg. Ilyen még nem esett meg csoporttal, hogy ilyen nyíltsággal fogadták volna otthonukban őket. És ezt Ő is a gyermekeknek tulajdonítja. Szemmel láthatóan meg volt hatva Ő is, mi is.

 

Nehéz volt elindulni, a gyerekekben furcsa ragaszkodás ébredt, a végén még pólót is cserét Zsuzsa Bendegúz nevű fia J.

 

 

 

 

 

 

 

Fotógaléria: Fehér Sivatag

Élményekkel tele megyünk tovább a sivatagban, de a táj egyáltalán nem egyhangú. Sok fotót megnéztem a neten, így érzem, hogy közeledünk a Fehér Sivataghoz.

 

A Fehér Sivatag a Szahara szívében található, a 200x90km nagyságú ún. Farafra-mélyföld legkülönösebb képződménye. Nevét színéről kapta, ugyanis a sziklák alapanyagát egy tenger hagyta itt a földtörténeti felső-kréta korban (100-65 millió éve), 500 m vastag, fehér színű, kréta finomságú mészkő formájában. Rendkívül porózus, könnyen porló anyag, így a sivatag hőingása, a durva szelek évmilliók óta koptatják ezt a valaha volt tenger fenéket. A Fehér Sivatag a világ egyik leghuzatosabb helye, szinte állandóan fúj a szél, néha tomboló vihar, máskor csak enyhítő szellő formájában. A homok viharokban kvarcszemcsék borotváinak milliárdjai koptatják a felszíni formákat. Így jöttek létre a lenyűgöző ember, gomba és állat alakú sziklaformációk, amelyek vakító fehéren állnak a köves-kavicsos sivatagban.

 

Félelmetes és mégis csodálatos "holdbéli táj, ami már a régmúlt emberét is megragadta. Az óegyiptomiak szerint a Fehér Sivatag a gonosz Széth birtoka, míg a régi görögök a vidék trónjára a szörnyűséges Medúzát, azt a kígyóhajú szörnyet ültették, aki a birodalmának titkait fürkésző vándort egyetlen pillantásával élettelen kősziklává dermeszti.

 

Egy másik legenda szerint Khargából a Síva Oázis felé tartó perzsa Khambüzész ötvenezres serege valahol a Farafra körül veszett oda. A helyiek úgy tartották, hogy a homokba fulladt büszke sereg harcosainak szellemei a Fehér-sivatagban kísértenek a mai napig.

 

A legendákon túl is el nem mondható érzés autózni, sétálni ezen a tájon. A közelgő naplemente a fehér sziklákat sárga-narancs-bíbor-lila színekbe öltözteti, semmihez sem fogható. A természet ereje félelmetes valójában hasít a tudatunkig … Zoli barátomon évek óta nem látott nyugalmat látok, törökülésben ül a homokban és nézi végig a természet pazar színelőadását J Hihetetlen szerencsénk is van, mert pont teliholdat fogunk ki, ami fokozza az egyébként is elképesztő színorgiát.

 

Míg mi a csoda hatása alatt állunk, kísérőink az autókból, szőnyegekből kellemes sivatagi nappalit varázsolnak és felverik a 2 személyes sátrakat egy sziklacsoport tövében. Hamarosan elkészülnek a faszénen sült húsok, amire kiéhezett gyerekhadak vetik magukat J Egy „szomszédos” táborból két helyi fiatalember csatlakozik hozzánk, szemmel láthatón barátok. Dia elmondja, hogy egyik vezetőnk ismert törzsi énekes, még a Kairói Operában is énekelt már. Unszolni kezdik és hamarosan együtt énekel a kis csapat a tűz mellett, furcsa dallamokat, amit alkalmi ritmusszekció kísér benzines és vizes kannákon, evőeszközökkel J
A fárasztónap után éjfél körül elcsendesedik a kis tábor, csak az ételmaradékok után kutató sivatagi egerek szöszögnek és a holdfényben néha felsejlik a lopakodó sivatagi róka sziluettje, aki szintén a maradékra vágyik. A gyerekeket ez nem aggasztja, csak a kötelező hálózsák kirázás oka miatt bizonytalanodnak el egy kicsit: nem célszerű skorpióra vagy kígyóra feküdni, bár tudjuk, ez még nem az ő évszakuk.